Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-03 / 18.szám

iktatandó, mint olyan, mely semmivél sem ró több terhet a kincstárra, mint a „III. újabb módozat," holott ebben a 3. és 4. korpótlék 100—100 koronával van kontemplálva. Továbbá ki kell küszöbölni azon mesterséges kiegyenlítési módot, mely az öszszes módozatokban, a már 1 vagy 2 korpóílékot élvező öregebb tanítót, korpótlékának kiegyenlítésére nézve javasoltatik. Mondja ki a törvényhozás, hogy a törvény életbelépésé?iek napjától, tehát 1907. év július hó l-től kezdődőleg a már kor pótlék élvezetében levő összes tanitók eddigi korpótléka az új hücs szerint kiegészíttetik. Az uj törvény szerint 1907. év július hó l-től I—II. korpotlék cimén 200—200, összesen tehát 400 korona volna igényelhető ; mivel a két korpótlékos tanitók, akik t. i. 1.893. október l-től, illetve 1896. október l-től kezdődőleg szolgálnak, I. és II. korpótlék cimén 100—100, összesen 200 koronát élveznek, ezen összeg 1907. július l-től 200 koronával volna felemelendő, vagyis 400 koronára kiegészítendő. Ezen 400 koronás korpótlékot élveznék tovább mindaddig, amig reájuk nézve a III. kórpótlék esedékességének ideje, t. i. 1908. október 1-je, illetve a megfelelő későbbi időpont, amikor korpótlékuk az uj törvény rendelkezéséhez képest ismét 200 koronával emelkednék. Az egy korpótlékos tanitók korpótléka ez idő szerint 100 korona, mivel az uj törvény szerint az I. korpótlék 200 korona Ezen tanitók korpótléka 1907. július l-től 100 koronával felemelendő, illetve 200. koronára kiegészítendő volna, mely összeg élvezetében maradnának mindaddig, amig reájuk nézve el nem érkezik a II. korpótlék esedékességének ideje, amikor is korpótlékuk ujabb 200 koronával emelkednék. Ezen 100 és 2Ó0 koronás felemelést javasolja a „IIL ujabb módozat" is a fejezetében ; ezért magasabb e módozat szerint az 1909. ' évre kontemplált javadalom kiegészítési többlet mintegy 200,000 koronával, mint a „II. ujabb módozat" szerint szükségesnek mutatkozó többlet. Ezen különbség alig jöhet számításba ha vesszük, hogy ily módon elég tétetik az igazságnak is az öregebb tanítókkal szemben, kik két korpótlékot élveznek ugyan, de nagy részük az 1893. évi október 1-je előtti >szolgálati időt a korpótlékot illetőleg elvesztette. Nem igazságos ugyanis, hogy a két korpótlékos öregebb és az egy korpótlékos fiatalabb tanitók csak IOO—IOO koronás emelkedésben részesüljenek a múltra nézve, az uj törvény életbelépésének napjától, 1907. július l-től a további emelkedésig, mint ahogy ezt „a II. ujabb módozat

11

, de maga a benyújtott törvényjavaslat is javasolja. Az öregebb tanitók ekként kellő indok nékül rövidséget szenvednének ugy fizetésükben mint nyugdíjigényükben ; mert öregebb lévén, már rövidebb ideig szolgálnak s igy nem lesz módjukban ujabb korpótlékok elnyerésével nyugdijigényöket emelni. A szolgálatban levő korpótlékos öregebb és ifjabb tanitók korpótlékának emelése tehát csak úgy lesz igazságos, ha az itt javasolt módon történik. A IOO—IOO koronás emelkedések a nem állami tanitók korpótlékának megállapításánál tehát mellőzendők. De ha már kihagyhatok nem volnának, amire pedig pénzügyi szempontból sincs indok, akkor feltétlenül az utolsó helyekre kell kerülniök, vagyis az V. és VI korpótlék