Esztergom és Vidéke, 1907
1907-12-05 / 94.szám
Megnyílik a népakadémia. Esztergom, dec. 3. Szinte hihetetlenül hangzik, örömmel kell azonban konstatálnunk; hogy a népakadémia vasárnap megnyílik. Hihetetlenül hangzik, mivel megszoktuk mi már azt, hogy hasonló dolgok nagy apparátussal, értekezletek tartásával, bizottságok kiküldésével eresztetnek hosszú lére, készítetnek elő, ha ugyan időközben el nem posványosodnak, a közügyek iránti közöny és nemtörődömség zátonyára nem kerülnek. Alig tudtunk, alig hallottunk jó formán a népakadémia mozgalmáról, csendben, nagyképűsködés nélkül, de annál gyorsabban ütötték nyélbe azok, akik a nép nevelésnek, értelme és gyakorlati érzéke fejlesztésének nemes, szép munkáját önzetlenül magukra vállalták. A kath. legényegylet elnökségétől indult ki az eszme, s mozgalom. Dr. Csernoch János p. kanonok állott élére annak, mely csakhamar valóra vált, melynek első megnyilatkozása vasárnap este lesz a kath. legényegyesület nagytermében. Hogy miért épen a kath. legény egyesület helyiségében, ez tisztán a véletlenfjadgyakorlaton. Trta: Fülöp Zsigmond. Valósággal idilli állapot! Szellős pajtákban, rozzant kamarákban fütyül be az éjjeli csípős szél, a felhányt „illatos" szalma között szoronkodik 30—40 ember formájú, félig felöltözött alak s alussza az „igazak" édes álmát. Azaz aludna,- ha egy harsány hang rá nem kiáltaná a legrövidebb, de legenergikusabb parancsot: — Auf! A kiáltás talpra állítja a szállás lakóit, a mi igy leírva, szinte természetesnek tűnik fel. Pedig valójában igen sok galibába kerül. Felriad a baka legédesebb álmából, még érzi a babája ölelő karjainak forróságát, az álom utolsó képe egy pillanatra ismétlődik előtte, . mikor a harsány parancsra felüti a fejét és emelkedni készül a helyéről. Felakarja emelni jobb lábát, de biz csak nem meg}'. Sokkal jobban ráfeküdt arra Infanterist Szabó, marcona testével, hogy sem az első kísérletre sikerülne.a lábát alóla kihúzni. Mikor aztán egy nagyot rug a szomszédján, végre sikerül a megriadt kamerádtól megszabadulnia. Csakhogy ekkor meg a balkarját nek műve, s annak köszönhető, hogy nevezett egyesület tágas termét készséggel bocsájtotta rendelkezésre. Célja, miként annak elnevezése is mutatja, a nép oktatása, tanítása oly gyakorlati irányú tárgyak, eszmék fejtegetésével, felolvasásával, szabad előadások tartásával, melyeket a nép a maga hasznára, javára értékesíthet és e mellett önmagát művelheti. A szabad előadásokat felekezeti, társadalmi, szóval minden válaszfal nélkül mindenki látogathatja, teljesen díjtalanul, s ebben rejlik hasznosságának és célszerűségének igazi erőssége, hogy t. i. mig egyrészt önzetlenül fáradoznak a nép jótevői, addig másrészt a nép ingyen jut hozzá ahhoz a szellemi táplálékhoz, mely közvetve annak anyagi érdekeit van hivatva istápolni. A köz nevében hálás szívvel üdvözöljük az eszme megpenditőit, valamint mindazokat, akik az áttörés munkájának megosztására vállalkoztak. -n. Madárvédő Liga. Szövetkezés, társulás van mindert téren. Nagyobb dolgok végzésére nem birja megszabadítani, mert bal szomszédja ugyancsak szorongatja vaskos markában, mintha valami erős nagy fába kapaszkodott volna. (Bizonyára igy álmodja ezt!) Végre egy ütés árán igen könnyen kiszabadítja balkarját is és valahogy föltápászkodhatik. Egyet lép s aztán, hanyatt vágja magát újból, amire nagy riadalom támadt körülötte s nem éppen imádságba illő kifejezéssel emlegetik előtte az egész famíliáját. Végre sikerül valahogy kiheverődzenie a feltúrt alom közül. Künn az utcán már toporzékol az őrmester úr, az álmos szemű ügyeletes meg remegve áll előtte s felelne a kérdéseire, ha merne. — Te bundás ! Te zöldhasu varangyék te ? Megint elaludtál, hogy olyan későn ébresztetted fel a századot! ? Hol mászkáltál, merre csavarogtál! . — Őrmester úrnak jel . . « — Hallgas! akkor beszélj, ha kérdeznek ! Jelentkezzél a raportnál, majd ott aztán kibeszélheted magadat, ha tudod. Marrsch ! Az ügyeletes elkullog a — konyha felé hol a szakácsok alig győzik öntögetni a bádogcsészékbe azt a kesernyés, barnásszinű kávét, mely gyanús külsejével inkább hasonlít minden máshoz, mint a cigóriához. Lassan kiténfereg az egész század az egyesek ereje kevés, a tömörülés erőt ad. Az „Országos Állátvédő Egyesület" ügyén nagyot lendített a kultuszminiszter azon rendelete, mellyel az iskolákban a Madarak és Fák napjának megtartását kötelezővé tette. Az első évi eredmény már is meglátszik, nem ugyan a madarak és fák tömeges elterjedésén, hanem