Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 28. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1909. április 8.

hónapokon keresztül fenyegető réme és visszatért a béke az a nyugalma, amely az üzleti élet pezsgőbb ellenségének egyik elengedhetetlen feltételét képezi.

Nagyobb lendület elé nézhet pénztárunk azon körülménynél fogva is, hogy uj alapszabályainak a 68. és 69. §-okban foglalt intézkedései szerint ki akarja tágítani üzleti tevékenységének kereteit. Be akarja vonni munkásságának körébe főleg az előleg és kézizálog üzletet, valamint fióktelepek szervezését és hitelegyletek alakítását. Ezen üzletágak meghonosítása által szolgálatokat óhajt tenni az intézet a legszélesebb körök érdekeinek és azon verseny folytán, amely a hasonló célú intézetek részéről tapasztalható, mélyebb és tágasabb medret ügyekszik vájni tevékenysége számára.

Hiszem erősen m. t. Közgyűlés, hogy azok a várakozások, amelyeket az említett körülményeknél fogva a jövőhöz fűzni bátorkodunk, azon odaadó buzgóság mellett, amelyet a m. t. Igazgató urak, a tekintetes választmány és a tek. tisztviselő urak mindenkor tanúsítottak, szerencsésen meg fognak valósulni és közelebb fogjak hozni intézetünket ahhoz a virágzáshoz, amelyet mindnyájan óhajtunk.

Tartozó kötelességet teljesítek, midőn az imént nevezett uraknak a pénztár érdekeinek előmozdítása körül kifejtett serény munkásságukért őszinte köszönete- met nvivánitom és kérem, hogy lankadást nem ismerő tevékenységüket a jövőben is kitartással folytatni szíveskedjenek.

Midőn azonban arra a meleg érdeklődésre és tevékeny támogatásra gondolok, amelyet a m. t. igazgató választmány pénztárunk ügyei iránt tanúsítani szíveskedett, önkéntelenül szemeim elé tolulnak azok a veszteségek, amelyeket pénztárunk e tekintetben a múlt év folyamán szenvedett.

Magas életkorban, hosszas betegeskedés után az örök nyugalom hazájába költözött Koksa Kálmán igazg. vál. tag, aki e tisztséget mindig a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel ügyekefülem. S csak egy-egy foszlányt hallottam a zokogásból, ‘mikor az ujjam felemeltem. Ez igen tetszett nekem. Észre sem vettem, hogy apika már Zoltántól búcsúzik. Csak mikor Zoli a csók után harsányabb sírásra fakadt, mint a többiek, akkor vettem ki a fejem a kötény alól.

Anyika nem zokogott már. Apika meg nagy, üveges szemeivel engem nézett. Még sohasem láttam ilyennek apikát. Többször megmozdította a száját, de egy szót sem szólt. Én megijedtem tőle. Erősebben simultam anyikához, ki megfogta kezemet s odavezetett apikához s azt mondta neki :

— A legkisebbet is csókold meg, apika.

De apika egy szót sem szólt, hanem

kinyújtotta vékony kezét, hosszú hideg ujjait arcomra tette, hirtelen a fal felé fordult s engem ellökött.

Erre aztán én is elkezdtem sírni. Anyika az ölébe vett, megcsókolt s oda állt vélem a szekrény mellé. Hamar meghegedtem, mert féltem a ködembertől, akivel Irén mindig ijesztgetett. S láttam is, hogy ott ül a fekete zongora előtt s fejét apika felé fordítja. Aztán felemelkedett s lebegni kezdett át a nagy asztalon, föl az ágyra, melyben apika feküdt. S ott megállt. Én lélegzetet se mertem venni, csak néztem, néztem. Nagyon féltem. A gyerekek zokogtak, de azt, mintha nem is hallottam volna. Egyszer csak a ködember egy nagyot sóhajtott. Ez volt apika finale sóhaja. Én szorosabban simultam anyikához s megkérdeztem :

— Anyika, látja?

— Mit fiacskám ?

— A ködembert, ott apuka ágyán.

— Nem én. Nincs is ott ködember.

kezett betölteni. Őszinte részvéttől áthatva kérem a m. t. Közgyűlést, hogy emlékét jegyzőkönyvileg megörökittetni méltóztas- sék.

