Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 35. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1909. május 1.

zedéket. Az erdő hivó lombja, hangos madár dala, a csalitok és mezők tarka mezei virágja, — mindmind csőditsék ki a szoba négy fala közt tespedő modern embereket, hadd szálljon lelkűk föl a szabad égbe Isten kárpitja felé dicsérni Őt, aki mindezt az emberiségnek megadta jóvoltára és gyönyörűségére.

Tülekedés.

Már a jó öreg Schoppenhauer megírta ezelőtt vagy hetven esztendővel, hogy az emberek annyira romlottak, hogy az egyik a másik hájából egész nyugodtan ki tudna vágni egy darabot csak azért, hogy azzal a csizmáját megkenhesse.

Régen volt, mikor e porokat papírra vetették, de úgy ráillik e mondás a mai kor gyermekeire, mintha csak rájuk szabták volna. Az előre- törtetés, a kíméletlen elgázolás mai klasszikus korában is divatozik a más bájával .való csizmakenegetés, talán inkább, mint valaha ... Az emberek gőzerővel rohannak előre az érvényesülés utján s nem igen válogatják az előretörés módjait és eszközeit.

Kímélet, gyöngédség, elnézés kezdenek ismeretlen fogalmakká válni s a mérgezett nyilak újból felbukkannak a mai ember fegyvertárában. Aki a cél felé tör, nem igen nézi, ki áll az útjában s kifürkészve annak hibáit, esetleg tévedéseit, botlásait, kímélet nélkül rántja le róluk a leplet és szinte perverz kéjjel vág bele a „Vordermann“ húsába, hogy egy-egy lépést tehessen előre.

De nem csak a hatalom, a hir, a dicsőség küzdő porondja igazolja a Schoppenhauer-féle háj- illetve csizmakenési elméletet. így van ez még inkább a társadalmi, a közgazda- sági, a vagyoni téren.

Lihegő mellel fut az emberiség a

át a határszélre, távozása előtt egy héttel gyémánt nyakékszert ajándékozott örök emlék gyanánt Alvinczinének.

A gyémántékszerek igen alkalmasak az örök emlékezet ébrentartására. Nem is itt rejlett a hiba, hanem abban a sajnálatos körülményben, hogy a deli hadnagy elfelejtette kifizetni az ékszerésznek.

Az ékszerész, egy morózus önző karakter, ahelyett, hogy perelt vagy megpukkadt volna dühében, Alvinczihez fordult a számla kiegyenlítése céljából. Alvinczi a kasszascontó levonásával ki is fizette. A kifizetést követő órában történt a kinos, gyötrelmes jelenet, mely nemcsak a fültanuk lelkében, de a szép asszony vállán és orrán is tartós nyomokat hagyott.

A városban egy hétig gorombaságnak vették, ha valaki másról beszélt, mint Alvinczi váratlan düh kirohanásáról. Abban az időben gyilkolták meg a szerencsétlen elnököt Carriot-t. Még ez a rettenetes szenzáció sem volt képes elterelni a figyelmet az Alvinczi afférról.

Az affér passzív hősnője pedig, a szép asszony ott gugzsolt édesanyjánál a város szélén levő kis zsindelyes házban. Alvinczi mogorva nyugalommal árulta az aranyozott rámákat egy ideig, azután elkezdett szórakozás után nézni.

Éppen kapóra jött az odaérkezett szín- társulat. Alvinczit nem az előadások érdekelték, hanem az egyik kóristaiány, kinek olyan szőke haja volt, hogy festeni sem lehetett szebbet. Ő legalább nem tudta szebbre festeni . . .

vagyon után, mely a vágyak 90%- ának fő-fő ideálja. „A pénz hatalmat, boldogságot, gyönyört nyújt, igy tehát megszerzésének módja mellékes.“ Gombaképen szaporodnak ennek az elméletnek a hívei s a társadalom is szervilis gyávasággal kapja le a kalapját a vagyon előtt. . . A kártyás ha nyer, kifogástalan, kedves, szellemes gentleman, ha veszt, lump, koldus, kutya ... A gazdag leányt — ha szépséghiányban szenved is (csúnya leány nincs)

— tucatszámra csapongják körül a hozomány-lepkék, a szegény leány

— ha Vénusz bájait s Pallas-Athene szellemességét bírja is egy csomóban — a fiatalság előtt több-kevesebb kivétellel csak fiört-alany s nem jön komolyan számba . . .

