Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-05 / 94.szám

időben védeni, ápolni, segélyezni kell ingyenes munkásainkat. Erre a célra pedig a gyermekek legalkalmasabbak, ők vannak a legkevesebb gonddal terhelve, ők nyújtsanak védelmet, táplálékot. Szervezni kell e célra a tanulóifjúságot. A helybeli állatvédő egyesület központi útmutatással igyekszik ezt a tanitók és tanárok révén foganatosítani. Gyermeknaptárt osztat ki, részint ajándék,. részint vétel útján. Ezen naptárt szerezze meg lehetőleg minden diák s meg íogja szeretni az énekeseket. A liga érdekében pedig szövetkezeti iratot ad, melyben szavát adja a tag, hogy védelmébe veszi a hasznos szárnyasokat. Tagsági jelvényt is kapnak a' gyermekek, lássák róluk, hogy a madárvédő liga tagjai. Ilyen módon szerzi, neveli az állatvédő egyesület a gyermekeket tagjaivá; igy csepegteti a kicsinyek szivébe a szeretetet, a könyörületet ; igy lesznek a gyermekek fa kimélőkké is, igy tesznek majd hasznot a mezőgazdaságnak s általa a hazának. Állatvédő egyesületünk átiratban kérte fel az elemiiskolák nagynevű atyját, dr. Fehér Gyula plébános' igazgatót a támogatásra, ki köriratban hivta fel a tanítóság figyelmét. A felhívás maga igy szól: Felhívás! Kedves tanulóifjúság! A közeledő tél alkalmából felhívjuk figyelmeteket arra, amire eddig nem is gondoltatok: értjük a madárvédelmet. Szereted-e a kedves madarakat ? Hogyne ; hiszen naponkint hallod vidám éneköket ; hiszen gyönyörködol szép tollazataikban, jókedvű ugrándozásaikban. Ezek a kedves madarak a zordon téli időben, a hóboritotta földeken sokkal nehezebben tudják megszerezni táplálékukat, mint nyári időben. Vedd tehát őket ótalmadba kedves tanulóifjúság! A házak kapuit ellepi a falu népe s mosolyogva int Isten hozzádot az elvonuló fiukhoz, akik szívesen viszonozzák a búcsúzást. Kipirult arcú leányok, tüzes szemű menyecskék lepik el a házak sövénykeritéseit és kapuit, egyik másik féltékenyebb természetű házas embernek nagyot dobbanik a szívé örömében, mert a veszedelmes hadseregtől megtisztul a falu. Néhán}' perc alatt az országútra ér a zászlóalj, sürü porfelleg kél az elvonuló katonák nyomában, lassan-lassan fehér patinával vonja be a por a csapatot, mely a 3—4 órai menetelés után fáradtan, piszkosan kezdi meg a gyakorlatot, melyen az egész hadosztály törzskara napokig dolgozott nagy katonai tudással. A távoli dombok és emelkedések koszorúja mögött fel-feltünik az „ellenség" elővédjének egy-egy katonája. Fehér „Feindesabzeichen"-je ezer lépés távolságban tisztán kivehető. Itt ott egy-egy istennevében eleresztett lövés is hallható, mely az ellenség részéről puffan szét a levegőben. Hamarosan megy rája a felelet, amire a főcsapat helyre érkezik, a rajokra felosztott elővéd-század már benn van a tűzben. Ekkor aztán megindul a harc. Lassan, óvatosan, rendben vonulnak a „svarmliniák" előre s a már előre kiválasztott „Deckung" megett szép sorban „niederolnak" a „Plänklerek". — Schiesen ! Gerade aus! Az ellenség a dombon ! — hangzik a kommandánsok stereotip parancsa. A „swarmführerek" harsány hangon ismétlik, mire a rajok Legyen tehát gondod arra, hogy a madarak —• a kertészkedő és földmivelő embernek ezen ingyen munkásai — a zordon téli időbért némi táplálékot kapja?iak, különösen : konyhai hulladékot, hulladék zsiradékot (töpörtyűt, hájat, szalonnát, faggyút) dióbelet, tök magot, néhány gabonaszemet, stb. stb. A zordon téli időben a madarak védelmét, különösen etetését fig3^elmedbe ajánljuk. Esztergom, 1907. nov. 24. Az „Országos Állatvédő Egyesület Esztergommegyei Fiókja." Az igentisztelt szülők saját hatáskörükben mozdítsák elő a jószándéku ügyet, legyenek az egyesület segítségére, áldozzák a néhány fillért, hogy a gyermekek szive nemesedjék, felbuzduljon ajóra, szolgálja városunk és édes hazánk jól felfogott érdekét. —y. Másról beszél Bodóné . . . Nehéz választani a két álláspont között, hogy Esztergom közönsége hálásan örvendjen-e annak, ha 22%-os pótadó árán is katholikus szellemben szolgálhatja lelke üdvösségét, vagy, hogy Esztergom közönsége mérlegre tegye-e kath. egyház tényezőinek adakozó magas kegyét és a tanügyi kormány köteles támogatását s a szerint legyen katholikus, vagy állami a népiskola, amint az egyik túllicitálja a másikat. Üzleti spekuláció eredményeire bízni s ezzel kockáztatni a kizárólagosan felekezeti jelleget, a kath. egyház szolgáihoz méltatlan álláspont, a népiskola államosítását láthatatlan kézzel irányítva mérhetlen időkig halogatni lelkiismeretlenség. Nem épület kérdésről van szó, hanem elvről, döntenie kell Esztergom közönségének arról, hogy katholikus felekezeti, vagy állami legyen e a város népiskolája. Amaz most 22°/o-át emészti a hosszú sorában egymás után sütik el a fegyvereket. Néhány perc alatt tűzben van a zászlóalj zöme, ropognak a puskák mindenfelé sűrű, nehéz szagú füstfelhők terjednek szét a levegőben. A „harci zajra" riadtan szállnak tova a kukoricásból a foglyok, egy-egy ijedt nyul is találkozik, mely hátraszeget füllel menekül a veszedelem elől . . . A jobbszárnyon húzódó erdő szélén erős tüzelés támad. Az ellenség biztos helyzetében kedves kis meglepetéssel szolgál, csak ugy zug a sok Manlicher s ha valójában menne a háború, alig maradna eleven ember a jobb szárnyon. Megerősítik a veszedelemben forgó szárnyat. Jobb felől érkezett szászlóalj parancsot kap az előnyomulásra. Á század-parancsnokok kiadják a kommandót s pár perc alatt hosszú svvarmliniák karéja veszi- körbe az erdőt. Egy század meg szép lassan támadásra kész kifejlődésben megkerüli az erdőt oldalról, hátul kerülvén az ellenségnek. A megerősített jobbszárnyon hatalmas ropogás hangzik, a lövések tompa hangjától zug az erdő, melynek meghitt csendjéből lármázva menekülnek el a külömböző madarak. A középen előre nyomulnak, mire a balszárny rajaiból gyors tüzelés indul meg az ellenségre. Mihelyt az előrenyomulok helyen vannak, a balszárny is követi példáját s néhány perc alatt alig hatszáz lépés távolságban öntik egymásra a Manlicherek a lövedéket. A jobb szárny ezalatt erős akcióba lépett. Az ellenség nem húzódik vissza s bár óvatos, lassú vonulásban nagy figyelvárosi költségvetésnek s e teher csak emelkedhetik, mert a lakosság arányában emelkedik a népiskola zsúfoltsága is, emez egyszer s mindenkorra 5% pótadóval rögzíti a városi hozzájárulást, hiszen másutt is ilyen feltétellel folyik az államosítás ténye. De feltéve, hogy a mostani 22% népiskolai teher nem volna már apasztható, ez épen elég nyomós mértéke volna annak, hogy hány évtizeddel késve érkezett meg a jobbik eszünk. Ezelőtt 30 évvel valószínűleg nem tett volna ki 20°/o-ot a pótadóval biztosítandó városi hozzájárulás. Bizonyos elégtételt kereső érzéssel vettetett fel a népiskolai ügy rendezése végett egybehívott értekezleten, hogy a reáliskola terjeszkedése tette aktuálissá az épület kérdést. Hát az igazság nem a terjeszkedés tényében, hanem ama körülményben rejlik, hogy teljes lehetetlenség a közegészség komoly veszélyeztetése nélkül 800 tanulóval megtömni naponta még vasárnapokon is oly iskolai épületet, mely az általános tankötelezettség és tanonc iskolai szükségletek ismeretlensége idején eredetileg 6 osztályra 200 tanulóra volt tervezve. A váltogatott osztályhasználat nem, hogy enyhítene a baj elviselhetlenségén, hanem ellenkezőleg, súlyosbítja azzal, hogy kora reggeltől késő estig van használatban a kis épület, tehát lehetetlen azt naponként néhány órán át szellőztetni s gondosan kiseperni is csak minden sátoros ünnepen lehet. De a tanügy a szemléltető tanítással az ismeretközlésnek felbecsülhetetlen kincsével gazdagodott, hol maradt tehát Esztergom tanügye a szertárak szükségletével, hiszen már a tanterem fala nem lehet egyedüli szertára a népiskolának sem. A kath. jelleg őrei lelkiismeretben kötelességből ránk növelték a szükmet fordít arra, hogy meglepetés ne érje oldalról — végzetét nem kerülheti el. Az erdőt megkerülő század erős támadást intéz a visszavonuló csapat oldalára, sőt az egyik szakasz már „Sturm"-ra készül, a „bajonettek" felkerülnek a fegyverek csövére a legénység