Esztergom és Vidéke, 1908
1908-05-31 / 44.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 19 08. május 31. ból a mindenben figyelemre méltó Szölgyémi Gyula végzett tanítójelölt megkapó hűséggel, művészettel festett genre képe. Ennek a fiatalembernek tehetsége maecenásra vár, ki őt pártfogásba venné. Mert annyi tény, hogy a rajz és festés terén feltűnő zsenialitásra vall, művészi érzéke. A kézi munka teremben látni mindenféle papir, agyag, famunkát, amelyek élénken lekötik a szemlélő figyelmét. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kiállított tárgyak nem csak a tanítójelöltek, hanem a gyakorló iskola tanköteles gyermekeinek a munkáit is magában foglalják. Tessék elsétálni s adjunk élénk tanúságot arról, hogy a népoktatásnak igazi barátjai vagyunk. Az intézet igazgatóságának és felügyelőségének adjuk meg a megérdemlett elismerést, hogy az intézetben a kézimunka oktatást bevezették. A kiállítást pénteken a délelőtti órákban dr. Rajner Lajos püspök, ált. érs. helynök is, szombaton pedig Schiffer Ferenc főtanfelügyelő és Schweiz Vilmos vármegyei királyi tanfelügyelő meglátogatták, kik teljes elismerésüket nyilvánították a gyönyörű és tanulságos kiállítás és szorgalom fölött. Bertalan Vince. Az ifjúsági lövész tanfolyam megalakítása. Városunk minden rendű és rangú polgárságából f. hó 28-án, áldozócsütörtökön alakították meg az esztergomi ifjúsági lövész-tanfolyamot. Az alakuló gyűlés elnöke dr. Perényi Kálmán alispán volt, akiben a kiváló fontosságú eszme lelkes támintha hiányoznék. A tulajdonképeni csattanós befejezés. Az úgynevezett „véletlen" azonban, mindig előidéz olyan eseményeket, amelyek aztán érdekessé teszik a történetet, s egész máskép végződik az, mint vártuk. Igy történt itt is : Szenesek csendesen és boldogan éldegéltek. Eleinte ugyan csikorgatá a fogait, ha Veréb eszébe jutott, aztán az is a feledés homályába veszett. Fegyfergyakorlatait is elvégezte és sohasem találkozott vele . . . Tiz év telt el . . . Szorgalma által a jómódú gazdák sorába küzdötte föl magát. Egy nyári délután a község népét harangkongatás űzte haza a határból. Tüzet jelentett ez. Lélekszakadva rohant haza Szenes is. Hála Isten nem az ő háza égett. S még csak nem is a falujokban volt a tűzveszély. A szomszéd község állott lángokban. A toronyból lehetett látni. Öt perc alatt a községi fecskendő készen állott. Rajta a községi tűzoltók. Egyszerű földmives nép, egy szálig. Szenes is köztük. Aztán eliramodott a fogat ... A trombita harsogás rémesen, szaggatottan hangzott a vágtató kocsiról. Mire oda értek egész sor ház lángban állott. A zsuptetők öthat helyen gyulladtak ki egyszerre. S a nép csak most érkezett haza. Jajveszéklés töltötte be a léget. Emberfölötti erővel fogtak Szenes és barátai a mentéshez. mogatóra talált. Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a gyűlést, melyben városunk polgárságának minden rétege képviselve volt s résztvettek még azon az intézetek vezetőségei, a helybeli katonai csapatok kiküldöttei és a hajós-egyesület számos tagja. Az alispán megnyitója után Szemere Huba országgyűlési képviselő, a „Szemere Miklós céllövő-egyesület" elnöke lépett szólásra s tartalmas, szép beszédben ismertette a céllövészet nagy fontosságát és élénk színekben festette a hálás hallgatóság elé a jövő perspektíváját, melyben egy, erejének tudatában élő, kitűnően képzett magyar nemzedék száll sikra hazájának védelmére. Majd ismertetvén a céllövészet szervezetét, lelkes éljenzés után átadta a szót dr. Bar fail Jenő céllövőegyesületi titkárnak. Dr. Barbul Jenő, aki maga is lelkes harcosa a céllövészet mozgalmának, tanulságos és tartalmas beszédben ismertette a mozgalom célját, a közeli idők történetéből vett példákkal bizonyítva, hogy mily nagy fontossággal bir a jövő háborújában a gyakorlott és biztos lövő. Kimutatta a kérdésnek a nemzetgazdaságra gyakorolt hasznos hatását és azon előnyöket, melyeket az uj nemzedéknek a céllövészetben való kiképzése rejt magában. A szép beszédek elhangzása után elnöklő alispán feltett kérdésére, a céllövészet helyi tanfolyama megalakult. Majd a vezetőséget választották meg, melybe dr. Mattyasóvszky Béla hajos-egyleti igazgató és dr. Marosi Károly hajós-egyleti titkár előtér-, jesztésére : védnökül: Szemere Miklós orsz. képviselő, diszelnök: Gyapay Pal főispán, elnök: dr. Perényi Kálmán alispán, társelnököknek pedig Vimmer Imre polgármester és Hess Rezső ezredes választattak meg egyhangú helyesléssel. Most az egyik épület utcára nyiló vasrácsos ablakánál egy kis gyermek arca lesz látható. Sikoltozva hivja szüleit . . . A tető lángokban áll s minden pillanatban leszakadhat. A szobákból füst tódul ki. Nem sok idő kell s a gyermek meg: fullad. Szülei a határba mentek s őt — rázárva az ajtót — otthon hagyták. „Kié ez a gyermek?!" ordit Szenes a tömeg felé. Ezt meg kell menteni. Hallják emberek ! De biz' senkinek sincs kedve sem bátorsága behatolni a füst és lángba. „Kié ez a ház?! Kiált Szenes újra. „A Veréb Istváné!" felelnek vissza „Aki firer volt ?!" „Azé! Azé! Aki kilenc hónapot sózatott a nyakadba. Tavai jött ide lakni. Kiált a tömegből valaki. Szenes oda pillant. Látja a kárörvendő arcot .. . . „Most állj bosszút!" súgja neki valami hang odabenn. „Látod most érzékeny csapást mérhetsz rá. Hagyd ott égni gyermekét. Mert ott ég. Ezek gyávák. Ezek nem lesznek utadban . . . Gondolj a kilenc hónapra . . . A gyermek segélykiáltása mind gyengébb . . . Szenes rábámul a tömegre. Aztán undorodva fordul el. „Hát bántott engem ez az ártatlan gyermek ? Nem ! Isten képmására teremtett ember nézheti ezt a szörnyűséget ?! Nem és nem!" „No hát ha egyik sem vállalkozik, majd megmentem én a gyer meket !" Büszkén tekint végig a bámuló tömegen. „Vizes ponyvát ide !" A céllövő-tanfolyam vezetését és működését a helybeli hajós-egylet tisztikara, valamint a 20 tagból álló választmány intézi. A megalakulás után elnöklő alispán köszönetet mondván a megjelent központi kiküldötteknek, valamint az érdeklődőknek, a gyűlést bezárta. A központi kiküldöttek és a rendezőség tiszteletére dr. Perényi Kálmán alispán a Fürdő-vendéglőben ebédet adott. A nyomdászok hangversenye. Az esztergomi könyvnyomdászok kicsiny, de lelkes csapata felbuzdulva azokon a sikereken, melyeket már két izben hangversenyükkel elértek, pünkösd-vasárnap ismét nagyszabású hangversenyt és kabaret-estélyt rendeznek Esztergomban, a Magyar Király szálloda termében. A hangversenyben a budapesti „Ébredés" nyomdász dalárdának körülbelül 60 tagja vesz részt, a szervitatéri templom jeles karnagyának, dr. Ujj Istvánnak személyes vezetésével. Azonkívül fellépnek a budapesti nyomdászok legjobb műkedvelő színészei, mindannyian rendkívül szórakoztató számokkal. Különösen megemlir tendő azonban a főváros nyomdász köreiben általánosan kedvelt énekesnő, Greskovíís Mariska, aki már számos alkalommal hóditotta meg a közönséget szép hangjával. Városunk közönsége már két alkalommal oly lelkes fogadtatásban részesítette a dalárdát, hogy annak dicsérését ez alkalommal fölöslegesnek tartjuk. A helyi sajtóban közölt kritikák legékesebben bizonyították a dalárda kitűnőségét. A hangverseny tiszta jövedelmét a rendezőség jótékony célra fordítja, amennyiben felerészét a nyomdászok építendő szanatóriumának, felerészét pedig a „Magyarországi munkások rokkant- és nyugdij egylete" esztergomi fiókjának alapja javára ajánlotta fel. Most pedig, hogy mindenki meggyőződHamar elhozzák . . . Beburkolja magát. Egy gerendával betöri az ajtót. Mélyet lélegzik s „Isten segits!" kiáltással eltűnik a füstöt okádó konyhában. A kintievők elszégyenülve sütik le szemeiket. Mindenki fokozott erővel mentéshez lát. Szívszorongva lesik a történendőket. . . Ha ez oda nem vész akkor csakugyan csoda lesz. Szenes odabent félig megfulladva találta a gyermeket. Alig birt vele kivánszorogni a rettenetes füstön. Védte a vizes ponyva. (De tán az Isten.) Egyszerre egy füstös alak jelenik meg. Karjai közt hozza a gyermeket. Csupa korom az egész ember. Odarohannak hozzá. Felfogják. Ő is, a gyermek is ájultan fekszik az ápolók között. Szenes hamarább kinyitja szemeit. Vizet kér s aztán mintha semmi sem történt volna felkel . . .Ott látja a kis lánykát is. Már ébredez. Semmi baja már. Jóleső érzés" hatja át . . . Megsimogatja a szőke kis arcot s aztán elkeveredik a mentők között. A tűz még dühöng. Egy perc múlva ropogva szakad be a tető. A gazda is most jelenik meg. Felesége kiséri. Mikor látja házát összeroskadva, rekedt ordítással, haját tépve rohan a tömegen keresztül. Neje jajveszékelve utána. „Jaj ! Jaj! Gyermekünk ! Magzatunk oda van. Bennégett. Nem hagyják őket sokáig jajveszékelni. Egy menyecske karján viszi hozzájuk kis lányukat. Ölükbe kapják . . . hessék az estély valóban szivet-lelket gyönyörködtető voltáról, közöljük az igazán szépen összeállított műsort: 1. Thern Károly: Dalünnepen. Kar. Előadja a Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegyesületének Ébredés dalköre. Karnagy : Dr. Ujj József. 2. Humoros előadás. Előadja : László L. Jenő. 3. a) Hoppe-Lavotta : Földiekkel . . . b) Kjarulf: A sellő, c) Kjarulf: Hardangeri nászút. Előadja az Ébredés dalkör. 4. Humoros 7tiagánjelenet. Előadja Székely Gyula. 5. Dalok. Énekli: Greskovits Mariska. 6. Hub er Károly : Nem nézek én . . . Kar. Előadja az Ébredés dalkör. 7. Humoros előadás. Előadja László L. Jenő. 8. Várföldi Elek : Keserű a kökény bokor . . . Előadja az ébredés dalkör. 9. Monolog. Előadja Székely Gyula. 10. a) Endre lovag. Szerelmi kettős, b) Kettős az „Aranyvirág" operettből. Éneklik Greskovits Mariska és Braun József. 11. Wagner R. : Nászkar „ Lohengrin" operából. Előadja az Ébredés dalkör. Műsor után pedig kezdetét veszi a tánc, hogy az ifjúság is kivehesse részét a farsang óta nélkülözött táncból. A hangverseny este pont 8 órakor kezdődik. Belépődíj : 1—4 sorban 1 kor. 60 fill., a többi sorokban 1 kor. 20 fii., állóhely 80 fii. Felülfizetéseket a jótékony célra való tekintetből köszönettel fogad a rendezőség s azokat hirlapilag nyugtázza. Jegyek előre válthatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében és a „Hunnia" papirkereskedésben, a hangverseny napján pedig este 6 órától a pénztárnál. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A céllövő tanfolyam felállítása érdekében indított mozgalmunk sikerrel kecsegtet. Egészen megtelt a városház tanács terme, midőn dr. Perényi alispán az áldozó csütörtökre hirdetett értekezletet megnyitotta. Ott voltak a hatóságok, a katonaság, a tanintézetek képviselői, pol„Ki tette ezt?! Ki menté meg gyermekem?" Kérdi az apa a körülállóktól. „Szenes, a szomszéd faluból" hangzik fülébe. „Szenes?! Jól hallottam? Igazán Szenes ?" „Igen ő. Saját élete kockáztatásával." „Óh Isten az Égben! Hol az az ember ? Mondjátok jó emberek hol találhatom föl. Hadd kérjek tőle . . . hadd köszönjem meg neki amit velem tett. Hát igy állott rajtam bosszút az az ember! ?" Befurakodik a nép közé . . . Szenes ott van ahol legnagyohb a veszély. Egyszerre egy alak rohan feléje. Megragadja kormos kezét s csókolja azt. Aztán leveti magát előtte s térdein könyörög hozzá. „Bocsánat! Bocsánat?" „Nini mondják a körülállók, Veréb, aki firer volt, megbolondult. Köszönet helyett bocsánatot kér. A beavatottak azonban tudják azt a régi történetet s nem csodálkoznak. Szenes meg felemeli firer úr Verebet s igy szól hozzá: „Bocsássa meg a jó Isten is úgy, ahogy én megbocsájtok!" S a volt firer és az „infanteriszt" mindenki szemeláttára összeölelkezik. Walter György.
