Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-13 / 13.szám

ségek hiányoznak, decentrálódni fog. Igy minden esetre harmonikusabban alakulna ki a birtokeloszlás, ami a tulajdon elvébe ékelt hitbizományi rendszer mellett várható. Nem pedig azért, mert a birtokmegkötés jogi szerkezete mentességet biztosit hazánk területe jelentékeny részének azon gazdasági törvény szankciója alól, mely a termelőt a folytonos fokozására, munka, idő és anyag folyton tökéletesebb kihasználására kényszeriti. Ezt a törvényt röviden kapitalizaciónak nevezhetjük és szankciója az, hogy az ez ellen vétő termelő, pangásnak néz elé és esetleg tönkre jut. A kapitalizáció nem tűr sztagnálást, a megállás : visszaesés. Az uj közvágóhíd. Lapunk mai számában fejezzük be Székely Henrik városi állatorvosnak a városi mérnök által készített új közvágóhidra vonatkozó tervezetre adott szakvéleményének közlését. Az állatorvosi vélemény, az ő speciális szakvéleményén túlterjeszkedve, technikai és egyéb szempontokból is bírálat alá vette a tervezetet, amivel hatáskörét lépte túl s amire, miként értesülünk, a városi mérnök megfogja tenni észrevételeit. Az állatorvosi szakvélemény vége igy szól: Ezek után általánosan véleményem a következő: A vágóhíd építkezési költségéi, amelyek kb. 320.000 koronával vannak előirányozva, túlságosan magasak. Miért is kérem a jövedelmezőségi számításaim és a tervezés elleni kifogásaimat felülvizsgálat alá bocsátani, hogy helyt állok-e? Erre nézve tisztelettel Krencsey Géza gépészmérnök urat ajánlom, még Csalódni fogsz. Mert én fogok bűnhődni Letéped rólam e nagy kinok rongyait, melyekbe most takaródzom és járok az emberek előtt. És én siratni fogom e kin-rongyokat Mert kedvesek ezek nekem, mint rabnak az ő láncai. Hiszen a hideg fekete csendben csak azok beszélnek vele mindenről, ami számára nincs. Álom-gyónás. Fodros-rojtos, habos-csipkés bárányfel hők jönnek. Rajta ülnek a Magyarföld legszebb lányai. Összekongnak a harangok lelkem templomában. S a lányok sorra belépnek aj táján. Te vagy a legutolsó. Én, a templom papja gyóntatni kezdtem őket. Pirulnak a fehér lelkek. Pedig még liliomok. Ha ezt mondják: „Csábító tekintetet vetettem egy ifjúra. Bocsáss meg, óh, szent pap." Zsolozsmás, tömjénes beszéddel füstölöm a lelkiismeretüket. Rájuk rovok penitenciát. Vezekeljenek. De mikor te jősz, a szemembe vágod „Gyűlöllek, megvetlek te szent pap. Ha át tudnék nyúlni a rácson: megfojta nálak." Lesütöm a szemem. Nem káromollak hanem megbocsátok neked. És helyetted elvégzem a penitenciát. (Folyt, köv.) bedig azért, mert fentnevezett mérnök úrnak a vágóhidak építése körül bő tapasztalai vannak és elenleg a vágóhidakra vonatkozó állatorvosi szakirodalom terén kiváló tudásával és szakértelmével eltűnést keltett. A másik javaslatom a következő : írjon ki a tek. város Képviselőtestülete pályázatot oly módon, logy a vágóhíd telek nélkül, teljes berendezéssel, mesterséges hűtővel együtt a városi mérnök úr tervezése alapján 200,000 koronába kerülhet, azon kijelentéssel, hogy a Diráló bizottság által legjobbnak taált terv és költségvetés elfogadtatnék, annak adatnék az építkezés kivitele és a terv megmarad dijtaanul a város tulajdonában. A költségvetésnél szerepel egy nagy tétel k. b. 42000 korona a telek planirozására. Erre nézve legyen szabad a következő véleményemet előadni. Ugyanis a közvágóhíd a jelenlegi vágóhíd telkére van tervezve, mely már is nagyon szerencsétlen gondolat. A vágóhíd ha felépül, akkor a mészáros és henteseknek összes élő állatjai a vágóhídi istállóban volnának elhelyezve. A mészárosok könnyebben juthatnának a város alsó részén k. b. 3 kméter távolságú uj vágóhidra, mert a legjobban hizlalt szarvasmarha, juh és kecske a járást megszokta, tehát könnyebben hajtható kemény köves talajon, mig a hentesek ezt nem tehetnék oly könnyen, mert a nehéz 150—260 kgrmos kőbányai sertést nem lehet lábon hajtani a várhegyi útnak, sem pedig a legkeskenyebb