Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-16 / 14.szám

Közállapotaink. Esztergom, február 15. III. (N) A város polgármesterének a szervezeti szabályzat 37-ik szaka­szában felsorolt és hatásköréhez tartozó ügyek közül különös fon­tossággal bírnak és nagyobb mun­kásságot igényelnek : 1. A közegészségre vonatkozó ügyek intézése. 2. A katonaügy. 3. Az adóügy és 4. A mezőrendőri ügyekben való bíráskodás. A most elősorolt ügyek közül az 1., 2. és 3-ik pontban foglaltak mindegyikének megvan az a tiszt­viselője, aki az ügyek elintézését, illetve annak feldolgozását teljesiti, amennyiben a közegészségre vonat­kozó teendőket elvégzik az orvosok, magát az erre vonatkozó aktákat pedig, mint előadó, feldolgozza a tanácsorvos; a katonaügyet elintézi illetve feldolgozza a katonai nyil­vántartó; az adóügyben előad és eljár a pénzügyi tanácsos. Hátra­marad a mezőrendőri ügyekben való bíráskodás. Kétséget sem szen­ved, hogy úgy a mezőrendőri ügyek­^pró mesék. A dráma egyszer . . . A dráma egyszer kis faluba tévedt S egy kocsiszínben Sekszpirből idézett De a közönség szundikált mellette. S a legszomorúbb részét — kinevette. Mit tett a dráma ? — Alkalmazkodott: Kifordított köpenyt és kalapot S hogy tessék, kapta, a fejére állt. Es magából — bohózatot csinált. Ballá Miklós. írás a Iránynak. Dalok melódia nélkül. Irta: Drozdy Győző. Aranyködök alatt. Poklokon. Künn, a szomorú magyar zsombéko­kon ott leng már az ősz fáradt, süket melankóliája. Elsárgult törpe cserjék halk selyemsusogása reszket a párás levegő­ben. Büszke, gőgös lelkemet megszállja ke­ben való bíráskodást, valamint a hegy- és mezőrendőrség feletti fel­ügyeletet leghelyesebb volna a rend­őrségre átruházni, mert ezidőszerint s a jelen rendszer mellett a külha­tárbeli terményt a tolvaj kezek el­len csak a Gondviselés őrzi. Ha tehát a törvény megengedi, hogy a mezőrendőri törvény által kihágásnak minősített cselekmények felett, mint I-ső fokú hatóság, a rendőri hatóság bíráskodjék, úgy át kell adni ezen ügyet a rendőr­ségnek, ellenben a szegényügyet ki kell venni annak kezéből s átru­házni a közgyámra. Egyrészt az „Esztergomi Friss Ujság"-ban a rendőrség részéről közrebocsájtott és a közönséghez intézett kérelem, melyben a polgár­ság közadakozásra hivatik fel, más­részt az ellenőrző bizottság jelen­téséből kiszivárgott az a valóság, hogy az elmúlt 1907. évben egyet­len egy ülés tartatott a szegény­ügyben, — azt bizonyítják, hogy Niedermann József volt ny. rendőr­kapitány által oly nagy lelkesedés­sel felkarolt és megalkotott szegény­ügyi intézmény halófélben van. Nem lehet közönyös a városra nézve akár emberbaráti, akár pénz­resztényi alázatosság. Hulló vérébe ful a nap a láthatáron. Kárhozott vagyok. Átkom a testem. Borzalmas fátum az élet. Egy öntudatlan sejtés fogant. És mi alászállunk a poklokra, hol véres hadakat toboroznak ellenünk. Gigászi harcok dúlnak a nagy királlyal, kinek neve : Élet. És mi megalázva, megtörve rámondjuk erre : mindez csak hangulat. A költői fel­jajdulás bizar ötlete. Csak a Lány eszménye ragyog úgy előttünk, mint egy megszentelt kehely. Máglya a Lánynak. Giganteszk, kegyetlenül édes vágyak lavinái gördülnek le néha a gondolatok hegyéről. Olykor végig kacag a lángoló Nyár hófuvalmas leikünkön. Recsegnek, ropognak az érzelem-cédrusok. Sokunkat eltemetnek az érzelmek kö­dös völgyében a giganteszk, omló vágy­lavinák. Ezek néha kegyetlenek és éde­sek. Máglyára szeretnők cibálni a Lányt, akit szeretünk. A felhömpölygő. vérpárá­kat, mitől mámoros az ördög, kéjjel sziv­nók magunkba. És részeg-boldogan néz­nők, amint, sistereg a patyolat, szent hús, ég és füstöl a plazma. Aztán összekotornék a Lány kihűlt hamvait: S mint a föld kövér hu­ügyi tekintetekből ezen intézmény fenn, vagy fenn nem állása külö­nösen az utóbbi szempontból, mert törvényileg kötelezve van a város közönsége a szegényekről, azok ellátásáról gondoskodni. Ez a gon­doskodás pedig, ha segélyt nyújtó polgárság, főpapság