Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-26 / 60.szám

Felfordult vármegye. Hol a koalíció ? Esztergom, jut. 24. Ezen cim enaz egyik helyi lap vezető cikkben foglalkozott a közelmúlt napok egyikén vármegyénkkel, helyesebben annak politikai viszonyaival, és oda tendált, hogy megyénkben megszűnt a koalíció, aminek okául főispánunkat állította oda. Nem vagyunk politikai lap s igy a sorok politikai tendenciáival nem is foglalkozhatunk, ha ugyan a politikai célzat az igazi ok. Mert mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy az csak köpönyeg, mely alól a sértett hiúság puskázik — vaktöltéssel. Annyiban azonban nem lehet átsiklani a sorokon, amennyiben azokban súlyos vádak foglaltatnak főispánunk ellen, megyénk közállapotai pedig a képtelenségig sötét színekben vannak feltüntetve, amiben csak az a különös, hogy mindezekről — ha ugyan ilyenekről szólni általában lehet, — nevezett lap csak most vett tudomást, mig eddig hallgatott. Nem akarunk a főispánnak védelmére kelni, egyrészt, mivel a nevezett lap támadásai ellen arra szükUj Versek. I. Havasi rózsa. Áttekintek az álmok kárpitán: Szél fú. Dalolnak búsan a lombok. Künn lebzselnek a kínok, a gondok S vágyam, ez az elagott titán. Vén áloéknak illalát érzem, Pedig havasi rózsáért lótok. Akasztgatnak az irigy bozótok ... 5 a vágy madara gubbaszt a bércen. Gyerünk. Hiába tart a meredek. Merész inakkal nekieredek. Borostyánködök hiába ójják: (Maja, tudod, hogy az égre irtad: Légy fönn a csúcson, mikorra pirkad.) — Letépem azt a havasi rózsát. II. Nóta, könny, halál. Szép, szomorú szerelmünknek Könnyes, fekete, zokogó Nótája hall'szik. sége nincs, de másrészt, mert a támadásokkal szemben megvédi őt az ő köztudott politikai jellemszilárdsága, melyen semmiféle tendenciózus támadás rést nem üthet. Es ha mégis szót emelünk jelen sorainkkal, tesszük azt azért, hogy visszhangra keltsük a vármegye és város közönségének, a főispán iránti tántorithatlan bizalmát, aki az ily méltatlan támadásokra okot egy pillanatra sem adott. Főispánunk a kormánynak feltétlen bizalmát birja, ami legbiztosabb fokmérője az ő politikai elvhűségének, annak, hogy azon a bástyán, melynek védelmére őrül állíttatott, ma is ugy állja helyét, mint akkor, midőn a haza őt oda szóllitotta. — n. Glosszák egy álomról. Irta: Cseörgeő Huba. Ne tessék megijedni: nem az ambróziás éjek balzsamos álmáról lesz itt szó. Egyáltalán semmi közünk most Morpheus kebeléhez. Se valami szezón-álomról, mely az uborka évadján leengedi kárpitját az unalmukban bámulóknak. Inkább egy feledt álomról. Nem akarAlmatlan éjszaka szüli, Ha felhő-nyoszolyán az Isten is alszik. Szép, szomorú szerelmünknek Meleg, remegő, szőke Könnyei lesznek. Hová még az Isten sem lát, A szivén, a lelken túl: Ott permeteznek. Szép, szomorú szerelmünknek Eljő majd csóktalan, de Hahotás vége, Amikor két meleg halott, Bús fehér halott ledől A barna éjbe. Drozdy Győző. A hét csirke. Irta : Vissnyovszky Ernő. Gitta első szerelnie nem épen banális, de mindenesetre túlérzékeny, merő diákromantika volt. Atyja nyugalmazott adótiszt volt, aki szolgálatainak elismeréséül megkapta az arany érdemkeresztet, de ettől ugyan éhen hallhatott volna az igen csekély nyugdij mellett. Kosztos fiúkat kellett hát tartani, különben szolgai munkára kárhoztatta volna gyönyörű leánj'át, juk itt az öreg álomfejtő Dániel mestert utánozni, aki annyira ment mesterségében, hogy még azt az álmot is elmondta, amit maga, az álmodó Nabukodonozor elfelejtett. Mi csak egy százszor elmondott régi álmot ujitunk fel, melynek még máig sem akadt Dánielje, vagyha úgytetszik: Józsefe. Tehát: ki álmodik ? És kiről álmodik ? Az álmodó: Esztergom. (Ezt ugyan fölösleges volt leirni. Hiszen, hogy Esztergom mindig csak álmodik, az már közhely.) Az álom alanya: Párkány. Párkány ugyanis egy csinos, — bár kissé poros és modortalan — de kackiás leányzó. S emellett elég nagy a hozománya. Kelengyéje készen s bizony a jó férjről nem mondana le. Esztergom a vén, szegény, de nagy legény át-átjár hozzá háztűznézni. S bár hivatalosan még meg nem kérette, de már amennyire megengedi a bontón, kifejezte óhaját több izben is. Igazis. Itt egy pár, kik már ős időktől kokettirozzák egymást s még mai napig sem tudták őket összeplántálni. Pedig elég sok a közvetítő, ajánló, gyentelő. Az egész a hajadon keményfejűségén múlik. S azért ott poloskáskodik Esztergom testén, Esztergom piacát elsikkasztja. Vásárait agyonkonkurálja. Keresaki atyjának nyugdíjaztatásakor mindössze tizenhét éves volt. • Igy került Várkonyiékhoz Kozma László ki e

gy gazdag gyárosnak volt a fia és a gimnázium nyolcadik osztályát járta. Szép, kedves fiú volt, komoly és szorgalmas s amellett romantikus, ábrándos hajlamú. Egy napon sokatértően villant össze László és Gitta szeme. A fiú a diákszerelemnek nagyotakaró erejével közeledett az opálszemű leányhoz, aki olyan szőke volt, mint az érett búzakalász, olyan átlátszó, hogy szinte látni lehetett vére keringését, ki olyan szép volt, mint egy sugárbál és illatból összeszőtt, szerelmet gerjesztő Mab királynő. — Meg fog várni engem Gitta, mig elvégeztem az egyetemet! — Igen László, meg fogom várni. És Gitta várt, várt mindaddig, mig egyszer azt a hírt hozta az újság, hogy egy tengeri gyakorlat alkalmával Kozma László dr. mérnök, tengerész-önkéntes nyomtalanul eltűnt a habokban. Gitta szivében galvanikus erővel, marcangolón csapott a fájdalom s ekkor határozta el magát arra, hogy örök gyászba temetkezik, hogy sohasem fog férjhez menni. * Tikkasztó nyári hőség volt. Gitta a kertben feküdt a fákhoz megerősített hálóban kedelmét megbénítja. S mi ezért kitűnő iskolákat tartunk lenn a praktikus szomszédnak. Szolgáltatunk neki villanyt világítani, gépeiket hajtani. Sőt a pénzünket is áthordjuk tt vásárra a jó párkányiaknak. Ok aztán igy pótadó nélkül főznek a mi zsírunkon. S hacsak szelét hallja a gazdag eladó, hogy mi meg akarnók kéretni, egyesíteni akarnók velünk: már prüszköl. Mint akiben semmi sziv, mint akinek ándungja sincs az eszményi szerelemről, egyenesen szemünkbe vágja: nekem nem kellesz, te koldus kérő. Hisz rongyos a hátad és több mint 100% a pótadód. Rossz szomszédság török átok. De mi mégsem aludhatjuk igy tovább az igazak álmát. A fejpárnánk: a türelmünk s az már nagyon gyűrött. Nem tudunk rajt tovább aludni. A mi szemünkre nem olyan könynyen jő álom, mint egyik jó öreg tanároméra, kinek egyszer álmatlanságomról panaszkodtam s igy felelt : „Én, ha nem tudok aludni: előveszem az olvasómat s alig pörgetem le az ötödik szemet, már alszom." Az igaz, hogy igy meg ébrenálmaink vannak. S azok gyötrőbbek. No de azért nem desesperálunk. Kár is lenne, mikor a felkelő nappal a mi reményünk is felkél. Ugyanis azon elméletnél fogva, hogyha anyagilag rosszabbul áll s csak ugy félálomból nézte, mint nevet reá az ég. Alkony felé komor tónusba verődő homály szállt a kertre. Gitta elaludt a hálóban. Olyan misztikusan szép volt, amint igy feküdt, ajkán olyan boldog mosoly ült, hogy atyja nem akarta felébreszteni viziós álmából. Mikor fölébredt, szeme egyideig valami bágyadt melan koliát sugárzott, majd felkelt és igy szólt: — Különös álmom volt atyám. Valahol messze, egy gazdasági udvar közepén cinóber-vörös ruhában áltam, fejemen zöldfátyolos kalap volt és körülöttem sok sok galamb. Egyszerre a szemétdomb felöl hét árva csirke szaladt íelém s mikor már mellettem csipogtak a sárga, selymes apróságok, szegény tengerbe veszett Lászlóm igy szólt hozzám : — Gitta, nevelje fel azt a hét csirkét ! Ekkor felébredtem. — Különös — szólt az öreg Várkonyi — Hét csirke . . . Ezt a számot jó volna „extrató"-nak megrakni a lutriba. (Akkor még járta a lutri.) A megálmodott számokat rendesen ki szokták húzni. És Gitta másnap elment a tőzsdébe és megrakta a hetes számot. Ugyan akkor időzött a trafikában Darvas Kálmán gyanafalvai földbirtokos is. Mikor Gitta elhagyta a tőzsdét, Darvas megkérdezte a lutrit kezelő lánytól, hogy ki volt ez a szép hölgy ?