Hasonlóan súlyos veszteség intézetünkre nézve Lindtner János váratlan elhunyta. Mint az igazgató választmány és az utalványozó bizottság oszlopos tagja ritka odaadással fáradozott, hogy intézetünk érdekeit előmozdítsa ; fejlődését, izmosodását biztosítsa. Kegyeletes hálánk maradandó bizonyítéka gyanánt iktassuk m. t. Közgyűlés jegyzőkönyvünkbe azokat a nagy érdemeket, amelyeket gazdag szakismereteinek és fáradhatlan tevékenységének érvényesítése által intézetünk körül szerzett.

Leróva e szomorú tartozást, ismételten üdvözlöm a m. t. Közgyűlést és annak tanácskozását ezennel megnyitottnak nyilvánítom.

Az éljenzéssel fogadott beszéd elhangzása után a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnök Brutsy .János és dr. Kuffler Hugó részvényeseket kérte fel.

Az igazgatóság jelentése szerint minden üzletágban örvendetes emelkedés mutatkozik, kivévén a leszámítolási üzletet, melynél a 136.552 kor apadást az iparra és a kereskedelemre káros befolyást gyakorló állapotok indokolják, melyek a vezetőséget is fokozottabb óvatosságra kény- szeritették a hitelnyújtás terén. A betét- állomány 60,899 kor.-val, a jelzálogos kölcsönök 60,971 kor.-val, a folyó számla kölcsönök 299,641 kor.-val emelkedtek. A kimutatott évi nyereség 35,576 kor., ami tekintetbe véve, hogy a múlt üzletév első felében a betétek 1/2%-al magasabban kamatoztak anélkül, hogy a kiadott kölcsönök kamatlába megfelelően emelve lett volna, valóban kielégítőnek mondható. A tiszta vagyonból a tartalékok növelésére 9000 kor., osztalékra 20,000 kor., nyugdíjalapra 1000 kor., jutalékokra 4800 kor., jótékonycélra 776 kor. 15 f. fordit- tatott.

Az igazgatósági jelentést, a számadásokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadván,

— De van, anyika, én jól látom.

S anyika szólt Irénnek, hogy gyújtsa meg a lámpát. Ma elfeledtünk mind jóestét kívánni. Csak anyika szólt:

— Lásd, ugy-e, hogy nincs ott a ködember ? Apuka elaludt.

— Már nincs ott. Mikor meggyulladt a lámpa, újra kiszökött az ablakon.

Anyika letett, aztán apika ágyához ment. Én félve néztem utána. Azt hittem, hogy a ködember bántani fogja anyuskát.

De nem. Más történt. Anyika sikoltott egyet, rázta apikát. De apika már nem szólt semmit. Meghalt.

(A mai est ép olyan kísérteties, hideg és szomorú, mint amelyiken meghalt az apám. Az idő suhogását érzem és megsejtem a múlandóságot . . . Amint az ablaktól hűvös áramlat lepi meg az arcom: mintha apikám hideg ujjait érez- ném az arcomon. Hideg idegáramok cikkáznak át a halántékomon. Fázom. Homlokom barázdái közül félvak, ideges gondolatok nőnek ki. Kábult agyamra lomha pókok hálót szőnek. Olyan szürke a lámpa fénye. A csend zsongó, csodás muzsikáján megpattan egy-egy húr. Vagy az antik bútorok ropognak ? Mindegy, akárki.

A gyermek otthon elszállt lelke jár itt. Elhozta azokat a hideg, babonás emlékeket. S én az öblös karszék ölén gubbasz- kodom fáradtan, kimerültem. Pedig még egy perce sem múlt el, hogy itt ülök. Remegve figyelem a kályhában lobogó tűz ritmusát, ezt a szomorú dalt. Talán csak a haldokló emberek finom, kihegyezett érzékei foghatják fel ezt a muzsikát.

S látom, hogy kinn, az ablak előtt ólálkodik a ködember.)

áttért az uj alapszabályok és ügyviteli szabályzat tárgyalására. Miután ezek elfogadtattak, a választások következtek.

Az elnök úgy saját, mint az igazgatók és igazgató választmány nevében őszinte köszönetetét nyilvánította és a választások megejtésére korelnök választását kérte.

