Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-26 / 34.szám

az érzelmek hatalma mindinkább csökken s főszerepük mellékszereppé sülyed. Az érzel mi világ tevékenységi körét nagyban befolyásolja a gyermek vérmérséklete. Mert kétségtelen, hogy más-más az érzelmek szerepe és mineműsége mondjuk a szagvinikus gyermeknél, mint a melancholikusnál s viszont más a cholerikus, mint a phlegmatikus gyermeknél. Azonban általánosságban véve a gyermekek javarésze szangvinikus természetű;-eme természet később, az ifjú kor derekán nagyobbára cholerikussá válik. Az érzelmivilág helyes irányításánál számba kell vennünk a gyermek korát, fejlettségét s nemét. E helyütt modanom se kell talán, hogy a gyermek érzelmivilága a korral egyre változik. Egyes ténykedési körei teljesen el-eltünedeznek s helyükbe ujak, az előbbiektől többé-kevésbbé elütő színezetűek merülnek felszínre; mások ismét alapjukban megizmosodnak ; avagy bizonyos mértékig lefokozódnak. Ami. pedig az érzelmivilágnál szereplő gyermek nemét illeti ; arra nézve röviden megjegyezhetjük, hogy a leányok a természettől gazdagabb s nemesebb érzelmivilággal vannak felruházva, mint a fiuk, mi az irányitásnál különösképpen figyelembe veendő. Az irányítás helyessége magába zárja az érzelmivilág alapos ismeretét is, mert éneikül a szóban forgó munka teljesen meddőnek bizonyulna. Ez alkalommal nem terjeszkedünk ki a-z érzelmivilág minden egyes körére s mineműségére, csak közbevetőleg említjük, hogy maguk az érzelmek lehetnek: kellemesek és kellemetlenek. Mint a kellemes, úgy a kellemetlen érzelmek lehetnek vagy értelmiek, vagy pedig érzékiek. A fejlődéstan törvénye bizonyítja, hogy a gyermek érzelmivilágának valamennyi körét magával hozza a világra. A létező érzelmek közötti különbség csak az, hogy a gyermek egyes érzelmei korábban, mások ismét későbben lépnek a cselekvés terére. A gyermek érzelmei között találunk olyanokat, melyek kizárólag maguktól támadnak s olyanokat is, melyek Az asszony hideg arcát gyönge pir futotta át s bár látszott rajta, hogy benső küzdelmét leplezni igyekszik, a hangja halk rezgéséből nyilvánvalóvá lett, hogy egész máskép érez, mint a hogyan gondolatát kifejezi. — Azt gondoltam, hogy hivatalos ügyben legmegfelelőbb lesz az a forma és hang, melyet választottam. Nem akartam önnek bánatot szerezni újra, de . . . — Tehát beismeri ugy-e, hogy egyszer régen megvérezte szivemet ? — szólt közbe a férfi elfojtott, de szenvedélyes hangon. — Ó, nem hiszi el maga azt Ella, hogy mennyire megpecsételte akkor az én egész életemet! Pedig el kell ismernie, hogy nem érdemeltem meg. Tudnia kell, hogy azzal az egyetlen szavával mennyire szürkévé, egyhangúvá tette a világot reám nézve. Nem akarok ebben a helyzetben szemrehányást tenni önnek, de nagyon rosszul esett, hogy tiz év multán is olyan maradt, amilyen akkor volt. Büszke, hideg kimért és könyörtelen ! Ám jól van, ön tudja legjobban, hogy miért viselkedik igy, nekem nincs jogom ahhoz, hogy elbíráljam magatartását. Parancsol még egyebet? Az asszony a kérdésre zavarba jött. Tétován tekintett az előtte álló férfira, akitől kérnie kellett s aki örül, hogy vaszunnyadó állapotban vannak ; tehát bizonyos keltő erőre utalnak, hogy életműködésüket megkezdhessék. Az előbbi csoportba tartoznak az u. n. elemi érzelmek; az utóbbiba főleg azok, melyek a gondolkodással és az akarattal kapcsolatosak. A gyermek legeslegelső érzelmei az elemi érzelmek. Ezek magukba zárják az u. n. azonossági, különbségi, játék s a felismeréssel társuló érzelmeket. Az u. n. magasabbfoku érzelmek, mint pld. az értelmiek és az akaratiak, az agykéreg és az idegrendszer fejlődésével párhuzamosan haladnak s gyarapodnak. A gyermeknél sokszor nyilvánulnak az u. n. határozatlan érzelmek is. Az érzelmek keletkezési időpontja korántsem azonos minden egyes gyermeknél. Rendületlen összefüggésben van egyrészt a ' gyermek testi és szellemi állapotával, fejlettségével, másrészt a külsővilág hatásainak mineműségével s mennyiségével. • A szülőnek s a nevelőnek ismernie kell azt a mozzanatot, melynél az egyes érzelmek irányítása kezdődik. SŐt azonkívül ismernie kell a fejlesztés terjedelmi körét és az érzelmeknek abba való észszerű beleillesztését is. Mert helytelenségeket követne el akkor, ha az irányítás eszközeiül olyanokat választana, melyek a*z egyes érzelmeknek: pld. az irigységnek, a dühnek; a nagyfokú, félelemnek, stb. tápot nyújtanának vagy pedig pld. a hála, részvét, ragaszkodás, szemérmetesség, stb. felkeltését s izmosodását csökkentenék. Az előadottak nagy általánosságban némi útbaigazítást nyújtanak a gyermekek érzelmivilága helyes irányításában. Ez azonban édes-kevés ahhoz, hogy az érzelmivilág köreit helyesen fejleszthessük s irányithassuk. Ennek keresztülviteléhez minden egyes érzelmikör külön-külön való ismerete szükséges. Szobolovszky István. Városi közgyűlés. Csütörtökön délután 4 órakor tartotta a város képviselőtestülete lamit tehet érte, sőt kész esetleg egyebekben is szolgálatára állni. Erezte, hogy nem a hivatalos ember áll előtte, a ki kéréseket meghallgat vagy elutasít, a ki kegyeket oszt vagy könyörtelenül zárkózik el a segitség elől, hanem egy oly ember, a kit a szive is kormányoz gondolataiban és intézkedéseiben, magában már szemrehányást is tett magának, hogy ezúttal is félreismerte, de mindjárt igyekezett jóvá tenni hibáját. Ne haragudjék reám — kérlelte szelíden — de ez a nagy csapás tett olyan hideggé, komorrá ! Aztán meg, jól tudja, hogy ez a hely az én megboldogult uram életére sohasem hozott boldogságot, örömet, csak keserűséget és fájdalmat. Most sem jöttem volna magam, de azt gondoltam, hogy bizalmas dolgaimat sokkal célszerűbb lesz magamnak elvégezni, és — bevallhatom — hogy a maga jó szivére is számítottam akkor, mikor ide feljöttem. Ugy-e nem haragszik ? ! A férfi hallgatott. Eszébe jutott a mult s a mult ködében maga előtt látta azt a büszke leányt, ki egy napon, mikor az élete boldogságát akarta megtalálni, hideg szavával Örökre széttépte legszebb álmait. Egy pillanatra elvonult előtte az a tiz szürke év, melyben a munka fárasztó izgalmaiba temette el legszebb idejét április havi rendes közgyűlését a képviselőknek nem nagy érdeklődése mellett, amit különben a szőnyegre került ügyek fontossága méltán megérdemelt volna. Napirend előtt Tátus János intézett interpellációt a polgármesterhez a halastó ügyében. Szavai szerint a vizimunkálatok nagy terjedelmű magántulajdonnak az elöntését idézték elő. Állítása azonban, miként erről a közgyűlést Rothnagel Ferenc gazdasági tanácsos felvilágosította, túlzottnak bizonyult, mert igaz ugyan, hogy egyes területek, a melyeknek nagy része városi tulajdont képez, a földmunkálatok következtében elöntettek, azonban jóval nagyobb azon területek nagysága, melyek eddig az állandó nedvesség miatt használhatók nem voltak, mig a viznek levezetése folytán használhatókká váltak. Egyébként a még fennálló bajok megszüntetése iránt maga a bérlő, illetve a város fog gondoskodni. E választ tudomásul vették. A tárgysorozat első vitás pontja a függő kölcsön ugye volt. Többek felszólalása után a pénzügyi bizottság javaslatával szemben a tanácsnak javaslatát fogadta el a közgyűlés, elhatározván, hogy a városi alapokból a házi pénztár kisegítésével 36.000 korona függő kölcsönt vesz föl 4 százalékos kamattörlesztéssel. A kölcsön 2 év alatt lesz visszafizetendő, az első részletről pótköltségvetésben, a másodikról pedig a jövő évi rendes költségvetésben történik gondoskodás. A második fontos tárgy a villamos telep, kibővítésének ügye volt, melyre vonatkozólag a közgyűlés elhatározta, hogy a telepnek az üzem kibővülése következtében szükségessé vált és a megtakarítások szempontjából feltétlenül előnyösnek mondható beruházásokra 170.000 korona kölcsönt vesz fel az üzem terhére. A kölcsön törlesztése a költségvetést nem terheli. Ezután került tárgyalás alá a katonai barakk-tábor ügye: a már régebben elfogadott szerződés egyes pontjai ellen ugyanis a hadvezetőség, a közös hadügyminisztérium kifogásokat emelt, minek követkézéletének, hogy elhamvassza azt a mély fájdalmat, mely szivében égett s mely egy életet fosztott meg minden örömétől, minden verőfénytől. Ebben a percben ugy érezte, hogy ez az előtte álló asszony az ő örökös adósa, akinek talán eszébe se jut az a gondolat, hogy ezt a nagy tartozását kiegyenlítené. Ah pedig itt van az a perc, melyen számon kérhette tőle mindazt a veszteséget, melyet tiz, eltemetett esztendő rabolt el tele, talán itt van az a pillanat, melyben számadásra hívhatja fel az ő örökös adósát! ? Az asszony újra megszólalt. Talán nagyon megbántottam ? Haragszik ? Feledje el! — Nem, Ella —• szólt csendesen a férfi —- nem haragszom. De én nem ezt vártam. Emlékszik-e, hogy azon a végzetes napon mit fogadtam ?! Nos hát én megtartottam a fogadást, meg is tartom továbbra is, ha maga ugy akarja. Megfogta az asszony kezét, mélyen a szemébe tekintett és ugy kérdezte: — Megértetíe-e ?... Megértette-e ?. .. Az asszony nem tudott felelni, de a szemében megjelent fénylő könycsepp többet mondott minden, feleletnél. téfaen, miként azt annak idején jeleztük, egy kisebb számú tagokból álló bizottság küldetett ki, az ellentétek elsimítására. A bizottságnak a tanács által is elfogadott módosított szövege került a közgyűlés elé. A módosítás általában elfogadtatott ama pont kivételével, mely a hadvezetőségnek szerződésileg biztosította volna annak lehetőségét, hogy igen fontos esetekben joga lett volna a város előleges engedélye mellett még a harmadik napon is lőgyakorlatokat tartani. Ezt azonban a mezőgazdaság érdekében elfogadni nem lehetett, mert ez mig egyrészt arra határozott veszélyt rejt magában, addig másrészt a katonaság és polgárság közt súrlódásokra adott volna alkalmat. Ezzel remélhetőleg a barakk-tábor létesítésének minden akadálya elhárittatott. Az elég sokáig elhúzódott barakkügy után több kisebb jelentőségű ügy tárgyaltatott, melyek közül, mint fontosabbakat megemlítjük, hogy a nagykövezési munkálatok Späth József vállalkozótól véglegesen átvétettek, dr. Ráth Imre kórházi segédorvosnak két hónapi szabadság adatott; az esküdtképes egyéneket Összeíró bizottságba dr. Brenner Antal tanácsjegyző tagnak és biz. jegyzőnek megválasztatott. A közgyűlés esti félnyolc órakor ért véget. —r. Hogyan óvakodjunk a tüdővésztől? Irta: Okolicsányi-Kulhy Dezső dr.* (Folytatás.) A legsúlyosabb esetekben emellett hideg rázza a beteget, napjában egyszer, sőt többször is „fázik", akár a hideglelés rohamja kezdetén ; nem ritkán csillapíthatatlan hasmenések mutatkoznak. Ez utóbbi a bél sorvadását jelzi, ami a tüdővészhez (rendesen olyan betegnél, a ki a köpést lenyeli) hozzájárult, hogy a testet • még hamarább kimerítse, elpusztítsa. Mikor a gége is megbetegszik (gégesorvadás), ezt eleinte közönséges rekedtség árulja el, utóbb egész hangtalan, suttogó lesz a beszéd s a táplálkozás is bajos, mert a nyelésnél nagyon fájdalmas a gége fő. Honnan kapja az einher a tüdővészt r Más tüdővészes embertől vagy gumó'kórban szenvedő állattól. Az a parányi élősdi gomba, a gümőpálcika, a miről a bevezetésben szólottunk, benne van a beteg tüdőben, bélben, gégében ; ott fészkel a beteg részekben, hisz körülötte, a hol megtelepedhetett és elszaporodhatott a testben, ott fejlődött a betegség. Mikor a sorvadásos. ember kiköp, a köpése a tüdő beteg részéből jön (azért olyan sárgás-zöld a szine) s a kóros váladékkal együtt legtöbbször, a kifejlődött bajnál pedig mindig, kijönnek a köpettel a gümőpálcikák is, a tüdővész csirái, serege s tői .\ Ha ezeket egészséges ember beleheli, öntudatlanul szájába juttatja, lenyeli vagy egy sebjére keni s az emberben hajlandóság van a betegségre, megkapja a gümőkórt, legtöbbször a tüdősorvadást, ő is. Hasonlóképpen könnyen sorvadásba eshetik, a ki gümőkóros állatnak tejét, húsát kellő felfőzés, vagy sütés nélkül elfogyasztja. Főképpen a gyermekeket, a kik bőven táplálkoznak tejjel, fenyegeti erről az oldalról a baj, annál inkább, mert a tejbe tisztátalan kezelés mellett még kívülről is juthatnak gümőbacillusok.