Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 35. szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ■ Előfizetési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dl Prokopp Ggnla és Brenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.----------- Kéziratot nem adunk vissza. ■ M ájus 1. (V. L.) Ma'ía volt istenasszonya i virágnak, a gyöngédségnek, a ooesisnek a pogány kultúra korában. \ kereszténység is lefoglalta magának a természet ébredése és virágos ::öntösbe való öltözése gyönyörű tavaszi idejét, a májust, ami természetes is, hiszen a keresztény religio. mely a föltámadást hirdeti, be- izédesebben, szimbolikusabban alig iludna mással bizonyítani, mint a mágussal, melyben csodás erejét látjuk megújulni évente a természet újra ébredésében, feltámadásában. A möllern kultúra embere pedig, aki a négy fal közé ékelve penészvirággá >,orvad, — valami sóvár, lelkét rmelő, szivét dagasztó érzéssel virrad fel május elsejére, a természet íébredésének öröm ünnepére. Az útiakon elhangzó ébresztő muzsika ^gy új életnek revellációja. Jelszóvá válik, hogy ki a szabadba és soha divatosabban nem mondják Reos- seu nagy elvét: vissza a természethez, — mint május elsején. Ábrándjainknak, poezisünknek, gegszebb hagyományainknak gyilkos megolője az a társadalmi forradalmi jelszó, mely a virágos má.„Esztergom és Vidéke“ tárcája így tavasz felé . . . i. Egy messzi erdő titkos rejtekén, Egy csoda nefelejtsre leltem én : Örök az illata, örök a színe ! Oly fájdalommal súgta ott felém : Egy szívbe vágyom, egy szerelmes szívbe Már szundikált a milliónyi ág, Már égett fent a csillagmiriád, Már álmodott minden édesen, pihegve . . . Ha csak ez vágyad, édes kis virág, Úgy jer szivembe, szerelmes szivembe. II. És most újra szikrázik a napfény, És most újra ibolya nyit, Es most újra felujjong a szivem, Es újra várok - valakit. Kit? — nem tudom . . . ibolya se tudta. Melyik napsugár csalja ki . . . \ áriak leány . . . egy a sok sugárból : Várlak, rejtelmes valaki ! Ráskai Ferenc. 2ékszer ára. Irta: Zöldi Márton. Alvinczi Alajos üveg és porcellánke- léskedése a nagy piactérre volt. A kijus elsejét átakarja formálni a vörös májussá.*Nem és százszor nem. A társadalmi revolució szimbolikus vörös zászlaja nem illik május elsejéhez. És vezessen bármilyen nagy tömeget a szociál demokrácia az utcatesteken és hangozzék az új társadalmi törekvéseknek sztereotip követelése bármily nagy erővel és kitartással: hirdetjük, hogy ez a propaganda olyan napot foglalt le, amikor a szivek egészen más érzésekkel vannak telve. Mert május elsejéhez az illik, hogy a legény virágot tegyen kalapjához, a leány virágot tűzzön keblére, a gyermek fonjon a mezőn koszorút, minden rendű ember menjen ki a szabad természetbe megcsodálni a májusi eget és a májusi földet, azúrkékben és a friss kro- lofil smaragdzöldjében, ezt á két csodás gyönyörűséget, melyben van illat és madárdal, van dal, költészet és áhitat. Nincs ember, akiben csak a modern élet küzdelme hangulatokat végkép ki nem irtotta a szívből, (és mennyire szánjuk az ilyen rideg embert), aki május elsején is szürke hétköznapot érezne. Nincsen ember, bármennyire súlyo- sodjanak rá az élet gondjai, hogy rakat a színes lámpaernyőkkel, az élénk- szinü, nagy virágvázákkal, nagy mosdó- garnitúrákkal vonzó látnivalót nyújtott a kis város közönségének. Vevőkben nem volt hiányosság. Alvinczi Alajos konkurencia nélkül állott és ki is zsákmányolta a kedvező helyzetet. Olykor az aranyozott képkeretet majdnem olyan drágán számította az arra hivatott vevőnek, mintha tömör aranykeretet adott volna. De az üveg- és porcellánbolt nem gazdasági körülményeinél fogva lett nevezetes. A közfigyelmet, a népszerűséget Alvincziné terelte a bolt felé. Ez a csinos, örmény származású, villogószemü, barna menyecske úgy kacérkodott, mintha komoly életcélja lett volna, minden arra alkalmas férfiút lábaihoz bilincselni. Az utána való bolondulás egy időben epidemikus karaktert öltött. írnokok, dij- nokok, boltoslegények sóhajtoztak, epe- kedtek és dicsekedtek Alvincziné kézszo- ritásaival és lábnyomásaival kombináltan. Képzelhető, hogy a városbeli hölgyek milyen lesújtó kritikával illették Alvincziné modorát, amit némi rossz akarattal modor- talanságnak is lehetett volna mondani. Abban azonban mindenki megegyezett, hogy a férj, Alvinczi, a legáldottabb lelkű ember a világon. Csupa nemesség, önfeláldozás és altruizmus. Az irigységnek suhanó árnyéka sem tudott