Esztergom és Vidéke, 1908

1908-06-18 / 49.szám

és „olcsó" jelzálogos kölcsönök alkotnak. Viszont nem képzelhető egy izoláltan álló, erőteljes s irányító karakterrel biró, központi szerv hiján szűkölködő községi takarékpénztár, mely a humánus cél érdekében magát sikerrel tudná emancipálni az úrra alkodó kamatpolitika s a minél nagyobb jövedelmet kereső tőke versenye alól. Szóval a cikkíró úr községi takarékpénztára nem lehetne olcsóbb, mint teszem Esztergom bármelyik pénzintézete, de különösen nem lehetne „nem nyerészkedésre" alapított institúció, hacsak nem a községi adócsavar közreműködésével! Tévedés azt hinni, mintha az osztrák községi takarékpénztárak nem volnának nyerészkedő intézmények. Nyerészkedők a szónak azon egyszerű értelmében, hogy eflektiv nyereségre dolgoznak. Az már teljesen közömbös, hogy ez a nyereség odaát erkölcsi testületek, intézmények, jogi személyeknek, no meg íortélyos számadás alapján az intéző városatyáknak jut, nálunk pedig — de jure — a részvényeseknek. Tehát a hozadék, a kamatdifferentia ott is épen olyan ismérve a takarékpénztári pénzgazdaságnak, mint nálunk s ez a kamat diferentia ott ugyanúgy ingadozik a tőkebőség, vagy tőke-szükség szerint alakuló pénztártól, mint bárhol a valutás világon. Ha ezt megállapítottuk, önként kidomborodik a cikkíró.úr községi takarékpénztárának inituált cél illuzoritása. Vagyis a községi takarékpénztár nem lesz községi közjótékonyság gyakorlására alkalmas és nem lesz olcsóbb a részvénytársasági pénzintézetnél. Hogy az osztrák takarékpénztárak a mezőgazdasági kis- és középbirtokosság hiteligényeit olcsóbban látják el, mint a magyar pénzmikor egy nap fekete keretes levelet kapott ; benne csak ennyi állt: „Eltemettük édes atyámat s édes anyámat! Árva vagyok én is! Eddig nem tudósítottalak, de most már nem akarom titkolni, hisz előbb-utóbb úgyis megtudtad volna. Szeretett atyámat a csalóka március, a halál e legtevékenyebb segédje vitte magával, édes anyámat pedig a bánat döntötte sirba. Most már én is tudom, kedves Miklós, hogy milyen boldogtalan lehet az, kinek, mint neked, nincs egyebe két virággal beültetett sírhalomnál csendes szülőfalujának orgonás temetőjében". Vilma. Az első felhő a tiszta égen, az első bánat a boldogság derűjében. Az első, de nem az utolsó. Az ég sem mindig tiszta. Néha sötét felhők borítják, máskor meg úgy mosolyog, mint az édes anyjával álmodó kis gyermek. Az embernek az élete sem folytonos dal. Egyik kezével vidám gondtalan jókedvet és boldogságot, a másikkal könnyeket és keserű csalódásokat osztogat a szeszélyes sors. A boldogságból mindenkinek kijut. De még az egyik hosszabb ideig örvend a sziv békéjének, addig a másikat, meglehet, hogy egyedül a gyermeki tiszta boldogság fájdalmas emléke kiséri tövises útján. Sok öreg házaspár még az aranylakodalmát is a régi szívvel és hű ragaszkodással üli meg, de akad viszont olyan jellemtelen férfiú is, ki mint a pillangó virágról-virágra száll és csak ott állapodik meg egy kissé, ahol legtöbb a méz, legintézetek, annak oka távolról sem az ottani takarékpénztárak községi szervezete. Nem. De igenis az a pénzgazdaság és tőke-bőség, melyet épen az agráriusok, tehát a mezőgazdák által annyira lebecsült merkantil gazdasági politika ott - és általában a Nyugaton már jóval ezelőtt megteremtett. És itt jó lesz számbavenni, hogy a ma fejlett iparral és kereskedelemmel biró Ausztria még egy rövid századdal ezelőtt épen olyan „par excelence" agrikultur állam volt, mint ma még Magyarország. Hát az igen tisztelt cikkíró úr a nyugati iparállamok tőke-bősége után sóvárgó Magyarország nem létező iparát és kereskedelmét az álmokban „olcsóbb" kölcsönökkel dolgozó s a hagyományos magyar bürokrácia posványába sülyedő községi takarékpénztárakban véli megteremteni ?! Pedig talán vitán felül áll, hogy a tőke-bőségnek s igy az olcsó pénznek előföltétele sőt alapja az ipar és kereskedelem fejlettsége. Ennek az iparnak és kereskedelemnek pedig úgyszólván egyetlen iskolája hazánkban a félszázados, tüneményes múltra visszatekintő r.t. pénzintézet, takarékpánztár, mely nálunk, de széles e világon, már csak elméletben, akadémikus doktrínákban különbözik a pénzforgalom tulajdonképeni apostolától: a banktól. S a takarékpénztár ezen assi mi laciója a szükségszerűség folyománya, azé a szükségszerűségé, mely az antimerkantil Magyarországon a nyugati gazdasági áramlat ellenállhatatlan hatása alatt könyörtelenül zúzta széjjel a különben szép és nemes, de nem oda való Fay-szellemet s csinált bankot minden takarékpénztárból. És vájjon odaát Ausztriában a községi takarékpénztárak nevelték, több a pénz. Majd ismét tovaszáll; dicstelen útját elhervadt virágok jelzik. Csalódott szivek gyepge sóhaja nem éri utol a lelketlent. Folytatja a bűnös játékát. * ' -* A virágosvölgyi templom a szokottnál népesebb. — Miért ? — Mit jelent a kis Máriás-leányok ünnepi öltözetének pompás ragyogása ? — Búcsú van talán ? — Nem! Barna Miklós mondja első szent miséjét. Közel a szentélyhez egy magányos padban fekete ruhás nő térdel. Mellette egy három éves kis leányka ül. Ha szemügyre vesszük a nő vonásait, az egykor karcsú és csodásan szép Vilmát ismerjük fel a megtört és fájdalomtól reszkető fiatal asszonyban. Előtte imakönyv fekszik, de nem tud belőle imádkozni. Szemét az oltárra szegzi hol csengő hangon énekli az új misés pap a „Pater noster"-t, majd hirtelen, mintha fájó érzések tépnék szivét, mely alig egy hónap óta oly kimondhatatlan sokat szenvedett, alig halhatóan zokogni kezd. A nép, mely szintén átérzi a hűtlenül elhagyott s most már teljesen elárvult nő boldogtalanságát, részvéttel tekint reá. Az ő férje is más virágra szállt. A misének vége. Az új pap már megáldotta a hívőket, és levetve a sekrestyében a szent miseruhát, a templomba lép ahhoz a magányos padhoz, és csak annyit mond: — Menjünk a temetőbe ! Elindulnak szép lassan : mindkettőnek könny csillog a szemében. ápolták, avagy csinálták az ipart és kereskedelmet ? Nem. Hanem igenis, még azoknak virágzása előtt, a hódító merkantilizmus, az ebből leszűrődött józanság, vállalkozó szellem, fejlettebb gazdasági érzék ; a közvetlen szomszédos Nyugat által sarkalt becsvágy és, mi tagadás: a nálunkénál magasabb inteligentia. Csak ezután, az ipar és kereskedelem által megteremtett pénzbőség idejében kezdett a sokáig tespedésben vonaglott községi takarékpénztár fellendülni s jutott általa a közjótékonyság hazug titulusán olcsóbb pénzhez a mezőgazda. Két dolgot óhajtottam csupán nagy általánosságban az elmondottakban kifejteni: — 1. a tőkeszegény Magyarországon hiányzanak az előfeltételek és az eszközök községi takarékpénztári szervezet létesítéséhez ; — 2. Illuzórius minden cél, melynek beváltása a községi takarékpénztártól feltételeztetik. (Párkány). Nagy Béla. f Niedermann Pál. Egy őszbeborult" aggastyán piheni az élet fáradalmait a kir. városi sírkert ravatalozójában. Jóságos arcán az idő szántotta barázdákat mélyebbre vésték a fájdalom, a szenvedés s az egykor hatalmas férfi, aki sastekintetével ellátott a szivekbe, meg tudta félemlíteni még a bátrakat is — üveges szemekkel, megviva a halállal, pihen csendesen. Élete szakadatlan láncolata volt a munkának. Szerettük, tiszteltük s becsültük, kinek jellemszilárdsága, vasakarata mindenkoron példaképen fog állani előttünk. Mint a székesfőkáptalan uradalmainak központi ügyésze, megbecsülhetetlenül Száz meg száz velük érző sziv őszinte sajnálkozása száll az árvák felé; ezer meg ezer könnyező szem tekint utánnuk. Megérkeztek. A temető bejárata mellett négy egyszerű de gondozott sir vonja magára a figyelmet. Ők tudják, kik nyugosznak azokban. Odatartanak. Miklós letérdel az első kettő elé. Lelkét kimondhatatlan fájdalom tölti el, de nem tud könnyezni. Szive azt érzi, hogy e két sirhalom drága kincset zár magába : az atyát és anyát. A Gondviselés megfosztotta őt attól az édes és buzdító gondolattól, hogy szüleinek az évek súlyától, lehajtott feje