Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-16 / 14.szám

kozólag, mi a városi állatorvosnak adatott ki szakvélemény adása vé­gett. A városi állatorvos miért, miért nem, lehet túlbuzgóságból, nemcsak a saját szakmájába vágó szempon­tokból birálta meg a tervezetet, ha­nem építészeti műszaki szempontok­ból is, aminek folytán aztán kon­klúzióba jött a tervező városi mér­nökkel, aki szintén nem hagyta replika nélkül a városi állatorvos­nak, építészeti műszaki szempon­tokból tett észrevételeit, mely mér­nöki replikákat, az ügy érdeme iránt érdeklődők tájékozása végett az alábbiakban adunk. A városi mérnök észrevételei a vágó­híd tervezetre vonatkozó állatorvosi vé­leményes jelentésre. A város tanácsa 6532/907. tan. sz. a. 1907. évi október hó 10-én az általam készített vágóhidtervet és költségvetést „véleményadás és jövedelmezőségi számítás elkészí­tése végett" kiadta az állatorvos úrnak. Nem tudom elképzelni, hogy a tek. Tanács a „véleményadás" cí­men azt kívánta volna az állator­vos úrtól, hogy a tervezet műszaki részeit bírálja felül és mégis az ál­latorvos ur véleményes jelentése majdnem tisztán csak műszaki szem­pontból bírálja a tervezetet, hogy részleteiben helyesen, avagy nem, arra alább pontról pontra leszek bá­tor reflektálni és a bírálat gyönge­ségeit kimutatni. Érdemben az állatorvos úr által beadott ezen véleményes jelentésre, következő megjegyzéseket kell ten­nem : A hűtő és gépháznak T alakban való elrendezése nézetem szerint fentartandó, mert, ha az egész épü­letcsoport egy főtengelyben kiegye­nesittetik, a kazánház és mellékhe­sodort a Feltámadás tengerébe. Fölvettek csodásan lengő szerelem-hajók. Dobáltak az öröm tajtékos hullámtornyai. S Faunus berkek álmatag mélyén megroptam a szi­réntáncot. Ébredő hajnalok lila csendjében merész álmok aranyfonalából hálót kötöt­tem s a zajgó Életfolyón kivetettem a a kacér úszással tovasikló szirénekre. Nagy szorgalommal -építgettem képzelet­kövekből a boldogság világát. De az, a legmerészebb sejtéseket felül­múlva, egy na'p rombaporladt, mint Pom­peji és Herkulánum. És nem láttam többé a Gyönyör-asz­szonyt. Sirvirágok. Felfalja az Idő a perceket, mint Krö­nosz az ő gyermekeit. És én nem érzem, hogy halott vagyok. Pedig síromból fel nem kelt az életmoraj, a mindenségben robotba táncoló világok misztikus- muzsi­kája, a naivak óda-zengése, a boldogok kacaj-harsonája, a tavaszi fénytobzódás, a virágnyilás, sem a nyűttmelódiás ma­dárfütty. A szivem halott. El van rég temetve. S ha nagy vajúdás után születik még egy-egy dal, olyan az, mintha november­ben nyílnék hóvirág. Ezek a dalvirágok már csak a sir virágai. Kinyílnak, ha senki sem öntözi is tövüket. És a hervadásukat sem veszi észre senki. Uj babona. Uj babonának bigott hivője vagyok. Azt hiszem, hogy a te dióbarna szemed­ben van a menyország. S mikor végig­simogat sugara lágy-álmatagon, fehér, po­lyiségei a két vágócsarnoktól tul­messzire esnek, ami kezelés szem­pontjából hátrányos, a kocsiközle­kedést a T alak nem akadályozza, a fedett folyosóra pedig szükség van, hogy a hus esős 'időben is fedél alatt legyen átvihető a hűtő­be, vagy kocsikra rakható. A két csarnok a hűtőhöz 10 méternél kö­zelebbre már csak azért nem volna építhető, akár van ott a T alakú gép és kazánház, akár nincs, mert a kocsik nem foroghatnának a két épület között. Ezen minimális tá­volság tűzbiztonsági szempontból is szükséges. A 8 drb. oszlop költ­sége nézetem szerint nem takarít­ható meg. A véleményes jelentés készítőjé­nek figyelmét elkerülte az, hogy tervezetem szerint a kazán nemcsak a sertésforrázáshoz, pacal és bél­mosáshoz szükséges forró vizet szol­gáltatja, hanem a két csarnok fűté­sét és az egyéb forró vizet is, ezért kellett nagyobb helyiséget, nagyobb kazánt előrelátnom és azt lehető­leg központosán és mindkét csar­nokhoz lehetőleg egyformán közel elhelyeznem, igy tehát a vélemé­nyes javaslatnak a kazánház és szénkamra területére, a kazán fűtő­felületére és szerkezetére, kéményre, gőzcsővezetékre vonatkozó