Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-13 / 13.szám

A nagybirtok. Az összefüggés a kivándorlás méreteinek szédületes növekedése s a magyar földterület birtokmegoszlása között már régen ismeretes és teljesen feltárt dolog. S midőn ez az összefüggés most gazdasági testünk könnyen végzetessé válható megbetegedésében csúcsosodott kí, könynyen nyúlhatunk vissza a régi nagyjaink programmtárába mentőgondolatért s akkor rákell találnunk Deák Ferenc bölcseségei között arra a programmra is, hogy: a holtkéz birtokszerzése megszorítandó, a hitbizományok pedig megszüntetendők. A hitbizományokhoz kihatás tekintetében igen hasonlatosak nagybirtokaink azzal a sajátos bérleti rendszerrel, minőhöz hasonlót csak a keleti államok tudnak felmutatni. A fő és albérlők néhol két-háromszoros rétege fekszik rajta a legalsó, a földet közvetlenül megmivelő paraszt kisbérlőn és nyomja azt. Valóban nem csoda, ha a föld hozamából alig képes kielégíteni a fölötte lévő bérlő-rétegeket s a maga és családja gyarapodására semmije sem maradt. Jól tudjuk, hogy a hitbizomáIrás a Iránynak. Dalok melódia nélkül. Irta: Drozdy Győző. Aranyködök alatt. Elysiumi mezőkön. Szánom a szivemetLegendás, ó tornyok alatt, fehér köve,ken aludtam eddig. Babonás várak meleg dalu bárdjai búgták fülembe megmaradt álom-dalaikat. Egyszer elindultam új szándékok, új hitek után. Mámoros volt a szivem és kiértem az elysiumi mezőkre. Csipkésrojtú aranyködök kárpitja csüngött a szemhatáron. Bűnös városok kőszörnyei közül opálos fényüket küldték ki álmosan pislogó gázlángok. Kábított a vértől duzzogó rózsák mámoros illata s boldog szerelmek tömjéné lengett az üdvösség földjén. Lángszavú dal-máglyákat gyújtottam. • Minden keservem, kinom elégettem bennük! De elhamvadtak a máglyák. Gazok „burjánzottak az elysiumi televényen. És nyok megszüntetése az egész birtokrendszer reform kérdés-komplexumának csak a kisebb része, hogy ugymondjuk, csak egy kiálló kampó, mintegy fogantyúja a kérdésnek, melybe okvetlenül bele botlik annak a keze, aki a kérdéshez komolyan hozzányúl. Valaminthogy az ipari termelés fejlődésének mentől magasabb fokán, mentől erősebb és nagyobb méretű tőke-koncentrácóira vezet, sőt szükségképen arra vezetnie kell épúgy fel kell tételeznünk az analógiát a mezőgazdasági termelésre is. És ha mégis van a két terme lés (ipari és mezőgazdasági) között eltérés, aminthogy tényleg van, akkor ez az eltérés nem lehet lényegi, a dolog természetében bentrejlő, hanem másféle, talán külső okok által előidézett külömbség. S e ponton (

ütközünk a hitbizományokba. Jogilag megrögzített nagy birtoktestek ezek, rendszerint már fölállításuknál fogva is objektíve valamely család díszének fentartására és nem gazdasági erőinek és képességeinek kifejtésére rendeltetvék, subjective is ilyenekül kezeltetvén, mentől kevesebb gonddal, fáradozással, munkával műveltetnek, tehát okvetlen újra legendás, ó tornyok alatt járók szerelem-szegényen. Újra fehér köveken álmodok álom nélkül. Szánom a szivemet. Pára-rendezvous. Ott ültél a zöldhomályú templom hajójában. Én közel voltam hozzád, mint nyugalmad öldöklő cherubja. Szerelmes gondolatok civódtak agyamban. Mozdulatlanul néztem, amint a lehellet kihull ajkadon, szétterjed és összeölelkezik az én lehelletemmel. Csókolgatták, simogattak, ölelgették egymást e párafelhők. Mintha lelkedet láttam volna szent Gyermek, melyet az enyém körülölel. Elgyönyörködtem sokáig e párarendezvous-n. Mennyi titokzatosság, nagy mély jövőjóslás ringott e fagyott lehelletekben. Ugy haragudtam a rikácsoló orgonaszóra, mely vadul közéjük rontott és szétűzte a szerelmeseket. A te szemed meg kis imakönyvedben révedezett. Mond: te nem láttad, amit én ? Mit zokog zongorád? Mikor esték jöttén ott ülsz zongorád mellett s nagy ambícióval búsitó melódiákat csalsz ki onnét: jutok-e eszedbe ? Én, a melódiák összetört koldusfia. Mikor rimánkodnak, sirnak, sikoltnak, kacagnak, külterjes művelésre kárhoztatvák. Nagy tőkék ezek, de nem valódi tőke-koncentrációk, mert a koncent váltság minden jellege nélkül valók. Mig az ipari koncentrált tőkék a legnagyobb arányú