Esztergom és Vidéke, 1908

1908-06-04 / 45.szám

élet, ott van sok nagy és középbir­tokos, a kik érdeklődnek s részt vesznek a megyei gazdasági egye­sület mozgalmaiban s az ügyve­zető elnökség is mind. földbirtokos, ezek munkálkodnak már saját ér­dekük miatt is, s felkarolják az egyesület kitűzött célját. Ha az igazság mérlegével mé­rünk, az adott viszonyokat tekint­jük s összehasonlítást teszünk a múlttal, úgy az Esztergom megyei gazdasági egyesület működését nem kicsinyelhetjük. Az indítvány, amelyet Vimmer Kálmán alelnök az önálló titkári állás szervezésére vonatkozólag megindokolt, bármily nagy szociális érzékre vall is, ideának szép, de ily szegény egyesületnél és kicsiny megyénél keresztül nem vihető, de megtörténhetik az, hogy az Eszter­gommegyei gazdasági egyesületből lesz szőlő- és gyümölcstermelők egyesülete, oda nem kell sem tisz­teletbeli, sem pedig önálló titkári állás. Egy régi választmányi tag. Gyermekvédő Egyesület alaku­lása városunkban. „A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve" cimű egyesü­let vasárnap bontotta ki zászlaját varosunkban, hogy valláserkölcsi és emberbaráti nemes céljaival, javát szolgálja a társadalomnak, az em­beriségnek. A felebaráti szeretet szolgálatá­ban álló egyesület élére dr. Rajner Lajos püspök, érseki helynök állott, aki az alakuló ülést vasárnap dél­előttre hivta egybe, a városháza nagytermébe, mely a püspök hivó szavára zsúfolásig megtelt, kik kö­zött nagyszámban láttuk hölgy kö­zönségünket is képviselve. Ünnepélyes csendben és nagy ér­deklődés mellett nyitotta meg Raj­ner Lajos püspök, érseki helynök az ülést az alábbi, a felebaráti sze­retet melegétől áthatott szavakkal. tam a házban, már majdnem nyilatkoz­tam. " Egyszer azonban szokatlan időben dél­ben akartam hölgyemhez bekukkantani, de csak az előszobáig jutottam. Tovább nem mentem, mert hölgyemet a nyitott ajtónál oly piszkos és rendetlen öltözet­ben, oly kócosan láttam, hogy egészen elment a kedvem a házasságtól. De^ gondoltam magamban, ha már benne vagyok a bajban, tovább próbá­lom a dolgokat. Fölszedtem sátorfámat, és Budapestre mentem. No, itt sok mindent tapasztaltam. A szőke haj minden árnyalatához volt sze­rencsém, avagy talán megfordítva. Végre is azon vettem észre magamat, hogy nem is a szőke, hanem a vörös haj izgat. A Koronaherceg utcán jártomban talál­koztam egy tizenhat-tizenhét éves kis le­ánnyal, a ki ugyan csak olyan volt, mint a milyet elképzeltem otthon, csak a haja játszott vörösbe. No, gondoltam magamban, vagy senki, vagy ez lesz a feleségem. Utána vetet­tem magamat, kilestem hol lakik, nyo­mában jártam mindig, de megismerkedni sokáig nem tudtam vele. Szemtelen nem akartam lenni, mert tisztességes és ko­moly szándékaim voltak, s a hölgy olyan Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Tavaly nagy ünnepségek között ültük meg országszerte árpádházi szent Erzsé­bet születése hétszázadik évfordulójának emlékét. Mi esztergomiak is kivettük ab­ból a magunk részét. Az Esztergom-városi papság azonban nem érte be a puszta ünnepléssel. Mara­dandóbb, a gyakorlati életbe mélyen be­levágó emléket kivánt emelni a megdi­csőült magyar királyleánynak, ki életében annyi szeretettel viseltetett a szegények és ügyefogyottak iránt. Ki szegényebb, ügyefogyott abb a sze­gény elhagyatott gyermekeknél, kik nél­külözik az anyai szeretet melegét, kiknek mindennapi kenyeréről nem gondoskodik a munkás apai kéz, kik rongyokban, pi­szokban nőnek fel, korai koldulással ke­resik szegényes élelmüket, Istenről, erény­ről, túlvilági életről, az ember földi ren­deltetéséről és végcéljáról vagy semmi­nemű, vagy csak igen fogyatékos ismere­tekkel birnak, sorsuk az erkölcsi züllés, vagy korai halál. Pedig ha kellő ápolás­ban, gondozásban, nevelésben, tanításban és oktatásban részesülnek vala, a társa­dalom hasznos tagjaivá váltak volna, a haza hű és kötelességtudó polgárokat, az egyház jámbor híveket nyert volna ben­nök s részesei lettek volna annak a kul­turmunkának, mely egyedül képes a ha­zát naggyá, a nemzetet erőssé tenni. Ezen szegény, elhagyatott, ügyefogyot­tak iránt rokonszenvet ébresztett sziveink­ben szt. Erzsébet országos jubileuma, s úgy véltük, hogy ezen rokonszenv