nem lesz, úgy évenkint 10°/o-os pótadóemelést je­lent, avagy ismét meg kell engedni a házról házra való koldulást. Kétségtelen, hogy a polgárok jó­részét a szegények részére jutta­tandó segély adományozástól az 1905. évi rendőri szigor riasztotta el, mely évben a rendőrség, mint a polgármesteri jelentés tanúsítja, majd minden lakósát e városnak az ő itélő­zéke elé idézte és megbüntette/) Ily körülmények nem igen buzdítják a polgárságot arra, hogy a szegények gyámolitására szánt obulusokat a rendőrség kezébe juttassa. Egyébként is bizonyos, hogy a szegényügy inkompatibilis a rend­őrséggel. *) Ha erre a rendőrségnek oka volt, helyesen tette, mert feladatának felelt meg, melynek teljesítésénél nem lehetett figyelemmel arra, hogy indirekte árt-e a szegényügynek. Ebből csak az a tanulság, hogy a szegényügy a rendőrség feladatköréből kikap­csolandó. A szerk. musát; virágcserépbe tennők az elé­gett Lány porát. Aztán ültetnénk bele — tubarózsát. Ápolgatnánk, védnénk s mikor kinyílnék az első tubarózsa: illatában a Lány lelke lengne számunkra. Éreznők, hogy a lélekvándorlás érvényesült e virág­ban. Ölelnénk, tűzcsókjainkkal égetnénk le szirmait és könnyeinkkel öntöznénk a tövét, hogy el ne száradjon. Akkor tudnánk leginkább máglyát emelni a Lánynak, mikor legjobban szeretjük. Fehér álmok. Nagy éjek rózsás méhében oly édes néha a szunnyadás. Smaragdhabú álom­vizekből előtűnik a Lány gaze-ruhában, mint csodás Aparasza. Mosolyogva áll előttem.'Fejecskéjét rám hajtja. Lángcsó­kokat lehel biborajka. S én oly boldogan csüngök nyakán, mint a rózsabokron a folyondár. Aztán beszél álom-arám. Nagy, izzó, fehér szerelemről. És átnyújt egy fehér rózsaszálat. Az aranyködös álmok tovaringanak. Felébredek. Nyúlok a rózsa után. Kere­sem. De sehol sem találom. Lélek és — hús. Néha körülleng a százasszonyú, keleti háremek bűnös illata. S boldogok vagyunk, Gondoskodni kell tehát a város közönségének oly közegről, amely nemcsak, hogy veszni nem hagyja a szegényügy gondozását, hanem inkább annak minél szélesebb ke­retben való megvalósulását tartja feladatának. Ki volna erre hivatottabb, mint a közgyám. Az ő működési köre rokontermészetű a szegény ügy­gyek Fel kell tehát menteni a közgyá­mot a polgármesteri ügyek elinté­zése alól — aminthogy arra a szer­vezeti szabályzat nem is kötelezi — : hanem annak 74. §-a a polgár­mester mellé a fogalmazó gyakor­nokot rendeli, kezébe kell adni a szegényügyet s ennek megfelelőleg módosítani kell a IX. és VI. fej. 73. szakaszát, mely utóbbi szakasz egyébként is módosításra szorul, mert ma már a közgyám nem kór­házgondnok, a kórházba fel vett betegekről törzskönyvet nem vezet, kórházbiztosi teendőket nem végez. Az uj közvágóhíd. — Reflexiók. — Ismertettük a városi mérnök ter­vezetét az uj közvágóhidra vonat­mintegy olimpuszi isten. De néha érezzük, hogy szerelmünkhez semmi köze testünk­nek. Az kizárólag a leikünké. Nem susogtunk még a Lány rózsaszín fülébe szent titkokat. Forró ajka gyöngy­kelyhéből nem ittunk még kéjes, parázna csókot. Nem Öleltük még meg a pehely­husú Lányt oly őrült öleléssel, melyben benne rezg Mekka minden delejessége. És mégsem vágyunk bajadér-kalandra. Nem irigyeljük Visun égő nászait. Nem Vénusz-asszony öleléseit. Se Léda csók­jait. Csak megremegünk, ha látjuk a Lányt, asszonyát a jövő tavasznak. És mikor el­tűnik előlünk, olyan, mint mikor az éjszaka csöndjében kialszik, eltört hegedűknek csodás, búgó zokogása. Megremeg a lelkünk. Ez a lélek sze­relme. Amaz a húsé. Ez végtelen. Az időszerű. Ez boldogságot ad. Az mámort. Búcsú a Gyönyör-aszonytól. Nem volt még csókom a Gyönyör-asz­szonnyal. Nem égtek még mámortüzek szivemben, melyeknek szikráját a Gyö­nyor-aszony szeméből loptam, mint apró Prometheus-epigon. Úsztam az Életfolyón, mint ezüst jégtáblák között az omló ka­dáver. Senki sem közelíthetett meg. Senki sem törődött vélem. De egyszer aztán a szilaj Életfolyó be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom