Esztergom és Vidéke, 1908
1908-05-28 / 43.szám
Egy szebb jövő látképe Esztergom városáról. Mikor úgy el-eltünődöm Esztergom város hajdani nagy és dicső múltjáról, az eszmetársitás révén mindig leköt engem a város nagyobb mérvű stratétigai, közlekedési és balneologiai fontossága, amelyet hivatva van a jövőben betölteni. A város fekvését hadászati szempontból, ha katonai intéző köreink figyelmét teljesen magukra vonja, elbírálni ők lesznek leghivatottabbak. Tény az, hogy nagyobb hadcsapatoknak a támadást provokáló védelmi elhelyezése kevés helyen történhetik oly biztonsággal, mint Esztergomnál és közeli vidékén, mihez hozzájárul, hogy a már csak rövid idő kérdését képező, különféle irányból jövő közlekedési utak a hadcsapatoknak rendes ellátását is biztosítják. Sőt e tekintetben és végső esetben a székesfőváros stratégiai előnyeit is növeli. És talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a kiépülendő közlekedési vonalak a Dunával elsőrendű, erődítménnyé tehetik Esztergom városát, vidékét pedig közélelmezési szempontból kútforrásává. két szobor. — Ramasetter Vince sümegi szobrának leleplezésére 1908. május 24-én. — Hűs szellő kél a Balaton felől Repül-repül s egy rózsatőre száll . . . Majd megpihen s elringatózik ott v A Himfy dalnokának házfalán. Ott élt és halt költőnk a mézszavú, De szelleme köztünk örökre él: Nemes magyar s szerelmetes leány Megőrzi e dalt s regét ereklyeként. „ Ülj mellém a kandallóhoz".. .shallgasd, Mohlepte várak lantosa mesél : Somlyó, Sümeg, Csobáncznak daliás Levente jó vitéze újra él. Hirét-nevét nyeré kis városunk. Attól, kinek nem messze szobra áll, Es bizton távol nemzetek fia E mértföldjelről ide eltalál. S most nézzetek e bronzalakra föl, Ismét költőnek szobra áll emitt, Hálánknak vas s kőoszlopa, mivel Ránk költé dús szivének kincseit. Es dalnok ő polgárerényiben A jót követte élten át, noha Ez egy perspektíva a távolabbi jövőről. Van azonban közelebbi is és ez a város balneologiai szempontból való elbírálása, nagyobb szabású nemzeti érdekből való hivatása. Nem újságot, sőt nagyon is sokszor felszínre került dolgot említek fel akkor, midőn újból is azt állithatjuk, hogy Esztergom város az ő sajátos földrajzi elhelyezésével teljesen megfelel azon követelményeknek, amelyeknek a legelsőbb rangú gyógyés üdülőhelyek sem tudnak egészben megfelelni. Hogy Esztergom már a közel jövőben egy ily elsőrendű köz-^ egészségügyi várossá, emporiummá fejlődhessék, polgárainak szívós és egyetértő engedelmességére, munkásságára és áldozatkészségére van szükség és nem hiszem, hogy az államhatalom az esetben, ha polgárainak nagyobb konstitucióra való törekvését szemmelláthatólag észreveszi, ne szívesen járulna annak államsegéllyel való előmozdítására. Akármit mondjanak is, városunk belterjes része eléggé rendezett és utcái tiszták. Hogy egynémely, a város főbb vonalain fekvő házak udvarai, valamint a belváros körzeÁbránd kerülve csak a tettnek élt, Jóság s könyöriiletnek dalnoka. Oltár hazánk> s ha küzd a hős csatán, Szabad hazáért gyúl véráldozat, Nan vért, de munkát hoz erős keze, Nem szóbuborékot, ő csak — dolgozott. A keze vas volt, s jelleme acél, A szorgalomba mind közül kivált, Magyar ipar és kereskedés után, Sovány fillére dús aranyra vált. % Hívesévél éltek boldogan . . . ÍCét gyermekük vala, mint angyalok, Oly szép és kedvesek, mosolyukon Atya és anya örömmel andalog . . . És jötU mint saskeselyű az Elmúlás, És elragadd az egy s a Másikat: Az Uruak mélyre rejteti, szándokán Szegény halandó hasztalan kutat! A sors keze óh m : mt szíven talál! Mi k&szna élni, h& szeretteink ElmMülanak ? fíisi ennél jobb a Italai! D& ime magasba® az Urnák hangja szól: $incs másnak gyermeke ? Nincs szegény, Ki elepedve vár vigaszt? Hiszen Egy ocean a köny & földiekéin . . S miként a n*ap a harmatcseppeket Földről felissza, s új bimbót fakaszt, Felszárítván nyomornak könnyeit A jó saját lelkére lel vigaszt, tét képező részei nem felelnek meg a tisztaság követelményeinek, annak okát egyrészről a tisztaságtól való