felemelkedik majd, ha gyermekükre néznek, de ajka mégsem panaszkodik. Megnyugtatja őt a hit, a viszontlátás reménye, és az isteni akaratban való megnyugváson alapuló azon tudat, hogy egész teljesülés sohasem koronázza az ember vágyait, mert ezeknek is mint a testnek meg van a temetőjük. A másik két sirhalomnál ott látjuk Vilmát, amint jobb kezével a sírkőre borul, baljával meg magához, szorítja egykori boldogságának egyetlen gyümölcsét és emlékét: a kis Annuskát. Az ő ajka sem nyílik panaszra, de könnyeit elfojtani nem tudja, hanem zokogva gondol azon nehéz és komoly órákra, amelyek e pillanat és a saját sírja között még lefolynak. Szegény Vilma! Sokat szenvedett szivének fájó sebeit gyógyítsa meg a jóságos Isten. hasznos szolgálatokat tett kenyéradójának, melynek szolgálatában harminchat évet töltött el. A közélet terén annak idején nagy tevékenységet fejtett ki, melynek elismeréséül a királyi kegy, a tanácsosi címmel tüntette ki. Társadalmi szereplése a hatvanas évek elejére esik, midőn, mint az országos hirű esztergomi dalárdának elnöke, azt legbensőbb barátjának, Bellovics Ferencnek vezetése mellett, diadalról-diadalra vezérelté. A hetvenes évek végén a dal- és zenekedvelők egyletének volt elnöke, mely egyesület alatta, meseszerű virágzásnak indult. Mintegy másfél évtizedet meghaladó idő óta, úgy a közélet teréről, mint társadalmi szerepléstől visszavonult és még szórakozást is a dologban keresett. Utolsó társadalmi szereplése, kaszinói elnöksége volt. Halála nem jött váratlanul. A kór testének legnemesebb részét, jóságos szivét támadta meg, ami ellen hiába küzdött az orvosi tudomány minden csodaszerével országos nevű fivére, dr. Niedermann Gyula, s hasztalan volt a családnak minden gondos ápolása, a halál győzedelmeskedett az egykor hatalmas szervezeten, megtörte azt a bámulatos akaratot és tetterőt. Niedermann Pál nincs többé, de emléke élénken fog élni, dacára materialisztikus és egoisztikus világnézetünknek. Halála, mely hétfőn az esti órákban következett be, általános és igaz részvétet keltett. Gyászbaborult családja a saját és a nagyszámú rokonság nevében az alábbi gyászjelentést adta ki: „Özv. Niederman Pálné, szül. Gerendás Mária, a maga és az összes rokonság nevében megtört szívvel tudatja, hogy szeretett férje, nagyságos Niedermann Pál kir. tanácsos, köz- és váltó-ügyvéd, a főméltóságú esztergomi székesfőkáptalan központi ügyésze, f. évi június 15-én, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 71 évében, az Urban elsaenderült. Földi maradványait f. hó 17-én, délután 5 órakor fogjuk a szab. kir. városi temető kápolnájából ugyanazon temetőben örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szent mise-áldozat szerdán, azaz június 17-én délelőtt 10 órakor fog a szab. kir. városi templomban az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1908. június 15-én. Nyugodjék békében ! Palkovits Gyuláné szül. Niedermann Ilon, dr. Nógrádi Jenő, Szálai Béláné szül. Niedermann Ágnes, gyermekei. Palkovits Gyula, Szalay Béla, vejei. Dr. Nógrádi Jenőné szül. Jenvay Valéria menye. Palkovits Imre, Palkovits Jolán, Palkovits Béla, Nógrádi Miklós, Nógrádi Sarolta, Szalay György, Szalay Ilona, Szalay Béla, unokái. Dr. Niedermann Gyula, özv. Greifensteiner Jánosné szül. Niedermann Lujza, Niedermann János, testvérei." HÍREK. — Eljegyzés. Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy dr. Kelemen Béla, ügyvédjelölt eljegyezte Helcz Gizikét, Helcz Antal volt polgármester kedves leányát, a babérkoszorús színművésznőt. Gratulálunk. — A Vár modellje. Stefáni Adolf, ny. tüzérkapitány, részben Ö Eminenciája, részben a műemlékek országos bizottsága s a nemzeti múzeum megbízásából a magyar egyházi műemlékek modellszerű restaurálásán, jelenleg a régi esztergomi váron dolgozik. Kutatás, régészeti s történeti tudás kívántatik ilyen restaurációhoz. Stefáni kapitány most néhány napig városunkban tartózkodik s a főegyházi könyvtárnak a régi Esztergomra vonatkozó