Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-26 / 34.szám

A gyermek érzelmi világának helyes irányításáról. Az egyén szellemvilágát a benne rejlő jelenségek mineműsége szempontjából két főkörre osztjuk. Az egyik: az értelmi ; a másik az érzelmi kör. Kétséget ugyan az legkevésbbé sem szenved, hogy a szóban forgó két kört egymástól élesen elszigetelni nem szabad; de velejében véve nem is lehet. Mert mindkettő egymásra ható, egymásra utaló s egymást lapjában kölcsönösen támogató s kiegészítő tulajdonsággal s jelleggel bir. Eme tulajdonság s jelleg hiján az egyik sem teljesíthetné kötelességszerűen s kimérten ama feladatot, melynek betöltésére van hivatva. Képes kifejezéssel élve, mikép a fa éltetője a rajta levő lombnak s a lomb viszont múlhatatlan tartozéka a fa életfeltételeinek, azonképpen olybá vehetjük s egyszersmind értelmezhetjük az érzelem és az értelem egymáshoz való viszonyát s annak tulajdonképpeni rendeltetését. Az értelem földi pályafutásunk mindenrendű és nemű küzdelmeinek keresztülvivője; az érzelem pedig létfentartásunk láncolatának a kapcsolata. Minden íöidi értékünk, avagy értéktelenségünk egyes-egyedül az érzelmi világban gyökerezik. Benne &z utcán. Kart karba öltve, utcahosszat Vidáman járunk, te meg én, Elmulatunk a zsibongáson, A zajgó népek tömegén. Koldus ha jön, azt megsajnáljuk, Kinevetjük a szeladont, Ha monokliját felcsiptetve Reád kacsingat — a bolond ! A virágárus kis leánytól Megveszünk minden ibolyát, S vigasztaljuk szegénykét, hogyha Elsírja bánatát, baját. Ha két szerelmes megy előttünk, Kart karba öltve, vidoran, Én megszorítom kis kacsodat, S te közelb simulsz boldogan. De ha egy pár jön velünk szembe, Szótlanul, némán, ridegen, Szivünkben fájó érzés támad S átborzong rajtunk hidegen. Szótlanná lesz csicsergő ajkad, Mosolygó arcod komorul, Bántóvá lesz a zaj a zsibongás, Kék ég, verőfény elborul. Elsiettünk mellettük félve, Nem mondva, kérdve, hogy hová, De megátkozva azt a percet, Meby őket elibénk hozá ! éljük valamennyi örömünket s bánatunkat ; nélküle egyéniségünk világa teljesen kietlen; sivár és fásult lenne. Az érzelemvilág hiján azonosak lennénk pld. a napsugár nélküli tavaszhoz; az illat nélküli virághoz, vagy a lombtalan fához. Az érzelemvilág, mint a szellemvilág egyik főköre részleteiben véve felette bonyolult s rejtélyes. Ámde a szorgos tanulmányozás s kitartó megfigyelés némileg fellebbentheti ama leplet, mely alatt az érzelmivilág jelenségei rejlenek. Az érzelmivilág alapos ismerete az egyén nevelésénél és oktatásánál megbecsülhetetlen értekkel bir. Sőt a gyermek ésszerű nevelése és oktatása egyenesen megköveteli, hogy ne csak az értelmi, hanem azzal egyetemben az érzelmivilág fejlesztésével s irányításával is foglalkozzunk. Sajnos azonban, ez alkalommal őszintén be kell vallanunk, hogy manapság a gyermek nevelésénél s oktatásánál sokkal kisebb mérvben foglalkoznak az érzelmivilággal, mint az értelmivel. Pedig az élettani tapasztalatok eléggé élénken tanúskodnak, hogy az érzelmivilág bárminemű és fokú mellőzése épp annyi, sőt talán több s veszedelmesebb szellemi félszegségnek, hibának stb. az okozója, mint esetleg ellenkezőleg. Eszerint a gyermek nevelése s A bennem támadt kinos érzés Csak sejtelem maradna bár ! De félek, hogy ami szerelmünk Jövendő képe ez a pár! . i . Ballá Miklós. Régi tartozás. Irta: Fülöp Zsigmond. Az nap egész délelőtt nagy volt a forgalom a bankban. Az igazgató szobáját valósággal meg ostromolták a felek, a bank tágas helyisége . is állandóan telve volt ügyes-bajos emberekkel s a lélekemésztő lázas munkában eltikkadt hivatalnokok idegesen tekintgettek a hivatali órára, melynek mutatói könyörtelen lomhasággal kerülték körül a numerusok lapját. A prokurista és pénztáros egyértelmüleg kijelentették, hogy meg kell őrülni a sok dologtól, a többi hivatalnokok is ezen a nézeten voltak, — bár ők ezt csak magokban gondolták. Délfelé, mikor egy kissé enyhült a helyzet s kezdett a munka a rendes napi kerékvágásba térni, egy fekete ruhás hölgy lépett a helyiségbe. Az elegánsan öltözött, feltűnően szép „fél" megjelenése egy pillanatra felvillanyozta a fáradt tisztviselőoktatása csak akkor lehet helyességében teljesen rendületlen, ha az annál megkívántató feltételek ugy az értelemre, valamint az érzelemre vonatkozólag mindenkoron kellőleg érvényesülnek. Mert, mit érne bármily széleskörű ismeret, nagyfokú tudás akkor, hogyha mellőle az élet nemesitője, üdítője: az érzelem hiányoznék. S vájjon léteznék-e széles e világon annyi gőgös, irigy, kabzsi, közömbös, önző, féltékenykedő, bosszuvágyó, kegyetlen, szélhámos, öngyilkos, erkölcstelen, hiú, alattomos, érzelgős stb. egyén, hogyha az érzelmivilág helyes irányítására a jelenleginél hatványozottabb gondot fordítanánk ? Bizonnyal nem. Mi itt tehát a teendő ? Legeslegelsőbben az, hogy a gyermek érzelmivilágát mindjárt kezdet kezdetétől fogva fejlesszük s céltudatosan irányítsuk. Azonban e téren szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy a gyermek érzelmivilágának helyes irányítása nem éppen könnyű munka. Mik lehetnek tehát azon irányelvek, melyek a gyermek érzelmivilága helyes irányításánál kellő érvénnyel s sziklaszilárd hitelességgel birnak ? Ahhoz, hogy a gyermek érzelmivilágát helyesen fejleszthessük s ezzel együtt irányithassuk, szükségünk van elsősorban azon általakét, sajnos azonban, a hölgy az igazgatót kereste s igy a másik percben már eltűnt az igazgatói szoba kipárnázott ajtaja mögött. Az igazgató egyedül volt szobájában, asztala fölé hajolva mélyen elmerült egy terjedelmes birtokiv rejtelmeibe s a belépő hölgyet észre se vette. A hölgy türelmesen várt s közben végig szemlélte az előkelő berendezést, melynek a minden oldalon gazdagon elhelyezett pazar szőnyegek bizonyos tompa hangulatú keretet kölcsönöztek. Az első benyomás után nem valami nyájasnak tartotta a környezetet, inkább a hivatalos ünnepélyesség jutott eszébe a látottak után s egy pillanatra különös, kényelmetlen érzés fogta el. Tovább azonban nem gondolkozhatott ezen. mert "az igazgató feltekintett írásából, csodálkozó tekintettel nézett reá. Az asszonyt nem hozta zavarba a meglepetést jelentő tekintet, mert azonnal az ügye elmondásához fogott. — Kálmán Lőrincnek egy régi váltója járt le ma délelőtt, arra kérem az igazgató urat, hogy szíveskedjék a további eljárást felfüggeszteni, mert holnap reggel a tartozást rendezni fogom. Azt hiszem hogy kérésem teljesítése nem fog különösebb akadályokba ütközni. Meglátszott a szavakon, a biztos hanghordozáson, hogy azt a pár mondatot nos törvényekre, melyek egyrészt az egyén egész mivoltára, másrészt kizárólag érzelmivilágára általánosságban vonatkoznak. Ezenkívül teljesen tisztában kell lennünk a nevelendő egyén úgy testi, valamint lelkivilág állapotával, nyilvánulásainak terjedelmi körével, fejlődésével, másokétól való eltérésével, helyes, esetleg félszeg irányával, hibáival, fejlődésének akadályaival, az akadályok okaival s végül az irányítás számottevő feltételeivel s létező követelményeivel. A gyermek érzelmivilágának mineműsége, terjedelmi köre, tevékenykedése stb. számtalan körülménytől függ. Azonban legfőképpen függ az átöröklés tulajdonságaitól s ezek kapcsán a lélek és a szervezet állapotajellegétől s a környezet hatásától. Minél zsengébb és érzékenyebb a szervezet, annál fokozottabb az érzelmivilág egyes köreinek a nyilvánulása s szerepe. Mert tudvalevő, hogy az érzelmek keletkezésének egyik legszámottevőbb föltétele a szervezet különös érzékenységi foka. A gyermek szervezete sokkal zsengébb s ezzel együtt érzékenyebb, mint a felnőtté, mi maga után vonja az érzelmivilág egyes köreinek nagyobb tevékenységét s vezérlő szerepét. A gyermek egész mivoltát bizonyos ideig nagyobbára csak érzelmei vezérlik s kormányozzák. Később a szervezet erősbödésével előre begyakorolta. Hideg egyhangú kérés volt ez, teljesen illett ahhoz a tompa hangulathoz, mely a szobában uralkodott. Csakhogy az igazgatót ezek a szürke szavak egy Kissé kellemetlenül érintették. Végre is nem igy szoktak vele beszélni, különösen azok, akik kérni szoktak tőle valamit s bizony a szavakra még jobban elbámult és hirtelenében * azt sem tudta, hogy mit feleljen. Odalépett a hölgyhöz és udvariasan kérdezte : — Bocsásson meg nagyságos asszonyom, de az előbb nem értettem tisztán szavait, legyen olyan kegyes és adja elő mégegyszer kérését. Az asszony pedig mégegyszer elrecitálta előtte úgy, mint az előbb tette. — Köszönöm — felelte az igazgató — de ne haragudjék meg érte, hogy ha azt merem megkockáztatni, hogy erre a hideg hangra, erre a kimért ünnepélyességre talán még sem nyertem érdemet. Bár ez is csak igazolja azt, amit ezelőtt tiz évvel tapasztaltam, mégis azt hittem, hogy uj találkozásunkkor legalább nem fogja elárulni azt a véghetetlen nagy ellenszenvet, melyet irántam érez. Lehet, hogy csak ez a hivatalos helyiség teszi a helyzetet olyan hideggé, de higyje el, hogy mindenkor örömömre szolgál, ha önnek valami kérését teljesíthetem.