Esztergom és Vidéke, 1908
1908-05-21 / 41.szám
már régóta igen szigorúan üldözik, nem csak hogy nem korlátozzák az újsághirdetések szövegezését, hanem majd az ipari és kereskedelmi hatóság is tűz ki gyakran pályázatokat, melyeken ügyes és feltűnést keltő szövegű hirdetéseket jutalomban részesít. Innen van azután, hogy ugy a francia és német, mint az angol lapok tele vannak sokszor igen szellemes hirdetésekkel, melyeket csak olyan érdeklődéssel olvas a közönség, mint akár a legszenzációsabb napi esemény leírását. És ilyen olvasottság mellett természetesen jelentékenyebb a megrendelések száma is külföldön, melyeket a közzé tett hirdetései utján kap a kereskedő, mint az, amit a magyar kereskedő átlapozott érdektelen hirdetései után szerez. Sok más, sokkal veszedelmesebb kinövése is van a konkurrenciának, mint a feltűnő hirdetési reklám, azokat kell tehát előbb eltávolítani, ebből nem lesz egyhamar kára, csak legföljebb haszna a kereskedelemnek. Az önkéntes tűzoltóegylet közgyűlése. Városi tűzoltó egyletünk Vimmer Imre polgármester elnöklete alatt vasárnap délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében a tagok öszszessége, a választmány és jelentékeny számú érdeklődő részvétele mellett. A polgármester rövid megnyitó beszéde után Osváth Andor titkári jelentése következett. Ezen jelentés legelső sorban is tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy Dóczy Ferenc főparancsnok 25 éves parancsnoki és 36 éves önkéntes tűzoltói jubileuma bekövetkezett. (Nagy éljenzés.) Kiemeli azután Dóczy Ferenc érdemeit, aki ezelőtt 25 évvel halottaiból ébresztette új és tevékeny életre a város tűzoltó intézményét. Markáns vonásokban ismerteti Dóczy emberszeretettől áthatott folytonos működését, amelyet a felületes, elfogult birálat sohasem lankasztott. Felsorolja azon alkotásokat, amelyek segélyével a lauzzal beszél. valamit a férfi, s aztán felszállnak mind a ketten. — Éjnek idején egyedül utaznak — hm ! És tovább fűztem a gondolatot olyasféle járt az eszemben, hogy hogyha az én leányommal bánna igy ez az úrfi, nem igen válogatnám, hogy hogyan viselkedjek vele szemben. A mig végig járták a kocsit, kiformálódott a véleményem felőlük. Üres volt mind a szakasz — egyikbe sem telepedtek le, az enyémbe jöttek. •— Hát még sem keresik az alkalmat — gondoltam, a mig egymás mellé ültek a fülke sarkába. Egymáshoz lapultak, öszszefonodott a karjuk, s csendes mozdulatlanságban ültek, a mig el nem indult a vonat. A lány beszédes szeme, a fiúéba kulcsolódott. Olyan volt a tekintetük, hogy magamban bocsánatot kértem tőlük, hogy azt mertem hinni, hogy érzéki kaland hajtja kettőjüket valamerre. A lány tiszta, átszellemült tekintet e, a fiu simogató, mosolygó szeme, a szerelmük nagy fehérségét bizonyította. Alig beszéltek, — abból a néhány szóból, mely a fülemhez ért, megállapítottam, hogy a lány csak a pályaudvarra kisérte a fiút, s csak az utolsó pillanatban szánta rá magát, hogy elmegy vele. Önkéntelen rokonszenvet éreztem most már velük szemben, s ha formáját tudom, tán meg is mondom és megkérem őket, hogy bízzanak bennem, hogy a kezükre járok. A lány a férfi vállán nyugtatta a fejét, tűzoltóság állandó otthont, modern felszerelést, a város előnyös tűzvédelmet nyert. Közben leteszi