Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-25 / 99.szám

Esztergomi üveggyár. — Barak-tábor. Közgyűlés. Felszámolás. — Az a nemes törekvés, mely városunkban, annak anyagi helyzetét előmozditandó es gyártelepek létesítésével kapcsolatban, forgalmát fejlesztendő, új jövedelmi forrásokat kivan teremteni, kemény és aggodalomra keltő kerékkötőt talál egy nagy reményekkel indult helyi gyár végpusztulásában. " Helytelen politika lenne magunkat továbbra is áltatni, vizbe fulladt reményeinknek szalma szálat nyújtani várva, hogy azon a halott kimenekülhessen. Az esztergomi üveggyár szomorú sorsa annyira befejezett tény, életjogosultságának minden lehetősége annyira alá van aknázva, hogy annak jövőbeni esetleges üzembe hozatala is, hiú és soha el nem érhető botor ábránd lenne. A pénzviszonyok okozta és minden ipari tevékenységet s törekvést teljesen- lenyűgöző s békóban tartó általános üzleti pangás, a jelenben csak kiélesiti a gyár helyzetét. Szép és nemes törekvés örök sirba hullása, lehetetlenséggel harcoló törpe küzködésének szomorú emieke marad a hatalmas őrhegyi gyártelep. Ujabban a néptelen gyártelep kihasználását célozva, az Esztergomban létesítendő barak-tábor ügyét hozták vele szoros kapcsolatban. A katonai kincstár, mint tudjuk, a várossal kötendő terep-bérlettel egyidejűleg a gyártelepnek baraklaktanya céljaira leendő megvásárlását vette célba, ebből kifolyólag a város képviseletének egyik lelkes és ügybuzgó tagja, Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató, kinek önzetlen, fáradhatlan működéséhez már annyi szép emlék fűződik, a felszámolás alatt álló „Első magyar üveggyár" f. hó 17-én Budapesten tartott közgyűlésére csupán azon célzattal utazott le, hogy ott esetleg a barak-tábor, igy a város ügyét szolgálva, az érdekeltséggel tárgyalhasson és az ez ügyben hozandó határozatról a városházán referálhasson. Ez a jóakarat azonban ez alkalommal nem érvényesülhetett, mert a felszámolás alatt álló üveggyár ezen közgyűlésén csak az 1907. évi mérlegét tárgyalta. Az „Első magyar üveggyár" közgyűlése pedig hasonlatos volt a temetéshez; a számok rideg tömegéből oly szomorú és megdöbbentő adatok kerültek napfényre, hogy ezek tudatában egyszer és mindenkorra lemondhatunk az esztergomi üveggyárról, mert a^társaság mérlegében épen a mi télepünk szereplése nyújtja a legszomoróbb képet. Városunkat ért ezen veszteség azonban nemcsak mint közügy érdekel bennünket; sajnos sokakat, városunk egyes polgárait külön is érinti e tudat, mert a gyár alakulásakor számos részvény került esztergomi kezekbe és ezek a részvények még a Magyar ipar- és kereskedelmi banknál is keservesebb sorsra jutottak, mivel azok többé egy fillért sem érnek, arra visszafizetést várni nem lehet, s bátran tűzbe dobhatók. Hogy mennyire indokolt ezen kijelentésünk és hogy a haladás terén sok akadállyal küzdő városunkat mily ujabb csapás érte, ennek illusztrálására szolgáljanak az üveggyár mérlegének adatai, melyeket Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató szívességéből következőkben közlünk. Az „Első magyar üveggyár" részvénytőkéje 1.200,000 K, Pucher József a gyár alapitója örököseinek követelése 1.300,000 K, ekkép a részvénytársaság összes passzívája 2 és fél millió koronát tesz ki. Ezzel szemben az összes vagyon csak 1 és fél millió korona, úgy, hogy az eddigi hiány, vagyis a jelentkező veszteség már is meghaladja az 1 millió koronát. Tüzetesebb tárgyalás alá véve azonban a társulat ezen 1 millió korona veszteségét íeltüntető mérlegét, sajnálattal tapasztaltuk, hogy ez a veszteség csupán papiroson ennyi és valóban az még nagyobb összegre tehető, mert a mérlegben kimutatott 1 és fél millió korona vagyonban az esztergomi gyár 9Z5,00ü korona értékben, tehát nyilvánvalóan a befektetési és beszerzési "árban van felvéve. Már pedig ez az értékelés nem képezheti a számítás alapját. Arról természetesen szólni is merészség lenne, hogy azt egy esetleg keletkezendő új érdekeltség a mai rosz pénzviszonyok között oly célból vásárolja meg, hogy az újból, mint üveggyár hozassék üzembe. Nem pedig már azért sem, mert a gyár nagy pénzeken beszerzett külföldi gépei finom porosz szén használatához terveztettek és a mi kisebb erőt nyújtó dorogi szenünk használásával azok lényegesen és nagy költséggel átalakitandók lennének nagyobb kaliberűvé, hogy a kisebb erőt