Esztergom és Vidéke, 1908

1908-06-18 / 49.szám

Az Urnák napja. Ma, pünkösd nyolcada után való csütörtöki napon, Dávid zsoltárával repeső örömmel énekli az Egyház: „Etette őket a búzának legjavával és kielégítette a sziklából folyó vizzel. Alleluja!" Tarackok dördülése, harangok zúgása jelzi a nap nagy jelentőségét, amely annak emlékére rendeltetett, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az utolsó vacsorán az 01táriszentséget szerezte, amely szavai szerint: az ő teste és vére és aki a kenyerét eszi és issza vérét, az örökké él. Diadalmi ünnep, amelyen az 01táriszentséget virághintette utakon körmenettel, fényes kísérettel viszi körül az Egyház felkentje, mert tudva van, hogy abban Szerzője a kenyér színében valósággal jelen vagyon; mennyből alászállott kenyér, angyalok eledele s ha élvezzük azt, O bennünk s mi Ő benne maradunk. Utcáink, tereink, lakhelyeink és mezőink mindenütt az Isten templomává válnak, ahol a hivők sokasága áhítatos énekekkel kiséri a legszentebbet, a legtökéletesebbet. VirágosVölgyi árVák, Irta: Szőke Bandi. Éppen sétáról tértek haza a püspöki szeminárium növendékei. Kiki sietve szobájába ment, hogy némi pihenés után hozzálásson a munkához. Barna Miklós, az árva ifjú levita is betért már szobájába. íróasztalán egy eljegyzési kártyát talált: BARNA VILMA és HALMOS ZOLTÁN jegyesek. E hir nem lépte meg. Unokanővére, Vilma eladó leány volt már és mivel a nőnek az az ideális életfeladata, hogy egyrészt gondos családanya legyen, másrészt arra érdemes férfiszivet boldoggá tegyen szerelmével; egészen helyesnek találta unokanővére lépését. S felhangzik a magyar hivők leggyönyörűbb imádsága: Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra a mi királyunkat. Rontsd meg mi ellenségeinket, Akik üldöznek bennünket. Vallásos érzületünk a haza szent fogadalmával szétválaszthatlanul él szivünkben s ez adja ajkunkra az imát, amelynek egyszerű és mégis fenséges dallamában van valami megkapó, amely könnyekre fakaszt, hogy könnyeinkkel áztassuk a diadalmas nap virágos útjait. Oltárok emelkednek útjainkon, igy válván részesévé lakóhelyeink az Ur hajlékának, amelyben a tömjénfüst felhőként gomolyodva száll fel hozzá, ki a szent misében mindenkor közöttünk lakozik. És követi az ős hitvallás, amely szerint : Ez nagy szentség valóban, Ezt imádjuk legjobban, Melyet Jézus nekünk hagyott Testamentomban. Tarackok dördülése, harangok zúgása, hivők dallamos imája, papok zsolozsmája, madarak csicsergése a legharmonikusabb rezgésben hirdeti, hogy nagy nap van : az Urnák napja, amelynek előképét az ószövetségben is megtaTöltse be ő is Éva példájára, mint az isteni Gondviselés eszköze, az élet rögös útján sokszor ellankadó férfi mellett a buzditó és vigasztaló őrangyal szerepét. -* Elmúlt egy hét. A növendékek néhány napi szünet előtt állnak. Az egyik olvas, a másik, ki hires fizikus hírében áll, egy érdekes kísérlettel mulattatja társait. Barna Miklós is ott ül Íróasztalánál; levelet ir: Kedves Vilma ! A minap, miután eljegyzési kártyádat és mellékelt szívélyes meghívásodat a lakodalomra megkaptam, egyik sétánk alkalmával kertünk lombos hársfái alá vonultam, és átadtam magamat a képzelet játékának. Közben egy csoport 'fecskét vettem észre, mely repülési próbákat tartott. E néhány madár egy falunkbeli csendes fészket varázsolt elém, melynek fiatal üde lakója szárnyrakél és szintén útnak indul. Oly jól esett az a tudat, hogy mig a saját erejére utalt fiatal fecskemadár örök búcsút véve szülőitől, teljesen önálló életet kezd, addig az embereknél a szülő és gyermek közti viszony a kirepülés után is fennmarad. Ki tudja, talán már az új házába való legelső átköltözés alláljuk abban, hogy a frigyszekrény, melyben a manna, a szentség előképe őrzetett, diadalmenetben hordoztatott körül. Jöjjenek a hivők, sorakozzanak e nagy napon méltó ünneplésére a buza legjavának és a sziklából fakadó víznek. Mindenki ünnepi köntöst öltsön magára s az Úrhoz méltóan ünnepelje az Oltáriszentség szerzésének napját, amelyen az egész világ részesévé lett a megváltásnak is. Az, ki a Szűztől született, kereszthalált szenvedett, feltámadott, dicsőségesen mennybe ment, elküldvén a Szentlelket, malasztjainak termékeny árjával. És végezetül harsanjon fel az egyházi dal ajkainkról: Téged Isten dicsérünk, Téged Urunknak vallunk; Kinek ég föld áldozik S kitől minden származik. Bertalan Vince. Községi takarékpénztárak. i. E cím alatt cikket hozott az „Esztergomi Lapok", dr. Gr óh József úr tollából. kalmával lehanyatlik a fiatal fecskének gyenge szárnya, pici testének a hullámzó tenger lesz a temetője, hol virág nem nyilik, dal nem fakad. Az embereknél másképpen áll a dolog. A távozó gyermeket szüleinek áldása kiséri utján, és az „Isten veled! drága gyermekem!" búcsúszóval nem szakad meg a gyöngéd viszony szülő és gyermek közt. Te is távozol Vilma ; de nem egyedül, mint a déli hazába repülő fiatal fecskemadár, hanem egy szerető férj védőszárnyainak oltalma alatt. Az apai ház, melyet eddig vidám és vonzó egyéniséged részemre is kellemes tartózkodási hellyé tett, csendes lesz ezután. Szüleid ott vannak, hol voltak házasságok hajnalán ; akkor is ketten néztek a jövő elé, most is csak ketten tekintenek nem annyira a jövőbe, mint inkább a múltba, melynek visszaverődő sugarai egy aranyoshajú leányfőre esnek. Én is visszapillantok a múltba. Boldog voltál mint gyermekleány, és megelégedett, mint fiatal kisasszony. Adja Isten, hogy mint férjes nőnek is csak boldogság és megelégedettség legyen az osztályrészed. Ismételten megköszönve szives meghívásodat, most csak arra kérlek, hogy néha-néha, ha időd marad a visszaemlékezésre, szentelj egy-két percet szegény meghalt szüleim emlékének és nekem, ki A cikk végkonkluziója, hogy ugy mondjam, ajánlása, (mely nézetem szerint a cikkíró urat közleményének megírására inspirálta s mely voltaképen jóindulatú, de végtelenül naiv recepice kíván lenni a 125 százalékos pótadó terhe alatt roskadozó városi polgárságnak,) indit engem arra, hogy az emiitett közleményhez kritikai méltatásképen egy s más reflexiót fűzzek. Teszem ezt annál is inkább, nehogy kelleténél nagyobb hatásokat váltson ki a cikkben foglalt méntőeszme azokból a városatyákból, akik a gráci hat millió szuggesztiójá alatt esetleg jobb ügyhöz méltó buzgalommal csatlakoznának a cikkíró úr jóindulatú utopizmusához. Hazánk hitelviszonyainak helyes ismerete, a pénzforgalom ellátását teljesítő s ma már speciális viszonyainkhoz képest — mondhatni — tökéletes, de mindenesetre kizárólagos létjogot nyert részvénytársasági pénzintézeti rendszerünk, mely alig 4 decennium alatt hihetetlenül megerősödött s az ország köz- és magángazdaságát óriás méretekben, szinte elszakithatatlanul láncolta magához : már eleve kizárják egy oly — esetünkben — községi pénzintézeti szervezet kifejlődését, melynek bázisát a nyerészkedés kizárásával az általános pénztárnak merészen ellentálló „olcsó" pénz vőlegényedet üdvözölve számtalanszor csókol unokatestvéri szeretettel: Miklós. Másfél hét múlva válasz érkezett; rövid de velős : Édes Miklós ! Fogadd köszönetemet megható leveledért, melyet esküvőm előtti napon kaptam. Soraid könnyeket csaltak ki szememből. Uj otthonomban igen jól érzem magamat. A vidék gyönyörű. Falunk éppen a Mátra alján fekszik. Nagyon boldog vagyok ! Férjem olyan jó hozzám! Valósággal a tenyerén hordoz. Vedd tőle is a rokoni csókot: Vilma. Mindez gyors egymásutánban szeptember hóban történt. Vilma és Zoltán augusztus végén ismerkedett meg egymással. A megismerkedést szerelem és ezt, mivel a szerelem gyorsan termő virágszál, házasság követte. A két egymást szerető sziv boldogságából Miklós is kivette a maga részét. Őt is boldoggá tette az a tudat, hogy unokanővére egyike a legszerencsésebb teremtéseknek. Ők boldogok, gondtalanok még most is, - vélte Miklós a következő év májusáig,