a közgyűlés elnökének kezébe az Országos Tűzoltó szövetség által Dóczy Ferenc részére három évtizedet meghaladott tűzoltói szolgálata elismeréséül küldött sisak diszes koszorúzott érdemjelet, melyet az elnök a jubilánsnak nyomban átadott. A titkári jelentés ezt követőleg beszámolt arról, hogy 1906-ban 13 és 1907ben 9 tűzeset volt, s hogy ezek között több mily kiszámíthatatlan veszéllyel járt volna, hogyha a tűzoltóság gyors és biztos beavatkozása nem történik. Különösen kiemelte a szénkéneg raktári robbanást, ahol 190 métermázsa szénkéneg felrobbanása járt volna végzetes következménynyel a városra nézve. A tagmozgalomról is megemlékezvén, jelentette, hogy az egyesület működő csapata — sajnos — 36 tagból áll. Jelentette továbbá, hogy a sorkatonaság tűzoltói kiképzése az egylet állandó gondját képezte. Végül elismerőleg emlékezett meg Országh Kálmán szertárnokról, aki józansága ; teljes jártassága által érdemes alkalmazottja az egyesületnek. Kitzinger József pénztárnok jelentette, hogy az egyesület 1906. évi számadása bevételekben 7185 K 49 fii., kiadásokban 6807 K 28 fii., pénztári maradványa pedig 378 K 22 fii. volt, mig az 1907. évi számadásnál a bevételek 8341 K 78 fii., a kiadások 7511 K 75 fii. rúgtak s a pénztári maradvány 830 K 63 fillér. Az egylet 1909. évi költségvetése szerint a bevételek 1921 K-át, a kiadások 8007 K 15 ft. tesznek ki, az egylet tehát a jövő évre 7086 K 15 fii. hozzájárulást — az ideinél 372 K 67 f. kevesebbet — kér a várostól. Ezután Dóczy Ferenc főparancsnok kért szót. Amit tett, szive szerint "tette. Az emberszeretet törvényének rendelkezése szerint cselekedett, midőn a tűzoltás ügyének zászlóját kezébe vette. Köszöni az ovációt, mint olyat, amely az egyesület meleg elismerésének forrásából fakad. Ezt követőleg indítványozta, hogy az egyesület Osváth Andor főjegyzőt az intézmény fejlesztése körül tanúsított buzgó működése elismeréséül tiszteletbeli parancsnokul válassza meg. A közgyűlés s lehunyta a pilláját. Nagyon nyugodt lehetett a lelkiismerete, mert a pihegésén látszott, hogy elaludt. A férfi óvatosan az ölébe vonta a fejét s félkézzel a lányra vetette a kabátját, — aztán mozdulatlanul nézte a lány rózsás, félig nyitott ajkát . . . • * • A sárvási vashidat átadta a főispán a községnek, s az egybegyűlt megyei hatalmasságok tiszteletére bankett volt az „Arany bárány"-ban. — Én a vadászterületet béreltem akkoriban a szomszédos Káloson, és ott felelőssé tettek valami duvad okozta kárért. . . Ezt igazítottam el akkoriban és Friccs szolgabíró felcipelt a bankettre. — Bemutatott egy csomó idegen urnák, és maga mellé telepített az asztalhoz. — A terem fényesen ki volt világítva, és a karzatról a városka összes asszonya szemmel tartotta a kiruccanó urukat. — Derűs, jókedvű volt az egész terem attól a sok mosolygó asszony-szempártól. — A karzatról dirigálták a cigányt. — Egyszerre hárman parancsoltak neki: Rudi ezt huzd! Rudi azt muzsikáld ! . . . Éppen az asszony anekdotába fogott Friccs biró, a mikor leintette a cigányt valaki. — Tószt! — gondoltam. — Majd csak megérjük a végét! Felé sem fordítottam a fejem, de a szónak hangja szinte csiklandozta a fülem. Olyan rekedt baritonja volt, mint a milyenen kivénült operett buffók danolják a az