Esztergom és Vidéke, 1908
1908-06-04 / 45.szám
Gazdasági egyesületünkről. Esztergom június U. Az Esztergom megyei gazdasági egyesület f. évi május 27-én tartotta évi rendes közgyűlését Gyapay Pál főispán elnöklése alatt, igen kevés tag részvétele mellett. A tárgysorozat rövid fél óra alatt letárgyaltatott. Az elnöki megnyitó beszéd vázolta az 1907. évi működést s kiemelte annak főbb pontjait. A közgyűlés a pénztári számadásokra a felmentvényt megadta, a 908. évi költségvetést jóváhagyta, megválasztotta a kisorsolt 12 választmányi tagot s végül tudomásul vette a titkár évi jelentését. — A tárgysorozat végén Vimmer Kálmán, az egyesület buzgó, tevékeny, fáradhatatlan alelnöke felolvasott beszédében előadta, hogy az egyesület évi működésével nem lehet megelégedni, mert az 1, tiszteletbeli állású tisztviselőivel, nem fejthet ki oly munkát, a milyent az egyesületnek végeznie kellene s azért ajánlja, hogy egy rendszeres fizetéssel biró titkári állás szerveztessék, hogy a titkár egész idejét és tudását egyedül az egyesület céljaira használja fel. A közgyűlés ezen indítványt elFéltékenység. Ne hidd valónak mit csak sejtesz, Vigyázz a vádra, mit kiejtesz, A gyanú öl, s bár nem ér tetten; Elveszünk benne mindaketten. Hit, kedv elhagy, beáll a bánat, Te értem sóhajtsz, én utánad, S elébb-utóbb mi lesz a vége ? Egyszer csak nem törődünk véle ! Ballá Miklós. A szőke. Irta : Hajdú Elemér. A harmincadik évemet már betöltöttem néhány esztendő előtt, s kezdtem érezni az egyedüllét terhességét. A házas életet azonban sohasem tartottam a legnagyobb földi jónak, s hogy ez igy van, tanúsítja éveimnek száma. Részint hallomásból, részint tapasztalásból tudom, hogy az aszszony sok kellemetlenségnek okozója, s én nem szeretem a kellemetlen dolgokat. Arra nem voltam ráutalva, hogy pénzfogadta, s megbízta a válaszmányt, hogy a jövő évi közgyűlésig találjon módot ennek keresztül vitelére. Átolvastam a gazdasági egyesület 907. ,éVÍ működéséről szólló titkári jelentést s elismeréssel vagyok az egyesület évi működése iránt s teljesen osztom az elnöklő főispán azon kijelentését, hogy csekély anyagi és erkölcsi erőkkel nagyobb szabású dolgokat. és eredményeket elérni nem lehet. Az én nézetem az, hogy egy megyei gazdasági életnek fellendítésére első sorban a földbirtokos osztály van hivatva; ha egy megyében a földbirtokos osztály nem érdeklődik a gazdasági egyesület iránt, úgy azt a kereskedő s egyéb más foglalkozással biró tagok előbbre ugyan nem viszik, már pedig ha nézzük a tagok névsorát, úgy abban 3 A-ed részben nem a mezőgazdasággal foglalkozók neveivel találkozunk, hanem kereskedő, hivatalnok s magán emberekével, kik befizetik a tagsági dijat s ezzel eleget tesznek kötelezettségüknek. Esztergom megyeben nagy birtokos a kötött birtok, földbirtokos kettő, három van, középbirtokos szinte kevés. Már most ki élénért vagy más érdekért nősüljek s a szerelem nem bántott. Azok a hölgyek, a kikkel összekerültem, megengedem, hogy szépek is, jók is, okosak is, hamisak is voltak ; azt is tudom, hogy szivesen összekötötték volna sorsukat az enyimmel, de bizony én mindegyikben találtam valami hibát. Valószínűleg nincs igazam, mikor igy beszélek, de hát nem tehetek róla. Több izben el is határoztam, hogy sohasem nősülök meg, de végre is gyenge az ember. Aztán közbe jött egy bál. Ezen a bálon fölfedeztem, miért nem vagyok szerelmes. Ezen a bizonyos bálon ugyanis feltűnt, hogy a jelenlevő hölgyek mind barnák: ha nem is fekete, de sötét gesztenye szinü a hajuk. A sötét színeket pedig sohasem szerettem. Egy gondolat villant meg agyamban, s tisztában voltam vele, hogy rögtön szerelmes leszek, ha szőkét találok. Ezt el is mondtam az egyik kisaszszonynak, a ki valamennyi között a legbarnább volt, de a kivel valamennyi között leginkább szerettem táncolni és csintalankodni, mert ez a kisasszony őszintén szólva, egy kicsit tetszett nekem. Mikor a kis Margitnak, igy hivták azt a bizonyos kisasszonyt, elmondtam, hogy kitse a gazdasági életet, ki hozzon abba oly erőt, a mely nagyobb alkotásra kész; a földbirtokos osztály nem tanusit semmi érdeklődést, nem igen vesz részt az egyesületi életben, a gazdatiszti