Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-30 / 9.szám

Az uj közvágóhíd. Esztergom, jan. 28. A megoldásra váró kérdések egyikét képezi az uj közvágóhíd. Evek sora óta, sokféle alakulatban került már a forum döntése elé, mígnem legutóbb a képviselet napi­rendre tért felette. Az idea meg­penditésére az első lökést az a körülmény adta, hogy a város kellő közepén volt rozoga vágóhíd eltá­volítása immár elodázhatlan egész­ségügyi, szépészeti és városfejlődési kérdéssé nőtte ki magát. A sürgős­ség egy másik, de ideiglenes vágó­híd építését szülte, annak kimondá­sával, hogy az uj vágóhíd épitése napirenden tartandó. Igy is történt. Nagyban elősegítette azt az a kö­rülmény, hogy az egészségügyi érdekeken felül szép anyagi jövede­lem is kecsegtette a város közön­ségét. Hogy min múlott, a számitások alaposságán-e, avagy a húsfogyasz­tás mérvének csökkenésén, biztosan meg nem állapitható, azonban a döntés pillanatában, a kész tervezet elvetésére az ösztönözte a képvise­letet, miszerint a. vágóhíd jövedel­mezősége csődöt mondott s igy a .Esztergom és Vidéke" tárcája JgiVatar — napsugár. Irta: Tuba Károly. Mikor ugy egyedül vagyok, gyakran eszembe jutnak a jóképű lalusi alakok, akik ugy rajzanak emlékemben, mint a kaptárak körül a méhek. Gerencsér Andrásékra is mindig szíve­sen gondolok. Ott laktak az iskola so­rán. Jóindulatú, melegszívű pár volt Ge­rencsér András, meg a felesége. Gerencsér András nem is utolsó ember a faluban. Vagyon néhány hold földecs­kéje, háza, jó tejelő tehene, mely Citrom névre hallgat, nö meg a felesége, aki bi­zony mi tagadás benne, néha napján há­zsártoskodik és ugyancsak kicifrázza a szót. Hát hiszen az asszonyi kommandi­rozás másutt is megesik, pláne a hol lek­vár a gazda. Gerencsér uram pedig amo­lyan nyuszi-muszi ember, minden jó tu­lajdonsága mellett. Nem is csuda, ha megtörténik hébe-korba, • hogy komplikál­tabb ügyben Gerericsérné asszonyom vi­seli a kalapot. Nem csuda ez a mai kó­cos világban. Aztán meg nem is nagy baj az! Lám, Szunyok Márton is elrin­pusztán egészségügyi vívmány meg­valósításáért százezreket áldozni, módjában a városnak nem állott. A vármegye azonban ráírt a vá­rosra, kötelességévé téve, hogy űzze-fűzze az uj vágóhíd építésének kérdését. Készíttessen tervet és költségvetést. Ezen meghagyásnak szüleménye az a terv és költségvetés, melyet az ősz folyamán a városi mérnök beterjesztett, s amelyre a városi állatorvos, az ő szakmájába vágólag volt hivatva véleményt adni. Ott fekszik az aktahalmaz a ta­nács asztalán, mellyel, hogy meg­ismerkedjünk, a mérnök műleírásá­nak és az állatorvos szakvélemé­nyének ismeretére van szükségünk. Ez a cél vezeti lapunkat akkor, midőn a műleírást és a véleményt olvasóink és a nagyközönség tájé­kozására közreadjuk. A mérnök műleírása a követ­kező : Műleírás a közvágóhíd terveihez. A vágóhíd méretezése azon fel­tevés alapján történt, hogy egy év­ben átlag leöletik: nagymarha aprómarha sertés 1350 3500 3600 gátja a gyereket, meg is eteti mind a hét darabot. Persze, az asszony paran­csolja. Punktum. Még se'dül Össze a ház. Az igaz, hogy afféle gyerek ügyek nem bízatnak Gerencsér András uramra, mi­nekutána tudni való alkalmatosság, hogy a gpnosz gólya madár immáron huszonöt esztendeje kerüli tisztes házuk tájékát. Tudja manó, mi lehet a fácitja és titka. Elég baj, mert talán azért is olyan ve­szekedő természetű az asszony. Mindig házsártoskodik, mióta csak együvé plán­tálta őket a galamblelkű Öreg aranyosi tiszteletes. El is ment hozzá gyakran pa­naszkodni, mikor ugy el-elszakadt a tü­relem kötele. Hiszen szörnyűség kiállni! Ha vizet hoz a sajtárba, azt mondja az asszony köszönet fejében, hogy ő is tud behozni. Ha rőzsét készít a búbos kályha mellé, az a kifogása, hogy nagyon öregre van metélve, nem fér a tűzre. A múltkor is megjárta. Járt a faluban egy jóképű öreg zsidó, keszkenőket árult. Nagyon olcsón vesztegette. Gerencsér András is vett a feleségének. Meg akarta lepni vele. Kedveskedni akart. Hanem bezzeg, mikor odaadta. • — Mi köze kendnek az én dolgomhoz?! Tegye ahová akarja. Nekem ugyan nem köll. Kidobta a pénzt. Se szine, se formája. — Csattogott az asszony kemény hangon. A legnagyobb napi vágás, mely egy évben alig két-háromszor for­dul elő, lehet 12 drb. nagymarha, 120 drb. aprómarha, 60 drb. ser­tés. A vágóhíd a jelenlegi ideiglenes vágóhíd telkére van tervezve, hom­lokzata az útra néz, bal oldalán a Duna folyam van. Az