Esztergom és Vidéke, 1908
1908-04-09 / 29.szám
Dr. Perényi Kálmán alispán az ülést azzal nyitotta meg, hogy tudja, miszerint a város képviselőtestülete az intelligencia oly magas fokán áll, hogy felesleges külön hangsúlyoznia, miszerint a személyi szimpátiák mellőzésével, tisztán a város jól felfogott közérdekét fogják a választásnál szem előtt tartani. Ezután kezdetét vette a választás. Polgármesternek nagy lelkesedéssel Vimmer Imre választatott meg, akinek ellenjelöltje nem volt. A gazdasági tanácsosi állásra hárman pályáztak. Kollár Károly, Röthnágel Ferenc és dr. Brenner Antal. Brenner visszalépése folytán a két előbb nevezett között folyt le a a választás, melynek eredménye Rothnagel Ferenc győzelme lett. Főügyésznek az egyedül pályázott, volt főügyész, dr. Földváry István választatott meg. A főjegyzői állásra Osváth Andor és dr. Brenner Antal pályáztak. A küzdelmesnek Ígérkezett választás Osváth Andor megválasztásával ért véget. Tanács jegyzőnek dr. Bre?mcr Antal, — Mérnöknek Tiefenthal Gyula, — Számvevőnek Huray Ferenc választott meg, akik mindhárman egyedül pályáztak a nevezett állásokra. Az adópénztári állásra Fray Vince, Koksa Tivadar és Dóczy Antal pályáztak. Túlnyomó nagy többséggel, szavazás folytán Fmy Vince választatott meg. Házi pénztári ellenőri állásra Koksa Tivadar, Bérczy Endre és Sinka Ferenc adtak be pályázatot. A két utóbbinak visszalépése folytán, Koksa Tivadarral töltetett be az állas. Az adópénztá?'i ellenőri állásra, miután Fray Vince — aki szintén pályázott — pénztárnokká választatott meg, Bérczy Endre lőn megválasztva. A kózgyámi állásnál ismét erősebb küzdelem folyt le a választásnál. Pályáztak: dr. Brenner Antal, Fínta Árpád, Záhorszky Árpád és Sinka Ferenc. A választás a három utóbb nevezett, illetve Finta Árpád és Sinka Ferenc között folyt le. Győztes Sinka Ferenc lett. gában, némi kételyeim vannak, fogta a báránybőr süvegét, s nem éppen szabályosnak mondható bókolással kiperdült az ajtón. Én pedig az „1763. számú hű előfizető "-nek azt válaszoltam, hogy a hurka kérdés még ez ideig eldöntetlen maradt, forduljon kérdésével a m. kir. tud. akadémiához. Ezután pedig az öreg Hidvéghynét lapunkban három hasábra menően elsirattam, kinem felejtvén azon vallásos érdemét, hogy a „kalamukai" szentegyháznak ő ajándékozta a legszebb zászlót, melyet nem kevesebb, mint 17 frt. 50 kr.ért vett nyelestül együtt. — Közben pedig délre járván az idő, fölkerekedtem, hogy személyes lépéseket tegyek Pfloki feltalálása ügyében. . . . Harangozó János habár a falun kivül lakott, mégis belső ember gyanánt szerepelt, ő töltötte be ugyanis Kalamukán a lámpa gyújtogatás és a kutyapecérség fontos tisztét! Nappal a kutyákat fogdosta össze nyakkendő nélkül, éjjel pedig a lumpokat támogatta haza, rendesen hasonló állapotban. — János bácsi a házát zsuppolta mikor beléptem az udvarba. Mindjárt tudni sem akart jövetelem céljáról, folyton azt hajtogatta, hogy ma a zsuppolási műveletet okvetlenül be kell fejezni, mert különben megveszi az Isten hidege familiástól kutyástól együtt. — Mikor azonban a két kemény forintok Az idő nagyon előre lévén haladva, a további választások, két szavazatszedő küldöttség előtt folytak le. /. számtisztnek Csongrády Dezső választatott meg, a másik pályázó, Cseicsner Ferenccel szemben. II. számtiszt Pongrácz László lett, aki egyedül pályázott. A I/I. számtiszti állás Holly Sándorral töltetett be, miután ellenjelöltje Magyar Endre pályázatát viszszavonta. A IV. számtiszti állásra Magyar Endre, Némethy László és Pálfi Rezső pályáztak. A két utóbb nevezett visszalépése folytán az állás Magyar Endrével töltetett be. A kiadói állás volt a második, melynek betöltése körül ugyancsak nagy küzdelem folyt le. Stancsics Gyula, Gerlei Dániel és Magyar Endre pályáztak. Szemben egymással a két előbb nevezett állott, kik közül Stancsics Gyula 2 szavazattal győzött. A rendörirnoki állás volt a legérdekesebb. Ezen állásra négyen pályáztak: Pálfi Rezső, Némethy László, Ujfalusy István és Vereh János. A küzdelem Pálfi Rezső és Ujfalusy István között folyt le. Érdekes a választás annyiban volt, hogy most nevezettek egyformán haladtak, itt-ott, egyik a másikat eggyel megelőzte. Az eredmény az lett, hogy Pálfi Rezső 1 szavazattal győzött. Közigazgatási imokká az egyedül lyázott Némethy László választatott meg. Szülésznőnek Weisz Henriknével szemben, Uhrik Mihályné lett megválasztva. A választások megejtése után a megválasztottak az esküt nyomban letették. Dr. Perényi Kálmán alispán a tisztújító közgyűlést azzal a szavakkal zárta be, hogy akik a választási küzdelem teréről megsebezve, mint legyőzöttek távoznak, ne adjanak helyt bensőjükben a keserűségnek, hegessze be a valóra nem vált remények ütötte zsebeket az a tudat, hogy a legjobb tudomás szerinti közérdek vezette a választókat elhatározásuknál. Ezután átadta a város pecsétjét és a levéltár kulcsait, mint a hatalom jelvényeit az újonnan megválasztott polgármesternek azzal a kijelentéssel, hogy becsületesebb, jóravalóbb, hűségesebb és munkásabb kezekbe azokat le nem tehetné. Üdvözölte a tisztikart, szerencsét és kitartást kívánva munkájához. Vimmer Imre polgármester köszönetet mondott ezután az alispánnak az ülés vezetéseért, aki nemcsak vallja magát a város fiának, de tetteivel is azt dokumentálja. A tisztújító közgyűlés befejeztével megköszönte a polgármester a maga és tiszttársai nevében a bizalmat és a jövő munkájának programmját ismertette a képviselőtestüléttel. Frey Ferenc emelkedett ezután szóllásra. Örömét fejezte ki az újonnan megválasztott tisztikar felett, melynek erőt, egészséget kívánt, hogy megelégedéssel felelhessen meg annak a feladatnak, melyre vállalkozott. Sok mondani valója volna úgymond a tisztikarhoz, hogy annak figyelmét egyre-másra a jövőre nézve felhívja a teendők iránt, ebben azonban az előrehaladott idő gátolja. Egyre azonban mégis kéri a polgármestert, hogy legyen gondja arra, hogy az iskolák, templomok ajtajai, hova a jövő nemzedék jár csoportosan, nagy számban, úgy alakíttassanak át, hogy azok kifelé nyíljanak, mert habár figyelmeztetése, kérése talán mosolyra is gerjeszt egyeseket úgymond, de a közelmúlt eseményei tanuk és példák arra, hogy a kérdés felett napirendre térni, közbiztonsági tekintetekből nem lehet. Dr. Helc Antal időszerűnek és alkalmásnak találta a napot, mely ünnepszámba megy a városnál, hogy felemlítse és figyelmébe ajánlja az uj tisztikarnak és tanácsnak, miszerint első teendői sorába iktassa Esztergom rendezett tanácsú városának, törvényhatósággá leendő átalakításának kérdését. Osváth Andor újonnan megválasztott főjegyző köszönte meg ezután a választók bizalmát, ki úgymond nem hiúságból, de azért pályázott ama állásra, hogy a városnak uj állásában hasznos szolgálatokat tehessen. Miután állandó polgármester helyettesül Hoffman Ferenc p. ü. tanácsos enunciáltatott, az ülés d. u. 3 A 2 órakor a polgármester éltetésével véget ért. _r. HÍREK. — Az új plébános beiktatása. Mátéffy Viktor belvárosi plébános vasárnap tartotta ünnepélyes beiktatását a belvárosi plébánia templomban. Az ünnepélyes egyházi szertartást dr. Fehér Gyula p. kanonok végezte, mint Graeffel János p. kanonok főesperes megbízottja. Ismertetve a napnak, az ünnepélynek jelentőségét, felolvasta az érseki helynök által küldött plébánosi megbízó levelet, mely után az uj plébános hitvallástétele következett, melynek végeztével átadta dr. Fehér Gyula a templom kulcsait, a szertartáskönyvet és az evangéliumot, mint a plébánosi stallum jelvényeit. Ezután dr. Fehér Gyula völt plébános p. kanonok búcsúzott el érzékenyen híveitől, kiknek negyed századon át volt buzgó lelkipásztora. Miután a manuduktor a stólát az uj plébános nyakába akasztotta, ez a szószékre lépve, szép beszédben ismertette hivatását. Az ünnepélyes aktust szent mis2 zárta be. Délben a plébánián ünnepi ebéd volt, melyen a kegyuraság vett részt. — Áthelyezés. Marcsa Dániel 26. gy. e. hadnagy, 3 évi itt tartózkodás után a győri zászlóaljhoz helyeztetett át. A rokonszenves fiatal ember távozásának hirét sajnálattal közöljük, mert közkedvelt tagja volt polgári társaságunknak. — Rakovszky István Esztergomban. Rakovszky István a képviselőház elnöke, valóságos belső titkos tanácsos, mint a katholikus népszövetség országos elnöke, az esztergom—vízivárosi népszövetségi alakuló értekezletre vasárnap reggel, Nána felöl érkező gyorsvonattal Esztergomba jött s a vízivárosi plébánia vendége voit. A délelőtt folyamán 1 I% 11-ig a plébánián tartózkodott, majd megtekintette az egyházmegyei könyvtár műkincseit, 11 órakor kíséretével a „Fürdő" nagytermében zajos éljenzés között megjelent s megtartotta nagy tetszéssel fogadott buzNepomuk Jánosnak hivják, kalamukai benszülött és kalamukai lakos, neki joga van itt szerenádot adni. De mi előbb érkeztünk ide, tehát mienk az elsőbbség — mondám — de Muki hallani sem akart erről, hanem • felszóllitotta Jónást, hogy hajlandó-e 10 friert a banda másik felével is átpártolni. Persze, hogy ráállt a semmirekelő s mérgemben nagyot húztam Jónás hátára fütykösömmel, melyből verekedés támadt a banda tagjai között is és a brugós hátulról hangszerével ugy talált kupán eszközölni, hogy „az eget is bőgőnek néztem", többre nem emlékszem, mert az ütés hatása alatt eszméletemet vesztettem. Mikor felébredtem, Klárikáéknál találtam magam s Klárika gondos ápolása alatt hamar felépültem. Muki az eset óta nem mert mutatkozni, nyilván a vizsgára készült, hogy Klárika kezét mielőbb elnyerje. Rövid idő múlva egy szép napon megkértem Klárika kezét s ő boldogító „igent" mondott. Pár nap múlva a „Kalamuka és Vidékében" a következő hir volt olvasható : „Hidvéghy Klárika és Madzag Kálmán jegyesek". Muki pedig bánatában megalapította a „Kalamukai agglegények clubját". csörgéset meghallotta, nyomban lemászott a létrán, s bevallotta, hogy Pflokit el csípte, mivel nem volt rajt „billog". Néhány perc, a Pfloki karjaimban pihent. Másnap Klárikáékhoz mentem, ez alkalomra fehér kravátlit, sárga keztyűt, s galambszürke nadrágot vettem fel, mely utóbbi miatt Kalamukán számos irigye m akadt. — A kutya protekció ugyancsak előnyömre vált, mert ezután mindennapos vendég voltam szivem választottjánál, Klárikáéknál. Bosszúságomra Muki is folyton ott lebzselt Klárika körül, s azozsonna időre is pontosan megszokott jelenni, különben távoli rokona volt Klárikának és kezére is pályázott, de minthogy még nem tette le a birói vizsgát, két izben kosarat kapott, a mi nekem szerfölött jól esett, mert különben vége szakadt volna a „kávédarálások és udvarlások" boldog korszakának. Rohamosan közeledtünk Klárika születése napja felé, ez alkalomra felfogadtam Kalamuka egyetlen zenebandájának a felét. — Az egészet akartam, Jónás primás ugy nyilatkozott, hogy a banda másik fele máshova lett szerződve, bekellett tehát érnem a felével. A nevezetes napon nem mentem Klárikáékhoz, csak egy virág csokrot küldtem névjegyemmel együtt, este felé pedig betértem a „Vörösökörbe" egy kis sziverősitőre. — Muki is ott tartózkodott, s kalamukai tájszólás szerint, már „leszopta magát". Tiz óra lehetett midőn Jónás figyelmeztetett, hogy ideje lenne már indulni, s fel kerekedtünk, hogy Klárikának „szerenádot" adjunk. Holdvilágos éjszaka volt, a hó csak ugy csikorgott a talpunk alatt, a brugós folyton azt hangoztatta, hogy befagy a hangszere, mire megkínáltam a korcsmából magammal hozott „gugyiból" s a banda többi tagjai is jót húztak belőle. Az ablak alá értünk, na most megembereld magad Jónás, szóltam. Igenis tekintetes uram. Gyönyörűen húzta a cigány „csak titokban akartalak szeretni" s már vártam, mikor fogja Klárika kivilágítani az ablakot, mikor a ház túlsó végén felhangzik a „Bur induló" s előttünk a banda hat elszegődött tagja Muki élén. Iszonyú hangzavar keletkezett, mely beillett egy nagyobbszabásu macskazenéneki. A cimbalmos a túlsó táborban volt s egy hordár forma ember hátára fektette hangszerét s azon olyan emberség es munkát vitt véghez, hogy kezdtem megsajnálni a szegény cimbalomtartó atyafit. A [hangzavar nöttön-nött s intettem, mire Jónás abban hagyta a nótát s a szomszédok is felhagytak a zenével. Ha el nem hallgat az úr rozoga h angszereivel, hát bekísért etem. Muki azt válaszolta, hogy őt Kormos