kifejtő szén a tervezett üzemet kellőleg ellátni képes legyen. Már pedig jól tudjuk, hogy egy speciális gyár, határozott célra rendelt nagy gépfelszerelésével kényszer eladás esetén alig lesz az öszszeg */* értékén felül értékesíthető, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy 975,000 koronából mintegy 375,000 korona a gyár jellegének beszüntetése esetén teljesen értéktelen berendezésre esik, mig a telek és épületekre mintegy 600,000 korona lett befektetve. Igy tehát, ha az esztergomi gyártelepet 975,000 korona helyett azon értékben állítjuk be a mérlegbe, melyen az a mai körülmények között eladható volna, úgy több, mint ujabb fél millió korona veszteség áll elő, mely nemcsak a részvénytőkét emészti fel végleg és igy természetszerűleg értékteleníti a részvényeket, hanem még a lelkes alapitó, Pucher József örököseinek is circa fél millió korona veszteséget mutat. Ezen gyászos adatok meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy az esztergomi üveggyárról és annak részvényeiről örökre lemondhatunk. Az pedig gyenge vigasztalás számunkra, hogy a gyártelep a katonai kincstár tervbe vett vásárlásával kihasználható lesz, mert ha katonáéknak barak kell, úgy enélkül is építettek volna. Einczinger Ferenc. A Budapesti Hirlap a sajtóról.-) A Budapesti Hirlap dec. 19-iki számában általános érdekű cikket irt a magyar sajtó hivatásáról és szerepéről politikai és társadalmi téren. A cikkely, mely egyut*) A Budapesti Hirlap szerkesztőségének, felkérése folytán vettük át jelen cikket. A szerk. tal a Budapesti Hirlap programmszerü megnyilatkozása, a következő: Magyarországon a közérzés ma az elégedetlenség, a nyugtalanság és csaknem a reménytelenség tünetei közt hánykolódik. A sajtó a maga rikitó színeivel e közérzésnek szinte torzképet rajzolja meg. E napról-napra ismétlődő pillanatfölvételek egyre növelik a zavart az elmékben és szivekben és a nemzetet sötétlátóvá teszik. Terjedőben van a pesszimizmus, mindinkább nagyobbá fogékonyság a baljóslatok és valószerütlenségek, hihetetlenségek és képtelenségek iránt. A rossz könnyebben talál hitelre, mint a jó; a közfigyelem inkább áll a rombolás, a vakmerő handabandázás és a kölcsönös gyalázkodás szuggeszciója alatt, mint a komoly munka a nemes törekvések és a szeplőtelen példák hatása alatt. A nemzet e szokatlan, rendellenes lelkiállapotának a sajtó nemcsak tükre, de részben okozója is. E súlyos vádban enyhítő körülmény a sajtó komoly részének lelkiismeretes erőfeszítése es közállapotainknak az a tagadhatatlan bonyolultsága, mely megnehezíti a tisztánlátást és próbára teszi a legelfogulatlanabh Ítéletmondást is. Politikai égboltozatunk nehezen tisztul, még mindig sötét felhők kergetőznek, a viharágyuk egyre szólnak, nem csoda tehát, ha a nyugtalanság és a türelmetlenség is szemlátomást fokozódik. E nehéz időjárásban a hazafias sajtó föladata szembeszállni a mesterkélten szított reménytelenséggel, rémlátással és színlelt kétségbeeséssel. A Gondviselés a mai nemzedék vállaira óriási terhet, nemzedékekre kiható politikai és társadalmi föladatot rótt, Magyarország ujjáteremtése ez a föladat, belső szervezetének egészséges megalapozása és megépítése, nemzetközi állásának tisztázása és tekintélyének föltétlen elismertetése. A Budapesti Hirlap a nemzet e korszakalkotó erőmegfeszitésében részt kér és részt vesz; biztatója, útmutatója, fegyvertársa mindazoknak, a kik a nemzet sorsa jobb-' raforditásán dolgoznak; üldözője, ellensége mindazoknak, a kik kishitüségből, tudatlanságból, önzésből és gonoszságból az ujjáteremtés nagy munkáját zavarják, ócsárolják és lehetetlenné tenni akarják. Ugy érezzük, hogy a Budapesti Hírlapnak, mint teljesen független sajtó orgánumnak a föladata nem a helyzet, a dolgok célzatos összezavarása, kiélesitése haszonleső érdekből és önző pártszenvedélyből, nem a nemzet vágyainak kigunyolása, csalódásainak frivol kihasználása eszményeinek kifosztása, hanem a valóság, az akár kedvező, akár kedvezőtlen valóság becsületes föltárása és pártatlan megítélése, hogy egy szilárd közvélemény és közitélet képződhessen, mert megtévesztett közérzéssel még a mostaninál kisebb föladatokra is hasztalanul vállalkoznék a mai nemzedék. A Budapesti Hirlap politikai magatartásának egyetlen szabályozója, egyetlen rugója egy céljaival tisztában levő, céljaitól el nem tántóritható magyar