A közgyűlés tüntető éljenzése folytán azonban erre szükség nem volt és áz elnök újból elfoglalta helyét.

Szép szavakkal megköszönte a bizalmat és buzdította a közgyűlést, hogy ügye- kezni fog az intézet érdekeit tehetségei szerint szolgálni és lehetőleg előmozdítani.

Megválasztattak azután újból Haudin- ger Ignác és Rogrün Ede igazgatók, akik a bizalomért köszönetét mondottak. Az újonnan megválasztott tisztviselők nevében Klement István pénztárnok fejezte ki köszönetét.

Az igazgató választmány uj tagja gyanánt dr. Koperniczky Ferenc, p. praelatus kanonok, Csupor István primási főerdész és Keményffy Kálmán vízivárosi plébános választattak.

Még titkári állás szerveztetett és arra Istvánffy Elemér lett megválasztva. Főkönyvelő Brenner Sándor, másodkönyvelő Schenke?igel Antal lett.

A tárgysorozat kimerittetvén, Brutsy János a napibiztosi dij felemelését indítványozta. A közgyűlés elhatározta, hogy e dij ezentúl 5 korona legyen.

Majd Rognhi Ede tolmácsolta a közgyűlés köszönetét az elnök fáradozásaiért aki azt megköszönte és a közgyűlés további jóindulatát kérve, a közg}mlést fél hatkor befejezettnek nyilvánította.

AZ ESZTERGOMI HAIÓS EGYLET

KÖZLEMÉNYEI.

Egyesületünk szombat esti társasvacsorája elég sikerültnek mondható habár a tagok közül sokan hiányoztak. A vacsorán mintegy 25-en vettek részt, kiknek egy kellemesen eltöltött estében volt részük. A vacsora kitűnő volt s Porgesz Béla konyháját dicséri. A kaszinó helyiségei a késő éjjeli órákig hangosak voltak. A vezetőség a kaszinó összejövetelek megismétlését elhatározta.

A tennisz pályákon erősen dolgoznak. Az egyik pálya agyagból a másik sárból készül. Ha az idő kedvez, úgy a jövő hét folyamán a pályákat átadhatjuk a tagoknak. A részvételre még mindig jelentkezhetni a titkárnál.

HÍREK.

— Konferencia beszédek a Kath Körben. A Kath. Körben a húsvéti nagyhétben évek óta szoktak férfiak részére lelkigyakorlatok, úgynevezett conferencia beszédek tartatni, melyeket ez évben dr. Róth Nándor p. praelatus kanonok tartott. Vasárnap, hétfőn és kedden az esti órákban voltak a lelkigyakorlatok. A tartalmas és a jelenvoltak nagy lelki épülésére szolgáló beszédeket nagyszámú intelligens közönség hallgatta mindhárom napon át.

— Könyvtár gyarapítás Farkas Gyula árvaszéki iktató kiadó az Esztergom-Szent- tamás és Vízivárosi Katholik us Polgári Kör könyvtárának újabban ismét 20 dísz- kötésű tanulságos könyvet adományozott.

— Központi választmányi ülés a megyénél. Az összeíró küldöttségek elvégezvén munkálataikat, ennek alapján már most az országgyűlési képviselő választók 1910 évre szóló ideiglenes névjegyzékeinek összeállítása és a további szükséges lépések megtétele céljából a vármegye központi választmánya f. hó 15-én d. e. 10 órakor ülést tart.