szemében valami különös láng csillanik meg, mely kiül a lázas fiuk orcájára is, — már-már belevág a tambour is a dobba, a parancsnok kardja megvillan, — de abban a pillanatban éles kürtsző harsan át a légben, „halt"-ot kommandiroznak. A kürt szavát felfogják a századok kürtösei, hogy tovább adják Ők is és éles hangon cseng bele a tájba a baka egyik legkedvesebb parancsa : — Picike Rast ! Picike Rast! Erös kürtszóval „Beschprehung"-ra hívják a tiszteket, a legénység pedig azon helyen, hol feküdt, gúlába rakja fegyvereit s a „marschadjusztirungját" melléje helyezi. S mig a „wasserträger"-ek vizért járnak, előkerülnek a rövidszárú pipák, meg a jóféle „komisz" dohány s vig pöfékelés közben megered a beszéd s a tréfa, melyből „Vorschrift" szerint csak az „öreg szentség"-nek szabad bőségesen kivenni a maga részét. Jó fél óra után „lefújnak". „Abblas" után pedig „Vergatterung" jő, melynek szignáljára utánna dúdolja a baka gyerek amint azt tanulta, hogy „Tizenkettedik ezrednek fujattatik ! A kapitány úr akarja az embereit látni ! A kapitány úr akarja az embereit látni" ! . . . ségletnek a város által immár kielégíthetetlen nagyságát, a zárt ajtók mögé vonult zárt szivek nem vettek tudomást az évek dübörgő rohanásáról. Hogy, most a nélkülözések keserűsége enyhülést vár és keres, az nem tendenciózus támadás a kath. jelleg ellen, hanem igazságos törekvés a nagy áldozat dacára is a szégyenletes állapot üdvös megváltoztatására. Ahol a tanügy fontossága iránt érzék és érzés van, ott tért kell foglalni a belátásnak, hogy most már valahogy máskép kell lennie, mert igy elég sokáig volt.*) Igazmondó. *) Midőn „Igazmondó" sorainak egész terjedelmében helyt adunk, fenntartjuk magunknak, hogy alkalmilag véleményünknek kifejezést adjunk A szerk. HÍREK. — Felolvasás a gimnáziumban, A főgimnáziumban a most egymásután következő két vasárnapon, dec 8. és 15-én Gödör K. János tanár Japánról tart felolvasást vetített képekkel. Kezdete a felolvasásnak este fél 6 órakor lesz. — Szabadságról. Horváth Jenő a győri kir. itélő tábla elnöke két heti szabadságáról vissza térve, hivatala vezetését átvette. — Népakadémia a Kath. Legényegyletben. A népakadémia ügyét munkáló férfiak, hétfőn délután értekezletet tartottak, melyen a népakadémia működésének körét állapították meg. Megállapították az első ciklus napjait és az előadókat beosztották. Az első szabad előadás vasárnap este 6 órakor lesz a Kath. Legényegylet nagytermében, melyen dr. Csernoch János a népakadémiák célja, rendeltetése és hasznáról fog értekezni. A népakadémia működésére, eleve is felhívjuk a nagy közönség figyelmét. — A kaszinói SZÍnelŐadáS. Nem nagyszámú, de előkelő közönség jelenlétében Magasan áll a nap, mire véget ér a gyakorlat. Égető, szinte velőkig ható sugarakat tűz a vonuló bakagyerekekre, s bár a teljes felszerelés ugyancsak nyomja a vállat, a hosszú „kolonnék"-ban masírozó csapat legényei kitartóan vonulnak előre. Messze még a falu, hova beszállásolják őket, de vidám pipaszó mellet, tréfás beszélgetés és nóta közben alig veszik észre, hogy odaértek. Nyájas, mosolygó arcok fogadják a kerítések megett, egy-egy fiatal sugárszemű leány ki is áll a kapuba elébök, az utca gyermek serege meg épen melléjük s katonás léptekkel igyekszik velük együtt masírozni. A szakaszparancsnokok a kijelölt „kvártély"-okba vezetik embereiket, közben a „címeresek" felhordják a „menázsit", melyet mohó étvággyal fogyaszt el az éhes sereg ... Mire bealkonyodik, népes, hangos lesz a falu egyetlen utcája. Vidám katonagyerekek tréfálkoznak a falu leányaival, akik előtt a „cibil" legények ugyancsak nagyot esnek tekintély dolgában. Néhol a tulipános kapuk aljában ártatlan cicázás folyik, talán egy-két csók is esik — mig meg nem harsan a trombita s nyugvóra inti az edzett hadfiakat . . . Csend, mélységes csend honol a faluban. A nagy csendre sürü sötét homály borul, melyet csak néha tör át az a picinyke sugár, mely a szállásokat vizitáló naposok apró s gyér világú lámpáiból szökik ki az utca akác-sorai között . . ;