Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-17 / 80.szám

A társadalom pedig halad. Szó­rakozott és vak, mint a mostoha. Nem látja a fiút, a testvért ténfe­regni a ködben, hova csak homá­lyosan törnek be a sugarak. Nem látja az ut mentén fetrengő lázárt, akinek szüksége és joga van ala­mizsnára. Mert az nem jajgat. Nem énekel. Nem kiabál. Az ő beteg­sége sokkal nagyobb, semhogy ezt tehetné. Ok nem cselekedni, csak aludni vágynak. Bújni, bújni, hogy ki se lássa őket. Mert szemüket in­gerli a kultúra fénye. A társadalomban az ezer szellem­Krözus mosolyogva halad el a lé­lek-lázárok mellett. S mikor észre­veszi a szenvedőt, pokoli iróniával cinikusan felvet egy hazug érvet önmaga megnyugtatására: „Boldo­gok a lelki szegények . . .* Szatíra helyett csak elégiát lehet erről irni. Sajnos, igen sok manap­ság még az olyan kulturbestia, aki nem szégyenli hirdetni, hogy a tu­domány a szülőanyja az elégület­lenségnek és boldogtalanságnak. De nem is tudományról kell itt beszélnem. Csak a betűk ismereté­ről, ami a napfény után legszüksé­gesebb. Azokról a lelki szegények­ről, akik sajnálatra méltók, mert boldogtalanok. Akik nem élvezhetik a betű kéjét, mely a legnagyobb gyönyörbe vezeti azokat, kik sze­retik. E betegséggel nem törődnek, mert a buta, rongyos, szolga, béres nép­ből szedi áldozatait. Kiknek pitva­rát át nem lépi tiz öltőn egy olyan férfi, ki segíteni tudna a bajon. A paloták lakói, ha vakok is : isme­rik a maguk ábécéjét. De a falvak, kis városok gatyás, pöndölyös né­pére nem süt a kultúra fénye. Ott dideregnek ős, eunok-kori butaság­ban Didaxis kitagadottjai. Mert a jelen fegyverei: penna, kalamáris és a pergamen. A szellemi antiabolitionisták mű­ködése betelt. Uj kor uj eszméi ki­vannak életet. A sablonos paraszt koponyán ott forr a vágy : a betű után. Az oldalbordák alatt lázong a sziv: a betű után. hitte, hogy egy hozzám hasonló véletle­nül üdvözli őt. Na: lesz itt' még nekem. Otthon beszámolnak a tragikus kacsá­ról részletesen. S én nem is boszankod­tam volna. De amint az utcára kimentem s ismerőst láttam : készen volt a boszan­kodás. Találkozom egyik barátommal. Össze­rezzen, amint üdvözlöm. — Szervusz . . . Hát hogy . . . Hát nem . . . Hát miaz . . . Ilyenformán haboz a gyerek s szintén a homlokom érdekli. S én roppant elővi­gyázattal felütöttem a kalapom s diadal­masan mutogattam a homlokom, mint va­lami cáfoló plezúrt. S ő, hogy ott nem talált gyanús nyo­mot, nervőz pillantásokat vetett a szivem felé. Persze az nem elégítette ki, mert fedve volt. Én dühömben szerettem volna letépni magamról a gúnyát, hogy megcáfoljam. Különösen az bántott, hogy barátom, bár már majd belekeveredet, illő etikus finom­sággal kerülte e témát; és még azt sem kérdezte meg: — Hát kigyógyultál teljesen ? Biztosra '"vettern, hogy mindenki egy meghiúsult öngyilkosságra gondolt. S en­gem már az is bántott, hogy oly ügyet­lennek képzelnek, aki vissza engedi ma­gát tolóncolni a másvilágból. Ha valaki — mint kit régen nem lát­Ha van vétek megbocsáthatatlan, csak az lehet, ha tudatlanságban hagyjuk azokat, kiknek életfolyá­sát mi kormányozzuk. Le kell dönteni az itt maradt ki­nai falat. Á haute voix kiált a kor. Építsünk a buja parlagra uj palo­tát. Kéz-kézbefogva, homlokunkra le­gyen írva ez az öreg ige: Ha mű­velt az ország, boldog is! Gyerünk ! Csak az első lépés nehéz. Drozdy Győző. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A folyó hó 6-án tartott rendes igazg. gyűlés úgy határozott, hogy télre az ösz­szes csónakok és szerelvények az ideig­lenes csónakházban lesznek elhelyezve. E gyűlésen három új pártoló tag vétetett fel. A kitartó meleg időben még szinte na­ponta indulnak csónakok, sőt a hagyo­mányos fürdés is jól esik. Igazgató értesiti a tagokat, hogy szom­bat délután 3 órakor — kedvező idő ese­tén — utoljára közös gyakorlatot tart. Vasárnap néhány működő tag Bpesten járt és megtekintette az összes budapesti csónakházakat. E tanulmányukról a leg­közelebb számolnak be. ti ÍREK. — A hercegprímás betegsége. Vaszary Kolos, bíboros hercegprímásról az a hir terjedt el hétfőn s kedden már a sajtóban is, hogy ágybanfekvő beteg. Azonban, mint értesülünk, ez kósza hir csak. A hercegprímásnak semmi baja sincs. Friss egészségnek örvend. A hercegprímás min­den nap megteszi a maga kocsi-sétáját a budai hegyek közt. Sőt tegnap gyalogosan hosszabb ideig sétált a várbástyán. — Áthelyezés- A pénzügyminiszter Sinkó István esztergomi pénzügyi szám­ellenőrt Makóra, ugyanazon minőségben tak — jobban megnézett : féltem. Hamar felütöttem, vagy épen levettem a kalapom, hogy minden kérdés nélkül lássák: még se lőttem főbe magam. S bizony Isten, majd fel nem nyakal­tam, ha egy tapasztalatlanabb még kérde­zősködött is. Pl: — Hát hála Istennek, hogy kigyógyult. Aztán mondja, miért csinálta azt az osto­baságot ? Higyje el, nem érdemes a lá­nyokért lemondani az életről. — No, de uram, mit beszél ? És ekkor már nyúltam a kalapomhoz, hogy levegyem. Hálát adtam az Istennek, hogy dühömben izzadtam. Amennyiben ez ürügyül szolgálhatott a kalap levevésére. Mikor uj ismerőssel találkoztam, már tudtam, hogy mi következik. Elfogott a lámpaláz. S csak szótlanul, hallgatagon álltam. Vártam, mikor kérdi: — És teljesen kigyógyult ? Ha nem kérdezte, szinte éreztem, amint gondolja: Ni, szegény fiúnak ez a tragé­dia, hogy elrabolta régi sziporkázó, ötle­tes jókedvét. Az meg legjobban boszantott, ha egy ismerősöm elment mellettem anélkül, hogy megnézte volna a homlokomat. Meggyőződtem ez esetből, hogy sokkal jobban teszi, ha kétszer agyonlövi ma­gát valaki, minthogy egyszer ilyen hirt korpoltáljanak felőle. Az illetéktelen részvét, könny, szimpá­tia — öl. áthelyezte. Helyébe Marschal Pál makói számellenőr neveztetett ki. — Eljegyzés- Eisler Gyula Tokodról eljegyezte Schvan Sándor kedves leányát, Arankát Bajnáról. — Az uj muzslai járásbiró. A hivatalos lap keddi száma közli, miszerént muzslai kir. járásbirónak dr. Rudolf Béla gödöl­lői aljárásbiró, városunk fia neveztetett ki. A megérdemelt előléptetéshez gratulá­lunk. — A dorogi országgyűlési képviselőt, Zlinszky Istvánt, a hépviselőház szomba­ton szinte egyhangú lelkesedéssel válasz­totta meg jegyzőjének. Látjuk ebből, hogy nem csak a kerület szereti fiatal temperamentumos követjét, hanem a Ház bizalma is összepontosul személyében. Gratulálunk. — Adomány. Klinda Teofil dr. praelá­tus-kanonok 2000 koronát