Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-19 / 6.szám

HÍREK. Farsangi naptár. Január 19-én. A református egyház hangversennyel egybekötött táncestélye a Magyar Királyban. „ 25-én. A Kath. Kör estélye saját helyiségében. „ 30-án. Ä tisztikar simfónia hangversenye tánccal a Fürdőben. Február 1-én Színielőadás a Kaszinóban. „ 2-án Az esztergomi kath. legényegylet táncmulatsága a Fürdőben. „ 8-án. Az Esztergomi Hajós Egylet estélye a Kaszinóban. „ 8-án. Az Esztergom Szent Tamási és Vízivárosi Katholikus Polgári Kör műsorral egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 9-én. Altiszti bál a Fürdőben. „ 16-án A kereskedő ifjak önképző egyletének tánccal egybekötött szini előadása a Fürdőben. „ 22-én A tisztikar szini estélye tánccal a Fürdőben. 29-én A Kath. Kör tánccal egybekötött humoros estélye saját helyiségében. Március 2-án Cabaret előadás a Kaszinóban. Előfizetési felhívás. Az „Esztergom és. Vidéke" ezennel előfizetést nyit régi munkatársa, Pártos Zoltán február hó végén megjelenő verses kötetére, mely csinos, modern kiállításban, „Oszi rózsák" cím alatt nemsokára elhagyja a sajtót. A kötet bolti ára 2 kor. 50 fill., melyhez vidéken 50 fill, postaköltség csatolandó. Az előfizetések vagy az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőségébe, vagy a szerző lakására : Bpest VI. Nagymezőutca 25. III. 21., küldendők a név és lakhely pontos megjelölésével. Nekünk ehhez csak egy a megjegyzésünk. Ezeket a verseket, melyeknek némelyikét már ismerik olvasóink lapunkból, s melyek egy mélyérzésű, igaz poetalélek szülöttei, mi is legmelegebben ajánljuk t. olvasóink b. figyelmébe. áz „Esztergom és Vidéke" Szerkesztősége. — 0 Eminenciája az Oltáregyesülethez. A Szt. Erzsébet jubileum alkalmából rendezett Oltáregyleti kiállításról megjelent kimutatást és az egyesület eddigi müköNem eladó! Szabadkozik az öreg. Különben is nem az övé, úgy kérte kölcsön egy jó ismerősétől a Haynal Dávidtól, akinek az a kis boltocskája van ott az alvégen bent a városban. — Kis boltocskája és temérdek gyereke, ugy-e ? — mosolyog az ispán úr. — Nem az övé instállom, csak úgy tartja őket kosztba. — Ugy, — hagyja rá az ispán. És megindul a rakott kocsi vissza a poros országútra. A vén eperfák pedig susogva mondogatják egymásnak: — Az ispán úr is felkötötte már az útilaput a talpára. Ujesztendőre bizonyosan elcsapatik! A Hajnal Dávid boltocskája csakugyan nagyon szegényes kis üzlet. Az udvarban mindig több a gyerek, mint a portéka a boltban, mert Dávid úrnak, ki magányos, nőtlen ember, abból van a legtöbb jövedelme, hogy idegen gyermeket fogad fel kosztra, akiknek a gazdasszonya egész nap főzi a tejes grizt, köménymagos levest, mert azzal élnek. — Kinek a gyermekei ezek ? — kérdezgetik az emberek gyakran egymástól, mert Dávid úrtól hiába kérdezik, akik mikor idejönnek, hófehér az ingecskéjük, meg az ábrázatjuk, de mikorra elpiszkolódik az ingecske, akkorra feketék lesznek az arcocskák is és a gazdaasszony sohase mossa többet egyiket sem olyan fehérre, mint ahogy kapta, s mikor tízévesek lesznek a kis nebulók, eljön értük déséről irt füzetet Ő Eminenciája, a bibornok hercegprímás f. hó 8-án 177. sz. a. az egyesület elnökéhez dr. Walter Gyula prelátus-kanonokhoz intézett következő levélben köszönte meg: „Főpásztori szivem őszinte örömével vettem az esztergomi oltáregylet mult évi működéséről szóló jelentését, amelynek vigasztaló tanúsága szerint a nemes buzgalmú egylet a lefolyt esztendőben is gazdag gyümölcsöket érlelt a hitélet virágos mezején. Hálás elismerésemet nyilvánítom azért az egylet igazgatóságának s összes tagjainak, különösen pedig Vaszary Lászlóné elnöknőnek, ama jámbor és önfeláldozó buzgalomért, amellyel az Ur Jézus szeretetét , a lelkekben meggyökereztetni törekedtek és főegyházmegyém számos szegény templomát egyházi szerekkel és ruhákkal ellátni siettek. Az üdvözítő bizonyára nem fogja jutalom nélkül hagyni a Rá fordított fáradságot, hanem az érte végzett munkát irgalmasságának gazdag kincseivel fogja visszafizetni. Nem lehet forróbb óhajom, mint hogy kedvelt székvárosom áldásos jótékonyságú egyletének kifejtendő tevékenysége ez uj esztendőben is méltó arányban álljon a vezetőség nagylelkű fáradalmaival, a tagoknak buzgóságával és az egyesületi cél magasztos fönsége vei." — Dr. Fehér Gyula beiktatása. Dr. Fehér Gyula holnapi beiktatása alkalmából polgármesterünk a képviselőtestület tagjainak az alábbi értesítést küldötte. „Méltóságos és Főtisztelendő dr. Fehér Gyula kanonok úr ünnepélyes beiktatása folyó hó 20-ik napján, hétfőn délelőtt g órakor fog a bazilikában megtartatni. Midőn erről a tisztelt képviselő urat értesitem, egyben felkérem, hogy a beiktatási ünnepélyen részt venni s ezáltal is tanúsítani szíveskedjék a város közönségének a kitüntetett egyházi férfiú iránt, mint a város kegyúri templomának 23 éven át volt buzgó plébánosa és városi ügyeink egyik legkiválóbb és legjóakaróbb munkálója iránt mindenkor érzett mély tiszteletét, igaz nagyrabecsülését és őszinte ragaszkodását. Egyben értesitem a t. képviselő urat, hogy ugyazon napon délelőtt n órakor fogjuk az egy öreg úr, aki gyámja az apróságnak és elviszi őket az öreg szürkén a vasútra, ahonnét sohasem tér vissza üres kocsival, mindig van a saroglyában egy pár fehérképű fiúcska. És Hajnal Dávid méri a sót, ecetet és a többit, a kiváncsi nénémasszonyok pedig egyre faggatják, hogy mondaná meg már egyszer, kiék ezek a szép kis fiúcskák, mert leány nincsen köztük egy sem. De Dávid csak hallgat és mindig kitér a kérdések elől. Árvák ezek a lelkemék bizonyosan! És a jószívű nénémasszonyok, mikor kenyeret sütnek, megajándékozzák a Dávidék apró kosztosait szép pirosra sült kenyércipócskákkal, amiért a gazdasszony egyre morog, zsémbel, mert olyankor nem fogy a tejes griz, meg a keménymagos leves és mossa, foltozza rájuk a kékfestő ruhácskákat, amilyet ezidőszerint a magyar ipar produkál. Egyéb ruhát ennél nem ismernek. Vasárnap reggel felveszik a tiszta kék ruhácskát és másik vasárnapig úgy viselődik, legyen bármilyen szinű is. Esténkint Dávid úr maga köré gyűjti az értelmesebbjeit és mesél nekik sok érdekes dolgot, ami a gyermek értelmét fejleszti s egy rongyos abc-ből megmutogatja nekik a betűket, akiben van tehetség, hamar megtanul igy olvasni, akiben nincsen, azt nem erőlteti. De ilyen ritkán kerül, mert falja ez a betűt mind, mihelyt megismeri. Legtöbbje még idő előtt elszökik az iskolába is. Hogy kiknek a gyermekei ezek ? Előuj kanonok urat a belvárosi plébánián levő lakásán a város közönsége és tisztikara nevében