az érdeklődésen. Áldozatkész hívőket e mostoha, drágult és vajúdás között élő világban bár keveset lehet találni, de annál többet Jelünk az érdeklődés, hévverte mezején. Nem lehet ezen csodálkozni, mert a megélhetés elég gondot, körültekintést kivan, de azért nincs kizárva hogy csekély eszközökkel nagy tetteket is ne lehetne eredményhez juttatni. Itt van egy példa, mely csekélységnek látszik ugyan, de mélyen nyomul mezőgazdaságunk felvirágoztatásának sikere felé. A kis gyermekek szivéhez férkőzik a tanitó nénik és bácsik- révén az állatvédelem, de főképen a madárvédelem, melynek útján érdeklődés keltetik a fatenyésztésre is, mivel a fa és madár egymásra vannak utalva. Tömérdek erdő lett sok esetben a kabzsiság áldozatává. Drága lett a tüzelő, a szerszám, az épület anyaga. Ezt a gyümölcsfák ültetésével is kell némileg pótolni, de másrészt az élelem olcsóbbá tétele miatt is szükséges, mert a utcára, A gyülekező helyek megtelnek szakaszok szerint s a lassan pirkadó korai homály csipős, levegőjében felhangzik a szakaszvezetők éles szava: —- Visitierung des — Gewehrs ! A mire aztán megindul a recsegtető fegyverfogás. Mintha kukorica pattogtatás lenne az egész faluban, ugy pattog egyenlőtlenül a „Speerklappe" a fegyveren, meg a „Verschluss" a „ Gehäuse "-ban. A „herstellt "-ek egész zűrzavara követi az álmosszemű legények munkáját s ez igy tart, mig a fogás egyszerre nem megy. Kárörvendő mosollyal szemléli ezt mellettük a hadnagy úr, valóságos füstoszlopokat eregetve cigarettájából, nem győzvén eléggé bosszankodását szavakban kifejezni a „banda" a „horda" viselkedése felett. Most hirtelen elveti cigarettáját, kihúzza fényes kardját s vékony orrhangon ropogtatja: ;—• Rrapporrt! Erre a szakaszvezetők odaállnak a szakaszuk jobb szárnyára s kezdetét veszi a „rehtsrichteuch!", a mi pár percbe kerül bele. Mikor aztán egyenes a sor, átadják a szakaszok létszámát. Ideje is volt már ennek, mert a főhadnagy úr rezes hangja már messziről hallatszik, az első szakasz szárnyaltisztjének. — Káplár! Huzza ki magát, ha engem lát! Mellet ki, fejet föl, hasat be és ne gyümölcs ma már nemcsak kenyérpótlék, hanem szükséges táplálék. Hány szegény földmives gyermek maradt lábbeli és ruházat nélkül, mert az édes anya a gyümölcs árából a csepegő garasokat össze nem gyűjthette. Hány éléskamra maradt üresen: nincs lekvár, nincs befőtt, nincs kenyér ízesítő, nincs jó ozsonna, mert kevés a gyümölcsfánk. A mi van, ápolás hiánya miatt alig terem. A mi pedig termőképes állapotban volna, azt meg tönkre teszi a tömérdek féreg, mivel megfogyatkozott madárvilágunk a harcot bár felveszi ellene, de leküzdeni képtelen. Állitásom igazságát bebizonyította a legutolsó termelési év eredménye. Júniusban is még csupaszon állottak nemcsak a gyümölcsfák, hanem az útszéli topolyfák és erdők is. Kizöldültek később elsanyargatott fáink, de termőrügyet fakasztani és érlelni már nem bírtak. A hideg már letarolta a zöld levélzetet a nélkül azonban, hogy az elébb elsárgulhatott ' vagy elveresedhetett volna. Lehet-e ily elkínzott fáktól a jövő fakadáskor virágot, gyümölcsöt várni? Töméntelen hernyófészek és lepketojás éktelenkedik a fákon. Ezeket tavasz előtt ei kell pusztítani. Ezt a megfogyatkozott madárság felemészteni képtelen. Meg kell a madarakat sokszorosítani; a zord vágjon olyan kriminális képet, mintha most is „mákos" volna a kezében. — Compagnie! Rechts — schaut! — hangzik a hadnagy ur ajkáról élesen s peckes léptekkel közeledik a főhadnagy, úr felé. Három lépésre megáll előtte s jelenti, hogy 122 ember, „Gewehr und Patrontaschen visitiert!" Lódobogás hallatszik. A század legénysége oda sem pillanthat, mert hisz „hapták" van, de kuruc világ lesz ma még. A lódobogás erős rohamban közeledik, ami azt jelenti, hogy aki rajta ül, nem a legjobb kedvében vagyon. Ezt nem is lehet csudálni. A kapitány úr — mert hisz ilyen zajosan csak ő közeledhetik, — a zászlóalj elővédje lesz a mai napon s aki tudja, hogy mit jelent ez a körülmény ismeretlen terepen egy rövidlátó kapitánynak, az tudni fogja azt is, hogy micsoda boldogság lehet ilyennemű parancs véghezvitele ! Csapkodja pálcájával szegény lovát s a fogait csikorgatja a „Richtung" rosszasága felett, amit persze nem igen hízelgőszavakban ad tudtára tisztjeinek és legényeinek egyaránt. Dühösen kirántja hüvelyéből kardját s miután az exercier reglement-t és a térképet a „tambour"-tól elvette, elkiáltja magát: — Doppelreihen abfallen — rechtzum ! Erste zug — marsch ! ! !