indítványt egész lelkesedéssel elfogadta. Ezután a szolgálati érmek kiosztása következett s azzal a közgyűlés az elnök és Dóczy Ferenc éltetésével véget ért. HÍREK. — Negyven éves szolgálati jubileum. Kedden volt negyven éve annak, hogy Bajna község jegyzője, Nóvák János a közpályán eltöltött szolgálati idejének negyvenedik évfordulóját töltötte be. Az évforduló alkalmából a jegyzői kar ünnepélyt rendezett, melynek lefolyását tudósítónk a következőkben adja. Az ünnepély reggel 8 órakor hálaadó isteni tiszlettel vette kezdetét, melyen Bajna község képviselőtestülete testületileg vett részt. Délelőtt 11 órakor díszközgyűlés volt a községházán, melyet dr. Szilárd Béla tb. főbíró-vezetett. A közönség nevében Hermann József plébános üdvözölte az ünnepeltet, majd szavainak befejeztével leleplezte és átadta a közönség ajándékát, az az ünnepeltnek életnagyságú festett mellképét. A képviselőtestület megbízásából jfózsa István méltatta az ünnepelt érdemeit, átadva a képviselőtestület emléktárgyát, egy ezüst tinta tartót és tollat. A tintatartóban a képviselőtestület összes tagjainak neve van bevésve. A jegyzői kar nevében Benedek József dorogi körjegyző tolmácsolta a kartársak jó kivánatait, átnyújtva az elismerés ezüst babér koszorúját. ' A tűzoltó egyesület parancsnoka, az egyesület lelkes elnökét üdvözölte az ünnepeltben, végül pedig Gogola Rezső csévi jegyző a volt tanítványok nevében szóllalt fel, azok nevében, akik, mint segédjegyzők működtek az ünnepeltnél. Ezután az ünnepelt köszönte meg hálás szavakkal az őt ért ovációt. Déli 1 órakor a Metternich-féle palotában díszebéd volt, melyen a vármegye tisztikara nevében dr. Frey Vilmos mondott tósztot az ünnepeltre és családjára. Gősi György süttői jegyző a jegyzők nevében éltette Novákot, Hermann József esperes plébános méltatta ezután az ünnepelt férfi érdemeit. A bankettozók, akik között hölgyek is voltak, az esti órákban táncra perdültek, s járták az éjféli órákig vigan. kupléikat. — A hangja, az arca is olyan ismerős. . . — Ki ez ? — Bérczy Béla dr. ügyvéd! Nem ismered ? ! — Hogyne ismerném! . . . Rohonczy leány a felesége ! — Az ! . . . Négy éve, hogy megházasodott, s most lesz ötödik hete, hogy együtt él a feleségével! — Nem tudsz róla ! ? — Nem én ! — De azt tudod, hogy négy esztendeje megszöktette a feleségét! ... No persze, akkor nem volt még a felesége! . . Pestre vitte ... elő volt készítve minden bizonyítványok, dispenzáció, tanuk, sőt szülői beleegyezés is volt a leány részéről —• fene tudja, hogy csinálták —> szóval megesküdtek, és haza vitte a feleségét. Alig volt két napja nála az asszony, délbe haza jön az irodájából — a szobák üresek ... — keresi a feleségét — nincs ! Talált azután egy irást, amelyben az apósa tudtára adja, hogy a lány, az ő lánya, azt el nem viheti az ő beleegyezése nélkül senki fia — hát visszavitte! Ez az ember könyörgött, majd fenyegetődzött, követelte az asszonyt, a feleségét! . Nem adták ! Ugy vigyáztak az asszonyra, hogy egyetlen levele sem érkezett az urához! . . '. Most aztán kípörolte a feleségét .". . Olyan kriminális pört akasztott személyes szabadság megsértése cí— Szanatóriumi bizottság megalakulása. A József kir. herceg szanatórium kiküldöttének sikerült az esztergomi fiók