Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-17 / 80.szám

A társadalom pedig halad. Szórakozott és vak, mint a mostoha. Nem látja a fiút, a testvért ténferegni a ködben, hova csak homályosan törnek be a sugarak. Nem látja az ut mentén fetrengő lázárt, akinek szüksége és joga van alamizsnára. Mert az nem jajgat. Nem énekel. Nem kiabál. Az ő betegsége sokkal nagyobb, semhogy ezt tehetné. Ok nem cselekedni, csak aludni vágynak. Bújni, bújni, hogy ki se lássa őket. Mert szemüket ingerli a kultúra fénye. A társadalomban az ezer szellemKrözus mosolyogva halad el a lélek-lázárok mellett. S mikor észreveszi a szenvedőt, pokoli iróniával cinikusan felvet egy hazug érvet önmaga megnyugtatására: „Boldogok a lelki szegények . . .* Szatíra helyett csak elégiát lehet erről irni. Sajnos, igen sok manapság még az olyan kulturbestia, aki nem szégyenli hirdetni, hogy a tudomány a szülőanyja az elégületlenségnek és boldogtalanságnak. De nem is tudományról kell itt beszélnem. Csak a betűk ismeretéről, ami a napfény után legszükségesebb. Azokról a lelki szegényekről, akik sajnálatra méltók, mert boldogtalanok. Akik nem élvezhetik a betű kéjét, mely a legnagyobb gyönyörbe vezeti azokat, kik szeretik. E betegséggel nem törődnek, mert a buta, rongyos, szolga, béres népből szedi áldozatait. Kiknek pitvarát át nem lépi tiz öltőn egy olyan férfi, ki segíteni tudna a bajon. A paloták lakói, ha vakok is : ismerik a maguk ábécéjét. De a falvak, kis városok gatyás, pöndölyös népére nem süt a kultúra fénye. Ott dideregnek ős, eunok-kori butaságban Didaxis kitagadottjai. Mert a jelen fegyverei: penna, kalamáris és a pergamen. A szellemi antiabolitionisták működése betelt. Uj kor uj eszméi kivannak életet. A sablonos paraszt koponyán ott forr a vágy : a betű után. Az oldalbordák alatt lázong a sziv: a betű után. hitte, hogy egy hozzám hasonló véletlenül üdvözli őt. Na: lesz itt' még nekem. Otthon beszámolnak a tragikus kacsáról részletesen. S én nem is boszankodtam volna. De amint az utcára kimentem s ismerőst láttam : készen volt a boszankodás. Találkozom egyik barátommal. Összerezzen, amint üdvözlöm. — Szervusz . . . Hát hogy . . . Hát nem . . . Hát miaz . . . Ilyenformán haboz a gyerek s szintén a homlokom érdekli. S én roppant elővigyázattal felütöttem a kalapom s diadalmasan mutogattam a homlokom, mint valami cáfoló plezúrt. S ő, hogy ott nem talált gyanús nyomot, nervőz pillantásokat vetett a szivem felé. Persze az nem elégítette ki, mert fedve volt. Én dühömben szerettem volna letépni magamról a gúnyát, hogy megcáfoljam. Különösen az bántott, hogy barátom, bár már majd belekeveredet, illő etikus finomsággal kerülte e témát; és még azt sem kérdezte meg: — Hát kigyógyultál teljesen ? Biztosra '"vettern, hogy mindenki egy meghiúsult öngyilkosságra gondolt. S engem már az is bántott, hogy oly ügyetlennek képzelnek, aki vissza engedi magát tolóncolni a másvilágból. Ha valaki — mint kit régen nem látHa van vétek megbocsáthatatlan, csak az lehet, ha tudatlanságban hagyjuk azokat, kiknek életfolyását mi kormányozzuk. Le kell dönteni az itt maradt kinai falat. Á haute voix kiált a kor. Építsünk a buja parlagra uj palotát. Kéz-kézbefogva, homlokunkra legyen írva ez az öreg ige: Ha művelt az ország, boldog is! Gyerünk ! Csak az első lépés nehéz. Drozdy Győző. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A folyó hó 6-án tartott rendes igazg. gyűlés úgy határozott, hogy télre az öszszes csónakok és szerelvények az ideiglenes csónakházban lesznek elhelyezve. E gyűlésen három új pártoló tag vétetett fel. A kitartó meleg időben még szinte naponta indulnak csónakok, sőt a hagyományos fürdés is jól esik. Igazgató értesiti a tagokat, hogy szombat délután 3 órakor — kedvező idő esetén — utoljára közös gyakorlatot tart. Vasárnap néhány működő tag Bpesten járt és megtekintette az összes budapesti csónakházakat. E tanulmányukról a legközelebb számolnak be. ti ÍREK. — A hercegprímás betegsége. Vaszary Kolos, bíboros hercegprímásról az a hir terjedt el hétfőn s kedden már a sajtóban is, hogy ágybanfekvő beteg. Azonban, mint értesülünk, ez kósza hir csak. A hercegprímásnak semmi baja sincs. Friss egészségnek örvend. A hercegprímás minden nap megteszi a maga kocsi-sétáját a budai hegyek közt. Sőt tegnap gyalogosan hosszabb ideig sétált a várbástyán. — Áthelyezés- A pénzügyminiszter Sinkó István esztergomi pénzügyi számellenőrt Makóra, ugyanazon minőségben tak — jobban megnézett : féltem. Hamar felütöttem, vagy épen levettem a kalapom, hogy minden kérdés nélkül lássák: még se lőttem főbe magam. S bizony Isten, majd fel nem nyakaltam, ha egy tapasztalatlanabb még kérdezősködött is. Pl: — Hát hála Istennek, hogy kigyógyult. Aztán mondja, miért csinálta azt az ostobaságot ? Higyje el, nem érdemes a lányokért lemondani az életről. — No, de uram, mit beszél ? És ekkor már nyúltam a kalapomhoz, hogy levegyem. Hálát adtam az Istennek, hogy dühömben izzadtam. Amennyiben ez ürügyül szolgálhatott a kalap levevésére. Mikor uj ismerőssel találkoztam, már tudtam, hogy mi következik. Elfogott a lámpaláz. S csak szótlanul, hallgatagon álltam. Vártam, mikor kérdi: — És teljesen kigyógyult ? Ha nem kérdezte, szinte éreztem, amint gondolja: Ni, szegény fiúnak ez a tragédia, hogy elrabolta régi sziporkázó, ötletes jókedvét. Az meg legjobban boszantott, ha egy ismerősöm elment mellettem anélkül, hogy megnézte volna a homlokomat. Meggyőződtem ez esetből, hogy sokkal jobban teszi, ha kétszer agyonlövi magát valaki, minthogy egyszer ilyen hirt korpoltáljanak felőle. Az illetéktelen részvét, könny, szimpátia — öl. áthelyezte. Helyébe Marschal Pál makói számellenőr neveztetett ki. — Eljegyzés- Eisler Gyula Tokodról eljegyezte Schvan Sándor kedves leányát, Arankát Bajnáról. — Az uj muzslai járásbiró. A hivatalos lap keddi száma közli, miszerént muzslai kir. járásbirónak dr. Rudolf Béla gödöllői aljárásbiró, városunk fia neveztetett ki. A megérdemelt előléptetéshez gratulálunk. — A dorogi országgyűlési képviselőt, Zlinszky Istvánt, a hépviselőház szombaton szinte egyhangú lelkesedéssel választotta meg jegyzőjének. Látjuk ebből, hogy nem csak a kerület szereti fiatal temperamentumos követjét, hanem a Ház bizalma is összepontosul személyében. Gratulálunk. — Adomány. Klinda Teofil