közvélemény irányítása, támogatása és kialakulása. E magunktartásában nem feszélyez bennünket senki és semmi, legkevésbé a látszattól való félelem, ha a ma uralkodó politikai hatalomról és rendszerről van szó. A közelmúlt időkben a balsors a nemzetet csaknem egy táborba terelte ; egy súlyos kényszerhelyzetbe sodródtunk, melynek agendáit becsülettel le kell bonyolítani. Egy önérzetesebb nemzeti lét és fejlődés után való sóvárságunkra és fölbuzdulásunkra kétségkívül a csalódások hosszú sora következett, de végzetes hiba volna, ha a csalódás reményvesztetté tenné a nemzetet. A mi politikánk ebben a helyzetben az, hogy a mig az uralkodó politikai tényezők nem a hatalmi célt teszik politikájuk sarkpontjává, hanem becsületes szívvel, férfias erővel és kitartással dolgoznak a nemzeti lét változatlan céljairért, addig ne engedjük át magunkat a csalódásnak, a keserűségnek, a politikai viszálynak. Lehetünk barátai, lehetünk ellenségei a most uralkodó rendnek, de nem lehetünk kárörvendői a becsületes politikai küzdelmek kudarcának, nem lehetünk szószólói a lemondásnak, a kétségbeesésének, nem mérgezhetjük meg a nemzeti újjászületés kutforrásait. A Budapesti Hirlap ennek következtében irtózik minden közösségtől a politikai és erkölcsi züllöttség ama párt- és sajtóbeli tényezőivel, melyek azon vannak, hogy a nemzetet rettegés, kétségbeesés és teljes anarkia ejtse hatalmába. Az országnak észre kell venni, hogy ebben az utálatos hóhérmunkában a minden hazafias érzésből kivetkőzött újságok egész falkája jár legelői. Valóban a pokolnak telnék benne kedve, ha a nemzet józan Ítéletét és egészséges közérzését a nemzetellenes sajtó gonosz munkája tévedésbe ejthetné és megbonthatná. Éppen ezért a politikai sajtó sülyedtsége teljes mértékben kihívja a magyar hirlapolvasó közönség ellenőrző figyelmét, óvatosságát és bírálatát. A politika féktelenkedése sehol sem olyan veszedelmes, mint a sajtóban, mert korlátlan. Az ebben rejlő veszedelmeket : nevezetesen a könnyenhivők, a jóhiszeműek becsapását, a pártérdek és a pártszenvedély elvaditását, a közvélemény idegességét és ziláltságát, a meggyőződések megfélemlítését, a közélet önfeláldozó harcosainak meghurcolását és leszerelését semmi más nem közömbösítheti, semmi más nem korlátozhatja és teheti lehetetlenné, mint a sajtó misztériumaiban tájékozott közönség világos judiciuma és megfölebbezhetetlen ítélete. De nemcsak politikai, hanem társadalmi szempontból is a sajtó hivatása, amily fontos, hatása is annyira nagy és csaknem kiszámíthatatlan. Ennek teljes átérzése mellett adjuk napról-napra a Budapesti Hírlapot a magyar közönség kezébe. Egyetlen társadalom egyensúlyát sem bolygatja meg annyira a politika hullámzása, mint a magyarét. A politikai elvetemültség, ha nem tud magán másképen segiteni, akkor ráveti magát a társadalmi tagozatokra, a felekezetekre, osztályokra és fajokra. Ez teszi nálunk ingataggá a társadalmi békét, kietlenné a társadalmi életet. Egy megbontott társadalom erkölcsei könnyen hozzáférhetőkké válnak és nemzeti célok szolgálatára mindig csak megosztott erőkkel vállalkozhatnak. Egy ilyen társadalom csak alig-alig szolgálja a nemzeti egységet. És valamint a politika, azonképpen a társadalom ösztönei és szenvedelmei is a sajtóban és a sajtó által gyúlnak lángra. És itt kezdődik a sajtó szerepe. A Budapesti Hirlap egyik legnagyobb gondja e társadalmi szerep lelkiismeretes betöltése. Tudjuk, hogy egy eleven, életképes társadalom képe nem hasonlíthat egy álló tó nyugodt, sima tükréhez. A természetes evolúció utján levő társadalom is csupa mozgás, csupa élet E mozgásnak ez életnek öntudatosnak kell lenni, ,de nem erőszakoknak. A mi társadalmunk lázas tünetei igen gyakran kóros állapotra mutatnak. És a sajtó a legtöbb esetben nem orvosságot nyújt a betegnek, hanem mérget és a közönség, sajnos, szívesen nyul a méreg után. Egy társadalom, a melynek mindig a gyöngéit, a bűneit firtatják az újságokban, nem tud ellenállni a vérmérgezésnek. Egy társadalom, melynek uj és régi elemei nem tudnak összeforrni, mert egymásnak csak a hibáit tanulják el, erényeit pedig lebecsmérlik. Egy társadalom, a melyet naponkint a legagyarfurtabb izgató szerekkel kínálgatnak, nem a békés munkában keresi nyugalmát és boldogságát. Az erkölcsi értékek oda devalválódnak, hogy a bünt megcsodáljuk, az erényben tamáskodunk.