Uri-utcában a primási palota előtt, hanem kénytelenek lesznek a hentesek minden egyes sertésszállitmányhoz kocsit fogadni, a nehéz sertéseket különösen a nyári hőségben a vasúti kocsiból kihajtani és újra felrakni lovas kocsikra és kiszállítani a vágóhidra, mely fuvarért 20—^40 koronát kell fizetni, ezen kiadások ismét csak a húsdrágasághoz vezetnének, mert az iparosnak a kiadásait valahol csak be kell szedni. Ezen véleményes jelentésemben csak rövidesen feltüntetett 80100 korona kiadás megtakarítása, vala mint a kedvezőtlen hozzájáruló utak és a szakiparosoknak felesle ges kiadások megkiméléséből kifolyólag véleményezem, hogy a vágóhíd ne Szentgyörgymezőre, a je lenlegi telekre, hanem a vasút mellé, a villamtelep közelébe volna elhe lyezendő. A fenti indokaimon kivül még a következő érveket hozom fel. 1. A baraktábor szintén a vasúthoz közelebb lesz és igen könnyen beállhat az a valóság, hogy a katonaság maga fog vágatni állatokat tehát az ' ellenőrzés nagyon is fá rasztó és phisikailag lehetetlen, hogy egy húslátó állatorvos a város egyikvégéről a másikra futkosson. 2. Az összes szakiparosok a vágó és szúróállatjaikat Budapestről többnyire vasúton szállítják, melyek a helybeli vasúti állomáson lesznek kirakva. Mennyivel célszerűbb volna há a vágóhíd a vasúttal egy sínpárral volna összekötve és az élő szállítmány kocsik egyenesen a közvágóhíd istállói előtt állanának meg és az állatok minden hosszas kin zás és fáradság nélkül lennének lerakhatok. 3. Ha a vágóhíd a vasúttal közvetlen összeköttetésben van, akkor a szabad vásárt (Consum piac) is megszerezheti a város, vagyis báriol legyen ragályos betegség miatt egy község lezárva, azért onnan egészséges és levágásra alkalmas állatok vasúton közvetlen a vágólídra beszállíthatok bármikor szabadon. Ezen előnyben kevés város részesülhet, csakis ilyen építkezésekkel bírók, már pedig ez a húsdrágaság apasztását volna hivatva elősegíteni. 4. A városnak nem kell új terüetet vásárolni, hanem a jelenlegi bérlőknek idejében felmondani és az építkezés sokkal olcsóbb, mert az építőanyagok fuvarozása is közelebb esnék. 5. A vágóhidat viz mellé az 1888. évi VII. tc. szerint „viz mellé is építhető, de akkor az alatta levő vízfolyás marhaitatóul nem használható." Ha ezek után mégis a jelenlegi helyre építtetik a vágóhíd, akkor mit fog a szentgyörgymezei közbirtokosság szarvasmarhái és sertéseivel tenni? Hol fognak deleltetni? Hol fognak itatni? Hiszen a távolság a vágóhíd és az itató között olyan nagy, hogy a szenyviz és hulladék mig oda leér, épen elégséges, hogy az állatállományt befertőztíesse. De nem szükséges a vágóhidat viz mellé építeni, még ott sem, ahol a folyóvíz van, mert a mai modern vívmányok mellett egy közvágóhídon nincs bűz vagy piszok, de még szenyviz sincs, mert minden apró hulladék fel lesz fogva és nem folyik egyéb az emésztő gödörbe, mint a talajról leömlő piszkos, de nem véres fertőzőképes viz. Hiszen legmodernebb vágóhidjaink helyén, igy Budapest, Temesvár, Győr, Kolozsvár, mindenütt van folyóvíz és mégsem építették a víz mellé, hanem célszerű helyen és onnan vezették csatornán a folyóba. Nálunk nem szükséges a kis dunába sem vezetni, hanem ha a vágóhíd a vasúti állomásnak akár jobb akár baloldalán épülne, rövid csővezetéken át fglyna a szenyviz az u. n. vasúti vízlevezető árokba és lefolyna egészen a gyepmester telep mellett levő műtrágyatelepre, hol ugy sincs a kútba viz, és ezen ok miatt a telepen levő szemét nem dolgozható fel műtrágyává, mig ha ez a sok szenyviz a mű trágyatelepre folyna, akkor a vágó hidon nem kellene erre olyan nagy méretű emésztő gödör és a műtragyatelep megfelelne hivatásának. A városnak ezen irányban való fejlő dése, kiépítése már úgy sem lehet séges, akár ott épülne a vágóhid, akár nem, mert a vasúti indóház környékén van a katonai barak ágyraktár, kórház, ott van az új temető, villamtelep és valamivel távolabb a gyepmester telep, melynek illatáról e helyen nem akarok részletesebben irni. 6. Ha a vágóhidat a villamtelep mellé épitenők egymás közelében lévén a'vágóhídi gépek, a villám telep főgépésze által lehetnének felügyelhetők és a kezelést egy gép napszámos eszközölhetné, ami szintén legalább 1500 korona megtakarítást jelentene. f Miklósy József. (1861 -1908.) Érdemes tanítótestületünknek mély gyá sza van. Egyik legtevékenyebb munkása a városnak, váratlanul sirba szállott. Meghalt Miklósy József, ki lankadást nem ismerő szorgalommal, mély vállá sos meggyőződéssel, lángoló hazaszeretettel, kipróbált erővel, férfias komolysággal, széles tapasztalattal, higgadt megfontolással, ritka nyugodtsággal és szeretettel végezte kötelmeit. Aki megismerte, az megszerette, nem volt ellensége, mindenki becsülte, kiváló tulajdonsága miatt szerették kartársai, tanítványai, elöljárói, ismerősei, mert minden cselekedetét az előrelátás és megfontolás jellemezte. Komoly dologban is csak akkor szóllott, mikor feltétlen szüksége volt gondolatainak nyilvánítására, mert az ellentéteket mindenkor kerülte. A szó legszorosabb értelmében ezen közmondást tartotta : ne szólj szám, nem fáj a fejem. Az ellentétek kiegyenlítésére törekedett, szeretettel szóllott mindenkor, becsülést szerzett a tanítói névnek. Ilyen kiváló erőnek sirba hanyatlása meghatotta a közönséget, részvéttel, érdeklődéssel kisérték nemcsak betegsége alatt, hanem fényesen megmutatta sajnálkozását utolsó utjánál. Virágözönnel borította ravatalát nemcsak a közel álló rokonság, a tanítóság hanem volt tanítványai — most középiskolások — is megmutatták, hogy szeretik azt, aki a tudomány megszerzéséhez szükséges olvasás-irásba bevezette, önkéntesen gyűjtést rendeztek maguk között; ezenkívül a különféle testületek, az iparos tanoncok, stb. vetekedtek a tisztelet és hála lerovásában. A végső tisztesség megadására a társadalom minden osztálya oly nagy számban jelent meg, hogy a térség szorongásig megtelt. Február 2-án délután, minden előző rosszullét nélkül, hirtelen oly fájdalmak állottak* be nála, melyek házi orvosát aggodalommal töltötték el. Másnap orvosi tanácskozás után műtétet ajánlottak, melyet aztán végre is hajtottak, de a szívverése annyira hanyatlott az első nap alatt, hogy kezelő orvosai az utolsó órákat már előre jelezték. Nyugodtan, odaadással, bizalommal tekintett dr. Gönczy és dr. Vándor orvosokra, ismételt műtét alá is bocsátotta magát, de elgyengültsége miatt a kór győzedelmeskedett. Az Isten akaratába helyezett reménnyel az utolsó útra teljes öntudattal, a műtétek előtt, elkészült. Életrajzából a következőket emiitjük. Szőgyénben 1861-ben született. Elemi és középiskoláit Esztergomban végezte épen ugy, mint a tanítóképzőt, hol 1880-ban jeles oklevelet szerzet. Két évig Ószőnyben tanított, hol annyira megszerette az uraság, Vásonkeői, hogy eltávozását ünnepélyessé tette. 1882. őszén a leányiskolában találjuk, mint boldogult Hulényi bácsi segédkántor-tanitóját. 1886-ban mint választott rendes tanitó a Kossuth Lajos-utcán levő iskolába helyeztetett. 1901-ben a Deák Ferenc-utcai iskola I ső osztályában, 1902-től a II. osztályban tanított utolsó idejéig. Az érseki óvónőképzőben keletkezésétől zenetanár volt. 1902. nov. havában kartársai és az ipar. felügy. bizottság bizalmából iparos tanonciskola igazgatója lett. Több társulatnak választmányi tagja és pénztárosa volt. Szorgalmát és tehetségét bizonyítja a több felolvasás és szabadelőadás. A zeneköltés mezején szép sikert aratott a „Daloljatok kicsikék" cimű dalfüzete, mely több ezer példányban forog közkézen s főképen az óvóknak tesz hasznos szolgálatot. Erős nemzeti érzéséről tanúskodik a legutóbbi nemzeti ellenállás idejére eső felolvasása és tulipán dalai, melyek az egész országban elterjedtek. Ma a gyermekek zászlóünnepet tartanak, midőn a nemzeti zászlóra fogadalmat tesznek, ezenkívül a köszöntést ezzel a fohásszal egészítik ki: Isten áld meg a magyart, melyet mindinkább el kell