gyökeret verni május elsején valami csodás, lelki hangulattal ne emelné föl lelkét a Gondviseléshez, amiért a tavasz balzsamos levegőjét, madár dalát, zöldjét, virágját élvezni engedi. Micsoda kegyetlenség, hogy a társadalmi evolúció épen ezt, a nagy vallás nélkül is egyetemesen ünnepé avatott napot foglalta le a maga propagandájának. Távol legyen tőlünk, mintha a társadalmi egyenlőség és emberi jogok általános megszerzése érdekében megindított társadalmi harcot igaztalannak, céltalannak vagy nem korszellem követelésének tartanók. Csakhogy itt is Madách-csal tartunk: Nem a kakas szavára virrad ; de a kakas kiált, mert, hogy virrad! ím minden tiszteletünk és rokonérzésünk mellett is, melyet az emberi jogokért küzdők iránt érezünk, épen a lelkűnkben vibráló hangulat hiv fel arra, hogy május elsejét igazi rendeltetésének kérjük tőlük is vissza. Legyen továbbra is a tavasz ébredésének, az emberi reménység ünnepe a május 1-e, legyen virág, dal, zene, poezis e napon. De legyen a május továbbra is a reménykedésnek, a feltámadásnak lelkében. Senkitől sem sajnálta felesége biztató mosolyát, meleg kézszoritását és vacsorára való invitálását. Ha udvarló érkezett, kit el tudott hívni a boltból, mintha valami titkos süllyesztő nyelte volna el. Egyebet is beszéltek, amit azonban csak fenntartással adok tovább. A rosszmájú patikus, Gereben Tódor terjesztette el széles körben azt a felfedezését, hogy mikor az urasági bérlő udvarolgatott az asszonynak, Alvinczi végszóra elaludt. — Nem mintha tetette volna az alvást, magyarázta a patikus, hanem de facto aludt. Őszintén, becsületesen horkolt, miközben a bérlő olyanokat mondott az asszonykának, hogy Ámor nyilai szégyenkezve hullottak alá. Én, megvallom, ebből egy szót sem hiszek. Az emberek egy középszerű el- mésségnek képesek feláldozni ez élet legszentebb javait, az erényt, a becsületet, a hírnevet, sőt ami ezeknél drágább, értékesebb, a készpénzt. Alvincziék megítélésében csak az öreg doktor, Szentes Pál jelentett be külön véleményt. Szerinte Alvincziné a leghűségesebb asszony a világon, ki inkább mártírhalált szenvedne, semhogy a férjét megcsalja. — Az a kacérkodás, mondotta, csak idegességi tünet s a férj, Alvinczi titkon jóizüt röhögött az udvarlókon, kik ezt az igazi ünnepe. Legyen ez a reménye egyeseknek is, nemzeteknek is. így kell felfognunk május elsejét ezekben a napokban is, amidőn a szép májusi eget viharfelhők készülnek elborítani és mintha nemzetünkre nehezebb napok készülnének virradni. Lehet ez a borulat rövid életű, hamar oszló és lehet az is, hogy utána a májusi kék ég egy ősi jussaiban előbbre jutó nemzetre ragyog, de lehet az is, hogy a viharfelhők megülik a májusi eget és nemzetünkre az összetartás komoly szüksége, bajok, talán keservek várnak. Mindegy! Megszokta már ezt a nemzet, hogy balsors látogassa, hogy ügyei nehézségeken, akadályokon átküzdve mehessenek csak előre. Csak a történelem fáklyájával világítsunk a nemzet jövőjébe: legyünk méltók őseinkez s kövessük őket: nem lesz éjszaka, megvirrad még valaha ! Nagyon rossz magyar szó, de igen jellemző. Ugyanis az avatag kalendárium ,,bájhó“-nak nevezi a május hónapját. Ha nem is magyaros a szó, de igaz. 0 jövel május elsejének nagy hangulata, hintsd be rózsáiddal a reménykedő, a küzdő, a gondokkal terhes élő nemídegességi tünetet a javukra magyarázták. Ezt a különvéleményt élénk hahotával honorálták. — A doktor,' mondották, ért a hidegleléshez, de a Hidegleléshez, a szerelemhez keveset. A vélemények ilyen állapotában történt az az incidens, amely az Alvinczi-házas- párt nevezetességgé avatta. Az incidens hőse fiatal huszárhadnagy volt, ki összevásárolta Alvinczi összes teaszerviszét, porcelánibrikét és köpőcsészéjét, mindezt azért, hogy ösmeretséget köthessen a kackiás menyecskével. Az ösmeretséget megkötötték. A dolog feltűnő volt. Mig a civilnépség settenkedett Alvinciné körül, nem volt olyan lármás, kiabáló az eset, mint a fegyveres invázió. A huszártiszt uniformisánál és sarkantyújánál fogva exponáltabb lény. Csillog, csörtet, csörren ... az alliterációs viszony sok beszédre adott alkalmat. Most már komolyan kezdtek csodálkozni és botránkozni a férjnek a keresztényi méreteket messze meghaladó türelmén. — Meddig még ? — kérdezték. Erre a kérdésre két hónap múlva csat- tanós válasz érkezett. Alvinczi megverte és haza, tudniillik a szüleihez kergette a feleségét. Oka volt rá, komoly, becsületes oka. A huszártiszt, kit hirtelen helyeztek
