Esztergom és Vidéke, 1907
1907-12-25 / 99.szám
Karácsony. Majdnem kétezer esztendeje, hogy e napon az efratai Betlehemben uj uralkodója született Izraelnek. Azon a földön, ahol Noémi, Moab, Ruth és Dávid nyugosznak. Egy párás, nyirkos barlangban, az éjfélórán, a megtestesült Ige misztikus módon elhagyta anyjának méhét. Igy jelent meg a világ királya. A negyedik évezred végén. Augusztus és Heródes alatt. Júdea bércei viszhangozták az angyalok danáját: „Dicsőség az Istennek ; békesség a földnek." És mikor fölnevelkedett Jézus Krisztus, bejárta Betlehem, Názáret, Jeruzsálem utcáit. Nagy prófétája volt Galilea és Júdea népének. Fönn járt az ő isten-testével a Tábor hegyén. Jordán folyóba és a Genezáreth tavába hullottak az Istenember könnyei. Sioni utakat, barlangokat, gazos ösvényeket szentelt meg az ő véres verejtéke. Hegyek közé ékelt apró falucskákat fáradhatatlanul sorra keresztülrótta. Tanításával elhomályosította a bölcseket. Leálcázta a doctrinaireket. Csodatévő volt és vátesz. A legUj Versek. I. Á vén koldus. fariam a zűrzavaros {Babilonba. % Elsőt pislantott a kékszemű reggel, (balálkoztam egy hóhaju öreggel. JQotdús volt. (tarisznyás^ fakult és lomha. Haimos Berkek csókos, halk magányán 2iít a titkoknak misztikus öregje, Csoda-tarisznyáját nagy rendbe szedte. (Sn bámultam a szent kincsek mátkáján. Osszekoldutf és csent mesék hevertek. Ős sujtásos, nagy, cifra, hiú álmok. Cs soksok vágy, mely halálos és álnok. £s nagy, penészes, ó, fehér szerelmek. Cs sok remény; hol vig-kacagő, hol bús, — lelkem volt a tarisznyás, vén koldus. II. Áz én dogmám. üfönn jártam a JQisztátián. 9Kohó. kortyokat itiam a szent kútból: , Orök-szomorúságból, örök-búbcf. nagyobb próféta. Hősebb valamennyi szentnél. Hatalmasabb minden uralkodónál. Győzelmesebb minden hadvezérnél. Szava csodásabban zengett minden költőénél. Meggyógyította a vakokat, poklosokat, inaszakadtakat. Halottakat támasztott. Vihart csendesített. És Fülöp Caesareájában szétűzte az ördögök légióját. És ekkor királlyá akarták tenni a lompos, rongyos koldusok. A kinok népe. De a hatalmasok elfogták. Keresztre feszitették. Es azóta kereszt-trónjáról folyton országol. Meghódította az egész világot. Népek, királyok néki hódolnak. És ennek a csodás, rendkívüli férfiúnak mi azt mondjuk: Jézus Krisztus. Ennél a névnél megállunk. Ezen túl nincs semmi. A mi agyunkat ezer öltő miljó gondolata finomra, rafináltra csiszolta. A modernizmus convictioinkat sárbatiporta. Nem hiszünk az agy legforróbb gondolatának sem. Nem hiszünk a betűnek. Mátét, Márkot, Lukácsot, Jeromost és Krizosztomot íloriturás mesemondóknak kereszteljük. Jézust $fidÖs, Z m 9°i na 0y a^ony volt. Ráteszi mámor ^jzegeit át rajtam: & nem hittem az Örök alkonyatban. f£acagtam minden élet-dogmáU Ißy leltem lompos, bohém, bús eretnek. (bánom : boldogok, kik élnek s szeretnek. Drozdy Győző. -A Végrendelet. (Karácsonyi történet.) Irta ; O'sváth Andor. i L • , Gyönyörű augusztusi nap volt. A termés már keresztekbe rakva várta az ember további munkáját. A határ másik része csupa kukoricásból állott s ebben a zöld rengetekben csatangolt Déry Ádám az ő nemes vizslájával naphosszat. A kukorica erdőben ezrével tanyáztak a foglyok. Ezeket űzte, hajtotta, pusztította Ádám úr rendületlenül. — Aznap is künn járt, de a dél közeledtével jónak látta az égető napsugarak elől visszavonulni. Ballagni kezdett hazafelé a lombos akácokkal sűrűn szegélyezett dűlőúton. — Gondtalan volt, mint az olyan ember, aki dúskál a javakban és egész élete kedvtelésből áll. Már már beért remek nyaralójába, amimint hús-vér-embert szemérmetlenül imitálni merjük. Farizeusmódra nyavalgunk, krisztuskodunk és kenetes talmi igéket hazudunk. Gondolatunk hajóját ezer doctrina hulláma dobálja. De ha elérünk mégis az örök szigetig, mit úgy hívnak : Jézus, — felkiáltunk mi is: — Vicisti Galileae! Győztél Galileai ! Győztél Jézus Krisztus. Ennél a névnél in extenso csütörtököt mond a hatalmas filozófia. Megáll a modern gondolkodás iránytűje : az exact tudomány. A bölcsek redukálódnak. Meghalnak „a halhatatlanok". És behódol simán a sablonos, makacs, csökönyös parasztész. Ebbben a névben, mint lelki tengerben, egyesülniök kellene a theista vallások folyamrendszerének. Ennél a névnél meg kellene szűnnie minden szkepszisznek. Mert ebben a névben van elrejtve az élet és halál filozófiája. Gazdagok e névben hivő szegények. És szegények e nevet nem félő gazdagok. Mert Jézus szerint olyan minden szegény, amilyen ő. A Jézus szegényei nem a snapszos kor artnak kapujában útját állotta egy éjsötét szemű, gyönyörű cigányleány. — Megmondom a szerencséjét a nagyságos urnák — szólt hozzá. Ádám úr szemébe nézett a leánynak, tétovázott egy pillanatig, azután az oszlopos verandára hivta fel. No leány, nem bánom, itt a tenyerem, mondjál valami ostobaságot. A leány ránézett. Szemének villáma megdöbbentette az erős férfit. — Nem tudok én ostobaságot mondani nagy jó uram. Amit én mondok, az színtiszta igazság. Adja ide a kezét! Azután jósolt. Sok boldogságot, örömöt s végül figyelmeztette, hogy egytől őrizkedjék. Nevezetesen, sohase menjen karácsony szombatján vadászni, mert ez szerencsétlenséget hoz reá. És Ádám úr, a világfi, a mindent fitymáló erős férfi nem nevetett a jóslás felett. Elborult tekintettel bámult ki a napsugaras tájékra. Merengéséből a leány köszönése ébresztette fel. — Odaadott neki egy pénzdarabot, azzal elbocsátotta a leányt, de bármit tett is azután, folyton a jóslás foglalkoztatta. Hiába igyekezett elfeledni a dolgot, hiába nevetett nagyokat felette, emlékezete mégis vissza hozta azt s valami gyermekes félelem fogta el, valahányszor a karácsony közeledésére gondolt. — Pedig a karácsonyi ünnepek rendszerint számos szórakozást koldusmesteremberek. És gazdagjai nem a koronás, országos királyok. Jézus nem mondja, hogy a szegények feltétlenül jók és a gazdagok — rosszak. Mert hiszen a kincsesek morálja jobb, szebb, mint a szegényeké. Mint kaszt, a gazdagok szellemileg és erkölcsileg is gazdagabbak. És ,,csak egy osztálya van a társadalomnak, mely többet gondol a pénzzel, mint a gazdag — és ez a szegény." Mondja Wilde. És ez a szegénység szerencsétlensége. Jézus szerint nem a gazdagsággal, hanem a milyenséggel jár a tökéletesség. Az ember cselekedetei sohasem jogosok az ítéletre. Gonoszak lehetünk a törvényekkel és nemesek — a törvények ellen is. Az ember rossz cselekedet nélkül is lehet gonosz. De vétkekkel is eljuthat a lelki tökéletességhez. Ezek nem paradoxonok. Nem aforizmák. Nem katedrális nyilatkozatok. De Jézus életfilozófiájának leszűrt esszenciája. És ezek mind ma jutnak eszünkbe. Mert karácsony van, karácsony. Drozdy Győző. nyújtottak neki. Hét vármegyébe is eljárt vadászni s a téli vadászatok ugy vonzották Ádám urat, mint a mágnes a vasat. De hogyisne, hiszen ezek ezer örömöt biztosítanak. Minden vadászat után mulatság, szép asszonyok, kártya. Ám amikor ő a téli vadászatokra gondolt, rögtön eléje hozta képzelete a cigányleány mély tüzű szemeit, amelyeknek villogása bajt jelzett. — Ádám úr — mint aíéle babonás vadászember — nem is vette tréfára a dolgot, hanem megalkudott az ő kisértő rémével. — Jó — gondolta — hiszen azért én vadászhatok télen is, csak épen karácsony szombatján akasztom szegre a. puskát. — Nos, attól fogva nem kisértette többé a rém. II. Nincs elragadóbb, mint a behavazott táj, a zuzmorás fák, a köddel viaskodó téli nap. Erdő, mező fehér lepelt ölt, s a vidám vadásztársaság majd az erdő csendjét veri fel, majd a síkot kalandozza be s vadászat után, teritett asztalok mellé telepedve, megindul a szónak árja, megnyílnak a humor szelepei és ugy elrohan az idő a társaság felett, hogy nem., egyszer a rorátéra hivó harangozó oszlatja szét a mulatozókat. Ádám úr is { egy ilyen vig társaság körében mulatott. De még" hogyan? Szomszédja, a vármegye leg szebb leánya, akinek bája, szellemének