meghi­ányolásai tárgytalanok és csak az esetben állanának helyt, ha a ka­zán tényleg csak a véleményt ké­szítő által jelzett célt szolgálná egyedül, a megtakarításokra is csak ez utóbbi esetben lehetne számí­tani. Nézetem az, hogy a csarno­koknak a tervezetem szerint való fűthetővé tételét kár volna mellőzni, mert tanuimányutunk alkalmával is mindenhol hangsúlyozták, hogy a fűtetlen csarnokokban télen való dolgozás mily sok bajjal jár és hogy a kifejlődő gőz a friss hús minőségét is károsan befolyásolja. Sertéspörkölőnek másik oldalon gány ajkam imára sorvad. És áldom az Istenemet, hogy tönkretettek az álmok. Én, vén, penészes mesék Lázárja, új ba­bonák csipkés oltáránál himbálom a töm­jént cigány-hizelgéssel. Fanatikus hivője vagyok a te alkony­szemednek. És nagy előttem azoknak isten-hatalma. Uj dalokat zengek , régi lángjuknál. Amint mindig uj vizek folynak a régi mederben. Lerogyok előtted, mint a fakir, ha villám zsarátja pörköli föl az avart, mihelyt rám tekintesz. Te illatos, ízletes Lány, ahol mégysz: én utánad futok, mint pillangó után a gyermek. S magamban korholom önmagam: te vén babonás, mese szomjas legény, nem látod még most sem, hogy 6 a lidércláng, mit sohase érhetsz utói ? De én loholok tovább. Babonás va­gyok. Végrendelet a bárdoknak. Ha összeesek egyszer egy katángos bürkös magj-ar árokparton: odatemesse­nek. Járjanak a szomorú magyar hollók síromra károgni. És heverésszenek rajta a kósza, csavargó, részeg bárdok. S ha síromon kialudtak magukat, szed­jék rimbe az én históriámat: — Volt egyszer egy bolond kuvasz, kinek az volt a rendeltetése, hogy szilaj lány-nyájakat terelgessen. És ennek a kuvasznak nem volt kutya-szive. Hanem olyan volt a szive, mint valami nagy költőé. Szerette ez a kuvasz minden bá­rányát a nyájnak. És a nyáj hálából — megette a kuvaszt. Ő, avas história ez. Már kevesen isme­rik — mert egészen az enyém. (Folyt, köv.) való létesítését mi sem akadályozza, határozottan ellent kell azonban mondanom annak, hogy a sertés­ólakat hátrább helyezzék, csodál­kozom is, hogy ezt a vélemény készí­tője javasolja, mert a leszúrandó sertéseknek a szúróhelyre való fel­hajtása úgyis nehézséggel jár és ezért sok helyen ugy építik a ser­tésólakat, hogy belőlük zárt folyosó vezessen a szúró helyre, nem, hogy azokat távolabbra tennék. A sertéspörkölőnek befödése és fallal való ellátása, valamint innen a boncoló helyre szállító vágány építése csak pénzkérdés. Én nem terveztem, mert tuldrágának tartom és nem is nagyon szükséges, az ezen javaslatával járó többköltsé­gekről a vélemény készítője is böl­csen hallgat, mert hisz neki min­denáron ki kell mutatnia, hogy ol­csóbban is meg lehet a vágóhidat építeni, mint az előirányzat. A hűtőépitésnek a vélemény ké­szítője által javasolt változtatása szerinte két szempontból előnyös. Az egyik a forgalmi szempont, erre már fentebb nyilatkoztam, hogy nézetem szerint a kocsiközlekedést a T alak miben sem gátolja, a má­sik az épületek kinézése, ebben sem látok semmi veszedelmet, a szellős elrendezés és szabad áttekinthetés pedig megvan, mert még az egy­máshoz legközelebb eső épületsar­kok közt is 10 méter a legkisebb távolság. Ha különben a bizottság és arra hivatott szakértők az egész épületnek egy hossztengelyben való elrendezését vélnék jobbnak, u terv bármikor átalakítható. (Folyt, köv.) AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Meghívó. Az „Esztergomi Hajós Egylet" 1907-8. évi rendes közgyűlését f. hó 23-án (vasárnap) d. u. 4 órakor a Kaszinó nagytermében tartja, melyre az egylet összes tagjait egybehívom. Tárgysorozat: 1. Művezetői, titkári, pénztári jelen­tések. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése és az igazgatóság felmentvénye. 3. Az 1908/909. évi költségvetés. 4. Az igazgatóság és a bizottságok lemon­dása és ujak választása. 