idegenkedésnek, másrészről az orvosrendőri felügyelet hatáskörének hiányosságában, ebből eredő gyengeségében látom. Csak volna törvényes rendelkezés arra, hogy minőnek kell lenni az udvarnak, az udvar környékének stb., bezzeg városunk népét reá lehetne vezetni, ha mindjárt kényszerítve is a tisztaságra, a csinra s ezzel kapcsolatban fel lehetne gerjeszteni és állandósítani a közegészség iránt való érzéket. Miért mondom mindezeket? Egyrészről azért, hogy a figyelmet oly térre is tereljem, hol még sok a tennivaló; másrészről pedig azért, hogy a Takarékpénztár részéről tervbe vett nagyobb szabású vállalatának a városra ható előnyeit megszerezni előmozdítsam. Mit akar a Takarékpénztár? Semmi egyebet, mint a város természeti kincsének a város javára való értékelését. Egymásután szerzi meg a tulajdonát képező hévvizi fürdőt határoló telkeket, hogy azokat egyrészről disznövényélettel virágzó parkokká művelje, másrészről a szenvedő embeAz agg, az ifjú és a nyomorult Lön gyermekük; ezrek kettő helyett .. . Kis városunk mi volna nélküle ? Csókkal borítsuk el e bronzkezet! Szobruk hát álljon itt örökjelül-: Nem név, nem dölyf, mi nemesit, hanem A munka s szorgalom vaskapcsai, Polgárt megeds s nemessé ez teszenl Hírnév, vagyon csak dőre, árny s tűnik, Mindent félfal a vas idő foga, De aki szenvedőkre költi cl Dús kincseit, nem hal meg az soha! Dr. Nógrádi Jenő. 3^ baleset. Hullám Péter, az édesvízi hullámok ka tegóriájához tartozott. Lévén ő egy dunai propeller — vagy ha ugy tetszik csa vargőzös — kapitánya. Naponkint nyolc szor kötött ki. Négyszer délelőtt, ugyanannyiszor délután. Tapintatos vezetése alatt még egyszer sem történt, hogy a gőzöske ne ért volna be a pontos időre Már t i. oda, ahová indult. Ő azonban még ez ideig nem kötött ki s a házasság révébe nem evezett be élete hajójával. Agglegény volt. Már a negyedik X-nek is a másik felét gázolta. A nősülésre nem gondolt. riség javára oly gyógyfürdőt létesítsen, melynek berendezése, kényelme gyógyerejű vizének előnyeivel kellemes otthont, gyógymódot adjon, hogy lábra állítsa az idegek, az izmok mindmegannyi különféle betegségeiben sínylődő embert. Sőt tovább megyek, még azon szenvedő embertársakat is, kiket a tuberkulózis is megfertőzött már. Ime a Takarékpénztár a humanizmus legragyogóbb terén, de egyúttal mindenkor a város jólétének előmozdítása terén is. De ha azt akarjuk, hogy az minden izében beváljon, a város lakói összességének áll érdekében, hogy külső berendezése, tisztasága, csínja semmi dvánni valót ne hagyjon fel és amerre csak sétánkat megtesszük, mindenütt kellemes benyomást szerezzünk a látottak felett. Nehéz ezt elérni ? Szó sincs róla, ia van akarat, ha van erély s ha igazán él bennünk a város, tehát saját magunk érdeke, anyagi jóléte, amelyből az iparos azonképpen, mint a földmivelő csak hasznot meríthet. Mert higyjék el, hogy valamint az ember az ő tisztaságával szemrevaló és vonzó, azonképpen a Ha kérdezték : „mikor nősül ?" Elfintorította az orrát s igazi angol flegmával igy felelt: „Soha ! Az a baleset soh'se ér engem!" Jó fiú volt. Alacsony termet. Széles vállak. Uszonyai, akarom mondani tenyerei, az úszásra igen alkalmasak. Hatalmas fej. Vastag szemöldök. Igazi megtestesült hajóskapitány. Csak azok a leányos szelid kék szemei ne lettek volna. Azok a szemek, tönkre tették az egész embert. Csináltak belőle egy nagy „kis gyereket." Barátai teljesen belenyugodtak, hogy hát ő nem nősül soha. Nem is bolygatták többé. Az utolsó menet után, esténkint összejöttek legénylakásán s gyakran éjfélig is eltarokkoztak. Ez volt az egyedüli kapocs, amely őket összetartá . . . Egy napon valami kirándulás félére csak ugy tódult a város népe. Külön rendkívüli meneteket is kellett tenni a kis hajónak, hogy a közönséget kielégítse. Remekül szelte a habokat. A mulatni vágyók tömege szorongásig megtölte minden üres helyet. Hatalmas bevételre volt kilátás. Hullám Péter — a kapitány — elégedetten eregette a füstöt. Büszke volt, hogy ennyi népre vigyázhat. Néha oda hajolt a sárgaréz szócsőhöz
