Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-09 / 12.szám

CSARNOK. főhádnagyné strázsál. Fazekas főhadnagy két heti szabadságot kért, hogy délre utazhassék, hová orvosa küldte, mig erőre kap. Mint minden felszarvazott férj, ő is őrülten szerette a feleségét, egy nagyon sovány, hosszúarcú, de mindamellett csinos kis asszonykát. Szerette és bizott benne és ép azért nem félt eltávozni abból a kis vidéki városból, hol ezrede állomásozott. Csak azokat a férjeket csalják meg és szarvazzák fel tizenkét ágú koronával feleségeik, akik szeretik is őket. Persze főhádnagyné őnagysága egészen másként gondolkozott férje elutazásairól. Régen leste ő már ezt. Kelemen önkéntes bizony szívesen leharapta volna inkább egyik ujját, csak ne kellene néki strázsán állania az éjjel. Komisz, csikorgó hideg volt és sötét az éjjel. Csillag nem ragyogott a sötét égen ; kósza felhőket kergetett a hideg, dermesztő szél. Kelemen önkéntes erősebben verte a talpát a kemény kövezethez, mert azt hitte, odafagy. Olykor megállt és gondolkozott. Azokra gondolt, akik otthon ülnek a meleg szobában ilyen fekete, hideg éjfélek előtt és vidáman nevetgélnek. Elátkozta valahány katona van a világon . . . Tyű, a zivataros magasságos mennybéli . . . neki máma este 11 és 12 közt randevúja volt egy barátnőjével, aki után már egy fél esztendeje bolondul,, szaladgált és nem tudta elnyerni. Ma épen a legelső alkalom és ezt is el kell szalasztania. Már épen arra gondolt, hogy otthagyja fenébe a strázsálást és lesz ami lesz, de ő biz' azt a leányt el nem bolondítja. Az udvar felől egy sűrűen lefátyolozott hölgy közeledett. — Ki az ? Állj ! — kiáltott Kelemen. A nő megállott. — Lassabban, Kelemen, agyon ne lőjjön, Fazekas főhadnagyné vagyok. De eressze már le azt a fegyvert, még agyonlő. — Szolgálatára állok, nagyságos asszonyom. — Ide hallgasson, maga intelligens ember és ur is: megérti, miről van szó. Engedjen ki. — Jaj, nagyságos asszonyom, veszedelmes a dolog. Fazekas főhadnagy úrnak sok a jóakarója: biztosan, megtudja a dolgot s akkor jaj nekem. Lekaszabol, mint a parasztgyerekek a tököt őszkor. — Ne féljen semmit. Vagy én bátorítsak egy katonát ? Engedjen ki. — Én nem bánom, — mondta lassan, húzódozva Kelemen — legyen, de . . . de egy feltétel alatt. — Mi az. — Ha nagyságos asszony gyorsan visszajön, és — — — átveszi egy kis időre az őrtállást tőlem, Engem is várt ma estére egy leány, de ez a kutya sors ideláncol : nem mehetek hozzá. Már az előbb el akartam hagyni a helyemet, de ép jött maga, de igy most, ha felváltana. Hisz úgy sem vennék észre, csak itt legyen valaki. — Jól van. Áll az alku! — Kezet fogtak s a főhadnagyné néhány pillanat alatt kint volt az utcán. Lassan, libegőn suhant tova a gyér gázvilágitású kis utcán ... Sűrű pelyhekben kezdett esni a hó. Egyszerre, mintha világosabb lett volna minden. Már nem volt messze az éjfél és Kelemen még mindig várta a főhadnagynét. Lépteket hallott kívülről; megállt. Részeg legények mentek trágár nótákat dalolva. Kinézett a rácson. A sarki rendőr is eltűnt a lámpa alól. Bizonyosan betért melegedni a korcsmába egy kicsit. Halkan megzörgették az ajtót. Kelemen kinyitotta s ott állt előtte a főhádnagyné. — No, most rajta, Kelemen. Gyorsan. Siessen, nehogy észrevegyenek. — Kele men ráadta hosszú köpönyegét, feltűrte a gallért, hogy az arcából is kevesebbet lehessen látni , előkerített neki valahonnan egy sipkát: valamelyik alvó bakáé volt. gyors utasításokat adott, mit tegyen, ha baj van és elment. A