Az egyes közgazdasági ágak között is vérbemenő, elkeseredett tülekedés folyik. Az agrár érdekek állandó mozgósítási harckészségben állnak az ipari, de legfőkép a merkantil érdekekkel s egymást tiporják a nemzeti vagyonosodás ez egyenlő fontosságú faktorai, holott kart karba öltve barátságosan együtt kellene sétálgatniok . . .

Szóval, őrült tülekedés, minden ethikai és logikai rendnek fejtetőre állitása dühöng az egész vonalon. Elvek, ideálok sutba dobva, egyenes, férfias gerincek meggörbülve.

Szinte azt lehetne gondolni, hogy a réginél sokkal alacsonyabb, kirívóan dekadensebb emberfaj került erre a keringölő sárgolyóbisra s az űzi itt idegenszerű, bizarr játékait.

Hogy mi lesz ennek a vége : ki tudná megmondani ?

Látjuk ugyan már a kis emberek, az alantasabb társadalmi rétegek harcrakész, fenyegető magatartását s a mai társadalmi rend fundamentumainak hullámzó mozgásából joggal következtethetünk egy közeli földrengésszerű erupcióra. Itt is felmerül azonban az uj aggodalom : vájjon ez az erupció meghozza-e a kívánt átalakulást s nem

Alvinczi balladai rövidséggel, látott neki az udvarlásnak. Ballada alatt a vacsorát értem, melyet esténkint hűségesen kifizetett. Egyéb részletek nem jutottak nyilvánosságra, de a kombináció, természetesen messzebb ment a vacsoránál. Minden mellékes, alárendelt dolog. A fő a csattanó. A csattanó abból állott, hogy egy esős éjszaka a szép Alvincziné megjelent a vendéglő éttermében s az ott kettesben vacsorázó férjét úgy elverte az esernyő nyelével, hogy az ütések feleslegéből bő osztály jutott a festői hajú kóristaleány- nak is.

Másnap Alvincziné már ott ült a boltban a kasszánál. Az öreg doktor véletlenül arra ment és meglátta. Nem tudta megállani, hogy meg ne kérdezze a bolt előtt férjét, Alvinczit.

— Micsoda? Kibékült a feleségével?

Alvinczi majdnem méltatlankodva válaszolt :

— Micsoda ? Kibékültem ? Bocsánatot kérek, én sohasem voltam haragba vele .. . Igaz, hogy voltak némi félreértések, de édes Istenem, azok, amint látni méltózta- tik, elsimultak.

A haját simította előre, hogy az esernyőnyél beavatkozásának friss nyomait eltakarja.

A doktor egy darabig nézte, hogy babrál ujjaival a homlokán. Aztán megszólalt:

— Igen, látom, hogy elsimult, de egy kis angol fiastromot melegen ajánlok a békéhez. Alászolgája!

lesz-e rosszabb orvosság magánál a betegségnél is?

Mindegy. Jöjjön, aminek jönnie kell. Uj idő, uj vihar, uj levegő. Csak ez a mai se kint, se bent állapot, az esztelen tülekedések e szecessziós forgataga szűnjék meg már egyszer. Es pedig mielőbb . . .

HÍREK.

— Lapunk mai száma május elsejére való tekintettel, a nyomdaszemélyzet munkaszünete folytán jelenik meg ma, holnap helyett.

— Esküvő. Szatzlauer Gyula cukrász, iparos világunk képzett, törekvő és szimpatikus tagja, kit a kereskedő ifjak egyesületének estélyein, ünnepélyein gyakran láttunk, mint ügyes műkedvelőt fellépni, kedden délben vezeti a belvárosi plébánia templomban oltárhoz Laiszky Bertikét, Laiszky János ismert nevű nyomdatulajdonos szép és kedves leányát. Jóleső örömmel regisztráljuk a hymenhirt, mely iparosságunk megerősödésének egyik záloga.

