Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-16 / 31.szám

Nagypéntek. A templom kárpitja ketté szakítva, az oltárok díszeitől megfosztottan és az ércnyelvek elnémulásával mély gyászban az Egyház. Jeremiás siralmainak bánatos dallamai töltik be a borongó világosságú templomok boltiveit és a templom valamely mélyében, lángok özöne között ott fekszik a Megváltó, ami Urunk, Jézus Krisztus. Mély alázattal, szokatlan áhítattal borul le a hivő a fény pompájában uszó sir előtt, hogy imádja őt, aki vérét áldozta az ember valódi boldogulásáért. A boldogulás alapföltétele a hit, a remény, a szeretet, amely ott rejlett az ember szivében, mióta a földön megjelent, de csak árnyalatával annak, amit Krisztus hirdetett. . Krisztus az, aki tanának igéivel és igéinek fényességével eloszlatja az árnyat s diadalra juttatja a gondolatot: hinni, remélni és szeretni, hogy nyomában a lélek boldogulása fakadjon, csergedezzen önmagunkért és embertársainkért. Örök, utolérhetlen és felséges tan! S vájjon a gyarlóságban azonos kortársai, származásával vele egy „Esztergom és Vidéke" tárcája Eäy csipetnyi hamu. (A halottégetők figyelmébe.) Irta: Pártos Zoltán. Róthauser doktor nem hitt abban a pesszimista-mondásban, hogy csak azokat a férjeket szarvazzák fel a feleségeik, akik nagyon szeretik őket. Neki magának egészen más nézetei voltak e dolog felől Szerette nagyon feleségét, aki szép volt és kedves. Megvolt benne minden nőies báj, minden vonzó, mi a tudós doktornak a tudományon kívül töltött óráit kellemessé és édessé tehette. Mert Róthauser doktor nagy tudós volt. Egész nap laboratóriumában dolgozott Mikroszkópokkal, bacilusokkal meg tudja a jó Isten mivel foglalkozott. Néha még a vacsoráját is a laboratóriumába vitette nemcsak az ebédjét. Ilyenkor persze egész nap nem látta az ő fiatal, szerelmes feleségét, a szőke Elzát. Mert Elza is szerelmes volt férjébe. Szegénysorsú és árva is volt, mikor Róthauser őt elvette. Azok közé a teremtések közé tartozott, akik nagy hálával tudnak viseltetni jótevőik irányában. És Elza ilyen jótevőnek tartotta az orvost. Ha Róthauser évekig magára hagyta volna a nemzetséghez tartozó férfiai, leányai hittek neki ? Nagyon kevesen s akik mégis, nem mertek szint vallani, kivéve Anyját, ki szűz méhében hordozta. Egy nagy része gyanakodott, kockázott, a hatalom tudatában élő sokaság pedig megvádolta, kigúnyolta, ostorozta és keresztreészitését követelte. A pogány Róma kiszolgáltatta őt, az Igazságot, ki igazságot jött hirdetni s magát azonosította az Atyával, kit nemzetsége évezredek óta Istenének vallott. Meghalt az akkori nép hite szerint a gyalázat-fáján, de amely ía örök tanának diadalmi jelvénye lőn : a keresztfán. Mint rendbontó ember lett vádolva s mint ember halt meg. Azért kiáltja oda a tömeg : Ha Isten fia vagy szállj le a keresztről! És Ő némán tűri a gúnyt, a megaláztatást, felsóhajtva: Beteljesedett! Beteljesedett mindaz, amit Ő reá vonatkozólag az atyák hirdettek és a látnokok jövendöltek s amely, ha csak mint sejtelem és minden ember lelkében élt és él is ma is, akik nem hisznek O benne. Az O halálának a ténye: a megváltás. A megváltás lényege pedig a lélek megszabadulása azon bilincsektől, mely őt kizárólag e földi élethez kötötte. 0 örök életet hirdetett. Örökön való boldogságot annak, ki tanításában hiszen és követi, örök kárhozatot annak, ki tudva Öt nem hiszen és nem követi. Mit tesz tudni Őt? Megismerni és ez a megismerés biztos útmutatója az ember üdvözlésének. De ne értsetek félre, nem pusztán az anyagiakban, hanem a lelkiekben is. És ebben van az erkölcsi erő, mely bánat oszlató, reményt nyújtó, de egyúttal megfélemlítő is. Elmélkedésünk alatt elvonuló látományban ott fekszik sziklába vájt sírjában a Megváltó. Reá gondolunk. De gondolunk-e arra, hogy az ő élete és halála nemcsak okulás, hanem követésre méltó példa és az Igazságért élni és meghalni. Mi az Igazság? Erre megfelel Jézus, midőn a római helytartónak imigyen felel: ..En avra születtem, és azért jöttem a világra^ hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindeti, aki az igazságból vagyon, hallgatja az én szómat." Ezen kijelentés pedig a Jézus ajkáról hirdetett Igéket értelmezi, amelyeket hirdetett, amelyekért szenvenejét, akkor sem lett volna semmiféle baj, mert az asszony nemcsak szerette urát, hanem nagyon erényes is volt. Pedig, de sok veszedelem környékezte. Ha valamely mulatságra, vagy estélyre voltak hivatalosak; ő volt a társaság központja, kinek annyi áldozatkész lovagja volt, amennyit akart. Sőt egyszer a júrista bálon egy fess huszárfőhadnagy ott a szeme előtt lőtte agyon magát a bálteremben, mert nem táncolta vele a francia négyest. Róthauser rögtön hivatta kocsiját és haza mentek. Egész uton egy szót sem szóltak egymáshoz. Másnap se. Harmadnap se, mert a doktor valami uj szérum feltalálásán dolgozott és csak késő éjjel került haza. Másnap reggel a felesége tiszta feketébe volt öltözve, Róthauser megütődött. — Talán csak nem . . . Szólt kétkedő szemekkel. — Igen, eltalálta Oszkár. Őt gyászolom, aki az én ostoba, gyerekes játékom miatt fejbelőtte magát. — Az orvos nem birta megállani, hogy el ne nevesse magát. — Ezt ugyan jó mondta Elza! Gyerekes játék. Hahaha ! És ha szabad tudnom, mióta tart ez a gyerekes játék. — Az nagyon régóta. — Az a száraz, komoly hang, mellyel az asszony e két szót kimondta, mintha egyszerre kijózanította volna az orvost. — Úgy ? Azt nem is sejtettem. — Tudom, különben nem nevetett volna az imént oly gúnyosan. — És ezt Ön csak olyan tréfának, hogy is mondta az imént: gyerekes játéknak tartja ? — Hogyne! — Hát én csak olyan gyerekes játék vagyok ? — Vagy azt hiszi maga, hogy én talán egy szőke bacillus, semmi egyéb ? Most fordult csak egyet a tudós doktorral a világ. Igaza volt csakugyan ennek az asszonynak, de most már mit csináljon. — A mikroszkópját keresi — kérdezte nyugodt, gúnyolódó hangon az asszony? — Ne gúnyolódjék tovább, Elza : ehhez nincs joga avval a férfiúval szemben, aki íérje Önnek és, aki csak szeretni tudja magát. -— Ha ugy akarja : nem szólok egy szót sem többet. — Sőt éppen kérni akarom, hogy mindent mondjon el az igazsághoz hiven és a többi. — Mindent? — Igen. Azt, hogy mi volt az a tréfa, az a gyerekes játék, mit jelent ez a gyász és a többi. (A jó doktornak az volt a szokása, hogy mindég oda tette a „s a dett és meghalt. Az Igének pedig leglényegesebb része az a tan, amely az embert az Atyával való egyesülésre vezeti. A Megváltóban való hit vezessen tehát nagypéntek napján a sir látogatására, hol térdre borulva Előtte, imádkozunk Önmagunkért, családtagjainkért, barátainkért és az öszszes emberiségért, akikért kereszthalált szenvedett. Bertalan Vince. Áz iparosok és a szocializmus. A föld a maga munkásainak biztosítja a munkát. De óriási munkásanyag marad, mely a föld mivelésénél már nem kaphat munkát. Ennek az ipar ad foglalkozást. Azonban szükség van bizonyos kapocsra a termelők és fogyasztók között és erre egy külön foglalkozási ág van hivatva: a kereskedés. Ha végigfutunk ezeken az adatokon, látjuk a természet által örökül adott óriási nyugvó tőkét, látjuk az élő munkaerőben kifejeződő nagy nemzeti kincset s világossá válik előttünk annak a szüksége, hogy mindez a rengeteg érték a munka révén hozhatja meg gyümölcsét és csak e réven menthető meg az elpusztulástól is. Egész nagyságában áll előttünk többit" a mondat végére, ha azt hitte, hogy hallgatója már a továbbiakra magától is rájön,) — A tréfa az volt, hogy tréfából, vagy ha tetszik: gyerekes játékból, szeszélyből, nem táncoltam vele a négyest. E gyász pedig azt, hogy én miattam ölte meg magát. Szegény ember. — S a többi? — Több nincs. Több? — Ugy? — lélegzett fel az orvos — már azt hittem, hogy több is van ... De erre már Elzát is elhagyta a nyugalom Hát mit hitt maga rólam ? Talán valami szeretőjének tart. No ez ugyan jól van! — S azzal úgy el kezdett sirni, hogy az orvosnak kellett még bocsánatot kérni a feleségétől, hogy hát ő nem is így, hanem úgy gondolta s a többi. Az asszony pedig megígértette vele, hogy a főhadnagy sírját megkoszorúzzák, s hogy ezentúl nem fogja őt nap-nap után magára hagyni, mialatt a laboratóriumban bacillusokat mikroszkópizál, hanem több időt szentel a feleségének. S csakugyan így történt minden. A laboratóriumot ehette a penész, teleszőhette hálóval a pók: a kutya sem nézett feléje. Az asszoy boldogsága teljes volt, de nem tartott örökké. Az orvosi tanács valami pályadijat tűzött ki a küteges hagymáz bacillusának,