Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 28. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 28. szám Csütörtök, április 8. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak : Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. (hova Szerkesztőség és kiadóhivatal: a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Laptulajdonos kiadók : Dé Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám.- Kéziratot nem adunk vissza. === Széthúzás. A vidéki városoknak válságos itka, hogy a különben is gyenge írejű és csekély szánul polgárság jssze nem tart, hanem külön-kü- ön akarja,.vagy nem is akarja elő- nozditani városának érdekeit. A jártokra tagolt széthúzó társadalom oedig sohasem lehet a saját és vá- 'osa fejlődésének intézője, mert soha sem adhat semmi impulzust, sem psztönt sem példát valamely üdvös mozgalom létrehozására, még ke- /ésbbé valamely üdvös cselekvésre Es ha mégis valamit itt-ott létre- loz, arra sem tudja a maga bé- yegét rásütni, az is színtelen, je- entőség nélkül való, mint amilyen ti társadalom, melyet semmiféle kapocs össze nem fűz. Akarata ellen átviszi pártoskodását a város ügyebe is; a közügy megszűnik annak enni s az egyes pártok prédájává, magánüggyé válik. A társadalom tevékenysége, mint azt naponta tapasztaljuk, oly erő, mely ha egy célra pontosul össze, olyan hatalom, mely előtt alig van akadály. Ha komoly jellegű és szi- tlárd akaratú, tettre képes, tettre vágyó férfiak vállvetve működésre, közös érdekre egyesülnek, semmi sincs, mi ennek útjában állana. Hiszen hazánkban a társadalmi tevékenység a kulturális és emberbaráti intézmények terén, csaknem hatalmasabb a mindenható állam ebbeli tevékenységénél. Hol lennénk, ha a társadalom visszahúzódott volna minden üdvös mozgalomtól s nem pótolta volna azt, amit az állam elmulasztott, vagy meg nem tehetett s ha nem adott volna impulzust, irányt az állami tevékenységnek is. Amit az ország társadalma megtehet az ország érdekében, ugyanazt megteheti minden város társadalma saját városa érdekében. Nem kell hozzá egyéb, mint a polgárok egyetértése és összetartása, a vállvetett együttműködésre irányuló őszinte törekvés és azoknak a tényezőknek a felkutatása, melyek a város társadalmát egyetértő működésre képessé teszik. H. A párkányi takarékpénztár közgyűlése. Párkány jó nevű takarékpénztára f. hó 5-én d. u. 4 órakor tartotta közgyűlését a részvényesek élénk érdeklődése mellett. A közgyűlést dr. Walter Gyula p. praelatus, kanonok elnök vezette, aki azt a következő szép beszéddel nyitotta meg. Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! Van szerencsém tudatni, hogy 27. részvényes, 196 részvény képviseletében lévén jelen, a közgyűlés az alapszabályok 19 §-a értelmében határozatképes. Midőn e tényt jelezni bátorkodom, kérem a m. t. Urakat, méltóztassanak legszivélyesebb üdvözletem nyilvánítását fogadni. Pénztárunk ma m. t. Közgyűlés a 37. üzletévre tekinthet vissza. Közel négy évtizede szolgálja a társadalom köz- gazdasági életének igen fontos érdekeit. Támogatja az ipar és kereskedelem fejlődését, izmosodását. Segítséget nyújt a földmivelés okszerűségének és belterjességének előmozdításához. Közreműködik a legkülönbözőbb anyagi helyzetek javításánál és rendezésénél. Hozzájárul a takarékossági szedem ápolásához és erősi- sitéséhez, amely a társadalom minden rétegében kívánatos és minden halandó életében jelentékeny szerepre van hivatva. Közhasznú feladatát a múlt év folyamán is megvalósítani törekedett. Nem mulasztotta el (azonban emellett oda is irányítani ügyekezetét, hogy megfelelhessen azoknak a várakozásoknak, amelyeket munkásságához a m. t. részvényes tagok fűznek. A múlt üzletév folyama alatt nem csekély nehézségekkel kellett az intézetnek megküzdenie. A mostoha termés, valamint az ipar és kereskedelem terén uralkodott üzlettelenség pénztárunk forgalmában is éreztette kedvezőtlen hatását. Állandósította a nyomott hangulatot az a nyugtalanító bizonytalanság, amelyet a függőben levő bankkérdés okozott. Mindazáltal nem minden megelégedés nélkül mondhatjuk, hogy egyes üzletágakban örvendetes haladás, emelkedés vehető észre. Ha azonban e körülmények dacára az üzleti eredmény 2531 kor. 39 fillérrel csekélyebb volt, mint a megelőző évben, afelett nem lehet csodálkozni. Nem zárkozhatott el az intézet a kamatlábnak országosan foganatosított emelése elől. Az év első felében kénytelen volt pénztárunk a betétek után egy fél százalékkal nagyobb kamatokat számítani. Miután ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek találkozása miatt az üzleti eredmény teljes mértékben nem felelt meg a várakozásoknak, le kellett az intézetnek mondania azon terve megvalósításáról, hogy a részvények osztalékát emelje. Remélhető azonban, hogy a jelen évben a viszonyok kedvezőbben fognak alakulni és teljesíthető lesz az a jogosult óhaj, amely az osztalék némi emelésére vonatkozólag uralkodik. Jelentékenyen fokozza e reményt az a kilátás, hogy a bankkérdés szerencsés elintézése folytán, megszűnik a múlt évben tapasztalt az a tartózkodás, hogy nemondjam félelem, amely az iparra és kereskedelemre bénitó befolyást gyakorolt. Remélhetőleg fel fog lendülni a vállalkozás és élénkebb közgazdasági tevékenység fog megindulni annál is inkább, mivel elvonult hazánk egéről a háborúnak , „Esztergom és Vidéke“ tárcája Babonás este. Irta: Drozdy Győző. (Még nem tudom, mit irok, de érzem : rnagyon fekete és szomorú lesz. Legtöbb isembernek vannak babonái, melyekben rhisz. Most, hogy először merült el sötét ímedvébe a toll: egy legyet emelt ki. Ez a okis fekete pont, ez a torz kadáver sejtet swalami babonásan szomorú dolgot velem. COdatolom a papirom csücskére. Szinte ícösszeborzadok, amint látom ezt a kis fe- »kete tetemet ciclamen ravatalán. Ez az irás irnagyon fekete és szomorú lesz.) Lábujjhegyen jő a barna alkonyat. A iríháztetőkön olvad a tegnapi hó. Az eresz jjíkönnyei tompán dobolnak ablakom bá- Tdogpárkányán. A iangyosöblű, hófehér ;?lkályha álmos, nyitott szája hortyogva le- )dheli ki a meleget. Az ablakomon hideg, )>iködös szemével bámészkodik be az est. A Mbetüket alig látom. De ujjaim fehér sávjai jüügetve vonják ezt a kis aluminium ekét ss az hajszál finom barázdákat szánt a 9Ífehér papiron. Árnyak suhannak át az Jaablakon. Gyerekkorom lidérces álmai, ba- Mbonás rettegései ezek. Félek. Mit akarnak ezek ? Iszonyú. A csontjaimig dermedek. Jő valami nagy, szomorú emlék. Igen, valami készülődik, gomolyog a lelkemben. A halálfélelem láza megborzaszt. A szoba zsongó csendjébe halkan dalol a toliam. S mint a szellemek, fehér lepelben