szé­lesebb körökre is kihatott, hogy a ke­resztény szivek, kik lelkesülni tudtak az ügyefogyottak nagylelkű pártfogójának emlékén, tudnak lelkesedni azon ügy mellett is, melynek a dicsőült életét szen­telte, s készek meghozni az áldozatot, hogy a társadalom, a magyar haza leg­szegényebbjei, legelhagyattottabbjai a testi elsatnyulástól és az erkölcsi zülléstől megmentessenek. Ha sikerülne egy or­szágos gyermekvédő egyesületet keresz­tény alapon, mint a keresztény szeretet művét létesíteni: ez volna a szegények és elhagyottak pártfogója tiszteletére a legdicsőbb emlékmű. Szent Erzsébet újra élne és folytatná áldásos tevékenységét a tiszteletére létesülő, oltalma és pártfogása alatt működő egyesület tagjaiban és tag­jai által. Esztergom város papsága egy ily egye­sület létrehozásán fáradozik. Szerencsés volt annak létesítéséhez Ő Eminentiájá­ártatlannak látszott, a milyet életemben még nem láttam. Szerelmes* lettem, nagyon szerelmes. Csak most kezdtem érezni, mi az igaz szerelem, most kezdtem belátni, hogy a házasság a legnagyobb boldogság a föl­dön. Végre megismerkedtem a kis ártatlan­nal. Családja igen előkelő helyet foglalt el a főváros társadalmában, mégis en­gem, mint ügyetlen vidéki alakot, nagy szívességgel fogadtak. A kis ártatlan szintén örült megjelené­semnek ; és én, én a szerelmes lovag úsztam a boldogságban. A kis ártatlan mostoha leánya volt a méltóságos úrnak, a ki igen előkelő szerepet játszott a fő­város társadalmában: de a méltóságos mostoha apa eljegyzésünkkor biztosított róla, hogy minden erejével elő fogja moz­dítani a leánynak boldogságát. Tehát vőlegénye lettem a kis ártatlan­nak. Ujjunkra húztuk a karika gyűrűket és én, a legboldogabb vőlegény, hébe­korba megcsókoltam a kis ártatlant, a mitől ugy elpirult, és ugy elszégyelte ma­gát, hogy olyat még sohasem láttam a vidéken sem. Ah, ha rágondolok ezekre a csókokra, bizony-bizony elmegy a kedvem minden nak, kegyelmes főpásztorunknak előleges engedelmét, utóbb az egyesület alapsza­bályainak jóváhagyását, sőt a nagym. püspöki karnak helyeslését és hozzájáru­lását is megnyerni. Ezen előzmények után bátor voltam a mai napra az egyesület megalakulása céljából gyűlést hirdetni s közzé tett fel­hívásomban mindazokat, kik hozzánk csatlakozni s a keresztény szeretet tevé­kenységének ezen ujabb művében részt venni óhajtanak, a gyűlésen való részvé­telre felkérni. Fogadják mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim megjelenésökért mélyen érzett há­lám és forró ' köszönetem nyilvánítását. Mielőtt az alapszabályok ismertetésére áttérnék, kötelességemnek ismerem Önö­ket az iránt tájékoztatni, hogy ezen uj gyermekvédő egyesület a hazánkban már régebb óta fennálló, sőt törvényeink által is támogatott gyermekvédelem körében mily helyet kivan elfoglalni, van-e egy­általán szükség egy ilyen, mint mondani szokás felekezeti alap on alakuló gyer­mekvédő egyesületre ? Igaz, hazánkban különösen az utóbbi években sok történt a gyermekvédelem létesítése, fejlesztése és felvirágoztatása körül: de az sem szenved kétséget, hogy a keresztény szeretet aranybányáinak ki­aknázása erre a célra még úgy szólván meg sem indíttatott. Ami történt, az in­kább a humanizmus, a philantropia alap­jára támaszkodott és ha helyenként meg is nyiltak a keresztény szeretet virágai kath. árvaházak, óvodák, bölcsődék sat. alakjában, ezek inkább egyesek áldozat­készségének köszönik létezésöket, nagy­lelkű alapitványaikból tartatnak fenn. A kath. közönség, mint. olyan, a hívek ösz­szesége a keresztény szeretet ezen nagy­fontosságú munkájában eddigelé még nem vette ki részét. Mi magyarok e tekintetben elmaradtunk külföldi testvéreink buzgóságától. Francia­országban, Németországban, Ausztriában számos hasonló egyesület szolgálja a ke­resztény Charitas céljait. Elég utalni az alt. ottingi és linzi „Seraphisches Liebes­werk" név alatt működő egyesületekre. Nem volna hetyes, ha mi magyaror­szági katholikusok nem indulnánk az ő példájok után, nem lelkesülnénk buzgó­ságukon s inferioritásunkat a keresztény szeretet tevékenységében, a keresztény Charitas terén lanyhaságunkkal megpecsé­telnénk. . ­És erre ami keresztény tevékenysé­csóktól. Mert hát . . .a kis ártatlan nem lett a feleségem. A kis ártatlan esküvőnk előtti napon megszökött a mostoha apjá­val, a ki előkelő szerepet játszott a fő­város társadalmában. Szomorúan csomagoltam, és haza jöt­tem. Most már igazán elment a kedvem a szőkéktől, s azt hittem, hogy a házas­ságtól is. De egyszer találkoztam a kis Margittal, a kinek fekete a haja, fekete a szeme, barna arcbőre, alacsony a növése ; az igaz, hogy a keze, meg a lába na­gyon formás. ' A kis Margit most is szomorú volt és egy kicsit epés is. Nem minden guny nélkül kérdezősködött menyasszonyom felől a ki megszökött a mostoha papájá­val. Én egy darabig boszankodtam és hallgattam, aztán kij elentejtem, bogy most már nem lelkesülök a szőkéért, de ha akadna egy barna, a ki megbocsát an­nak a bizonyos hóbortos embernek, ak­kor minden jóra fordulna. A kis Margit a szemem közé nézett, s láttam, hogy a kicsorduló könnyén ke­resztül mosolyog a bocsánat és szerelem. .. . . S a vége, ah a vége az lett, hogy a fekete Margitot feleségül vettem. V.;''• ,.y v-. ; ;Vf' / günkre szükség van. A humanizmus és philozófia alapján álló gyermekvédő egye­sületek, ha nem helyezkednek a vallással s ebből kifolyólag a vallás-ekölcsös neve­léssel ellentétbe, de miután nem a ke­resztény szeretet gyökeréből hajtottak ki, a vallási szempontot nem emelik ki alap­szabályaikban, szervezetükben arra súlyt nem fektetnek s ha a gyakorlatban még is tekintettel vannak a vallásra, a vallás­oktatásra, a vallási gyakorlatokra, ez ab­ban leli magyarázatát, mivel törvényeink a vallásoktatást és vallásgyakorlatokat legalább az iskolakötelesekre nézve téte­lesen előírják és mivel a vallást mint ne­velő eszközt az ifjúság nevelésénél egy­általán nem nélkülözhetik. Nekünk azonban katholikusoknak a vallás nem pusztán nevelési eszköz, me­lyet a gyermekcipőkkel le lehet vetni. Ne­künk a vallás •: kötelesség, életfeladat, lei­keink megszentelése, Istennel való egye­sülésünk kifejezése és szabályozása; kell hogy a kath. vallás legyen egész életün­kön át vezércsillagunk, s életünk minden viszonya a sirig annak hatása alatt álljon s tőle nyerje a fensőbb ihletet. Azért nekünk arra kell gondunknak lenni, hogy a vallás mély gyökereket verjen gondozottjaink szivében. Ez pedig csak ugy érhető el, ha annak ápolására maga a keresztény szeretet vállalkozik s rege­neráló hatásával a gyermeket második Krisztussá alakítja. A jó keresztény egy­szersmind jó honpolgár, szereti hazáját, tiszteli királyát, engedelmes törvényes elöl­járóinak, megbecsüli embertársát, követi az igazságot mindenki irányába. Teszi ezt nem félelemből, hanem vallásos meggyő­ződésből, Isten iránt való szeretetből. Az el­hagyatott gyermekeket ily Istenfélő nem­zedékké, jó hazafiakká és meggyőződéses katholiKus keresztényekké kívánjuk ne­velni. Isten segítségével szt. Erzsébet oltalma alatt. Általános éljenzés és taps követte az érseki helynök szavait, melynek lecsendesültével dr. Bauer István az O Eminenciája által jóváhagyott alapszabályokat olvasta fel, ame­lyeknek elfogadásával az elnöklő püspök, az egyesületet megalakult­nak jelentette ki. Tudomására hozta az újonnan alakult egyesületnek, hogy tagjaiul már is többen jelentkeztek és hogy az alapszabályok kormányi jóváhagyás alá fognak íelterjesztetni, mely után megkezdi az áldásos működését. Az egyesület ügyeinek vezetésére megalakult ezután az ideiglenes tisztikar. Dr. Horváth Ferenc p. praelatus kanonok, papnöveldéi kormányzó indítványára lelkes éljenzéssel dr. Rajner Lajos püspök érseki hely­nök elnökké, alelnökké: Mattya­sóvszky Lajos, pénztárossá : Gráczer Pius bencés tanár és titkárrá': dr. Bauer István érseki levéltáros vá­lasztatott. Az elnöklő érseki helynök Isten áldását kérve az egyesület műkö­désére, az ülést bezárta. —a. A Bellovits síremlék leleplezése. Ismeretes olvasóink előtt, hogy Bello­vits Ferencnek a kir. városi sírkertben nyugvó hamvai fölé a város közönsége a mester iránti kegyeletes hálája megnyi­latkozásául, síremléket emelt, illetve sír­boltot készíttetett és a fölé síremléket emelt. A síremlék tervezetét Hübschl Kálmán városunk fia, Vác város mérnöke készí­tette, mely után váci harkányi mészkő­ből, Váczott faragták ki az emlékműve t

Next

/
Oldalképek
Tartalom