— A városi kisdedóvó ünnepélye Kedves kis ünnepséget rendezett f. hó 4-én i az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat“ pat- ronátusa alatt álló kisdedóvoda. Miután a szokásos karácsonyi ünnepélyt a kisdedek közt dúló vörhenyjárvány miatt megtartani nem lehetett, ezzel az ünnepéllyel I pótolta az intézet az elmaradt karácsonyfa í ünnepélyt. Pompásan csengő versikékkel, , nótákkal és párbeszédekkel köszöntötték ; az apró polgárok a kikeletet s általá- - ban a tavasz, a természet szépsé- - geinek dicsőítése volt az ünnepély tár- - gya. Az ünnepély befejeztével — melyen r a város társadalmának szine-javát ott lát- - tűk — a „Szt. Erzsébet Jótékony Nőegy- - let“ Hölgybizottsága kiosztotta a szegény \ sorsú óvodások részére készített ruhákat i és cipőket, továbbá azt a temérdek cse- - megét és apró ajándékot, melyet a hölgy- - bizottság tagjai ajándékoztak az óvodások >1 részére. Az ünnepély rendezésében közre- -■ működő hölgybizottság Marosi Józsefné é úrnő elnöklete alatt a következő úrhölgyek- - bői állott: Burány Ernőné, Brutsy Gyuláné, Grósz Ferencné, Kerschbaummayer Károly- - né, Kurtz Antónia, Laczkó Vilma, Leitgeb Jánosné, Magurányi Józsefné, Marosi Fe- -: rencné, Mattyasovszky Marianna, özv. Palkovits Jenő dr.-né, Szabó Gézáné, özv. Szalkay Józsefné, özv. Szvoboda Román né, y és Vavrecska Rezsőné. A hölgyeken ki- -i vül még Brenner József csemegét, Stein- back Jánosné ruhaneműt és játékszert, ,1 Philipp Konrádné pedig képeskönyveket ií ajándékozott az Óvodásoknak.

t Litsaer Sándor. Közéletünknek s az s esztergomi tanítói karnak, egyik legtevé- -í kenyebb, s leghivatottabb, munkás tagját iá szakította ki életének delén a halál rideg §■ könyörtelensége az élők sorából. Litsaer is Sándor, a szenttamási elemi és gazdasági ism. iskola igazgatója, hosszas és gyöt- -i relmes szenvedés után, e hó 4-én esti il; fél 11 órakor vissza adta nemes lelkét Jó Alkotójának; mérhetlen gyászba döntve e\ szomorodott szivű özvegyét és három kis ei árváját. Hogy ki volt Litsaer Sándor, azt is Esztergom város minden polgára jól ló tudja, noha csendben és szerény termé- -á szetéhez képest, minden feltűnést kerülve sv munkálkodott. Sokat mondhatnának erről lő volt tanítványai, kik közül nem egy ki- -h zárólag neki köszönheti, hogy a társada- -b lom hasznos tagjává lett. O volt az, ki hl fáradságot nem ismerve felkereste Szent- -ir tamás rejtett zugait, s bekopogtatva a sö- -ö tét hajlékokba, a legszegényebb, s munka.£> után járó napszámosnép elhagyatott gyér--is mekeit maga köré gvűjtvén, szerető atya- -£ ként nevelte, s oktatta azokat. Gondos--se kodását azonban még az iskolás koron túlra bt is kiterjesztette, a társadalom ezen mostohá id gyermekeire, kiknek érdekében kiterjedt le--el velezést folytatott, keresve azoknak maece--ec násokat, hogy azoknak jövőjét biztosítsa. Az s/-. ő nevéhez fűződik a szenttamási iskola fel--le lendülése is, az ő fáradhatlan buzgalmá--bi nak eredménye, hogy az, a modern kath. is- -ai kólák színvonalára emelkedett. Sokat uta—fii zott a külföldön. Ausztriában, Cseh, Né-j-eí met, Angol és Franciaországban s szer--ae zett tapasztalatait kitünően értékesítetteeii az oktatásban. De kivette részét másként iné is a munkából, tagja volt minden kultu- -ni rális intézményünknek. Szóval, mintaképejsq; volt a jó tanítónak. Litsaer 30 évig mű- -Dr ködött a tanítói pályán, inig végre is atfi túlfeszített munka megőrölte szervezetét, .ié; Temetésén, mely e f. hó 6-án d. u. 5|f. órakor volt, társadalmunk minden rétege'sgj nagy számban volt képviselve. Meghatóöifi volt az iskolás gyermekek serege, kikbhjj őszinte könnyeket sírtak szeretett tanító- -ói juk elhunyta felett. A beszentelést dríab Fehér Gyula p. prael. kanonok, a városi ieo iskolák igazgatója végezte. A tanítók ének-->(s kara Taky Gyula karnagy vezetése mel- -Hí lett, gyászdalt énekelve búcsúzott el ak [ szeretett kartárstól. Az elhunyt családja Bj[. a következő gyászjelentést tette közzé :fe éw