megalakítására városunkban annyi tagot gyűjteni, hogy ma d. u. 4 órakor a vármegyeháza nagytermében a helyi bizottságot megalakítsák. — Térzene. A nyári évad beálltával katonai parancsnokságunk elhatározta, hogy a szigeten levő primási (nagy Duna melletti) kertben a kioszk előtt minden szerdán d. u. 5 órától a katonai zenekarral térzenét ad. Az első térzene tegnap volt. Az általános közóhajt tolmácsoljuk sorainkban, midőn felemlítjük, hogy közönségünk elismeréssel adóznék a parancsnokságnak azért is, ha — miként már volt az előző években arra eset — itt-ott a zenekar a Kovácspatakban tartana térzenét. —* Nagy idők tanúja. Prikkel Gáspár 1848—49-iki honvéd tizedes f. hó 15-én 84 éves korában elhunyt. Cipész munkával kereste kenyerét, midőn a szabadságharc kiütött, melyet vitézül végigküzdött s öreg napjaiban a csekély évi 88 frt honvéd nyugdíjból élt. — Női anyakönyvvezető. A Budapesti Hirlap irja. Esztergomból táviratozzák nekünk : Gyapay Pál főispán Bajóth községben helyettes anyakönyvvezetővé az ottani jegyző feleségét nevezte ki s megbízta érvényes polgári házasságok kötésével is. A bajóthi jegyző felesége tehát az első női anyakönyvvezető Magyarországon. — Adomány a reáliskolának. Kitzinger József egy, két lóerejű gőzgép-mintát adományozott a reáliskolának. — A gazdasági egyesület évi rendes közgyűlését f. hó 27-én d. u. 3 órakor tartja a városház tanácstermében. Tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. 1907. évi pénztári számadás felülvizsgálatáról jelentés. 3. 1908. évi költségelőirányzat tárgyalása. 4. Kilépő 12 választmányi tag helyett uj tagok választása. 5. Allatdijazásokhoz biráló bizottsági tagok választása. 6. 1907. évről titkári jelentés. 7. Esetleges indítványok. — Képviselőtestületi ÜléS. Esztergom város képviselőtestülete ma délután 4 órakor rendes közgyűlést tart, az alábbi tárgysorozattal: Elnöki jelentés arról, hogy dr. Csernoch János csanádi püspök mén az apósa nyakába hogy . . . Csodálkozol ?! Pedig igy van, Bérczy dr.-nak karhatalommal adták ki a feleségét: Friccs szolgabíró nyelve megoldódott az italtól és a mig beszélt, én kikaparásztam a régi emlékeim közül annak a pihegő lánykának a*képét, a kivel együtt utaztam négy esztendeje ! Jobban megnéztem Bérczy Béla arcát, most már egész biztosra vettem, hogy az én régi rokonszenves ismerősöm. — Eltökéltem, hogy most ha törik-szakad elmondom neki azt, a mit négy év előtt a vasúti kocsiban nagyon szerettem volna már elmondani, hogy én őszinte, jó barátja szeretnék lenni neki is, meg a feleségének is. A mikor a pezsgőt kezdték durrogtatni, megindult a búcsújárás az asztalok körül. Ugy gondoltam, hogy most hozzá kocintom a poharamat az övéhez . . . kerestem — nem találtam sehol. — A pincértől kérdeztem, hogy hova lett. — Fölmutatott a karzatra. — Egy szőke asszonyra segítette fel éppen a kabátját — haza készülődtek. — Az asszony tekintete végig simogatta még a termet, s a karzat drapériája mögött eltűntek mind a ketten. Az a rózsás, félig nyitott ajkú, szőke lány volt — egy kicsit megasszonyosodott azóta . . . Abban a pillanatban meg tudtam volna békülni a végzettel, szinte hálásan vettem, hogy igy egymáshoz kerítette ezt a két embert — csak azt sajnálom, hogy máig sem mondhattam el nekik.