gépüzemmel, időnek, anyagnak teljes, tökéletes kihasználásával, munkamegosztás, és munkamegegyesités folytonos tökéletesítése mellett a legszabatossabb gazdaságosság jegyében töltik be nagy feladataikat a fejlődés nagy vonalán, addig a hitbizományokon a termelőmunka oroszlánrésze az esőre és napsugárra hárul. Ugyanezt a jelleget tüntetik fel nagy birtoktesteink. Ennek megfelelően birtokrendszerünk reformja alatt nem csupán a hitbizományok korlátozását kívánjuk érteni s távolról sem tartanok óhajtandónak azt, hogy nagybirtokok ne legyenek, mert mindez csak reflexe annak a valóban nagy bajnak, hogy az ország területének nagy része, csaknem fele, mely hitbizományt és nagybirtokot képez, külterjes művelés alatt áll, tehát gazdaságilag tökéletesen kihasználva nincsen. Az a kincs, mely itt kihasználatlanul hever, ez a lucrum cessans, mely évről-évre növekszik, az hibúgnak, zokognak, olvadoznak és álmodoznak a húrok : jutok-e eszedbe ? Gondolsz-e a melódiák összetört koldusfiára ? Kinek ereiben is e vérviharos, szerelmes nóták háborognak ? A zongora húrtüdeje fervens csengésével nem zokogja-e füledbe: van nekem egy szomorú, büszke, könnyes, kárhozott legény-szeretőm. Az Uránusz vércsöppjeiből született Gigász. Ki isteni közönnyel küzd, hogy hozzám juthasson. Mert ide kívánkozik. Hiszen fölöttem legmagasabb az örök-kék, örök-nyugtalan, napfényes ég. Hiszen köröttem a boldogság megmarad még az istenalkony után is. De én nem engedem magamhoz. Vezekeljen, mint a biblia Lázárja. Égesse a mellét, mikor a kék égből az értem-kiáltáshoz levegőt kortyint. Mert én félek az én esztelenül szerető szeretőmtől. Pedig közel, e bitós, könnyes, bús. magyar földön él az én kárhozott legény-szeretőm. Mond: nem zokog ilyesmit füledbe a húrtüdejű zongora a melódiák összetört koldusfiáról, a te szeretődről ? A tél virágai. A legjobb szeme van átéli éjszakának. Fagyos kezeivel, fehér selyemszálakból mennyi jégvirágot himez az ablakokra. Fehér rózsát, fehér zsázsát, fehér csipkepittyet és fehér pipacsot. ányzik ennek a népnek s hajtja tengereken át. S a haza földjében rekedő eme kincs után is a kis ember, a kisbirtokos adózik tulajdonképen, mert a nagybirtokok eléggé ki nem használt voltával magyarázható meg csak, hogy a kisbirtok adója, teherviselése aránylag sokkalta nagyobb, mint a nagybirtoké. Alapvető okát kell látnunk ebben a folytonos drágulásnak is, mert a termelés fokozása nem áll arányban a szükségletek növekedésével Sőt, hogy a munkabérek nem emelhetők jobban, szintén annak tulajdonitható, hogy erre fordítható értékek a földből ki nem emeltetnek. Őstermelésünk belterjessé tétele tehát a legelső feladatunk. Az az: birtokrendszerünket ugy kell átalakítanunk, hogy a haza földjének mind belterjesebb művelését s a tőkének a mezőgazdaság terén való decentrálódását avagy concentrálódását ne akadályozza, mert a gazdasági erők szabad mérkőzésének kell meghatároznia a birtokformációt és ott, ahol a kellő képességek és előfeltételek jelen vannak, önmagától fog a birtok koncentrálódni s ahol az előfeltételek és képesBámulva csodálom a nagy művészt. Nevetek a fehér zsázsán. Kacagok a íehér csipkepittyen és fehér pipacson. Mintha kóbor, kalmár muzulmánok keleti muszlint teregettek volna az [ablakokra az éj leple alatt. Olyan az én lelkem is, mint a téli éjszaka. Mikor senki sem lát, senki sem figyel: akkor szövi legszebb álom-virágait. Azt senki sem látja: mikor születnek a vágyak, álmok, szenvedések és szándékok. Azt sem látja senki, mikor hímezi virágait téli éj. De látják, mikor azok a selyemvirágok felolvadnak. Mikor a nap tűzsugarai izekre tépik. És látják azt is : mikor gondosan szőt álmainkat, vágyainkat, reményeinket és szerelmeinket csontos öklével szétzúzza az — Élet A születésünket kevesen tudják. De nagy, szomorú gyász-légió kisér a — temetőbe. A kínok rongyai. Mikor mi először fogunk beszélni a szerelemről, te pirulni fogsz és remegni. Én fehéredni és gémberedni. Az én arcomat beszórja az öröm angyala fehér jázminvirággal. A te arcodra vérrózsákat tűz a lelkiismeret. Mert azt hiszed: bűnhődnöd kell kínzásaidért, mit lelkemmel elkövettél.