Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-25 / 99.szám

Esztergomi iskolaügy. A reáliskola minden szükséglete most egy 3—4 szobás lakás bérletével, a tornahely kibővítésével, az árnyhelyek célszerű átalakításával udvar hiányában is megoldható a jelenlegi épületben átmenetileg anynyi évre, amig a minisztériummal megindítandó tárgyalás közben felszabadul a városoknak a szokásosan juttatott 200—250 ezer koronás államsegély évi törlesztő quotája. Tisztán a város éberségén, az egyezkedés komolyságán, a kialakuló jogviszony mérlegelésén fordul meg, hogy a beruházási államsegélyért tülekedő városok között mikor kerülhet sorra Esztergom is. Érről az oldalról tehát egy új épület emelésének ijesztő kényszere se nem sürgeti, se nem rettegteti a várost, de a tankötelezettség lelkiismeretes és szigorú végrehajtásával, a lélekszám gyarapodásának erkölcsi súlyú emelkedésével rohamosan nő a népiskolák oly nagy zsúfoltsága, aminőt egészséges megoldással szétterelni annyival is inkább kötelessége a városnak, mert a gyermek-halandóság, a fertőzés veszélye a népiskolás életkorban a legnagyobb, a testi fejlődés lelkiismeretes ápolása a legszükségesebb, az értelmi élet gondos megalapozása elengedhetetlen. A népiskolák célszerű ellátása tehát elodázhatatlan, s csak azon lehet immár tanakodni és töprengeni, hogy mikép kell és miből lehet megoldani az épületkérdést ? A minisztérium népiskolai épület céljára segélyforrással nem rendelkezik, de ahol elfogadhatatlan az állapot, ott az egész iskolának állami kezelésbe vétele lép előtérbe. Az évek folyamán megnövekedett népiskolák helyiség-szükséglete megoldást sürgetett már akkor is, amikor a reáliskola fejlesztése még csak a közóhajok kétkedő reményeifensége, lebilincselő modora és kacérsága egészen elbódította. — Amig ő a szép leánnyal mélységes beszélgetésbe merült, a társaság a következő napon tervezett vadászatról beszélt. Hol legyen a hajtás, hol telepednek ebédhez s több eféléről folyt a beszéd, mely az ellentétes vélemények miatt már már vitára vált. A társaság végre abban állapodott meg, hogy az asszonyok jeleljék meg az ebéd helyét. — Igy zavarták meg Ádám ur szépséges szomszédnőjét. — A megegyezés gyorsan létre jött és a megzavart beszélgetés újból kezdetét vette kettejük között. A szép leány felszólította Ádám urat, hogy a holnapi vadászaton legyen az ő kísérője. — Ádám ur örömmel fogadta a felszólítást és igenlő válaszáért egy meleg szempillantás jutalmazta. — Déry Ádám azonban nem találta kedvét ebben a pillantásban, mert benne a cigány leány szemének villámát látta viszont. Nyomban eszébe jutott a jóslat, mely annál súlyosabban érintette, mert másnap karácsony szombatja volt. Elborult tekintettel, komoran búcsúzott a szép leánytól a másnapi viszontlátásig. Amikor aztán szobájába ért, elkezdte kínozni a réme., Elutazom, gondolta és kikerülöm a bajt. Ekkor felülkerekedett benne a vérbeli vadász. —- Mégis elmegyek a hajtásra, félre ostoba rém, amely megrontod minden percemet! Attól fogva megkönnyebbült, de amikoi az ágyban volt, megint elővették a balsejtelmek. Valami azt súgta neki, hogy meg fog halni. Sorra jöttek a rémképek. Látta magát vérben fetrengve, vadkan által marcangolva, hordágyon szálben jelentkezett. Persze most a reáliskola átmeneti elhelyezése anynyival is inkább meggyarapitotta a gondot, mert a sz. Ferencrend reformált konventjének idetelepülésével egy könnyűnek ígérkező helyzet kialakulása lehetetlenné vált, de valójában csak látszott a helyzet könnyűnek, mert ténylegesen már a kezdeti 2000 K-ás évi bérösszeg nagysága, ennek előre kiszámítandó s jórészt előre nem látható emelkedése, az átalakítások soha meg nem szűnő újabb és újabb költsége, a karbantartás emelkedő terhe súlyosan nehezedett volna a városra a nélkül, hogy e nagy áldozatnak csak egy parányi maradandó értéke is a városi leltár javára leköthető lett volna. A népiskolák helyzete csak súlyosbodott volna a dolgok ezen rendjének alakulása mellett, mert az épületfenntartási teher oroszlánrészét sok éven át a reáliskola kötötte volna le, maga a reáliskola pedig a hiányok pótlásának, a szükségletek kielégítésének felsőbb hatás alatt történő sürgetése közben már újraéledése első napjától kezdve ismét kopott volna népszerűségében, szellemi értékében. Tény tehát az, hogy a reáliskola gondjának ezen úton való elvetése megoldásnak nem volt jó, átmeneti állapotnak pedig annyira drága lett volna, hogy szinte jobb, ha a most megtakarithatóvá lett évi külömbözet azon iskola javára lesz fordítható, amely tért engedve a reáliskolának, már sürgős megoldásra számithat. Az egyik lehetőség tehát, hogy a város hivatkozással a 100°/

0-os közs. pótadóból fedezett 22%-nyi népiskolai teher nagyságára, kijelenti, hogy minden további e nemű költségemelkedés viselésére immár képtelen s ha mégis vállalná, ezt csak a más irányban elkerülhetlen korszerű fejlődés rovására tehetné. litva, kórházban kínlódva. Egyszerre valami azt parancsolta, hogy keljen fel és irja meg a végrendeletét. Kiugrott az ágyból s leült az asztalhoz irni. Ezt irta : Végrendeletem: Egy cigány-leány megjósolta nekem, hogy ha karácsony szombatján vadászni fogok, szerencsétlenség ér. Küzdöttem ezen jóslat szülte aggodalmammal, küzdöttem önmagammal, el is határoztam, hogy kikerülöm a veszélyt, de egy szép leánynak tett Ígéretem miatt mégis részt kell vennem a holnapi vadászaton. Tudom, hogy a végzet lesújt reám, pedig úgy szeretnék élni. Az este óta ugy érzem, hogy értékes az élet. En, aki a nőket játékszernek néztem s őket komolyan venni nem tudtam, szerelmes vagyok. Igen, megigézett Helénnek bűbája, mosolya, egész valója s ime el kell pusztulnom, mielőtt boldoggá tehettem volna. Megnyugszom a végzet akaratában. Hozzá, akit imádok, száll utolsó sóhajom s hozzátok jó barátok, emberek és hatóságok, azon kérésem, hogy halálom után mindenemnek örököse Helén legyen. Isten velünk ! Déry Ádám. Ez után borítékba tette az írást és a borítékra Helén címét irta e szavakkal: „Aki e levelet megtalálja, kézbesítse a címzettnek!" Másnap reggel Déry Ádám is kivonult a vadásztársasággal. Kedvetlen volt, mint maga az idő, mely ködbe burkolta a regE kijelentésnek biztosan megállapítható pénzügyi végeredménye volna, hogy a népiskolai teher 5—22% között egyszersmindenkorra íixiroztatnék s ezen költség keretén belül úgy a fiú, mint a leány elemi iskola a legmodernebb új épülethez jutnának. Az iskolák szellemi értéke pedig főleg azért emelkednék, mert a népes osztályok párhuzamosításáért s ezzel a tanitói létszám emeléséért talán épen a város küzdene a leghevesebben, ha az újabb terhe! nem kellene többé a házi pénztárnak viselnie. A kegyelettel őrzött felekezeti jelleg féltése csak hatalmi kérdést takargat, mert az állami népiskola nem zárja ki azt, hogy a vallásos érdek a legmesszebb menő mértékben kielégítést, oltalmat találjon, sőt ha egyáltalában számottevő a tanitás eredményében, a nevelés értékében a tanitó személyének állandósága és értéke, ekkor minden érdek biztosabb kielégítést találhat, ha az iskolát a legtehetősebb fenntartó pénzforrása látja el. De a hatalmi kérdés szempontjából is csak akkor van veszélyben egyik-másik befolyás lehetősége, ha az a hatalom nem magáért az intézményért, hanem attól távol álló és esetleg rovására eső célokért keres érvényesülést az iskolai élet keretében is. Kétségtelen, hogy valami felemelő tudat van abban, ha valaki valamely erkölcsi értékről, mint sajátjáról szólhat, de a ki szegénységében csak lelke vágyával tudja ápolgatni ezen erkölcsi értéket, az előbb utóbb egy bomlott agy őrjöngő tünetével fog virrasztani érréktelen rongyhalmaz felett. Nem járna rosszul a kath. felekezeti érdek sem, ha a népiskola Mózes gyékénkosarában jutna a Fáraó udvarnépének dédelgetéséhez. geli órákat. Helén is kijött a társaság indulásához, de nem tartott velük. Fáj a feje, mondotta. Déry tétovázott. Most itt az alkalom visszamaradni s elkerülte a veszélyt. Csökönyös természete azonban ellentmondott. Elment a többivel. Amíg a vadászat folyt, a Déry szobáját rendező cseléd megtalálta a levelet és sietett azzal