lebbennek el előttem múltam emlékei. Ez az este ép oly kísérteties, hideg, mint amelyiken meghalt az apám. (Most nagyon félek. Meggyujtom a lámpát. A falakon a fehér mitosz-szobrok rózsaszínbe borulnak. A kályhában még egyszer nekibuzdul a parázs és vibráló piros foltokat vet a zöld falakra.) Ez az este ép olyan szomorú, mint a melyiken meghalt az apám. Az az ideges, könnyes alkonyat jár itt. Az ijesztget. Mi fiuk a gyerekszobában játszottunk. Anyika és Irén benn voltak apikánál, aki nagybetegen feküdt. Láttuk;, hogy elment a pap és a csengetyűs fiú. Utánuk is néztünk hosszan, mig csak be nem fordultak a temetőközbe. Aladár, Gyula és Zoltán elszomorodtak én meg csak vertem falovam, hogy nagyobb ügetésre buzduljon. Lassan nyilt az ajtó, s belép anyika. Vörösre sirt szemeit törülgeti s mondja : — Gyertek, édes fiaim, apika el akar búcsúzni tőletek. Szó nélkül indultak bátyáim és én is utánuk mentem. Apika ágyánál állt Irén. Sirt és apika beszélt. Lassan szaggattot- tan. Olyan melódiában, fás volt a hangja, mintha csak maga a halál beszélt volna. Te jó kis lány voltál. Sokat, sokat segítettél anyikádnak, hogy engem megmentsetek. De hát nekem mennem kell. Légy ezután is szófogadó és istenfélő. Szeresd anyikádat és őrködj testvéreid fölött. Terád bízom a síromat. Isten veled. Atyai áldásomat adom rád. És homlokán csókolta Irént, ki apika ágyához térdelt és zokogott. Aztán intett Aladárnak. Ő volt a fiuk között a legnagyobb. Odalépett apika ágyához. Lassan újra megeredt fás hangja. — Aladár, te már nagy fiú vagy, tízéves. Azzal a boldog hittel halok meg, hogy te nemsokára szárnyra fogsz kelni, hogy édes anyikád gondjait kevesbítsd. Légy hát igyekvő, szorgalmas, munkás. Szeresd a könyvet és a tudományt. És soha, sohase feledkezz meg az Istenről, mert O el nem hagyja, ki benne bizik. Tudom, te már jobban át tudod érezni: mit jelent az, hogy elveszítitek atyátokat. Isten veled. Áldásomat fogadd e csókkal. S megcsókolta őt apika. Most Gyula állt ágyához. De apika kifáradva dőlt hanyatt. Nehéz, mély lélek- zeteket vett. Keze, mintha viaszból lett volna, mozdulatlanul, sápadtan feküdt a paplan bordó selymén végig. Homloka gyöngyözött s nehéz könnyek peregtek végig piros arcán. Anyikám mellé állt. Megcsókolta forró homlokát s tanácsolta, hogy legyen nyugodt apika. De apika újra beszélni kezdett. — Megszakad a szivem, ha öt kis árvámat látom. Mit csinálsz te egyedül velük ? — Majd csak megsegít az Isten, apus- kam. De nem, te nem hagyhatsz itt. S zokogva borult apikám ágyára. Senki sem beszélt. Mind zokogtak csak én nem. Odafutottam anyikához s megkérdeztem őt: — Miért sir anyika ? De nem felelt. Csak sirtak tovább. S én bámultam a homályba. Az ablakon keresztül látszott a kékesszürke esti ég. Már alig láttuk egymást a sötétben s én láttam, amint az ablakon belebeg a ködember s oda ül a nagy, fekete zongorához, apika helyére. Leéltem. Nagyon féltem. Szorosan bújtam anyikámhoz, kicsi fejem köténye alá dugtam s egy kicsit megnyugodtam, mert ott nem láttam azt a csúnya ködembert, aki valószínűleg api- káért jött. S a zokogást is csak tompán hallottam, mert mindkét fülemet befogtam. S lassan elfeledkeztem mindenről, mert igen kedves muzsikát fedeztem fel. Anyikám köténye alatt a mutató ujjammal tömögettem szabályos ütemben a