üdvözölni, miért is felkérem, hogy az üdvözlő küldöttségben részt veendő, a fenti időben a városházán megjelenni szíveskedjék." — Kitüntetés. Kossuth Ferenc keresk. miniszter Frey Ferenc volt országgyűlési képviselőt közlekedési tanácsossá nevezte ki. Örömmel regisztráljuk e hirt, mely élénk bizonyságot ad arról, hogy városunk e közszeretetben álló polgára, mily tevékeny részt vesz a közügyekben. — Baleset. Walter Károly póstafelügyelő, mint részvéttel értesülünk, pénteken a postaépület udvarán az ólmos esőben megcsúszott és oly szerencsétlenül esett, hogy csuklóban kezét törte. — Címadományozás. Vaszary Kolos hercegprímás Blaskovits (Bátori) Mihály akadémiai festőnek, aki a tavaszon s nyáron magában Esztergomban 3 templomot festett ki (vízivárosit, apácát, Sz. Györgymezeit,) az „egyházmegyei templom festő,, cimet adományozta. — légsport. A Torna egylet mű jégpályája ma d. u. 4 órától nyitva van. Este a pálya villannyal világítva. — Melyik gyógytár van ma nyitva? a RochHts Arthur-féle vízivárosi gyógytár. — Mattyasóvszky Vilmos f. A vármegyének egy volt régi tisztviselője, Mattyasóvszky Vilmos hunyta le szemét a fővárosban, hová nyugalmaztatása után családjával költözött. Halálhíre város- és megyeszerte nagy sajnálattal találkozott. A vármegye tisztikara, majd közönsége, melyet, mint túlsó járási főbiró, majd mint tiszti főügyész szolgált, halálát az alábbi gyászjelentésben tudatta: „Esztergom vármegye tisztikara és közönsége fájdalommal jelenti, hogy köztiszteletben és szeretetben álló tiszttársuk, matyasóczi Mattyasóvszky Vilmos úr, Esztergom vármegye ny. tiszti főügyésze életének 63-ik évében f. hó 16-án jobblétre szenderült. Szeretett tiszttársunk földi maradványai f. hó 18-án délután 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint az esztergomi kir. városi temető kápolnájában beszenteltetni és a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Kelt Esztergom, 1908. kelő, lelkes hazafiaké, magyar uraké, magyar mágnásoké. Ma már talán nem lehetne ez igy, de akkor úgy volt, hogy Magyarország érdekeit szivükön viselő apák leszaggatták az anyák kebléről a fiaikat, hogy kivegyék a puha életből, az édesanya becéző légköréből s kiadták egyszerű népek közé mezitlábra vetkőztetve, hogy edződjön, hadd fújja ki a friss levegő a fejükből több generációk parfümös illatát és nevelje őket erős, edzett férfiaknak. Templomok és házioltárok térdeplői, de meg is áztatok akkor fájdalmas anyák könyeitől. Összekulcsolt fehér kezek esdekelve ostromolták az eget ezzel az egy szóval: — Segítsd meg a fiamat én jó Istenem ! „Neveljetek először egy egészséges, munkára képes generációt, — mondta egyszer a haza bölcse — akik majd kivívják, megcsinálják nektek a független Magyarországot. De amig dolgozni nem tudtok, sőt még annyi fáradtságot sem vesztek, hogy magyarul megtanuljatok beszélni, tanítsátok meg legalább erre a gyermekeiteket, mert aki nem beszéli a hazája nyelvét, az nem is szeretheti." Megszégyenülve bujt össze erre a mágnásvilág, mert nagyon találva érezték magukat. Többen közülük rögtön elcsapták a német és francia nevelőket és magyar nevelőket fogadtak. A feleségeiket honi kékfestő ruhába öltöztették. És felzúgott a jelszó, szerte az országban: „Mindent a hazáért!" január hó 17-én. Nyugodjék békével!" Tetemét a család városunkba hozatta, ahol eltérően a gyászjelentésben értesítéstől, d. e. 11 órakor helyezték el a családi sírboltban, nagy és igaz részvét mellett. A vármegye közönsége és tisztikara egy impozáns koszorút helyezett a legszebb férfikorában elhunyt régi tisztviselő ravatalára. A gyászbaborult család a fájdalmas csapásról az alábbi halálhírt adta ki: „Özv. Mattyasóvszky Vilmosné szül. Etter Irma, mint feleség a maga és gyermekei: Ilonka férj. Gerlóczy Béláné, Jenő és Vilmos, unokái: Gerlóczy Mária, Magdolna és Tibor, ugy az elhunyt testvérei: Mattyasóvszky Lajos, özv. Perényi Henrikné szül. Mattyasóvszky Mária, Mátray Gyuláné szül. Mattyasóvszky Lujza és Mattyasóvszky Kálmán, úgyszintén az összes rokonság nevében mély fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy forrón szeretett férje, illetve édesatyjuk, nagyatyjuk, testvérük és rokonuk matyasóci Matyasóvszky Vilmos köz- és váltó-ügyvéd Esztergom vármegye nyugalmazott tiszti főügyésze életének 63-ik, boldog házasságának 27-ik évében, folyó hó 16 án hajnali 2Vá órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urban jobblétre szenderült. A drága halott földi maradványai folyó hó 17-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászházban : I. ker. Fehérvári-ut 44. szám alatt beszenteltetni és Esztergomba szállitatván, ott a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor fog az esztergomi belvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1908. évi január hó 16-án. Áldás és béke poraira." — Á Szenttamás-vízivárosi kath. polgári kör ma d. u. 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését saját helyiségében. — A vízivárosi zárda gyásza, a vízivárosi irgalmas nővérek polgári leányiskoláját súlyos veszteség érte. A rend egyik nagy tehetségű tagja, Sr.' Kessenheimer Eulalia oki. polgári isk.. tanítónő, hosszas és nehéz betegség után f. hó 14-én este Isten akaratánj megnyugodva, az Urban meghalt. Csak a jelen iskolai A puha élet nem ad erős karú, erős lelkű férfiakat, amire szüksége van az országnak — és benépesültek a becsületes magyar parasztok portái idegen gyermekekkel. A nagyon finomját, a gyöngébb fajtáját szegény zsidó családokhoz adták, mert hátha nem birná ki a zsiros magyar kosztot? Vagy pedig csináltak maguknak egy Hajnal Dávidot, aki nevelte nekik a jövő messiásait, akik már kezdenek előjönni és megvalósítani azt, amiről apáik annyit álmodoztak. Nem is olyan rég volt, de ma már csak mese. Nem tudta ezt senki akkor, csak ők, a hazamentők, kik titokban jártak, jöttek, mentek, fáradoztak, járták az igazság útjait, a Kálváriát. Csak nemrégen tették örök nyugalomra azt az öreg urat, aki titkos apjok, gyámjok volt ezeknek a „tartott" gyermekeknek. De én még most is látom, amint majd itt, majd amott feltűnik kopott kabátjában, mint szegény tollas zsidó, állatorvos, pénzügynök, biztosítási ügynök tűz és jég ellen, gazdasági eszközök s gépek szállítója, miniszteri biztos stb. Volt ő minden, amivel csak hasznára lehetett másoknak. Ma már ő is egy csendes halott, de én még most is látom a poros országúton, nyári verőfényben ballagni a sovány szürkéje mellett, ahogy sokszor láttam. Láttam a glóriát is ősz feje fölött, amiben lángbetűkkel volt beírva az ő jelszavuk : „Mindent a hazáért!"