Esztergom és Vidéke, 1908
1908-01-30 / 9.szám
Az uj közvágóhíd. Esztergom, jan. 28. A megoldásra váró kérdések egyikét képezi az uj közvágóhíd. Evek sora óta, sokféle alakulatban került már a forum döntése elé, mígnem legutóbb a képviselet napirendre tért felette. Az idea megpenditésére az első lökést az a körülmény adta, hogy a város kellő közepén volt rozoga vágóhíd eltávolítása immár elodázhatlan egészségügyi, szépészeti és városfejlődési kérdéssé nőtte ki magát. A sürgősség egy másik, de ideiglenes vágóhíd építését szülte, annak kimondásával, hogy az uj vágóhíd épitése napirenden tartandó. Igy is történt. Nagyban elősegítette azt az a körülmény, hogy az egészségügyi érdekeken felül szép anyagi jövedelem is kecsegtette a város közönségét. Hogy min múlott, a számitások alaposságán-e, avagy a húsfogyasztás mérvének csökkenésén, biztosan meg nem állapitható, azonban a döntés pillanatában, a kész tervezet elvetésére az ösztönözte a képviseletet, miszerint a. vágóhíd jövedelmezősége csődöt mondott s igy a .Esztergom és Vidéke" tárcája JgiVatar — napsugár. Irta: Tuba Károly. Mikor ugy egyedül vagyok, gyakran eszembe jutnak a jóképű lalusi alakok, akik ugy rajzanak emlékemben, mint a kaptárak körül a méhek. Gerencsér Andrásékra is mindig szívesen gondolok. Ott laktak az iskola során. Jóindulatú, melegszívű pár volt Gerencsér András, meg a felesége. Gerencsér András nem is utolsó ember a faluban. Vagyon néhány hold földecskéje, háza, jó tejelő tehene, mely Citrom névre hallgat, nö meg a felesége, aki bizony mi tagadás benne, néha napján házsártoskodik és ugyancsak kicifrázza a szót. Hát hiszen az asszonyi kommandirozás másutt is megesik, pláne a hol lekvár a gazda. Gerencsér uram pedig amolyan nyuszi-muszi ember, minden jó tulajdonsága mellett. Nem is csuda, ha megtörténik hébe-korba, • hogy komplikáltabb ügyben Gerericsérné asszonyom viseli a kalapot. Nem csuda ez a mai kócos világban. Aztán meg nem is nagy baj az! Lám, Szunyok Márton is elrinpusztán egészségügyi vívmány megvalósításáért százezreket áldozni, módjában a városnak nem állott. A vármegye azonban ráírt a városra, kötelességévé téve, hogy űzze-fűzze az uj vágóhíd építésének kérdését. Készíttessen tervet és költségvetést. Ezen meghagyásnak szüleménye az a terv és költségvetés, melyet az ősz folyamán a városi mérnök beterjesztett, s amelyre a városi állatorvos, az ő szakmájába vágólag volt hivatva véleményt adni. Ott fekszik az aktahalmaz a tanács asztalán, mellyel, hogy megismerkedjünk, a mérnök műleírásának és az állatorvos szakvéleményének ismeretére van szükségünk. Ez a cél vezeti lapunkat akkor, midőn a műleírást és a véleményt olvasóink és a nagyközönség tájékozására közreadjuk. A mérnök műleírása a következő : Műleírás a közvágóhíd terveihez. A vágóhíd méretezése azon feltevés alapján történt, hogy egy évben átlag leöletik: nagymarha aprómarha sertés 1350 3500 3600 gátja a gyereket, meg is eteti mind a hét darabot. Persze, az asszony parancsolja. Punktum. Még se'dül Össze a ház. Az igaz, hogy afféle gyerek ügyek nem bízatnak Gerencsér András uramra, minekutána tudni való alkalmatosság, hogy a gpnosz gólya madár immáron huszonöt esztendeje kerüli tisztes házuk tájékát. Tudja manó, mi lehet a fácitja és titka. Elég baj, mert talán azért is olyan veszekedő természetű az asszony. Mindig házsártoskodik, mióta csak együvé plántálta őket a galamblelkű Öreg aranyosi tiszteletes. El is ment hozzá gyakran panaszkodni, mikor ugy el-elszakadt a türelem kötele. Hiszen szörnyűség kiállni! Ha vizet hoz a sajtárba, azt mondja az asszony köszönet fejében, hogy ő is tud behozni. Ha rőzsét készít a búbos kályha mellé, az a kifogása, hogy nagyon öregre van metélve, nem fér a tűzre. A múltkor is megjárta. Járt a faluban egy jóképű öreg zsidó, keszkenőket árult. Nagyon olcsón vesztegette. Gerencsér András is vett a feleségének. Meg akarta lepni vele. Kedveskedni akart. Hanem bezzeg, mikor odaadta. • — Mi köze kendnek az én dolgomhoz?! Tegye ahová akarja. Nekem ugyan nem köll. Kidobta a pénzt. Se szine, se formája. — Csattogott az asszony kemény hangon. A legnagyobb napi vágás, mely egy évben alig két-háromszor fordul elő, lehet 12 drb. nagymarha, 120 drb. aprómarha, 60 drb. sertés. A vágóhíd a jelenlegi ideiglenes vágóhíd telkére van tervezve, homlokzata az útra néz, bal oldalán a Duna