Esztergom és Vidéke, 1908
1908-03-22 / 24.szám
Gazdasági érdekképviselet. Minden társadalmi osztály szervezkedett már, az iparos, a kereskedő osztály, mindénféle szakhoz tartozó munkás, lázas izgalmak közt folyik országszerte a gazdasági munkások szervezkedése, mely hovatovább gazdasági válsággal fenyeget : csak a gazdák nincsenek még szervezkedve. Vannak ugyan gazdasági egyesületek, amelyek üdvös tevékenységet, uj eszmékeljuttatnak felszinre, indítványokat tesznek, de ahhoz, h°gy gyakorlati eredményeket érjenek el, hiányzik az anyagi erejük, hiányzik a tisztán társadalmi jellegű egyesülésükből az a súly, melyet csak úgy nyerhetnek, ha törvényes intézmények biztosítják azt.] A gazdaközönség egésze nincs a gazdasági egyesületeknek tagjai sorában; sokan vannak távol annak kötelékéből s igy azok nem is képviselhetik a gazdaközönség egyetemét. Az idő pedig elérkezett, a tettek a cselekvések ideje. Parázs fölött járkálunk és ideje, a legfőbb ideje annak, hogy védekezzünk, A gazdaközönség érdekei azonosak az ország nagy érdekeivel. Ha Uj Versek. I. Kétszer kettő. Nem tudás az, mit mások is hídnak. Csak azt tudom, amit magam tudok. A kétszer kettő kérdésére Már föl sem buzdulok. Közvagyonból nekem semmi sem kell. Futok, futok és kacagva vérzek. És abból, amit más is érez: Én semmit sem érzek. Nekem fáj a fény, gyógyit a homály. Csak egy szép van : a kérdés, mely meddő. A legcsunyább a nagy igazság, Az a kétszer kettő. Mily kín, ugy tudni mint mások tudják. Nagy, szent, büszke lenne a halálom, Ha kisülne, hogy kétszer kettő Nem négy, hanem három. II. A fekete béres halála. Mint kék tóban haldokló hattyúk: Lelkemben dalolnak a. kinok És vig nótákat vérrel iro.k. a földmivelés és állattenyésztés nem részesül kellő védelemben, akkor az országban vérkeringési zavarok állanak elő. Ezt engednünk nem szabad. A kormány törvényjavaslatot tervez a gazdák érdekképviseletéről. Ezt a törekvését legnagyobb örömmel kell fogadnia minden gazdálkodónak. A tizenkettedik órában érkezik ugyan a gazda védelmére az a javaslat, de inkább későn, mint soha. Az üdvös és a gazda tevékenységét támogató intézkedések egész sorozata fejlődik ki az érdekképviseletből. A papiros búzával űzött szemérmetlen játéknak bizonnyára véget vetnek a szervezett gazdák, akik most csak egyenként szólalnak fel ellene. A hitelezési csalások, miket lelketlen ügynökök követnek el, a drága hitel, mit uzsorás hitelintézetek nyújtanak, a gépszédelgések, a gabonauzsora és a gazdaközönségnek többi nyilt sebeit mind az uj rend fogja begyógyítani. K. U, Gyümölcsfa vásár. Minden tavasz kezdetén, midőn a föld fagya kiengedett s a művelési Uj. dal, uj rím, uj arany-koboz, Aki adta: álmában adta S mikor felébredt: megsiratja. Pedig, ha kéri: visszaadom. Ha szeretnem még most is vétek: Mit csinálok itt? Minek élek? Hogy vagyok, csak gúny és nevetség.. Az életet többé nem keresem. Hisz' kikacag a saját sebem. Uj dal, uj rím, uj aranykoboz, Nem bitorollak, nem gyötörlek: Ha Ő kivánja, összetörlek, Igy hajnaltájt sok a babona. Az ég arca zúzott, véres: . Haldoklik egy fekete béres. Imádkozik és fütyül egyel, Pöröl, összeveszik magával, Aztán utrakél a halállal. Drozdy Győző. Pasztellek. Dalok rím nélkül. Irta: Drozdy Győző. Mikor Pán furulyázik. A mesés Árkádiában felvonta ijesztő sátrát a kormos éjjel. Misztikus hortyoeszközök némileg is járhatják a földet, legszebb terünk, a szt. Háromság környéke szombatonként gyümölcsfa árulókkal és vevőkkel népesedik be. A gazdasági egyesület faiskolája bőségesen ugyan, de nem feles számban viszi piacra nemes fajú oltvány fáit. Ezeken a szakszerű vezetésből származó gondozás meglátszik, ami pedig a fajtát illeti, kétkedésre okunk alig lehet. A piacon megjelennek azonban a selejtes. áruk tulajdonosai is, mert, hát — szabad a vásár. — Ezek is árulnak gyümölcsfát s hamar felismerik a hozzá nem értőt s kész a jó vásár. Pl. közönséges vadszederfát eladnak nemesitettnek, mert