Polgármesterünk Budapesten. Vimmer Imre polgármester csütörtökön a fővárosban volt, ahol résztvettt Holló Lajos országgyűlési képviselő által a városok országos takarékpénztára ügyében összehívott értekezleten. A városok egyik, a közel jövőben megvalósítandó feladatának tekintik a városok országos Takarékpénztárának létesítését, mely hivatva volna a városok hiteligényeit kielégíteni. A városok érdekét érintő ezen intézménynek létesítéséhez a szükséges előmunkálatok már megkezdődtek és az értekezlet is ezen célból tartatott.

— Melyik gyógytár lesz holnap nyitva ?

A gyógytárak munkaszünete folytán holnap, vasárnvp d. u. 2 órától egyedül Kerschbauinmayer Károly Kossuth Lajos utcai gyógytára less nyitva, mig a többi, a délután folyamán zárva lesz.

— Kovácspatak. Miként lapunk hirdetési rovatában is olvasható, csavargőzösünk ma kezdi meg Kovácspatakba járatait. A hir úgy az utazó, mint a nagyközönség körében bizonyára általános örömet fog kelteni, mert a hajójárat mig egyrészt olcsó, gyors és kényelmes összeköttetést létesít a túloldali vasúti fővonallal, addig másrészt megnyitja számunkra Kovácspatakot. A csavargőzös társulat igazgatósága nagy anyagi áldozatok árán tartja fenn a kellemes üdülő telepet a nyaralók és kirándulók számára. Dacára ennek azonban sajnosán tapasztaltuk, hogy a társulat minden törékvése az utóbbi években hajótörést szenvedett a nagyközönség közönyén, amihez járult a hernyó invásió pusztítása, a bérlők folytonos váltakozása, akikre a kirándulóknak — valljuk meg, joggal — állandó panaszuk volt az ételek és italok túlmagas árai miatt. Ez azonban az idén megszűnt. Kasper és Perényi, a nyaralótelep vendéglőjének uj bérlői azon törekednek, hogy normális árjegyzékek mellett látogatottabbá tegyék Kovácspatakot, hogy kisebb haszonnal, nagyobb forgalmat csináljanak. A szállodát a társulat ez évben próbaképen házilag kezeli és gondot fordít arra, hogy a nyaralók meg legyenek elégedve. Az igazgatóság a hajójegyek árát is lejebb szállította, szóval mindent elkövetett, hogy Kovácspatak felvirágzásnak induljon. Most már közönségünkön a sor, hogy támogassa a társulatot, honorálja annak törekvését.

— Az Esztergomi Kereskedő Ifjak ÖnképzŐ-EgyesÜlete szeretett elnökének,Rózsa Vitáinak névünnepe alkalmából, holnap (vasárnap) d. u. 5 órakor az egyesület helyiségében ünnepélyt rendez, melyre a tagokat és érdeklődőket tisztelettel hívja meg ezúton is az egyesület.

— Gazdasági szakértők. A föídmive- lésügyi miniszter az 1908. XXXIX. t. c. illetve az ezen törvényszakon végrehajtása tárgyában az igazságügyminiszterrel egyet- értőleg kiadott rendelet alapján vármegyénk területére birtokrendezési ügyekben gazdasági szakértőkül: Boronkay Jenő, Kobek Kornél, dr. Varga Dezső, Cselka János, Geiger Ferenc, Kosztics Lábúd, lakács Gyula, Vantsó Gyula, Reviczky Károly, Ivanits Gyula, Keő Aurél, Véber Gyula, Szegi Pál és Tóth Ignácot nevezte ki.