folyam van. Az általános elrendezés 2 alternativa szerint terveztetett. I. Alternativa. A bejárótói balra van az állatorvosi lak, benne hivatalos helyiségek, jobb oldalán a szolga és gépész lakóház. A bejárattal szemben vannak a hűtők, gép és kazánház, jéggyár és jégraktár és műhely egy épületbe foglalva. Ettől jobbra a sertésvágó, balra a marhavágó csarnok. Mindkét csarnok átellenében oldalt, a megfelelő istállók vannak elrendezve. A bejárattól jobbra, az út mellett van a húspároló és szabadszék, ugy, hogy a párolt hus eladása az útra eső helyiségben történik. A kerítés mellett jobb oldalon a kocsiszín, fölötte a telek sarkában az egészségügyi vágó és a beteg állatok istállója van. A Duna felüli oldalon van a sertéspörkölő, fölötte a trágyaház és árnyékszékek. A jelenlegi ideiglenes vágóhíd egyelőre raktári helyiségül, vagy az állatok további istállozására szolgálhat. II. Alternativa szerint az elrendezés ugyanaz, csak az állatorGerencsér András nem szólt semmit. A mándlijába húzta magát, és hallgatott mint a Lapu Ferkó. Kipárolgott az istállóba s leült a zsupp-ágy szélére. Elővette a pipáját, oszt rágyújtott, hogy elfüstölje a keserűségét. Mikor már kiszutyakolt egy pipa dohányt, visszakullogott. Az asszony éppen a levest tálalta. Odalépett a felesége mellé. Halkan megszólította: — Örzse, .oszt' haragszó' még? — Hát igaz is ! — Ez ugy volt mordva, hogy Gerencsér András megérthette belőle az engesztelődést. Meg is értette. Nagy öröme mondatta vele: — Megcsókolhatlak, Örzse ? Aztán kérges tenyerével megölelte az asszonyt és hosszú, esetlen csókot cuppantott a nyakára, aztán összemosolyogtak és szent volt a béke. A béke-ebéd után átballagott Gerencsér András a sógorához, Szeder Antal uramékhoz. Ott laknak nem messze. Nagyutca frontban van a házuk. Mert hát Szeder Antal se szegény ember ám ! Szó ami szó, Gerencsés András átment egy kicsit politizálni. Szeder uram szereti a politikát. Hogyis ne, hisz a legutóbbi kövétválasztáskor ő volt a főkortes. Meg is bukott a képviselő jelölt úr, aki mellett őkigyelme kardoskodott. Azóta a képes „Budapest"-€í olvassa az egész família. Szóbeszéd közben szó esett a vásárokvosi lakóház s a szolga és gépész lakóház marad el s helyettük egy felügyelői lak hivatalos helyiségekkel — van a bejárat mellett elhelyezve. Az épületek esetleg szükségessé való bővítésére elegendő hely áll rendelkezésre. Az épületek külső kiképzése nyers téglapárkányok, ablak és ajtó keretezésekkel, közbenső mezők vakolva, a lábazat, cyklops kőfal. Födelek Eternit palával vannak födve. Ezen kiképzés a fentartás olcsóbb volta miatt választatott. A lakóépületek, valamint *a huspároló és szabadszék padlója a talajtól 60 e /m-re van. A lakóépületekhez megfelelő pincék vannak tervezve, vasgerenda közötti tégla boltozattal. 1. Főépület. Hűtők, gép és kazánház, jéggyár és jaktár. Áll egy 35,00 m 2 alpt. előhütőből, 73*5 m 2 alapterületű hűtőcsarnokból, a megfelelő gépes kazánházból. Az előhűtŐbe vezet a hússzállitó vágány, benne csak fogasok. A hűtőcsarnokban 6 drb., egyenként 4.25 m 2 alapterületű zárható rekesz, minden oldalról, felül is sűrő sodrony hálóval bevonva, zárható csigákon mozgó ajtókkal, és a másik oldalon ónozott, számozott vaskampókkai ellátott húsfogas van elhelyezve a hus^ ról. Ugy hallotta Gerencsér András, hogy a megyeriek kedden tartják meg a baromvásárt. Őt ugyan nem érdekli, csak annyiban érdemes rágondolni, hogy most hét esztendeje azon a vásáron vették a Citrom tehenet. Szegény Citrom, bizony már jó kiszolgált. — Kend nem gyün el a keddi vásárra, Gerencsér szomszéd? — szólalt meg Csörge Mátyás —• ki szintén vizitben vala harmad magával — mi közben ott ülő helyében keresztbe igazította a lábát. — Nem. — Válaszolt Gerencsér András halkan s mintha mégis mást gondolna és mást érezne. No persze, eszébe jutott az a pompás áldomásos muri, amit a Citrom tehén vásárlásakor cselekedtek meg a Róth Salamon korcsmájában, — Emlékszik-e sógor? — Szólt kis gondolkodás után" Gerencsér Suba uramnak, akiazuj képes kalendáriumot forgatta. — Ma' hogy mire ? — Hát nem tudja ?, Gerencsér András nem mondhatott többet. Az ajtó kinyílt és a felesége toppant be rajta. Örzse asszonyt annak illendősége szerint betessékelték: Le is ült ugy kutyafuttába, ha rövid időre is, hogy legalább senkinek se zavarodjék meg az éjszakai nyugodalma.