legyen IOO—IOO koronás. Minél előbbre tolják a sorozatban a iop —-IOO koronás tételeket, annál nagyobb ós zszeggel marad vissza a nem állatni tatátok javadalmazása az államiaké mögött, annál nagyobb lezz a sérelmök, melyet pénzügyi szempontból sem lehet indokolni. E tekintetben a benyújtott törvényjavaslat a miniszter úr előbbi felfogásával Szemben határozott visszaesést mutat. A javaslat szerint már a 2. korpótlék is csak 100 koronás, holott a miniszter ur által először kontemptált módozatban csak 3. lett volna 100 koronás. Ha a benyújtott javaslatot fogadná el a törvényhozás, akkor a nem állami tanitó fizetésében, az államival szemben a II. és III. 100—100 koronás korpótlék révén a 40 évi szolgálat 3000-\-2$oo, összesen tehát 5500 korona ujabb veszteséget szenvedne és ekként a már fentebb jelzett és minden körülmények között előálló 7000 korona veszteséggel együtt, összes vesztesége, illetve hátránya a vele egyenlő állásban levő állami tanítóval szemben a 40. szolgálatév végéti 12.500 koronára rúgna. Még ha a IOO koronás póttékok az utolsó V. és VI. helyre kerülnek is, a nem állami tanitó vesztesége az államival szemben az utolsó 15, illetve 10 szolgálati év alatt ujabb I500-\riooo, összesen tehát 2500 korona leszen, a 40 szolgálati év alatt, illetve 35 korpótlékos szolgálati év alatt tehát végösszegben 7000-^-2 500=9500 korona. A 4. §. foglalt 200 koronás fizetési pótlékot nem tartjuk helyesnek, mivel nem látjuk eléggé biztosítva a jövőt a kormányokat illetve, vájjon nem-e fog a miniszter úr ezen kétségkívül szép és buzdító eszméje a jövőben alacsony kortes fogássá fajulni ; nem fog-e csúszás-mászás, hízelgés és demuciálásra vezetni. Fordíttatnék tehát ezen célra szánt összeg inkább azon nemzetiségi vidékeken működő tanítók időszakos jutalmazására, kik kiváló eredményt mutatnak fel a magyarosítás terén ugy az iskola keretén belül, mint azon kivül. Sérelmesnek tartja a választmány 11. §-ban foglalt azon javaslatot is, mely szerint a felekezeti tanitó, aki kántori teendőket is végez a törvényjavaslat 2. §-ban megállapított legkisebb fizetés erejéig, a kántori járandóságok együttvéve tanítói fizetésnek veendők. Sérelmes ezen javaslat pedig azért, mert a kántori teendők mint külön munka állanak fen, amit legjobban mutat az a tény, hogy az állami tanítóknak tanítói fizetésükbe a kántori jövedelem be nem számíttatott s igy az utóbbiak kivétel nélkül fognak részesülni fizetés emelésben, mig a hitfelekezeti kántortanítóknak csak nagyon kevés o/

0-a. Mivel pedig minden tanítónak előbb-utóbb el kell érnie a törvényjavaslatban javasolt maximális fizetést, elő fog állani az a tény mihelyt a mostani kántortanítók kihalnak, a szerényebb jövedelmezésű kántori állásokra nem fog akadni pályázó, mivel a törvényjavaslat szerint egy fizetésért két munka végzendő s igy a hitközségeket minden indok nélkül nagyobb megterheltetésnek teszi ki a javaslat. Fel kell még a törvényhozás figyelmét hívnunk a javaslat 21.