— A felfüggesztett rendőrtisztviselők fegyelmije. Unger Hugó rendőrkapitány és Csernák Béla rendőrfogalmazó fegyelmi ügyében, miként lapunk múlt számában jeleztük, a belügyminiszter végérvényes döntése leérkezett. A belügyminiszter a felfüggesztett tisztviselők közül Unger Hugó rendőrkapitányt hivatalvesz. tésre ítélte. Csernák Béla rendőrfogalmazó büntetését pedig 300 koronára szállította le.

— Kioszk megnyitás. A primáskerti kioszk holnap délután megnyílik.

— Adakozás házalapra. Az Esztergom — Szenttamás—Anzivárosi kath. polgári kör • házalapja javára újabban Kiss Károly 5 < és dr. Krammer György 10 koronát adó- ■ mányoztak, és igy a legutóbb kimutatott j összeggel együtt, 1076 korona folyt be ; eddig a házalap javára.

— A katonai barakk ügye. a katonai i barakk-tábor ügyében kötött szerződés, mely lényegesebb hiányok miatt vissza-'- küldetett, most már az eredeti szövege- - zésnek megfelelőig elkészíttetvén, most J már a város vezetősége részéről is alá- - íratott. E szerződés jogi része tehát elin- - tézést nvert. A kormányhatósági jóvá- - hagyások megadása végett, a szerződések > a napokban terjesztetnek föl.

— Lőgyakorlatok élestölténnyel, a hely- őrség legénysége május 4, 5, 25. és 26 6 napjain egész napon át, mig 11., 14. és e lo-én délelőtt élestöltényekkel lőgyakorla--. tot tart.

— Bajban a spritzer. A magyarosodás s a mesebeli hétmerföldes csizmával törtet íí előre, elérhetjük azt az időt, hogy a ma—i gyár államhivatalok fő és legtöbb tiszt--í viselőinek mind pompás magyar neve lesz, g megélhetjük azt, hogy Túróéban a tótMl Biharban az oláh, Erdélyben a szász, Fiu--i méban az olasz, Torontóiban a román aß magyar szóra hallgat, — de a spritze«; akkor is csak spritzer marad. A fröccse; szépen hangzik, jól is hangzik, de azértL a spritzer népszerűségét még csak vitássáe; se teheti. És spricert fog inni a melegtőllö eltikkadt, vagy elkeseredéstől nekibusultlí. mindenki magyarul akkor is, ha a Kár-i pótoktól az Adriáig mindenki magyarullu fog érezni. De most mégis baj fenyegetiiJ; a spritzert. Ha már a nevét nem lehette kiküszöbölni, vannak', kik ádáz ellenséggé gyanánt az egész intézményt, alkotmányt,.!' vagy minek s mondjuk a bornak és ae víznek ezt a jeles keverékét, — el akar-u ják törülni. Kik lehetnek ezek mások, minttn a borkereskedők. Az ő logikájuk perszex igaz. Ők igy gondolkodnak: a ki spritzerfi; iszik, az csak két deci bort fogyaszt, mégisű^ három decit ereget le a torkán. Egy litere: bornál három deci bor a vesztesség. EzU sok. Ez ellen tenni kell. És kassavidékU: bortermelők akarnak is tenni. Összeálltaké és — mint az már szokás — szervezked-bi tek, aztán — mint az szintén szokás — határozatot hoztak és végül — de ez máiéi csakugyan szokás — deputációt akarnaké indítani a földmivelésügyi miniszterhezss hogy korlátozza a spritzert. Eszeljen lol valami szigorú törvényt, a mely a spritzene; fogyasztástól visszatartsa az embereket te Hogy a miniszter mit szól majd az ügy-y* hoz, az kétséges, de nem kétséges azxn hogy a szódavizgyárosok majd szinténél menesztenek egy deputációt a miniszterbe hez és kérni fogják, hogy eszeljen lol valami szigorú törvényt, a mely a spritzene, fogyasztást még kedveltebbé tegye. Tálánál ügy, hogy a három decis spritzerbe kéfe>! deci szóda és egy deci bor legyen kötést! lező. Szóval, nagy háborúra van kilátását és mig a harc eldől: — addig nyugodtarmt ihatja mindenki a spritzerét úgy, a minnii szereti.

I