dr. praelátus-kanonok 2000 koronát adományozott a „Katholikus Sajtóegyesületnek". A praelátus kanonok nagylelkűségét már megszoktuk, mert hiszen nem először írjuk nevét a jótékonyság e rovatába. — A vármegye igazoló választmánya tegnap délelőtt ülést tartott, melyen a törvényhatósági bizottsági tagok legtöbb adót fizető névjegyzékét állapította meg a jövő 1908. évre. — Tanítónő-választás, A szomszéd Garamkövesden ismételt tanitónőválasztásra készülődnek, mivel az első igen megoszlott szavazatok miatt meghiúsult. A választás minden bizonnyal Siposs Antal hittanárunk nővérének hozza a sikert. — Részleges tisztújítás a megyénél. A megye törvényhatósági bizottsága kedden tartotta meg őszi közgyűlését, melynek felemlitésre leginkább méltó része a részleges tisztújítás volt. Árvaszéki elnökké: dr. Major Ödön, ülnökké és helyettes árvaszéki elnökké: dr. Frey Vilmos, III-ad aljegyzővé : dr. Mihályi Imre választattak meg. A főispán kinevezte: Reviczky Elemért I. osztályú, Nedeczky Aladárt II. osztályú és dr. Zsíros „ Jenőt dijtalan közigazgatási gyakornokká. A vármegye székházának építésére vonatkozó állandó választmányi javaslatot elfogadta a töivényhatóság és kimondotta, hogy a tervés költségvetés szerint a megye székházát felépiti, azonban a kivitelt azon időkre halasztotta el, midőn a pénzügyi viszonyok kedvezőbbek lesznek. Elhatározta, miszerint a kéménd—páldi törvényhatósági közúton levő fahidat 44.000 koro na költséggel felépítteti, melyhez a pénzt az árvapénztárból veszi kölcsön, melynek a miniszter visszafizetését igéri a közúti költségvetésbe felveendő évi részletekben. Az alkoholizmus terjedésének meggátlása okából elhatározta, hogy szabályrendeletet készit, mely szerint vasár- és ünnepnapokon d. u. 4 óráig a pálinkamérések zárva tartandók, egyben felhívta a főbirákat, hogy a 16 éven aluli gyermekeknek a korcsmák látogatásától való eltiltására vonatkozó szabályrendeletet szigorúan hajtsák végre és hogy felir a pénzügyigazgatósághoz, hogy az italmérési engedélyek kiadásánál a lakosság számára és a szükséglet mérvére legyen figyelemmel, hogy azok feles számba ki ne adassanak. — Uj piaci rend cimen lapunk utóbbi számában hozott hírünkben a többek között ezt irtuk : „Ezen egyoldalú és részleges intézkedés arra enged következtetést, hogy mégsem a szabályrendelet végrehajtása az igazi ok és ezen egyoldalú intézkedés, az ami bennünket felszólalásra készt s valószínűvé teszi azt az állítólagos feltevést, hogy a kaszárnya kantinosának érdekét akarja csupán megóvni a particulars intézkedés." A hir megjelenése után megjelent szerkesztőségünkben Kaufmann Ferenc, a Kossuth Lajos-utcai katonai laktanya kantinosa és egy okmányt mutatott fel az ezred parancsnokságától, melyben a parancsnokság bizonyítja, hogy Kaufmannak semmi ingerentiája a katonai hatóság által a rendőrfőkapitányhoz intézett átiratban nincs. Több oldalról jövő informátiók alapján láttak soraink napvilágot, melyek ilyenformán nyilván ámultakból nyerített feltevésen alapulnak. Az ezred parancsnokságának nyilatkozata alapján készséggel jelentjük ki, hogy Kaufmann Ferencnek az árusítók eltiltásában része nincs, arról