Helénhez. Ezt elolvasni, belőle egy férfinak lángoló igaz szerelmét megérteni pillanat műve volt. A másik percben repült a szán az erdőbe, hogy a rajta ülő szép leány elhárítsa a veszélyt. Épen ebédnél ült a társaság, amikor Helén megérkezett. Hol van Déry ? Ez volt első kérdése és szavában annyi féltés, annyi aggodalom rejlett, hogy az egész társaság megdöbbent. Déry szintén ott volt. Nem érte semmi baj, de igen szomorú volt s most, midőn a szép leányt meglátta s annak szemeiben két könycseppet fedezett fel, odarohant hozzá keblére ölelte, felkapta, mint egy könnyű pelyhet, odavitte a meglepődött társasághoz és diadallal kiáltotta : Barátaim ő az én megmentőm, menyasszonyom ! Aznap este fényben úszott a vendéglátó kastély s mig a boldog jegyespár egymás szeméből olvasta a jövőt, a társaság tagjai viszont a végrendelet tartalmáról beszélgettek. Egyszerre csak összesúgott a férfitársaság. Egy agglegény vadászember tett valami megjegyzést, melyet óriási kacaj követett. Azt mondotta a vén róka, hogy mégis igaza volt a cigányleánynak, mert hiszen a házasság is veszedelem . . . A másik lehetősége a megoldásnak, a mely nem annyira valószínű, mint inkább csak várható, hogy.a mely íelekezeti szempont és érdek évszázadokon át érvényesülést keresett és talált Esztergomban, az most szeretetteljes áldozatkészséggel fogja viszonozni a rokonszenv melegéi, mellyel Esztergom közönsége amaz érdek minden földi szószólóját szegényen fogadta s gazdagon bocsátotta el egy magasabb méltóság trónjára, vagy elbúcsúztatta az örök üdvösség hónába távozót. Csak jó iskola nevelhet hü fiakat az egyháznak, de a jóságnak ma már nem egyedüli mértéke a kifüggesztett feszület vagy keresztvetés, hanem több kell ahhoz. Belé kell nevelni az emberbe a tudatot, hogy az egyház jótékonysága vértezte fel őt az élet küzdelmére a szellemi fegyverek ama sokaságával, a melyeknek kellő változatossága nélkül ma csak koldulni lehet, de megélni nem. Ha az evangéliumi tanácsok követésével inkább megközelíthetők a tökéletesség utjai, készek vagyunk papjainkat követni, de a mig az élet földi céljai között az anyagi jólét is helyet talál, addig a fejlődésben lépest kell tartanunk a többi népek törekvéseivel, mert ha szellemileg elmarad nemzetünk, a koldusbot s a megsemmisülés lehet csak osztályrésze a magyarnak.' Meghozhatlan nagy áldozatot kívánna tehát Esztergom magyar népétől ama nézet, hogy a népiskolák kath. jellegéért mondjon le a népnevelés más irányú tökéletesítéséről. Botor álláspont volna támadni egy közhasznú intézményt csak azért, mert katholikus, de a kath. érdek is csak igazságtalanul követelheti a közjólét sérelmével ténykedő intézmény fenntartását. A mi katholikus, az legyen tökéletes, legyen irigyelt, legyen vágyat keltő értékben, bensőségben. Volna még talán egy harmadik megoldás is, a mely nem is megoldás, hanem csak eltolása a kérdésnek, t. i. egyik-másik telken roskatagon álló épületet néhány ezer forinton szűkes tantermekké átalakítani úgy, hogy még néhány évre elhalasztassék ezen iskolai ügy. Ha már hiba történt abban, hogy iskolaügyünk nem fejlődött az igényekkel időrendileg arányosan s igy elő kellett állania természetszerűen a mostani torlódásnak, még súlyosabb helyzet származnék az utódokra abból, ha a belátható időre való gondoskodás helyett ismét csak a pillanatnyi megoldáson segitenők át a kérdést. A mult évtizedek ilynemű hibás gazdálkodádását sínyli most Esztergom közönsége 100%-es pótadóval, mert ha a békés fejlődés legutóbbi ötven évében a pótadónak bizonyos mérsékelt magassága mellett folyt volna a városok fejlődésében nélkülözhetlen beruházás és rendezkedés, ma Esztergom sz. kir. város egy 900 éves primási székhely fényével túl ragyogná hazánk ama nagy városait, melyek a jólét magas fokán ellenállhatlanul vonzanak népet, intézményt egyaránt. A szükségletek és jogos igények rohamos emelkedése viliággá hirdeti Esztergom szegénységét akkor, a midőn az egész világ tudja, hogy e város falai közzé milliókra menő vagyon jövedelme folyik be évente. Ez a sors gúnyja! Justus.