osztály az egyedüli, a mely dolgozik, mind a két alelnök, a titkár, a választmány számottevő része gazdatisztekből áll, de hát az egyesület működésének szélesebb mederbe való terelése nem az ő feladatuk, hisz az ő gazdálkodási rendszerük földesuraik elhatározásától függ. A gazdasági egyesületnek más tőkéje tudtommal nincs, mint az alapító tagok által letett tagsági dij, jövedelmét a csekély évi tagsági dijon kivül más nem képezi, mint a szőlő és gyümölcs telep bevétele, ha ez nem volna, fönn sem tarthatná magát, hisz évi költségvetésében elő álló hiányt is mindig állami segéllyel fedezi. Az önálló titkári állás szervezése, hogy az a kívánalomnak megfeleljen, legalább évi 3000 koronát igényel s honnan fogja ezt a gazd. egyesület fedezni ? Sajátjából ugyan nem, talán a megye járul hozzá, vagy a minisztérium fogja adni?? Őszintén kívánom, hogy létesülszőkét keresek, a kis Margit elszomorodott. Határozottan láttam az arcán, hogy elszomorodott ; de azért azt mondta, hogy szívesen szőkére festené a haját, ha a sors úgy hozná, hogy egy hóbortos férfiba lenne szerelmes. Vegyes érzelmekkel fogadtam a nyilatkozatot, de az mégis nagyon bosszantott, hogy engem hóbortosnak nézett; s nyomban megmagyaráztam neki, hogy én nemcsak szőke hajat, hanem szőke hölgyet keresek. Szőke hölgyet, a kinek legelsősorban a haja olyan, mint a selyem, mint az aranyos selyem ; a kinek a szeme kék, mint az ég, a kinek az arca hamvas, mint a sárga barack, a kinek a termete karcsú, mint a cédrus ; a kinek a keze fehér és puha, a kinek a lába piciny és formás. A kis Margit durcásan a mamájához vezettette magát, én pedig elhatároztam, hogy utazni megyek és szőkét keresek. Annyira beleéltem magamat a gondolatba, hogy valósággal szerelmes lettem egy szőke hölgybe, a kit még sohasem láttam, a ki csak az én hóbortos képzeletemben létezett. Mikor felültem a vonatra, erőt vett rajtam a csüggedés, s azt gondoltam, hogy legjobb lesz meg nem házasodni, s hogy legokosabb lesz leszállani, és haza menni. jön gazd. egyesületünk részére egy olyan titkári állás, hogy az illető egész szakértelmét és minden idejét a megye gazdasági életének fejlesztésére szentelhesse; de hogy az adott viszonyok között több eredményt érjen el, azt aligha viheti keresztül. Mert a gazdásági egyesület célja, nemcsak az egyesek által annyira kivánt falusi gazdakörök és szövetkezeteknek a felállítása, hanem a középbirtokosok gazdasági helyzetének javítása is. A gazdasági egyesület felkérte tudtommal a megye intelligens gazdáit, hogy a pár év előtt tartott szociális kurzusból kifolyólag, a szövetkezeti eszméket saját hatáskörükben terjesszék s annak eredményét jelentsék, mert az, hogy az értekezésen „frenetikus" tapsvihar hangzik el, az még nem elég. Felkérte továbbá egyesületünk a tagokat, hogy tartsanak gazd. népies előadásokat, nem is feleltek a felhívásra, s a lefolyt évben is csak Etter Gyula intéző tartott előadást, mint azt az évkönyv is mutatja. A szomszéd Hontmegyében a gazd. egyesület titkára a megye aljegyzője s mégis mennyire fejlettebb ott a gazdasági egyesületi De a vonat elrobogott, mialadt én tűnődtem. Nemsokára az egyik állomáson beszállt egy szőke hölgy a mamájával. Éppen olyan volt, mint a milyent én elképzeltem. Fölvidulva gyönyörködtem bájaiban, s mindenképen azon voltam, hogy megismerkedjem vele, de erre sehogy sem találtam módot. Jobb is. Egy utas szállt be később, s véletlenül ráült a kisasszony kalapjára, ezen a kisasszony annyira feldühösödött, hogy szemtelenséget és egyéb cifra kifejezéseket emlegetett. Az utas (velem együtt) majd elsülyedt szégyenletében, a kisaszszony pedig összelapított kalapját kidobta az ablakon és az utastól az árát követelte. Ez kivett zsebéből egy husz koronás aranyat, de a kisasszony még egy tiz koronásat kért. Mondhatom, hogy a szőkék előttem sokat vesztettek értékükből, de azzal vigasztaltam magamat, hogy ez az eset csak kivétel volt. Pozsonyba értem. Itt az utcán találkoztam egy szőke angyallal. Ez is épen olyan volt, mint a milyet képzeletemben megalkottam. Hosszas utánjárással sikerült a hölgygyei megismerkednem, s elég jól ment a dolog. Már majdnem mindennapos vol-