Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-26 / 8.szám

— Ne várjanak valami komplikált esetet mondta. Nagyon egyszerű. Az én barátaim még ma is hűségesek lennének hozzám, ha véletlenül szegény ember maradok. A szegénység emberei szegődtek hozzám. Tetszettem nekik s vidámságom, elevenségem mulattatta őket. Mondhatom, hogy nem vesztettem el ezt a tulajdonságomat. De a barátaim közül egy sem maradt meg. Szegény ember voltam és súlyos, nehéz gondok közt éltem családommal. Arra gondoltam, amire a legtöbb szegény ember gondol, hogy befolyásos embereket kell szerezni, ha érvényesülni akar az életben. Az első gazdag barátot nem volt nehéz megszereznem. Gazdag embernek lehetnek demokratikus hajlandóságai is s mint mondani szokás, megengedheti magának azt a fényűzést, hogy szegény barátokat tartson. Mondhatom, hogy ellágyultam nem egyszer azon a nagy és mélységes rokonszenven, amelynek jeleit tapasztaltam. Barátom elhalmozott mindennel. Ha észrevette, hogy csekély keresetem elfogyott, a legcsudálatra méltóbb ügyességgel, bámulatos gyöngédséggel juttatta el hozzám a segélyt. Ilyenkor igy szóltam. — Nem, nem fogadhatom el. A világért sem. — Elfogadod — mondta ő mosolyogva — El kell venned. Majd megfizeted egyszer. — Egyszer ? Mikor ? Én sohasem fogom megfizetni. — Dehogy nem — mondta mosolyogva. Bizonyos, hogy gazdag ember leszel. Valahányszor azt mondta, hogy egyszer gazdag leszek, figyelmesen néztem az arcát. Valami titkolt gúny volt a szemében, mintha azt gondolta volna : — Nem drágám. Te mindig ilyen nyomorult kis ördög maradsz ! Csodálatos, de igaz, hogy ez az ember valósággal őrködött lépteim felett. Hű volt hozzám, gondos, kedves és előzékeny. Szeretett, mint ahogy igen nemes emberek tudják csak szeretni egymást, avagy, ahogy igen okos apák szeretik fiukat. Ha valami üzleti vállalkozásba fogtam, \őrködött fölöttem s ellátott tanácsaival s ha útra indultam, igy szólt hozzám : — Vigyázz ! A fejet kidugni veszélyes. . Nem dugtam ki a fejemet s vigyáztam magamra. Boldog voltam, hogy ennyi önzetlenségre leltem az életben, amely egyébként oly kevés jót juttatott. Nem gondolhattam egyebet, mint, hogy ez a barátság a tiszta rokonszenv megnyilatko zása s a hűség valóságos intézménnyé formált megjelenése. — Ugy van — mondtam magamban, neki semmi érdeke nincs, hogy igy bánjék veled. Szegény vagy, nincsenek be folyásos barátaid. És higyjék el, egyszer egy nyári éjsza kán verset irtam a barátságról. Rossz vers volt, de őszinte érzésekkel teli. A verslábak sántikáltak benne, de a sziv dobogott minden sorában. A versirás ideje a magamfajta embernél a szegénység tetőpontját jelenti. Olyan állapotot, melyen túl már csak véletlenek segítenek. És a véletlen megjelent nálam Égy sorsjegyemet kihúzták. A társaság kacagott. Az öreg úr nyug talanul feszengett a székén. — Nos — mondta — most már csakugyan minden meg . volt, hogy barátságunk megerősödjék. — Téved — felelte a fekete ember. Attól a pillanattól fogva megszűnt a barátságunk. Én mindent megtettem, hogy megőrizzem barátom jó akaratát és vonzalmát. De nem sikerült. — Nem ? Miért nem ? — Nem tudom, de ettől a perctől fogva mintha kicserélték volna barátomat. Felém sem jött. Elhanyagolt. Unalmas voltam neki. Az urak csendesen ültek s maguk elé néztek. — Nem értem — szólt a közmondások embere. Hihetetlen, amit mond. — Nem. Igy volt szórói-szóra. Es ha ma, husz év múlva, visszagondolok erre a dologra, azt kell hinnem, hogy a legtöbb gazdag ember nem is keres barátokat. A barátok egyenrangúak. Egyforma jogaik és kötelességeik vannak és ez unalmas. Azt hiszem, hogy a legtöbb gazdag ember nem is barát, hanem protektor. A fehér szakállú öreg úr nevetett és a fejét rázta. — Nem, nem — mondta — nem ismerek olyan közmondást, amely ezt megerősítené. — Sebaj, — felelte a fekete ember — ha az Isten éltet bennünket, ötven év múlva kialakul ez a tudat is az emberekben s akkor meg lesz a közmondás is. Esztergomi kalauz. Borkereskedő. Ló'wy Lajos Duna-utca 51. sz. Bot- és pipaszárgyáros. Oltósy Ferenc Szentgyörgymező. Cipészüzlet. Özv. Wanitsek Rezsöné, Széchenytér 494. szám. Cukrász. Miller Imre, Szt. Lőrinc utca 20. szám Szatzlauer János, Viziváros 60. szám. Építési vállalkozó. Pfalz József Fakereskedő. Singer és Leimdörfer. Fodrászok. akobek Jenő' Széchenyi-tér. Zajda Ferenc, Lőrinc-utca, Füszerkereskedők. Brenner József a „Vörös rákhoz" Kossuth Lajos-utca 17. szám. i-ieitgeb János, Viziváros 20. szám. Gyógyszerészek. Kerschbaummayer Károly, Kossuth Lajos-utca. Zsiga Zsigmond, Kossuth Lajos-utca. Rochlitz Arthur a hercegprimási és várm. gyógysz. Viziv. Fer. Józs. út. Kávéházak. Központi Kávéház, Kis piac. Korona Kávéház, Lőrinc-utca. Kályhagyáros. Magyary László, Duna-u. és Kispiac Weisz Mihály, Simor János-utca. Kocsigyáros. Homor Imre, Kis-Léva 242. szám. Kárpitos és díszítő. Müller József, Kossuth Lajos-u. Schalkhász-féle ház. Haáz Ödön, Kossuth Lajos-u. 20. sz (Iparudvar.) Pénzintézetek. Esztergomi Takarékpénztár. Esztergomi Keresk. és Iparbank Esztergom-vidéki Hitelbank. Esztergom-megyei Párkányi Takarékpénztár. (Párkányban.) Péküzlet. Einczinger György örökösei Kis-piac. Sörraktár. Rudolf Mihály, Kossuth Lajos-utca. Szabó üzlet. Stricz Lajos, Kossuth Lajos-utca 498 Szálloda és vendéglő. Meizler János „Magyar Király,, szálloda, Kossuth Lajos-utca. Porgesz Béla „Korona Szálloda" Lőrinc utca. Schleiffer Lajos „Fürdő Szálloda' Viziváros. Szeszgyáros. Schrank Béla, Ferenc József-ut 85 sz. Szobafestő. Révész Mór, Németh-utca 30. sz. Temetkezési vállalkozó. Szekeres Gábor, Kossuth Lajos-utca. Vaskereskedők. Marosi József és fia, Kis-piac. Vegyeskereskedő. Zalába József, Jókai-utca 240. szám. r Árverési hirdetmény. Alulírottak ezennel közhírré tesszük, hogy néhai SZILÁNYI FERENC )ápai praelátus, esztergomi kanonok hagyatéki tömegéhez tartozó ingóságok u. m.: szobabútorok, képek, tükrök és szőnyegek 1908. évi január hó 28-ik és következő napjain az elhunyt lakásán magtartandó a legtöbbet igérő vevőnek eladatni fognak. Az árverés mindennap d. e. 10 órakor kezdődik. A megígért vételár készpénzben azonnal kiegyenlítendő. Esztergom, 1908. január 16-án. Dr. Roszival István* k. Szecskay Kornél s. k. végrendeleti végrehajtók.