§-ának 4. bekezdésében foglaltakból kimaradt azon intézkeSzeretem Széját, az én rajongó lelkem őrült szerelmével. — Akkor hát öleld kebledre fiam menyasszonyodat! — Apám, maga a legjobb atya a földön. — Rebegte Széja, mintha nagy álomból ébredt volna. És Boriszláv folytatta : — Illenék, hogy saruimat lehúzzam és úgy közeledjek Önhöz, mint Mózes az égő csipkebokorhoz, melyből Isten szólott hozzá. Mert olyan az ön nagysága, jósága atyám, mit szóval jellemezni, hiú törekvés lenne. — De ugy-e Boriszláv, most már átengedi drága apánknak a mandátumot. — Kérdé Széja az őrömittas Boriszlávot. — A legcsekélyebb, mit viszonzásul adhatok. — Felelt Boriszláv. — Hohó, nem úgy van az gyerekek. Azért telik nekem kedvem különösen Boriszlávban, mert a velemmérkőzésben ő volt az erősebb. S igy most már legalább a kerületet örökül hagyhatom neki, legnagyobb kincsemmel: veled, Széja. * * Egy óra múlva nagy' falragaszok hirdették a báró lemondását. S este már a jourokon azt susogta a péle-méle, hogy a báró megbolondult . . . Pedig csak a szive kerekedett felül az eszén . . . désre, hogy mig a felekezeti iskolának vallásfelekezeti jellegére való tekintettel, mindig oly felekezeti, tanitó nevezendő ki, mint amilyen az iskola, addig nincs tekintettel a községi iskolák fenntartóinak vallásfelekezetére, illetve a felekezeti arányok szerinti kinevezésre. Ezeket voltunk bátrak a törvényhozásnak figyelmébe ajánlani. Az „Esztergom-járási Róm. Kath. Tanitó Egyesület" nevében Bertalan Yince Yitál István elnök. választmányi jegyző. HÍREK. — Dr. Szabó Elek áthelyezése, A hivatalos lap csütörtöki száma hozta meg a rövidke hirt, hogy a komáromi kir. törvényszék elnöke, dr. nárai Szabó Elek, saját kérelmére Veszprémbe helyeztetett át törvényszéki elnöknek. A hir nemcsak városunk birói és ügyvédi karában idézett elő érthető igaz sajnálkozást, de mindazok körében, kik őt ismerték. Mint biró szigorú, de igazságos, mint jogász jeles kriminalista volt, ki a szigor mellett a büntető igazságszolgáltatás terén mindenkor érvényt tudott szerezni az alaki igazságnak anélkül, hogy az az anyagi igazság rovására lett volna. A birói hivatásnak mindenkor igazi magaslatára tudott emelkedni. — Nyilvános felolvasás a gimnáziumban. Ma este 6 órakor Hollósi Rupert főgimnáziumi igazgató a gimnázium dísztermében nyilvános felolvasást tart Görögország ókori építészeti emlékeiről útleírás keretében, vetített képekkel. Az érdekes felolvasásra eleve felhívjuk a nagy közönség figyelmét. — A kaszinóból. A Kaszinó műkedvelő társasága húsvét hétfőjén Herceg Ferencnek, a Gyurkovics leányok c. hatásos vígjátékát adja elő. A színielőadás sikeresnek ígérkezik, már azért is, mert szépeink közül abban számosan szerepelnek. Az előadást, mint halljuk a nagy közönség számára megfogják ismételni. — Az Oltáregyesület nyilvános isten tiszteletét folyó hó 10-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9 és fél 10 órakor szent mise, délután 4 órakor sz. beszéd és litánia. — A hitelbank közgyűlése. Pénzintézeteink évzáró közgyűlésének sorozatát az esztergomvidéki hitelbank mai évi közgyűlése nyitja meg, mely d. e. 10 órakor lesz megtartva a bank helyiségében. A tárgysorozat vagyoni vonatkozású pontjain kivül, kilépés és halálozás folytán megüresedett 11 igazgatósági tag helyének betöltése is napirendre van tűzve. — Városi képviselő választások. Ez év június havában 39 képviselő testületi tagnak és az összes póttagoknak megbízatása lejár. A kilépő rendes tagok ezek: I-ső kerületben : Helcz Antal dr., Tóth Ferenc szalkay, Magyary László, Farkas Tivadar, Brutsy