Esztergom és Vidéke, 1908

1908-05-07 / 37.szám

mindazok a helyi szervek, amelyek a törvény életbeléptetése után keletkeztek. Az állami munkásbiztositó hivatalnak az a legújabb, f. é. március 24-én 1097. sz. a. kibocsátott rendelete azonban, amely meghagyta a helyi pénztáraknak, hogy a mult évi munkásságról immár beszámoljanak, illetőleg rendes közgyűlések tartásáról gondoskodjanak, örvendetesen bizony itja, hogy a kialakulás folyamata gyors léptekkel halad előre és reményleni lehet, hogy már csak hónapok, vagy talán csak hetek választanak el attól az időponttól, midőn a munkásbiztositási intézmény meg fogja kezdeni egészen rendszeres működését. Már megvalósult a rendszeres munkásság egyik főfeltételé. Készen áll az országos munkásbiztositó pénztár alapszabályainak az a tervezete, amely rövid idő múlva tárgyalás alá kerül a középponti igazgatóságban és remélhetőleg már a közel jövőben jóváhagyást nyer az állami munkásbiztositó hivatal részéről. Az országos pénztár végleges szervezésével karöltve szervezkedni fognak új alapszabályaik határozmányai szerint a helyi pénztárak, amelyeknek rendszeres munkásságát jelentékenyen meg fogják könnyíteni mindazok az ügyviteli utasítások, könyvelési nyomtatványok és különböző más szabályzatok, amelyek kidolgozása körül részint az állami munkásbiztositó hivatal, részint az országos pénztár fáradozik. 'Remélhetőleg el lesz már hárítva legközelebb a munkásbiztositó pénztárak rendszeres és áldásos munkájának az a nem jelentéktelen akadálya is, amely a nagy hullámokat vert orvoskérdés alakjában gördült a munkásbiztositó pénztárak nemes feladatainak útjába. Mindinkább megerősödik és mind szélesebb körökben tesz hódításokat az az egyedül helyes nézet és felfogás, hogy amily jogosultak azok az igénj^ek, amelyeket a m. t. orvos urak a pénztárakkal szemben támasztanak: ép oly szükséges, sövénnyel bekerített házak előtt körtefák hullatják levelüket és a tövükben lilavirágú papsajt ágaskodik. Mellettem egy örmény lakott, aki minden hetivásárkor zöldséget árult a piacon. Annak a lányát szerettem. A szülők nem jó szemmel nézték, egy másik örményt szemeltek ki-neki élettársul. Dina volt a leány neve. Szénfekete haja a sarkát verte, a szeme tüzét a forró nap is megismerhette volna. Nem esküdhettünk meg, katonának kellett mennem. Keserves lassan telt az idő, mig végre hazakerültem. Repeső örömmel róttam az ismerős utcákat, odaértem a zöldséges kertjük mögé. Szomszédjuk, az öreg Szitáné, aki valamikor nagyon óhajtotta,, hogy elvegyem a lányát, ép a házát meszelte. Amint meglátott Dináék kerítésénél ácsorogni, hozzám jött és gúnyosan lehelte felém: — Ugyancsak hűségesen várt rád a mátkád. Férjhez ment az örményhez . . . Mintha elsötétült volna a világ, valami a szivembe markolt, neki dőltem a kerítésnek. Meglátom Dinát sírdogálva, amint a kövér káposztafejeket öntözgeti. Talán a titkon rájuk hullatott könnyektől lettek azok olyan teljesek. Elfogott a szánalom. Átugrottam a kerítést, vigasztalva simogattam. — Miért tetted ezt? — Nagyon rábeszéltek. Gondoltam, legalább békességem lesz. De az uram is ver ... — Mi most már nem találkozhatunk egymással. Tiltja a törvény . . . Késő este hazajövök a kávéházból világosság szűrődik át az ablakomon. Belépek, mintha csoda változtatta volna át a hajlékomat. A küszöbön fehér macska hogy arányba állíttassanak a pénztárak teherviselő képességével. Szilárdul az az álláspont, hogy a munkásbiztositás a legszerényebb viszonyok között élő néprétegek jólétének előmozdítására létesített intézmény. Áldásainak biztosítására ennélfogva minden nemesebben érző kebelnek közre kell működnie. Senkinek sem szabad megakadályoznia, hogy jótéteményei minél gazdagabban áradjanak szét a munkásosztály széles köreire és közvetve a hazára. Pénztárunk az „orvoskérdést" abban az értelemben, amellyel az csaknem .országszerte birt, sohasem ismerte. Látóhatárán ujabban sem tünt fel az a kísérteties alak, amely a pénztárak jó részét hosszú időn keresztül a bizonytalanság és kétség kinzó helyzetében tartotta. Midőn -ezt a tényt a m. t. orvos urak lankadatlan fáradozásaiért tartozó őszinte köszönet tolmácsolása mellett konstatálhatni szerencsém van, nem hallgathatom el, hogy pénztárunk mindig érezte, hogy azokat a fáradozásokat, amelyekkel az orvosi szolgáltatások természetszerűleg össze vannak kapcsolva, érdemlett módon nem honorálja. Nem mulasztotta el ennélfogva, hogy amennyire szerény körülményei engedték, elismerését. és köszönetét külsőleg is bebizonyítsa. A tiszteletdijak emelése érdekében megindított országos mozgalom fenyegető hullámai nem is hatoltak be ennélfogva pénztárunk falai közé. A tiszteletdijak rendezésének kérdése elől azonban az új törvény intézkedései következtében elzárkózni nem lehetett. Elintézésére vonatkozólag merültek fel nézeteltérések. Azok a tárgyalások azonban, amelyek a megállapodások érdekében folyamatban voltak, távolról sem tüntettek fel harcias színezetet. Állandóan megőrizték a nyugodt tárgyilagos felvilágosítások, a békés meggyőzési törekvések jellegét. Fényesen bizonyították azt a nemes gondolkozást és meleg emberbaráti érzést, amelyet a pénztárunk körül fáradozó orvos urak mindig tanúsítottak. dorombolt. A konyha párolgó levesillattal van teli és.a vigan pattogó, tűznél Dinát találom. Átölelt. +i Nem megyek vissza az uramhoz. Szeretlek, nálad maradok . . . Derűs, sugaras volt az együttlétünk egy darabig. De hát nyáron se mindig napos az idő. Kis felhőből lesz a nagy felhő, aztán megered a zápor, amely kimossa az út kavicsát és letördeli a gyenge hajtásokat. A ki a bolyongásra szokott, nem kell annak a rendes élet. Cigány vér csak cigány vér. Jól esik neki is, ha gondozzák, dédelgetik, de nem szeret soká kötve lenni. Meguntam a nagy boldogságot, Kocsmát kocsma után jártam, éjfél után se mentem haza. Erdőn, mezőn kóboroltam a fehér holdvilágnál,' sugár jegenyefák alatt aludtam át a nyári éjeket. Egyszer hajladozó fészket látok a zöld ágak között, két kis gunnyasztó madárral. Melegség járta át a szivemet, másnap hazamentem. A falak szürkén meredtek rám, a macska egy csomó elégett fa hamuján gubbasztott. Az asszonyom semmit sem szólt, csak elfordította a fejét. Megfogom a kezét, kiszabadítja az enyémből. Felforrt a vérem. Az asszony olyan legyen, mint a kezes bárány. Ugy megvertem, a vonóm eltörött a hátán. Elhagyott. Egyszer a ház előtti fapadon búslakodom, odajön a Szitáné. — No mit keseregsz ? Hisz nem bántottad őt. Az a kis verés! Máskor nem szenvedhettem, most jól esett a beszédje. — Gyere be hozzánk, ne maradj egyedül a bánattal. Leültetett, lámpát gyújtott, fehér abroszt teritett az asztalra. A lánya Örömmel adom a m. t. közgyűlés szives tudomására, hogy a m. t. orvos urak ezen gondolkozása és magatartása mellett nem volt nehéz oly megállapodásokra jutni, amelyek egyrészről kielégítik óhajaikat, másrészről Öszhangban állanak a pénztár féltékenyen őrizett anyagi érdekeivel. A körülmények ilyen alakulásai folytán azt hiszem, nyugodt lélekkel fejezhetem ki azt az erős reményemet, hogy a munkásbiztositás intézménye nagy jótétemények forrása gyanánt fog bizonyulni. Olyan jogokat és előnyöket fog a munkásosztálynak nyújtani, amelyekért csak köszönettel és hálával adózhatik. A kötelességek, amelyeket a pénztár tagjainak vállaira ró, igaz, nem könnyűek. Elenyésznek azonban azokkal a jogokkal és előnyökkel szemben, amelyek jelentőségéről és áldásos hatásairól az élet súlyos körülményei között fognak a biztosítottak alapos meggyőződést szerezhetni. Ezen szempontból tekintve a kötelességeket, nem kétlem, hogy készségesen fogják azokat a t. tagok teljesíteni, annál is inkább, mert tudják, hogy kölcsönösen egymás érdekében hozzák meg a hozzájárulások áldozatait. Forróan kívánom, hogy a legteljesebb mértékben valósuljanak meg mindazok a remények, amelyeket a munkásbiztositási intézmény működéséhez fűzhetünk. Megvalósulásukat hathatósan fogja előmozdítani az a meleg érdeklődés és jóakaratú támogatás, amelyet a m. t. Igazgatóság, a felügyelő-bizottság eddigelé tanúsítani szives volt és amelyet forró köszönetem nyilvánítása mellett legyen szabad e nagy fontosságú társadalmi intézmény óhajtott eredményeinek biztosítása tekintetéből, a jövőre is kérnem. Köszönetemet fejezvén ki végül a f. tisztviselő urak buzgó fáradozásaiért és minden szives támogatásért, amelyet pénztárunk sok oldalról tapasztalt, a m. t. közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom: A zajos tetszésnyilvánításokkal fogadott beszéd elhangzása után Paulovits Géza titkár-igazgató felolis bejött, pirulva sütötte le szemeit . . . A borocska engem is fölmelegített. A vacsora jól esett. Evés után elékerült a hegedű. A megboldogult Szitáé volt, az is valami nagy úrtól kapta, lehetett ezer pengő az ára. Játszottam rajta, szinte megszólalt az ember kezében. — Mi az ára? kérdem az asszonyt. — Ára nincs. A lányom jussa. A ki elveszi őt, az kapja meg a lakodalom napján. Másnap Dina eljött, kért vegyem viszsza. Most bennem kerekedett felül a dac. Nem hallgattam a szivem sugallatára . . . Odaszoktam Szitáékhoz, de még jobban a hegedűhöz. A lányt nem szerettem. De a hegedű vonzott. Annak enyémnek kellett lenni ... Nemsokára megtartottuk az esküvőt. Mikor a templomból kijövünk, nagy csődület áll a zöldségárus háza előtt. Valami sejtelem fogott el. A tömegen keresztül bejutok a szobába. A fekete posztóval beterített ágyon fekszik Dina. A nagy tóból fogták ki, a jegenyefák mentén. A halotti gyertyák lobogó lángja árnyékot vet a falra . . . Lesujtottan, meggyötörve búcsúztam el tőle, aztán hazamentem a hegedűmért, A feleségemen még rajta volt a menyaszszonyi ruha. Rám mosolygott, de előttem olyan volt, mint egy idegen. Szép sorjában feküdt a két hegedű. Az enyém a régi és a másik, a melyikhez asszonyi élet árán jutottam. Tele volt keserűséggel a szivem, de azért mégis volt annyi eszem, hogy a jó hegedűt vettem magamhoz. A feleségemnek csak annyit mondtam. — Pap elé vittelek, most már szeressen, a ki akar ... vasta a mult év nevezetesebb mozzanatait részletesen ismertető igazgatósági jelentést, amely tudomásul vétetett. Majd a zárószámadások, a forgalmi kimutatások és a mérlegek ismertetése következett. Meghallgatásuk után a közgyűlés a felügyelőbizottsági jelentés alapján, amelyet Kósik Ferenc olvasott fel, megadta a felmentvényt. A közgyűlés tárgysorozatának további pontjai az orvosi egyezmény és egy alkalmazott igazgatósági tag választása voltak. Az orvosi karral kötött egyezséget egyhangú helyesléssel fogadta el és hagyta jóvá a közgyűlés és az orvosi karnak, a pénztár fennállása óta tanúsított buzgó fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Igazgatósági tag gyanánt Fritschert Gyula kereskedő segéd választatott meg. A tárgysorozat kimerittetvén, Brutsy J. gyáros meleg és ékes szavakkal részletezte az elnök érdemeit és fejezte ki a pénztár köszönetét fáradságaiért. Majd Dóczy Ferenc emelkedett fel és csatlakozva Brutsy János szavaihoz, kérte, hogy az elnök érdemei, aki az átalakulás nehézségeivel oly szerencsésen megküzdött, a jegyzőkonyben is megörökíttessenek. Dr. Walter Gyula köszönetét nyilvánította a közgyűlés érzelmeinek megtisztelő kifejezéseért és további hathatós támogatását kérve,, a közgyűlést bezárta. —o. HIR EK. — Ö Eminenciája a Hercegprímás szombaton kedvelt nyaraló helyére, Balatonfüredre utazott. — Vaszary Lászlóné kitüntetése. Á helybeli Oltáregylet elnöknője, Vaszary Lászlóné a pápa ő Szentsége által, a „Prö Nyakamba vettem a világot. Sok dicsőség után egyszer megszorultam, a hegedűt zá^ 1 ogbacsaptam. Kitudja, minőhitvány váltotta magához. Otthon nem voltam azóta. Nem is megyek csak akkor, ha mint az érett mag, a földbe kívánkozom . . . Az edényárus csodálkozva hallgatta, majd szomorúan megszólalt. — Engem soha se szeretett senki. Pedig eleget dolgozom. És dolgoznám verejtékig, ha lenne kiért . . . —: Hiába a dolog. A nyomorékot nem szenvedhetik meg az asszonyok. A kis emberke szive fájdalmasan összeszorult. — Mi haszna belőle, úgy is megöregedett . . . — Igaz. Megöregedtem. De bánja is a fa, ha ésszel elhullatja levelét. Hajtott elég virágot tavasszal . . . Elhallgattak. Belebámultak a csillagtalan éjszakába. Aztán elaludtak egymás mellett. Az ép és erős ember, kinek kijutott az életgyönyöreiből és fájdalmaiból és csenevész, kinek se nagy örömei, se nagy fájdalmai nem voltak . . . Bágyadt őszi reggel volt mire felébredtek. Az edényes szekérre rakta az áruit, lebontotta a sátrat, hogy másnap más tájakon ismét felüsse, épen úgy, mint tegnap és tegnapelőtt . . . A cigány is feltápászkodott és mankójára támaszkodva nekivágott az országútnak. Alakja összegörnyedt, újra az alázatos koldus lett, aki küszöbről-küszöbre vándorol egy régi, kopott hegedűvel és egy még kopottabb nótával . . . Lengyel Margit.