5. Esetleges indítványok. Esztergom, 1908. február 15. Tisztelettel Vimmer Imre s. k. egyleti elnök. Vácról vett értesülés szerint verseny­négyesünk, az „Esztergom" már közeleg a befejezéshez. Bakon van már a páros­kettős „Sellő" váza is. Kellemes visszatérnünk néhány sorral múltkori klubestélyünk témájára. Barátaink szavaiból vesszük azt a mondást, hogy a fiatal klub e salon-debut-jéről a siker emlékét regisztrálhatja. De tudatos is ez bennünk és élveztük is ezt mindnyájan az estély hangulatos, jókedvű társaságá­ban. Szűk lett a nagy terem s a tánc átcsapott, állandóan hullámzott az olva­sóban is, ahol később még egy fiók négyes-colon is szorongott. A reggel 4 óra is szinte változatlanul találta a kedves, szines társaság számát. A megnyitáskor a parancsnoki hídon főt. dr. Fehér Gyula, dr. Földváry Ist­ván és neje, Frey Ferenc és neje végül Vimmer Imre e. elnök és neje voltak je­len a védnökök közül. Gyapay Pál beteg­sége miatt, dr. Perényi Kálmán pedig gyásza miatt sajnálatunkra távolmaradtak. Ugy fél 11 órakor érkezett meg Hess ezredes nejével az altiszti bálról, mire kezdetét vette a Hajóstánc. A díszes lát­ványos táncmutatványt oly élénk tetszés és a Hip-Hip Hurrah-k olyan orkánja ju­talmazta, hogy meg kellett ismételni. Ez­után lelkes ováció honorálta a mes­ter fáradozását. A Hajós-táncot táncolták : Vimmer Marian — H. Pott Gusztáv ; Vajda Ily — Cs. Mártsa Dani; — Niéder­mann Berti — dr. Brenner Antal; Sze­gedi Joli — Reusz Ferenc ; Vayand Ilonka — E. Russ Alfréd ; Niedermann Elsa — Bachl Győző ; Mack Mici — Müller Gyula és Pistelka Mici — dr. Marosi Károly. A szünórakor az egylet üdvözlő táv­iratot küldött vendégeivel együtt Fülepp Kálmán budapesti polgármesternek, ki az evezős-egyletek szövetségének elnöke és Gyapay Pálnak, az estély fővédnökének. A szünóra után csárdás, néhány kör­tánc, majd cotillon következett. Ezze meglepte a mester a táncolókat, mert a szokott cotillonjelvények helyett itt csupa vitorlás hajót, hajózászlót, hajós kalapot, hadi hajót, tengerészkardot osztott szét a párok között. Reggel öt órakor állt fel a III. négyes 22 párral és csak ezután jött az a bizonyos „csárdás virradtig." Az igazgatóság f. hó 14-én rendes feb­ruári gyűlését tartotta: 1. Az igazgatóság az első clubestély rendezéseért elismerését nyilvánította a rendezőknek. Különös köszönetét fejezte ki a vezetésért dr. Seyler Emilnek, a ren­dező bizottság elnökének, továbbá fárado­zásaiért H. Pott Gusztávnak, dr. Marosi Károlynak és Tobias Frigyesnek. Jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánitotta végül Herczegh G. Lajos divatárú cég tulaj­donosának a mulatság alkalmából tanúsí­tott kiváló üzleti készségeért és előzékeny­ségeért. 2. A csónakház kérdésénél ujabb com­binatiok merültek fel. Az öt eshetőség kellő mérlegelése és megszámitása a köz­gyűlésig előreláthatólag aligha fejezhető be. 3. Rendes működő tagul jelentkezett a pártolók sorából dr. r. Revicky Gábor, — fölvétetett; Renner Géza párkányi gyáros, és dr. Rudolf Béla a muzslai járásbiróság vezetője. — Pártolókul felvétettek: Mack Micike, Bartha Bözse úrhölgyek, Magya­rász Béla adótiszt és Vécsei Emil állomás főnök. A rendes tagok]száma : 31, pártolóké 63. HÍREK. Farsangi naptár. Február 16-án A kereskedő ifjak önképző egyleté­nek tánccal egybekötött szinielő­adása a Fürdőben. „ 25-én A tisztikar szini estélye tánccal a Fürdőben. „ 26-án Az esztergomi ifjúság zártkörű álar­cos estélye a Fürdő nagytermében ,, 29-én A Kath. Kör tánccal egybekötött hu­moros estélye saját helyiségében. Március 2-án Cabaret előadás a Kaszinóban. — Vármegyénk a nagy Rákóczinak! Nagyarányú mozgalom indult meg a nagy Rákóczinak egy monumentális lovasszobor alkotása iránt s gróf Andrássy Gyula és a nagynevű Rákóczi-historikus: Thaly Kálmán védnöksége alatt bizottság alakult, mely az eddig egybegyűlt alap kiegészíté­sére nyereményekben gazdag sorsjátékot rendez. Az egy koronás sorsjegyek főnye­reménye negyvenezer korona. Vannak ezenkívül tízezer, hatezer, ötezer, továbbá több kétezer és ezer koronás és kisebb nyeremények. Az összes nyereménytárgyak értéke kilencvenezer korona. Ezeket a hazafias célú sorsjegyeket minap küldte

Next

/
Oldalképek
Tartalom