adományozott a „Katholikus Sajtóegyesületnek". A prae­látus kanonok nagylelkűségét már meg­szoktuk, mert hiszen nem először írjuk nevét a jótékonyság e rovatába. — A vármegye igazoló választmánya tegnap délelőtt ülést tartott, melyen a tör­vényhatósági bizottsági tagok legtöbb adót fizető névjegyzékét állapította meg a jövő 1908. évre. — Tanítónő-választás, A szomszéd Garamkövesden ismételt tanitónőválasz­tásra készülődnek, mivel az első igen megoszlott szavazatok miatt meghiúsult. A választás minden bizonnyal Siposs An­tal hittanárunk nővérének hozza a sikert. — Részleges tisztújítás a megyénél. A megye törvényhatósági bizottsága kedden tartotta meg őszi közgyűlését, melynek felemlitésre leginkább méltó része a rész­leges tisztújítás volt. Árvaszéki elnökké: dr. Major Ödön, ülnökké és helyettes ár­vaszéki elnökké: dr. Frey Vilmos, III-ad aljegyzővé : dr. Mihályi Imre választattak meg. A főispán kinevezte: Reviczky Ele­mért I. osztályú, Nedeczky Aladárt II. osz­tályú és dr. Zsíros „ Jenőt dijtalan köz­igazgatási gyakornokká. A vármegye székházának építésére vonatkozó állandó választmányi javaslatot elfogadta a töi­vényhatóság és kimondotta, hogy a terv­és költségvetés szerint a megye szék­házát felépiti, azonban a kivitelt azon időkre halasztotta el, midőn a pénzügyi viszonyok kedvezőbbek lesznek. Elhatá­rozta, miszerint a kéménd—páldi tör­vényhatósági közúton levő fahidat 44.000 koro na költséggel felépítteti, melyhez a pénzt az árvapénztárból veszi kölcsön, mely­nek a miniszter visszafizetését igéri a köz­úti költségvetésbe felveendő évi részletekben. Az alkoholizmus terjedésének meggátlása okából elhatározta, hogy szabályrende­letet készit, mely szerint vasár- és ün­nepnapokon d. u. 4 óráig a pálinkaméré­sek zárva tartandók, egyben felhívta a főbirákat, hogy a 16 éven aluli gyerme­keknek a korcsmák látogatásától való el­tiltására vonatkozó szabályrendeletet szi­gorúan hajtsák végre és hogy felir a pénzügyigazgatósághoz, hogy az italmé­rési engedélyek kiadásánál a lakosság számára és a szükséglet mérvére legyen figyelemmel, hogy azok feles számba ki ne adassanak. — Uj piaci rend cimen lapunk utóbbi számában hozott hírünkben a többek kö­zött ezt irtuk : „Ezen egyoldalú és rész­leges intézkedés arra enged következtetést, hogy mégsem a szabályrendelet végrehaj­tása az igazi ok és ezen egyoldalú intéz­kedés, az ami bennünket felszólalásra készt s valószínűvé teszi azt az állítólagos fel­tevést, hogy a kaszárnya kantinosának érdekét akarja csupán megóvni a particu­lars intézkedés." A hir megjelenése után megjelent szerkesztőségünkben Kaufmann Ferenc, a Kossuth Lajos-utcai katonai laktanya kantinosa és egy okmányt mu­tatott fel az ezred parancsnokságától, melyben a parancsnokság bizonyítja, hogy Kaufmannak semmi ingerentiája a kato­nai hatóság által a rendőrfőkapitányhoz intézett átiratban nincs. Több oldalról jövő informátiók alapján láttak soraink napvilá­got, melyek ilyenformán nyilván ámultakból nyerített feltevésen alapulnak. Az ezred parancsnokságának nyilatkozata alapján készséggel jelentjük ki, hogy Kaufmann Ferencnek az árusítók eltiltásában része nincs, arról tudomása nem volt. Voltak egyesek, akik hirünknek — miként tudo­másunkra jutott — oly értelmet tulajdo­nítottak, mintha mi a rendőrfőkapitányt azzal akartuk volna meggyanúsítani, hogy intézkedése a kantinos érdekében történt. Mi sem a sorokban, sem a sorok között a rendőrfőkapitányt meggyanúsítani gon­dolatban sem akartuk és ezt nem is lettük. A sorokban mi azt irtuk és azoknak oly ér­telmet akartunk és akarunk tulajdonítani, hogy a katonai hatóság megkeresése alapján tett intézkedés látszik a kantinos érdekében állónak lenni s igy e soroknak az az értel­me, hogy a katonai hatóság intézkedése tör­tént a kantinos érdekében, aminek ellenke­zőjéről azonban utóbb szintén meggyőződ­tünk. — Kultúrpalota Esztergomban, A mu­zeumok és könyvtárak országos bizottsá­gának főtisztviselője Divald Kornél, teg­nap városunkban járt, hogy az érdekelt körökkel érintkezzék, vájjon városunkban nem-e lehetne egy kultúrpalotát felállítani, melyben a városunkban levő összes ré­giségek, gyűjtemények stb. helyeztetné­nek el, s tétetnének a nagyközönség­nek a megszemlélésre könnyen hozzáfér­hetővé. — A Városi Virilisták. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1908. évre érvé­nyes és a küldöttség által kiigazított név­jegyzékét a következőkben közöljük. Va­szary Kolos, Dr. Krausz Izidor, Frey Fe­renc, Esztergomi takarékpénztár, Eszter­gomi főkáptatan, Esztergomi keresk. és iparbank, Boronkay Ignácné, Mattya­sóvszky Kálmán, Eggenhoffer József ifj. Pleva Ferenc, Magurányi József, Dr. Raj­ner Lajos, Brutsy János, Dr. Prokopp Gyula, Schrank Béla, Geiger Ferenc, Ma­gos Sándor, Dr. Janits Imre, Leitgeb Já­nos, Zsiga Zsigmond, Draxler Alajos, Nie­dermann Pál, Bruckner Albert, Dr. Hu­lényi Győző, Fődi Félix, Mattyasóvszky Lajos, Grósz Ferenc, Marton Géza, Kersch­baummayer Károly, Szecskay Kornél, Lindtner János, Dr. Roszival István, Ba­yer Károly, Dr. Burián János, Dr. Weisz Sándor, Viola Kálmán, Dr. Blümmelhuber Ferenc, Kohn Gábor, Dóczy Ferenc, Dr. Pór Antal, Heischmann Ferenc, Dr. Si­monyi Adolf, Jedlicska Rezső, Schleiffer Lajos, Dr. Kohl Medárd, Marosi József, Oltósy Lajos, Diamant Béla, Lőrinczy Jó­zsef, Putz Adolf, Schönbeck Mihály, Roch­litz Arthur, Farkas Tivadar, Bleszl Ferenc, Rudolf Mihály, Till Mihály, Brenner Jó­zsef, Komáromy Ferenc, Bartal Samu, Eizler Bernát, Dr. Seyler Emil, Balog László, Marosi Ferenc, Platz Jánosné, Gerenday József, Schwartz Adolf, Szt. Fe­rencrend, Meszéna Kálmán, Graeffel Já­nos, Magyary László, Schwach Sándor, Nelhiebel Gusztáv,Schalkház Ferenc, Ador­ján János, Perger Lajos, Scheiber Rezső, dr. Major Ödön, dr. Gönczy Béla, Jalkó­czy István. Póttagok: Marmorstein Mór, Stromf Ignác, Matus Gyula, Pfalcz József Havas Imre, özv. Hütt Miklósné, Iványi Géza, Esztergom Budapest Almásfüz. v. r. t., özv. Steyskál Károlyné, Lővy Lajos Kiffer József, Laiszky János, Reviczky Gábor, Kamenszky Elekné, Deutsch Károly, Kühr­ner Antal, Sternfeld Rezső, dr. Feichtinger Sándor örökösei. Weisz Mór, Schmidt Nándor, dr. Goldner Fülöp, Maszlaghy Fe­renc, özv. Meisermann Jánosné, Vencell Antal, Szilányi Ferenc, dr. Gedeon Kál­mán, Weichsler Vilmos, Tóth János, özv. Wimmer Ferencné, Vas István, Porubszky József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom