Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-03 / 18.szám

tergomi r. k. tanítói kör előterjesztése is győzött, amennyiben a nemzeti zászlónak minden iskolában való beszerzése el van rendelve. A kör még tovább ment, mert a zászló beszerzésével a zászlóhódolás elrendelését is kéri, amely kérést magáévá tette az országos kongresszus is, és a Tanügyi Tanács ennek alapján terjeszti fel elrendelés végett a püspöki karhoz. Akik a mult évben tartott zászlóhódolás szemtanúi voltak, azok bizonyára egy kedves és maradandó emléket szereztek, amelynek megrögzitését örök időkre szeretnénk látni és tudni. És midőn közleményemet zárom, teszem azon óhajtással: adja a jó Isten, hogy a magyar tanítóságnak az adott viszonyok és körülmények között elérhető igényei kielégíttessenek. Nem sokat, igazán nem sokat kér, de annyit kér, hogy annak megadása jóformán teher nélküli és nagyon méltányos. Mint azelőtt, most is bizalommal viseltetünk Apponyi Albert gróf iránt, ki tagadhatatlanul tett annyit, mint amennyit a tanitók java éredekében egy kultuszminiszter sem; kikben ha volt is elvitázhatatlan jóakarat, de e téren nem tőlük függő okok folytán meddők maradtak. Ha a győzelem nem is teljes, de Apponyi Albert gróf törvényjavaslata még is győzelem. Az Isten áldja meg érte! Bertalan Vince. Hadárvédelem. Olvad a hó, felszabadul az erdő, a mező a kert téli fehér leple alól: közeleg a tavasz. A szállásban, élelemben megszorult madárkák visszatérnek természetes tartózkos egytől-egyig az ég felé mutattak. Mint vad orkán tört ki fásult leikükből száz öltő vad keserve, mely el tudott volna söpörni maga elől minden akadályt . . . „Ugy van!" „Gyalázat!" „Akasztófára velük!" „Nem tűrjük tovább!" „Halljuk!" „Halljuk!" Mint mikor az őserdőkben Ítéleti vihar marcona fákat hasogat, az ólmos ég dörgő muzsikája mellett, olyan volt ez a jaj-kaosz. Gyilkolásra készen álltak Salgó Boriszláv előtt az ezerek. A tér másik felén kinyíltak ekkor Bereghy báró kastélyának ablakai, csendben. A munkásság nem is vette észre nagy lázában. Bereghy báró állt az ablakban. Maga elé húzta a bordó függönyt, hogy ne lássák. A hálószoba ablakai is kinyíltak ekkor. Egy ifjú leányarc tünt fel ott egy pillanatra a tömeg háta mögött. Fehér zsebkendővel intett egyet, aztán szintén elrejtette magát. Széja volt. Csak Boriszláv látta. Mint mikor Kolumbus meglátta az Óceán habjairól az uj világ vonzó partjait, ugyanaz a mámoros hév ragadta el most Boriszíávot. Széja hallgatta őt. „ . . . A pillanat nagy teendőkre szólit fel bennünket, elvtársak! Sorsunk véres betűkkel az égre irta : hogyha kell, haljunk is meg jogainkért! Követeljünk jobb életet, jobb ruhát! Vessünk véget a pénzarisztokraták zsarnokoskodásainak ! Büszkék lehettek, elvtársak, mert amerre a szem ellát: a ti munkátokat látja. A dási helyökre. A sármányok, bubospacsirták, pintyőkék, cinkék mindinkább elvonulnak a házak fái közül, mert élelmőket a szabadban örömestebb keresik. A mesterséges etetők a nyújtott élelemmel visszamaradnak ; már nem igen veszik igénybe gondoskodásukat. A madárvédok szives barátsága most már más felé terelődik : fészkelő helyekről gondoskodnak., A kiirtott odvas fákat mesterséges fészekodukkal kell helyettesíteni, lehetőleg hű utánzattal. Madárkáink nem veszik igénybe a cifra kalitkaszerű, deszkából készült kis palotákat, ők ilyen igényekkel nem birnak, ők a divatnak nem hódolnak, megmaradnak természetes ösztöneik mellett. A legegyszerűbbeket, a természetes utánzatokat, a fatörzs alakokat foglalják csak el. Berleps báró hires német gazdász és ornithológus hosszú évek kisérleteiből, továbbá Hermann Ottó és Chermel István hazai kitűnőségeink gyakorlati megfigyeléseiből szűrődött le ama mesterséges fészekoduk alakja és mérete, melyek alapján Kühnel Márton baranya-kárászi fürészmalom tulajdonos állami megbízásból fából készít mesterséges fészekodukat. A tapasztalat fényes beigazolása szerint a megfelelő méretekkel biró cserépodukat is készséggel elfogadják madárkáink, azért Magyary László jó hírnévnek örvendő kályhagyárosunk agyagból készitett és hoz forgalomba hű fautánzatú fészekodukat, mérsékelt 40 fillér ár mellett, mert célja a minél szélesebb körben való elterjesztés, mit a madárvédők örömmel ajánlanak. A nagyérdemű közönség kényelmére a helyi állatvédő egyesület vezetősége 100 drb. faodut is hozatott, azokat védő szögelésekkel ellátva saját árában alulírottnál — 90 fill -ért — bocsájtja a madárvédők rendelkezésére. Az agyagból készültekre anyagánál fogva védő szögsor nem alkalmazható ugyan, de jót tesz az, ki védelmül a menyétek és macskák ellen a galagonya tüskés ágait koszorúba helyezteti. Az odúkat vastagabb törzsű fákra, erős karókra, fatörzsekre, kerítések oszlopaira erősebb facsavarokkal kell felerősíteni. Elhagyatott gunyhók, kerti házikök oldalaira is elhelyezhetők, csak fával, bokorral legyenek fedezve. Széljárta hely, magánolepergett évezredek, úgy, mint a jelen, a ti alkotásaitokat és a ti nyomorúságtokat hirdeti. Az emberformájú vadak, a történelem birtokosainak csak a nevük maradt fönn. De semmi eleven alkotásuk. Ellenben a ti apáitok, akik kapáltak, kovácsoltak, építettek, szőttek-fontak: a civilizáció hatalmas épületét hagyták tanulságul. Testvéreim, ti Messiások vagytok egytől-egyig. Meg akarjátok menteni a földet zsarnokaitól. Rajta tehát: Előttetek tartom e kigöngyölitett vérszin zászlót, amelyre az van irva: Ébredj Proletárság ! Jertek utánam ! Célunk tán az északi sarknál is távolabb, de azért ne csüggedjünk ! Acélizmú karjaitokkal szétzúzhatjátok a beláthatatlan gleccserhegyeket. A bennetek élő - nyers erő nem ismerhet akadályt. Visszapattannak rólatok a golyók és elhajolnak rajtatok a szuronyok. „Ébredj proletárság ! És győzni tog az eszme !" Salgó ekkor lelépett az asztalról és elvegyült az éljenzúgó, rivalgó, lelkes tömegbe. Utolsó igéi, mint meny dörgés szálltak végig a tömegen. Megremegtette, lázbaejtette a sziveket. A nagy hangkaoszt elnyelte a morajló, vérlázító prolelár-himnusz : a marseillaise. Az urak, kik csak a végét hallották a beszédnek, betámolyogtak Bereghy báróhoz, ki ép akkor csukta be ablakját. Nagyon levert volt az öreg báró. 'Nem sokat hallott Salgó beszédjéből, de reményét kezdte vesziteni. san álló fa, vagy egészen fiatal fák, fészekoduknak nem alkalmas helyek. A röplyuk nyilasa előtt szabad tér legyen - s azért mégis a kíváncsi szem elől védve kell lennie ; tehát a hely megválasztása körültekintéstigényel Az odu Va — IV2 méter között magasságban legyen, mivel a magasabbra helyezettbe verebek tolakodnak, melyek számára odút nem alkalmazunk. A madárvédők szerint a verebek fogyásának arányában szaporodnak az énekesek. Bármilyen anyagú odút nyújtunk, az mindig szilárdan álljon és nyilasával keletre, délkeletre nézzen, mert a szél és eső ellen' igy több védelmet nyújt. A fészekoduk kihelyezésére legalkalmasabb a november, mert igy a télen élelem után barangoló madárkák azokat fellelik, belehuzódnak s fészkelési időben felhasználják, szóval magunkhoz vonzzuk. Ha azonban ezen legalkalmasabb időt bármely okból elmulasztottuk, ugy igyekezzünk azt minél előbb, legkésőbb márciusban kifüggeszteni, hogy fészkelés előtt már az alkalmas helyiséget a madarak kinézhessék. Kifüggesztésnél vigyázzunk arra is, hogy az odu függélyesen és hanyatt semmi esetre se álljon, mert igy a nedvesség becsapódhatnék. Van nyilt odu is a légykapók, billegetők, rozsdafarkuak részére. Ilyeneket kerti házikók falára, eresz alá, lugasok, borostyános helyek, vadszőlők közé IV2 méter magasságig szögelhetünk. A szabadon fészkelők részére alkalmasnak bizonyult a cipó alakú üreg is, melyet bokros helyek elrejtett tisztásaira, egresek közé, a föld színéhez közelre tehetünk. Jó e célra venyige és rőzse rakásokba is dugni. A galagonya itt is alkalmazást nyer. Présház oldalába, tűzfalba a cserépodú és cipó be is rakható. Bármilyen mesterséges odút alkalmazzunk, célszerű a fenékre egy maréknyi' fürészport szórni, mely az odvas fa porát helyettesíti s az esetleges nedvességet is felszívja. Költési időszak alatt a fészekodu fedelét ne emelgessük, nehogy madárkáink elriadjanak. Csak akkor nyúljunk a fedélhez, ha a betolakodott verebeket vagy a darazsakat akarjuk elpusztítani. A darázs — Ez a lázitó tacskó utóbb is megbuktat. — Szó, ami szó, de a csőcseléket, mely az uj választótörvény óta döntő: szinte megbabonázta. Félő, hogy békében még programmbeszédedet sem tarthatod meg bárócskám. — Vélekedett az alispán. — Tönkre tesz engem ez az ember. Családi békém, leányom hírnevét már elrabolta. S most még megfoszt legnagyobb büszkeségemtől is. Aztán lehajtotta fejét az öreg báró. Hallgatott, mintha temetésre készült volna, Barátai látták, hogy alkalmatlanok. Távoztak. Előbb azonban kortes kezüket segítségül ajánlották. A báró Széját hivta. — Ülj le ide, Széja. És tedd el azt a zsebkendőt a szemedről. Ne pityeregj. Komoly dologról akarok szólani. Valj meg mindent apádnak. Nem foglak bántani. De tudni akarom mégis, hogy az a csábító bitang . . . — Jaj, apám, kegyelmezzen! Nem ő a csábító. Én vagyok a rossz, a bűnös, ki megvetésre méltó. De nem tehetek róla ... Széja vörösre sirt szemeiben újra tükröztek lelke nemességének gyöngyei. S hangos zokogásba tört újra. Az öreg bárónak gyenge szive volt. Végtelenül szerette leányát s mivel látta, irtást égő kénszelettel éjjel végezzük, mivel a darazsak nappal távol elszórtan lakmároznak. Ezen útbaigazítók elmondása után felkérem az eddig is érdeklődő közönséget, hogy a fészekodukat mielébb szerezzék be, megfelelő helyen és módon fügesszék ki, hogy azokat a védencek megismerjék, megszokják és növénytermelésünk érdekében használják. Szölgyémy Gyula. Az esztergomi tanító egyesület állásfoglalása a fizetés rendezésről szóló törvényjavaslattal szemben. Lapunk mult számában megírtuk, miszerint az „Esztergom-járási Róm. Kath. Tanitó Egyesület" február hó 24-én tartott választmányi ülésén a nem állami tanitók fizetés rendezésével foglalkozott, melynek némely pontját igazságtalannak, sérelmesnek találta, miért is elfogadva dr. Fehér Gyula plébános és választmányi tag t

kész javaslatát, bővítve azt a magáéval, megküldötte a kultuszminiszternek és az esztergomi országgyűlési képviselőknek, kérve a módosítási javaslatok elfogadását. Térszüke akadályozott, hog}' a közérdekű javaslatot mult számunkban közzé tegyük, melynek szószerinti szövege ez: Elvünk az, hogy a nem állami tanitók javadalmazása legyen egyforma az államiakéval, vagy az előirányzott költség keretén belül lehetőleg közelítse meg azt. Ezen elvnek leginkább megfelel a „II. újabb módozat," mely a korpótlékokat 200—200 koronával véli megállapitandónak. E módozat elfogadásával a nem állami tanitók évi javadalmazása csak 200 koronával maradna mögötte az állami tanitók javadalmazásának a 6. szolgálati évtől kezdődőleg. Már ez a különbség is 35 szolgálati év alatt, vagyis a 40-ik szolgálati év végén yooo koronára rúg; ennyivel kap kevesebbet a nem állami tanitő, mint a vele egyenlő állásban működő állami, ezen legelőnyösebbnek miúatkozö „módozat" alkalmazása mellett is. Ezen módozat volna tehát törvénybe hogy fáj neki a faggatás: felhagyott vele. Csak azt kérdezte még: — Hát mondd: igazán szereted Salgót? Széja még nagyobb zokogásba tört ki. Nem sirt ily keservesen, mióta édes anyját temették. Alig értette meg a báró, mikor azt zokogta feleletül: — Nem tehetek róla ... A báró kiment a szobából. M Egy kissé megnyugtatta Széját a magány. Kopognak az ajtón. — Tessék. — Kíváncsian veti kisirt szemeit az ajtóra Széja. Salgó Boriszláv, a Bereghy-ház réme lépett be. — Jaj, Boriszláv, az Istenért, hogy jöhet maga ide. Ha atyám meglátja . . . — Csókolom kezeit, kedves Baronesse, ép az ő hívására jöttem ide. — Vágott közbe Salgó Boriszláv. .— Lehetetlen. Hisz ... Nyilt az ajtó. Bereghy lépett be. Elhalványult a leány. S a legény elpirult. — Komoly dologban kértem szives megjelenését, Salgó úr. Foglaljon helyet. Széja, hagyj magunkra egy kicsinyég. — Holnap mérkőzésünk napjára virradunk. Húsz éve vagyok követe a kerületnek. Szeretett a nép. Mindig nagy többséggel győztem. S holnap talán lever engem ön, fiatalember. Hát legyen. Elvégre elhiszem,