egy-egy hibás forradásra ráfogják: ez az oltás helye, itt lett nemesítve. A vadkörte rendesen igen kevés gyökérzettel bir, vagy épen mankós. Ezen ugy segítenek, hogy fúrt lyukakba idegen gyökereket erősítenek. A vadkajszinra, szilvára, almára, ribiszkére, köszmétére meg épen ráfogják a nemességet, rá fér a dicséret, szabad a vásár s az a fő, hogy olcsó legyen. Sok ezer fa kerül igy forgalomba s csak évek múlva sajnálja a vevő kidobott pénzét. Némelyek pedig azon tavaszkor, mikor elültették az olcsóságot, tapasztalják fukarságuk árát, mert a nagy fa meg épen ki sem fakad, vagy fakadás után rövidesen elszárad. gással alszik a Likajosz hegye. Végigborzad az éj egy-egy sóhajtása a marcona fákon. Szomoró meséket susog egymásnak a bükkös és tölgyes. Szerelmes istenekről. Meghalt istenekről. A hegyoldalban rémes barlangok unalmasan, ijesztően ásítanak az éjbe. Kihallatszik belőlük a nimfák, najádok szűzi epedő sóhajtása. Szent, nagy álmok jönnek ki onnét s még félelmesebbé teszik a fekete éjjelt. Mélyen alszik a vén Likajosz. Furcsa, vad álmai lehetnek, mert olykor haragos borzongással megrázza magát. Aztán csend újra. A nimfák és najádok édes, zümmögő, csengő hahotája kihallatszik a mohágyas barlangokból. Mintha a földnek titkos, selymes muzsikája lenne. Fönn a Likajosz tetején vad indák futkossák össze a legfélelmesebb barlang torkolatát. Az indák közül kidugja fejét a hegy ura, a pásztorok csúf istene: Pán. Kócos, fekete, összecsapzott üstöke alatt kérges kecskeszarvak merednek. Rút szemei, mint a bengal tűz, rémesen villognak. Kis füle, tarka, gondozatlan kecskeszakálla még ijesztőbbé teszi. Szőrös kecskelába és farka eltűnik az indák sötét gyűrűi között. Szinte csodálatos módon keressük a drága olcsót. Sok ezer íácsika cserél tavaszkor gazdát, de ebből a nagy menynyiségbőí felényi elpusztul még azon évben, mivel rosszul választják meg a fácsikákat, rosszul ültetik el s aztán meg nem ápolják, A gyümölcsfa vásárlóknak figyelmébe ajánlom a következőket; megbízható helyről, friss kiszedésű, ép gyökérzetű, sima törzsű és helyes koronával biró gyümölcsfát vegyenek. Udvarukba és kisebb házi kertekbe csak a kajszint és a felfelé növő körtefajokat ajánlom a szedren kivül, mely utóbbi nemcsak a gyermekek, hanem a baromfiak előtt is becses. Nyirkos talajon az alma, a szilva és a dió fog hálás lenni. Hegyoldalakon, a szárazabb fekvésben a cseresznye, meggy, őszi barack és a mandola fog beválni. Kövezett, szük udvarokban, mivel a gyökérzet felett a föld meg nem lazítható, a kajszin sem fog boldogulni, mert a gyökérzet levegő hiányában sok nedvességet s igy hűvösséget kapván nedvkeringési zavartól származó mézgásodásba esik, mi rendesen a halált hozza maga után. A körtefajok e betegséget ugyan meg nem kapják, de mivel kevés fényhezjutnak felnyurgulnak elsürüsödnekjtermést alig hoznak. A penészgombák és élősdiek ellepik, melyeket Mintha nagy várakozásában dühös lenne, hogy soká múlik az éj: vad hangjával egy nagyot, reszketőt, félelmeset ordít. Megborzad a bükkös, a tölgyes. Remeg az ősz Likajosz. A barlangokból ideges nimfák lányi sikoltása hallik. Megijedtek. Álmatlanul, remegve összefut a hegy alatt a tippedt nyáj. Mintha minden kis állat mást-mást, de nagy, félő sejtést érezne. Alig szűnik a vadon borzongása: újra beleordít vad hangjával Pán a csendbe. Elölről kezdődik a borzongás remegés* A szűz nimfák álma végkép elszáll lobogó szemükből. De a nagy recsegés szűnik. A ; félelmet szelídebb húron pengeti tovább egy bizsergető, álombontó édes melódia. Mi az? Tán nyitva feledték a tündérvilág kapuját? Vagy fönn az Olimpuszon az Istenek dáridóznak ismeretlen hangszerek csoda melódiáján ? Nem. Megszokottak már e hangok. Megszokottak és édesek. Pán csókolgatja sirinx-sipját. A vad isten a barlang alján oly misztikus, édes nótát fúj ki sípjából, hogy Apolló irigykedve csikorgatja fogát fenn az Olimpuszon. Aztán beleszédül a nóta zsolozsmás gyönyörűségébe.