tudomása nem volt. Voltak egyesek, akik hirünknek — miként tudomásunkra jutott — oly értelmet tulajdonítottak, mintha mi a rendőrfőkapitányt azzal akartuk volna meggyanúsítani, hogy intézkedése a kantinos érdekében történt. Mi sem a sorokban, sem a sorok között a rendőrfőkapitányt meggyanúsítani gondolatban sem akartuk és ezt nem is lettük. A sorokban mi azt irtuk és azoknak oly értelmet akartunk és akarunk tulajdonítani, hogy a katonai hatóság megkeresése alapján tett intézkedés látszik a kantinos érdekében állónak lenni s igy e soroknak az az értelme, hogy a katonai hatóság intézkedése történt a kantinos érdekében, aminek ellenkezőjéről azonban utóbb szintén meggyőződtünk. — Kultúrpalota Esztergomban, A muzeumok és könyvtárak országos bizottságának főtisztviselője Divald Kornél, tegnap városunkban járt, hogy az érdekelt körökkel érintkezzék, vájjon városunkban nem-e lehetne egy kultúrpalotát felállítani, melyben a városunkban levő összes régiségek, gyűjtemények stb. helyeztetnének el, s tétetnének a nagyközönségnek a megszemlélésre könnyen hozzáférhetővé. — A Városi Virilisták. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1908. évre érvényes és a küldöttség által kiigazított névjegyzékét a következőkben közöljük. Vaszary Kolos, Dr. Krausz Izidor, Frey Ferenc, Esztergomi takarékpénztár, Esztergomi főkáptatan, Esztergomi keresk. és iparbank, Boronkay Ignácné, Mattyasóvszky Kálmán, Eggenhoffer József ifj. Pleva Ferenc, Magurányi József, Dr. Rajner Lajos, Brutsy János, Dr. Prokopp Gyula, Schrank Béla, Geiger Ferenc, Magos Sándor, Dr. Janits Imre, Leitgeb János, Zsiga Zsigmond, Draxler Alajos, Niedermann Pál, Bruckner Albert, Dr. Hulényi Győző, Fődi Félix, Mattyasóvszky Lajos, Grósz Ferenc, Marton Géza, Kerschbaummayer Károly, Szecskay Kornél, Lindtner János, Dr. Roszival István, Bayer Károly, Dr. Burián János, Dr. Weisz Sándor, Viola Kálmán, Dr. Blümmelhuber Ferenc, Kohn Gábor, Dóczy Ferenc, Dr. Pór Antal, Heischmann Ferenc, Dr. Simonyi Adolf, Jedlicska Rezső, Schleiffer Lajos, Dr. Kohl Medárd, Marosi József, Oltósy Lajos, Diamant Béla, Lőrinczy József, Putz Adolf, Schönbeck Mihály, Rochlitz Arthur, Farkas Tivadar, Bleszl Ferenc, Rudolf Mihály, Till Mihály, Brenner József, Komáromy Ferenc, Bartal Samu, Eizler Bernát, Dr. Seyler Emil, Balog László, Marosi Ferenc, Platz Jánosné, Gerenday József, Schwartz Adolf, Szt. Ferencrend, Meszéna Kálmán, Graeffel János, Magyary László, Schwach Sándor, Nelhiebel Gusztáv,Schalkház Ferenc, Adorján János, Perger Lajos, Scheiber Rezső, dr. Major Ödön, dr. Gönczy Béla, Jalkóczy István. Póttagok: Marmorstein Mór, Stromf Ignác, Matus Gyula, Pfalcz József Havas Imre, özv. Hütt Miklósné, Iványi Géza, Esztergom Budapest Almásfüz. v. r. t., özv. Steyskál Károlyné, Lővy Lajos Kiffer József, Laiszky János, Reviczky Gábor, Kamenszky Elekné, Deutsch Károly, Kührner Antal, Sternfeld Rezső, dr. Feichtinger Sándor örökösei. Weisz Mór, Schmidt Nándor, dr. Goldner Fülöp, Maszlaghy Ferenc, özv. Meisermann Jánosné, Vencell Antal, Szilányi Ferenc, dr. Gedeon Kálmán, Weichsler Vilmos, Tóth János, özv. Wimmer Ferencné, Vas István, Porubszky József.