Gyula, Gerendás János, Buri József, Walch Mátyás. II-dik kerületben : Kitzinger József, Brenner József, Hollósy Rupert, Dudás János, Helcz József, Sinka Ferenc idb., Schönbeck Imre, Székely Henrik. III-dik kerületben: Tátus János, Stróbl Mihály, Kiffer József, Cserép János ifj., Weisz Mihály, Tóth János bérkocsis, Patkoczy Ferenc. ÍV-dik kerületben: Havas Vince, Bleszl Ferenc, Bártfay Géza, Paulovits Géza, Gabanitz Ferenc, Sternfeld Rezső. V-ik kerületben : Csernoch János dr., Guzsvenitz Vilmos, Káán Károly. VI-dik kerületben : Bernvallner Lajos, Gere Antal, Nadler József, Bádi András, Perger Lajos, Bábszky Ferenc. hogy az öregség betegség s hogy a fiatalságé az igazság. Mégse tudnám tovább elviselni bukásomat. Minden örömem ez életben mandátumom volt. S most ettől megfoszt Ön engem. Egyetlen leányomat már hirbekeverte. Jóllehet, Ön nem tehet róla. Mégis, ha egyéb nem is, de eszköz volt a jó hir elrablására. Ez nemcsak leányom, de az én tragédiám is. Igy hát fiatalember, Ön elrabolta tőlem az élet két legnagyobb kincsét . . . — Báró úr, mielőtt tovább érvelne, engedje meg, hadd disztingváljam e vádakat. Mert nagyon felszaporodik és összekeveredünk. Először a mandátumot nem öntől veszem el. Mert az egyáltalán nem a báró úré. A népé az, mely kezembe adja, ha a jelek nem csalnak. Tehát ez a vád elesik. A másikat pedig a férfiúi becsület nem engedi, hogy tisztázzam. Mert, ha azt mondanám, hogy ártatlan vagyok : gyöngédtelenség volna egy nővel szemben. Engedje meg, hogy Széja baronesse maga nyilatkozzék e kérdésben. — Jó. Legyen. Széja! Széja! — Parancsol apus ! — Jer ide. Én mondtam már, hogy ne pityeregj. Nem illik ez, különösen, mikor íérfi van a háznál. Megmondtam, hogy többet nem vetem szemedre a dolgot. Felelj : Salgó csábított el téged, vagy te jártál utána? Széja ismét nagy zokogásba tört ki. Ráborult ősz atyja vállára. A késő téli napsugárt lilára festette a függöny, amint áttört rajta. A nagy csendben olyan vol Széja zokogása, mint nagy erdőkben a gerlezokogás. Boriszláv állt mereven. Az öreg báró egy korhadt fához hasonlított, melyre még kegyelemből fölfut a repkény. Az a leányzokogás oly biztosan lágyította a férfisziveket, hogy mindkettő kész lett volna már engedni. — Engem okozhat csak apám ! Egyedül engem. De nem tehetek róla, mert nagyon szeretem Boriszlávot. Bocsásson hát meg néki . . . Újra zokogás. Újra csend. Az öreg báró áll szótlanul. Fél belekezdeni a beszédbe. Salgó meg félrehúzódott az ablak felé, lehajtotta fejét s gondolkozott. Később kivette zsebkendőjét s valamit törülgetett ő is a szeme körül ... Az öreg bárónak már kiapadt régen a könyforrása. Neki csak a hangja tört meg, reszketett. Mégis ő volt az erősebb. Mélyen, alig hallhatóan mondta: — Gyerekek, ne bolondozzatok, mert istenugyse összeszidlak benneteket. Vagy mondd meg Széja, mit csináljak hát ? — Adjon engem Boriszlávnak s ő meg lemond a mandátumról apus javára. Boriszláv kiegyenesedett. Azt-hitte, hogy kitör a báró most, mint a vulkán s neki menekülnie kell. Csalódott. •— Hát . . . hát . . . most már az a kérdés: vajjo 1 viszont szeret-e téged Salgó ? — Mikor először beléptem e házba diákkoromban, még akkor feledtem itt a szivemet . . . Hiszen tudja ezt úgyis a báró úr. Amint tudja az egész megye.