hó elállt s újra elkezdett fütyülni a szél. Amint befutott a kaszárnyaudvarra a vasrácsok közt éles nótákat fütyült. Fazekas főhádnagyné pici lábai majd lefagytak. Ugy összeverte őket, hogy felmelegítse, mintha bokázót járna a táncteremben. Az urára gondolt, aki most nyugodtan alszik valahol. Arra nem is számított, hogy meg is tudná őt csalni. Pedig . az jól esett volna neki, legalább az ő utjai is igazságosabbak lennének. Halkan nevetett. Aztán újra dobogva járni kezdett fel és alá. Egyszer csak zaj ütötte meg a fülét. Valami lármás veszekedés lehetett odakint. Kihajolt a rácson, de nem látott semmit. A zaj egyre közelebb jött és megállapodott a kaszárnya ajtó előtt. Zörögtek. Kinyitotta a kaput. Az őrjárat lépett be rajta : négy baka s az ügyeletes hadnagy volt, az ura kedves barátja. .Magukkal hozták Kelement. A hadnagy gyufát gyújtott, hogy jobban lásson. Aztán dörmögve eldobta. Valami bocsánatfélét morgott, hogy nem tudta, hogy ma a főhádnagyné őnagysága a soros és nem Kelemen önkéntes. Aztán az őrjárathoz fordult: — Ti meg mit álltok itt ? Juhok 1 Abtretten ! Takarodjatok ! — És dühösen elkotródott . . . Pártos Zoltán. 12679/907. tkvi szám. ÄFYßiBgi hirdetméngi kivonai Az esztergomi kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy kiskorú Vörös Krisztina végrehajtatónak Dinda Ferenc végrehajtást szevedett elleni 33 kor. tőkekövetelésének, 16 kor. 50 fillérnek 1905. aug. 15-től és 16 kor. 50 fillérnek 19C6. évi augusztus hó 15. napjától számítandó 5%-os kamata, 3 kor. 4 fillér hátralékos per, 50 fill, végrehajtási és ezúttal megállapított 12 kor. árverés kérelmezési költségének kielégítése iránti végrehajtási ügyében a komáromi kir. törvényszék kerületéhez tartozó esztergomi kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság területén, Bajna község határában fekvő, a bajnai 642 sz. tkvi betétben Dinda Ferenc (Vakán Apollonia férjének) tulajdonául felvett a I. 1—2 sorsz. 518. 519 hrsz 242/6 népsorsz. beltelki közös udvarra és házra 320 kor., f 1 sorsz. 7778 hrsz. őrhegyalatti szőlő dűlőben fekvő váltságköteles szántóra 16.kor, a bajnai 1025 sz. tkvi betétben Dinda Ferenc és neje szül. Vakán Apollónia tulajdonául felvett A III. 1 sorsz 7534 hrszám őrhegy alatti szőlő dűlőben fekvő váltságköteles szántóra 90 kor. és I. 1—4 sorsz. 2945, 2946 hrsz. csilláló (ujfalusiut) dölőben fekvő szántóra, a 2 sz. betét A lapján bevezetett közös legelőből járó egyszázhetvenkét/ 164776 részre és a 2 sz. betét A lapján bevezetett közös erdőből járó egyszázhetvenkét/164776 részre 277 kor. kikiáltási árzatés elrendeltetvén, az árverés határidejéül 1908. évi február hó 25. napjának délelőtti 9 Óráját Bajna község házához kitűzte azzal, hogy ugyanekkor a fentjelzett ingatlan esetleg a kikiáltási áron alul is el fog adatni. Bánatpénzül az ingatlanok kikiáltási árának 10°/o-a teendő le. Árverezni szándékozók a bánatpénzt készpénzben vagy óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezeihez le tartoznak tenni, vagy annak a bíróságnál történt előzetes elhelyezéséről szálló elismervényt átadni. A vételár tetszés szerinti részletben 3 hónap alatt fizetendő az árverés napjától számított 6°/o-os kamattal. Az egyidejűleg kibocsájtott árverési feltételeket a hivatalos órák alatt ezen telekkönyvi hatóságnál és Bajna község házánál a hirdetmények között meg lehet tekinteni. Esztergom, 1907. évi december 13-án. Magos Sándor, kir. ítélőtáblai biró. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a Szerk.