általános elrendezés 2 alterna­tiva szerint terveztetett. I. Alternativa. A bejárótói balra van az állatorvosi lak, benne hiva­talos helyiségek, jobb oldalán a szolga és gépész lakóház. A bejá­rattal szemben vannak a hűtők, gép és kazánház, jéggyár és jég­raktár és műhely egy épületbe fog­lalva. Ettől jobbra a sertésvágó, balra a marhavágó csarnok. Mindkét csar­nok átellenében oldalt, a megfelelő istállók vannak elrendezve. A bejá­rattól jobbra, az út mellett van a húspároló és szabadszék, ugy, hogy a párolt hus eladása az útra eső helyiségben történik. A kerítés mel­lett jobb oldalon a kocsiszín, fö­lötte a telek sarkában az egészség­ügyi vágó és a beteg állatok istál­lója van. A Duna felüli oldalon van a sertéspörkölő, fölötte a trá­gyaház és árnyékszékek. A jelenlegi ideiglenes vágóhíd egyelőre raktári helyiségül, vagy az állatok további istállozására szolgálhat. II. Alternativa szerint az elren­dezés ugyanaz, csak az állator­Gerencsér András nem szólt semmit. A mándlijába húzta magát, és hallgatott mint a Lapu Ferkó. Kipárolgott az istál­lóba s leült a zsupp-ágy szélére. Elővette a pipáját, oszt rágyújtott, hogy elfüstölje a keserűségét. Mikor már kiszutyakolt egy pipa dohányt, visszakullogott. Az asszony éppen a levest tálalta. Odalépett a felesége mellé. Halkan megszólította: — Örzse, .oszt' haragszó' még? — Hát igaz is ! — Ez ugy volt mordva, hogy Gerencsér András megérthette be­lőle az engesztelődést. Meg is értette. Nagy öröme mondatta vele: — Megcsókolhatlak, Örzse ? Aztán kér­ges tenyerével megölelte az asszonyt és hosszú, esetlen csókot cuppantott a nya­kára, aztán összemosolyogtak és szent volt a béke. A béke-ebéd után átballagott Gerencsér András a sógorához, Szeder Antal ura­mékhoz. Ott laknak nem messze. Nagy­utca frontban van a házuk. Mert hát Szeder Antal se szegény ember ám ! Szó ami szó, Gerencsés András átment egy kicsit politizálni. Szeder uram szereti a politikát. Hogyis ne, hisz a legutóbbi kö­vétválasztáskor ő volt a főkortes. Meg is bukott a képviselő jelölt úr, aki mellett őkigyelme kardoskodott. Azóta a képes „Budapest"-€í olvassa az egész família. Szóbeszéd közben szó esett a vásárok­vosi lakóház s a szolga és gépész lakóház marad el s helyettük egy felügyelői lak hivatalos helyiségek­kel — van a bejárat mellett elhelyezve. Az épületek esetleg szükségessé való bővítésére elegendő hely áll rendelkezésre. Az épületek külső kiképzése nyers téglapárkányok, ablak és ajtó kere­tezésekkel, közbenső mezők vakolva, a lábazat, cyklops kőfal. Födelek Eternit palával vannak födve. Ezen kiképzés a fentartás olcsóbb volta miatt választatott. A lakóépületek, valamint *a hus­pároló és szabadszék padlója a ta­lajtól 60 e /m-re van. A lakóépüle­tekhez megfelelő pincék vannak tervezve, vasgerenda közötti tégla boltozattal. 1. Főépület. Hűtők, gép és kazánház, jéggyár és jaktár. Áll egy 35,00 m 2 alpt. előhütőből, 73*5 m 2 alapterületű hűtőcsarnok­ból, a megfelelő gépes kazánházból. Az előhűtŐbe vezet a hússzál­litó vágány, benne csak fogasok. A hűtőcsarnokban 6 drb., egyenként 4.25 m 2 alapterületű zárható rekesz, minden oldalról, felül is sűrő sodrony hálóval bevonva, zárható csigákon mozgó ajtókkal, és a másik oldalon ónozott, számozott vaskampókkai el­látott húsfogas van elhelyezve a hus^ ról. Ugy hallotta Gerencsér András, hogy a megyeriek kedden tartják meg a ba­romvásárt. Őt ugyan nem érdekli, csak annyiban érdemes rágondolni, hogy most hét esztendeje azon a vásáron vették a Citrom tehenet. Szegény Citrom, bizony már jó kiszol­gált. — Kend nem gyün el a keddi vásárra, Gerencsér szomszéd? — szólalt meg Csörge Mátyás —• ki szintén vizitben vala harmad magával — mi közben ott ülő helyében keresztbe igazította a lábát. — Nem. — Válaszolt Gerencsér And­rás halkan s mintha mégis mást gondolna és mást érezne. No persze, eszébe jutott az a pompás áldomásos muri, amit a Citrom tehén vásárlásakor cselekedtek meg a Róth Salamon korcsmájában, — Emlékszik-e sógor? — Szólt kis gondolkodás után" Gerencsér Suba uram­nak, akiazuj képes kalendáriumot forgatta. — Ma' hogy mire ? — Hát nem tudja ?, Gerencsér András nem mondhatott töb­bet. Az ajtó kinyílt és a felesége toppant be rajta. Örzse asszonyt annak illendősége sze­rint betessékelték: Le is ült ugy kutya­futtába, ha rövid időre is, hogy legalább senkinek se zavarodjék meg az éjszakai nyugodalma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom