Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-23 / 7.szám

kenteni lehetne még, a kisebb polgári peres ügyeknek elvonásával. Mindezeket figyelembe véve, a a bajokon, amelyek, el kell ismerni kézen fekvők, segíteni kell, de nem fölösleges és a város jelenlegi pénzügyi helyzetében nem kellően indokolt tiszti létszám szaporítással, hanem igenis a rendőrség alapos újjászervezésével, amelyhez egy-két irányelvet talán sikerült megadnunk. —u. A társadalmi add. Tele vagyunk panasszal, hogy milyen rengeteg módon adózunk az államnak, hogy immár roskadozunk a különböző cimek alatt ugyancsak hatalmassá növekedett adóterhek miatt. Amig az állami intézmények föntartásához szükséges adót többnyire csak a végrehajtó közbenjöttére fizetjük meg nagy keservesen: elfeledjük, hogy majdnem ugyanannyit, sőt talán jóval többet is kifizettünk évente úgynevezett társadalmi adóra. Ez a társadalmi adó a különböző társas egyleteknek fizetett tagsági dij cimén, meg a különböző jótékony, nemescélu mulatságok alkalmával íölmerült költségek alakjában rovódik le minden esztendőben épp olyan szigorú következetességgel és elmaradhatatlansággal, mint az állami vagy községi adó. Ez ellen ritka ember panaszkodik Magyarországon, mert az is benne van a magyar ember vérében, hogy olyan teher legyen, a mit maga vett a vállára, nem panaszkodik soha; ha még olyan erősen kell is nyögnie alatta. Mert hát az is igaz, hogy ha nem panaszkodunk is, de nyögünk. Nagyon jó anyagi viszonyok között kell lennie annak a polgártársunknak, aki az úgynevezett társadalmi adót csak amúgy könnyedén viselheti, fizetheti. Legtöbben bizony ugy vagyunk vele, hogy szívesen fizetjük, de nehezen. Nem azt akarjuk ezzel kifejezni, együtt szenvedünk. Közös a sorsunk. Közös, életben egy haza földjén, — halálban. Ezeket a dolgokat ha nem tudták, de érezték a tószögi atyafiak. Az aztán más lapra tartozik, amikor a szilaj, jókedvű érzés elragadta egyiket másikat, elkanyaritván az ecetes-képű világ cudarságát kacskaringós mondatokban. Senki se tagadhatja tehátlan, hogy a nagy békességnek az volt a magyarázata, hogy Vámos Mihály nagytiszteletű úr a plébánián lakott tavaszig, amikoron is a pákozdiak fényes ünnepséggel papjukká választották. Bezzeg összenéztek a tószögi kálvinisták. — Tyhü, a firkantyuját, ez mán még se jól vagyon! Szégyen, ménkű nagy szégyen érte az eklézsia elejét. Még nagyobb volt a szörnyülködés, amidőn „canonika vizitátió" alkalmatosságával az esperes uram is rájuk dörrentett. Mondogatta is az öreg Pallang András: — No

K már csakugyan nem jól vagyon — és dühöset szippantott a pipájából. Az egyházi felsőbb fórumok ugy határoztak, hogy két esztendeig nem kapnak papot a tószögiek. Csak hébe-korba rándult át a noszlopi tiszteletes az úrvacsora osztás irányában, egyébként a tószögi iskola érdemes öreg rektora végezte az egyház ügyeit nagy körültekinhogy a társadalmi adózás ellen vagyunk, hanem csupán azt, hogy — ha már az állami adózás terén is sürgetjük a progresszív rendszer behozatalát — fektessük a társadalmi adózást is igazságosabb, méltányosabb alapra. A társadalmi intézmények fönntartásához szükséges adót is ugy vessük ki és olyképen igyekezzünk vállalni, hogy a kik a nagyobb terhet is sokkal könnyebben viselhetik, mint mások a kisebbet, vegyenek magukra az önkéntes terhekből annyit, hogy a kik a kisebb teher viselésére képesek, csak nyögés nélkül, erejök arányában kapják meg a maguk teherrészét. Mert méltóztassék csak megvizsgálni, hogy milyen aránytalan most a társadalmi adó terhének megoszlása. Egy 1000—2000 forint évi fizetéssel rendelkező tisztviselő, hivatalnok társadalmi adója évenkint 50—60 forintra rug körülbelül. Ugyanannyit fizetnek az 5—10 ezer forint jövedelemmel vagy még ennél is többel rendelkezők. — Hát ez nem arány. Ezen változtatni kell. Nem olyképpen, hogy talán a társadalmi adót kivánó intézményeket kevesbítsük. Nem! Hanem meg kell tenni a kezdő lépést, hogy a tagsági dijakat, a gyűjtések alkalmával való adományösszegeket a jövedelmi viszonyok arányában kell előirányozni, és ehhez az előirányzáshoz szoktatni, nevelni kell á közönséget, hogy egyfelül se legyen szemérmetlenül szűkkeblű, másfelől pedig könnyelműen bőkezű csupán túlságos szégyenkezésből. Szóval: nemcsak az állami adózás, hanem a társadalmi adózás terén is be kell hozni a progresszív rendszert. Ez lesz a legegészségesebb, legméltányosabb adózási rendszer a mai viszonyok között, a társadalmi adó lerovásánál is. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A február 8-án rendezendő nagy jelmezes táncestély külön bizottsága tisztetelettel tudatja az érdeklődő közönséggel, téssel és tapintatossággal csak ugy Isten nevében, mint ahogy az szokás, ha tanítóról van szó. A nyáron aztán fölépült az Ízléses, uj paróchia. Drága volt az igaz. De szép is, hogy csudájára jártak. Most már csak pap kell bele. Fiatal jó pap. Ki is irták immár a papválasztást. Megindult a zene-bona. Minden jó békesség dacára két pártra szakadtak az egyházfizető polgárok. Az egyik párt Csákány Benő tiszteletest akarta elhozni Kecskédről, mert tudniillik mindeneknek, hogy a templomban, meg más hivatalos alkalmakkor ugy a szivekhez tud beszélni, hogy a könnyek is kipotyognak a hallgatóság szeméből. Csak az a hibája, hogy fennen hordja a fejét, büszke, kevély. Lenézi a szegény embert. Pedig az is ugy fizeti a járandóságot, mint akinek nyolc ökör jár ki az udvarából. — Mondogatták az ingadozó zsellér emberek. Azonban Czölöp Antal másod kurátor nem hagyta annyiban a dolgot. Öblös torokkal fülelte le az efféle galibáskodó alakokat. Majd minden este tartott amolyan csöndes „értekezlet" félét a kis kocsmában evetel-ivatal mellett, ne hogy átpártoljanak a nyárádi tiszteletes táborába. Mert hát a másik tábor sem aludt ám! Ipót János biró uram is féken tartotta az embereit, hol jó szóval, hol hogy a hölgyek jelmezének színére vonatkozólag a pirossal díszített fehér színben állapodtak meg. A ruha formája bármely diszitő formában kiállított matróz jelmez lesz. Az- egyöntetűség kedveért a rendezőség gondoskodott arról, hogy a díszítésre szolgáló piros kelme Fleischmann Ignác, Herczeg G. Lajos és Scheiber Rezső és társa üzletében kapható legyen. Fejdiszül tengerész sapka, kalap vagy bármely hasonló vászon cape,, piros dísszel választandó, ily kalapok a Welbach-féle kalapüzletben, a tengerész sapkák pedig Herceg G. Lajos divatüzletében szerezhetők be. Ruhák díszítésére alkalmas, hímzett horgonyok és egyesületi jelvények szintén a Herczeg-féle üzletben kaphatók. Az egyesület férfi tagjainak kosztümje : fehér nadrág, kék kabát, fehér piros nyakkendő, az urak általában frakban, Herczegnél beszerezhető fehér piros nyakkendővel jelennek meg. Különösen felkéri a rendezőség a hölgyeket, hogy a hölgy bizottság által megállapított zinóber piros kelmét szerezzék be ruha díszül. HÍREK. Farsangi naptár. Január 25-én. A Kath. Kör estélye saját helyiségében. „ 30-án. A tisztikar simfónia hangversenye tánccal a Fürdőben. Február 1-én Színielőadás a Kaszinóban. „ 2-án Az esztergomi kath. legényegylet táncmulatsága a Fürdőben. „ 8-án. Az Esztergomi Hajós Egylet estélye a Kaszinóban. „ 8-án. Altiszti bál a Fürdőben. „ 9-én. Az Esztergom Szent Tamási és Vízivárosi Katholikus Polgári Kör műsorral egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 16-án A kereskedő ifjak önképző egyletének tánccal egybekötött szini előadása a Fürdőben. „ 22-én A tisztikar szini estélye tánccal a Fürdőben. 29-én A Kath. Kör tánccal egybekötött humoros estélye saját helyiségében. Március 2-án Cabaret előadás a Kaszinóban. Előfizetési felhívás. Az „Esztergom és Vidéke" ezennel előfizetést nyit régi munkatársa, Pártos Zoltán február hó végén megjelenő vermeg itókával. Ahogy a helyzet magyarázta. O már finomabban rendezte az ügyet. A saját portáján tartott hétországra szóló paszitákat. Az ugyan mellékes, hogy valami kis atyafiság forgott a kérdés körül. Annyi szent, hogy váltig azt hangoztatta. — Kalász Bertalan nagytiszteletű úr nem csak, hogy szépen tudja elmondani a mondókáját, de megköveti a zsellért is. Aztán meg fejbül mondja az imádságot. Tudják kigyelmetek, olyan pap való mi közénk. Kalász Bertalant a tizedik vármegyében is ösmerik. No persze, hogy lelkesedtek. Csak még az motoszkált az agyukban, hogy a nótárius meg a rektor uraimék miért hallgatnak oly mélységesen ? Hogy Péter-e, Pál-e ? Ipót János szemfüles ember lévén, megpedzette, hogy mind a két belső ember Kalász Bertalan tiszteletes személyéhez huz inkább. Ipót János most verte meg csak a dobot ... Az asszonynépek meg is botránkoztak, hogy : — Már minek az a szószátyárkodás! Ugy beszél, mintha fizetnék. Minthogy egy parokhián két pap nem lehet, ugy az is bizonyos, hogy a tószögi közhangulat Kalász Bertalan tiszteletes mellett nyilatkozott meg a legteljesebb mértékben. A választásból ő került ki győztesen. Volt ellenfele vagy tíz. Hm! ses kötetére, mely csinos, modern kiállításban, „Öszi rózsák" cím alatt nemsokára elhagyja a sajtót. A kötet bolti ára 2 kor. 50 fill., melyhez vidéken 50 fill, postaköltség csatolandók Az előfizetések vagy az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőségébe, vagy a szerző lakására:: Bpest: VI. Nagymezőutca 25.. III. 21., küldendők a név és lakhely pontos megjelölésével. Nekünk ehhez csak egy a megjegyzésünk. Ezeket a verseket, melyeknek nemesikét már ismerik olvasóink lapunkból, s melyek egy mélyérzésű, igaz poetalélek szülöttei, mi is legmelegebben ajánljuk t. olvasóink b. figyelmébe. Az „Esztergom és Vidéke" Szerkesztősége. — Kanonoki installáció. Hétfőn délelőtt 9 órakor iktatták be dr. Fehér Gyula belvárosi plébánost és Brühl József papnöveldéi alkormányzót kanonoki méltóságukba. Az ünnepségen, mely a főszékesegyházban dr. Rajner Lajos püspök, érseki helynök pontifikálása mellett folyt le, a városi tisztikar és a képviselet is megjelent a polgármester vezetése alatt. A szertartás után Brühl József praelátus kanonok hálaadó istentiszteletet tartott. — Dr. Fehér Gyula ünneplése, a hétfőn tartott kanonoki installáció után a városi tisztikar és a képviselőtestület a polgármester vezetése alatt testületileg jelent meg dr. Fehér Gyula belvárosi plébános, udvari káplánnál, hogy őt kanonoki beiktatása alkalmából üdvözölje. A körülbelül 80 tagból álló küldöttség megjelenve az ünnepelt lakásán, Vimmer Imre polgármester az ő ismert ékesszólásával üdvözölte dr. Fehér Gyulát, aki a város kegyúri templomának 23 éven át buzgó plébánosa, a város ügyeinek önzetlen és eredményes munkása, közéletünknek pedig mindenkitől tisztelt és szeretett vezéralakja volt. Szép és tartalmas beszédében kérte az ünnepeltet, hogy városunk iránt továbbra is jóindulattal viseltessék és a jövőben is ápolja azt a szeretetet, a melyet eddig táplált és a melynek a visszhangja az az osztatlan Öröm és lelkesedés, amit az ő kinevezése Esztergom polgáraiban osztálykülönbség nélkül előidézett. A kiváló beszéd után a jelenvoltak lelkes éljenzésben törtek ki. Dr. Fehér Gyula a meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet az ovációkért, biztoNem utolsó eklézsia ám a tószögi eklézsia ! ? Ezt megmondta annak idején a megboldogult Váró Ferenc esperes úr is. No meg aztán a legelső sorban van „numerizálva" az utasításban is. Kalász Bertalan nagytiszteletű ur nem sokat mókázott. Hamarédon ott hagyta a nyárádiakat, miután Vámos Mihály collégája ügyéhez hasonló körülmények szorongatták. Pompásan berendezkedett az uj paróchián. Csak ugy nevetett minden. A felesége, két kis gyermeke nem tudtak hova lenni az örömtől. Tizenkét kocsi szállította a holmit. Még most is emlegetik, hogy Csupor Mátyás elüljáró és esküdt ugy megrakta a szekerét, hogy a billegi dűlőnél ugyancsak felfordult. Lám, pedig a tiszteletes ur ugyancsak megmondotta, hogy sok lesz! De Csupor uramnak nagy volt a szívessége. Az igaz, hogy nem történt valami különös szerencsétlenség, csak — mivel hogy ő kigyelme hozta többek közt a tyúkókat is — hogyan, hogy nem, kinyitódott a ketrecajtó és szanaszét repültek a tiszteletes asszony féltett szárnyasai. Csupor uram ugy a szivére vette ezt a váratlan kalandot, hogy jó ideig bujkált az emberek elől. Pedig az aszszonya másnap bőven kárpótolta. Van elég a háznál. Meg is őrült a tiszteletes asszony. Aztán kellett is, mert a „beiktatási" ünnepen kevés volt az is ami volt.