Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-31 / 9.szám

Kath. tanitók fizetés rendezése és az árvaház. A magyar kath. Tanügyi Tanács í. hó 24-én rendkívüli közgyűlést tartott a kath. tanitók fizetés ren­dezése ügyében. A gyűlésen a kong­resszus által hozott határozat értel­mében felolvastattak az emlékiratok, amelyek a miniszterelnökhöz, a val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez es a ház elnökéhez vannak intézve. A memorandumok kellően bélyegez­tettek és aláírattak, amelynek végez­tével az elnökség jelentette, hogy a Miklóssy-féle „Zászló-hódolás"-ra vonatkozólag a kongresszusnak ha­tározatából kifolyólag Bertalan Vince felszólalására sürgősen felirat intéz­tetik a nagyméltóságú püspöki kar­hoz, hogy az ünnepély a legköze­lebbi konferenciából kifolyólag el­rendelni kegyeskedjék. A Tanács a déli órákban kereste fel az Országházat, hol Wekerle miniszterelnök előtt Walter Gyula dr. mondott költői lendülettel ha­sonlatokban gazdag beszédet a ta­nitók egyenlő ellátásának érdekében. Wekerle válaszában kiemelte, hogy közös megállapodása van a kultusz­miniszterrel, hogy a financiális kény­szerhelyzet által okozott sérelmek a legközelebbi jövőben orvosoltassa­nak. A törvényjavaslat részletes tár­gyalásakor amennyire lehetséges az egyengetés már meg fog történni, amennyire a jelenlegi pénzügyi ke­ret engedi. Azután Apponyihoz vo­nult a Tanács, hol szentgyörgyi Jor­dán Károly tartott erős érvelésű és a magyar kath. tanítói kar nemzeti missióját kiemelő beszédet és a fi­zetésrendezés kapcsán átnyújtotta a nyugdij-sérelem orvoslására vo­natkozó határozatát is. Apponyi utalván az általa tett nyilatkozatra, ismételten oda nyilat­kozott, hogy dacára Wekerle mi­niszterelnökkel való együttes egyenlő gonaszóra, mely vadul közéjük rontott és szétűzte a szerelmeseket. - A te szemed meg csak kis, bőrkötésű, francia imakönyvedben révedezett. Mond, te nem láttad, amit én ? Lavinák. Te Lány, ki annyit nézel a magyar Duna táján a szomorú Naszályra, nem látsz onnét néha suta szökelléssel laviná­kat gördülni a jégkráglis folyamba ? Hol nagy testük szétomlik és vizzé válik. Ha látsz: gondolj rám. Volt nekem is szép, fehér himes lel­kem. S most görög a lejtőn lefelé . . . Aztán lehull a tarjagós folyamba. Mily szép lesz ott az én lelkem metamorfózisa. Mond nem látod azt a nagy lélek-lavi­nát ? Az én lelkemet. Kinok. Mikor mi először fogunk beszélni Lada, te pirulni fogsz és remegni. Én fehéredni és gémberedni. Az én arcomat beszórja az öröm angyala fehér, csoda-, jázminvi­rággal. A te arcodra vérrózsákat szór a lelkiismeret. Meit azt hiszed, hogy bűn­hődnöd kell kínzásaidért, mit lelkemmel elkövettél. Csalódni fogsz. Mert én fogok bűnhődni. Letéped rólam e nagy kinok rongyait, melyekbe most takaródzom és járok az emberek előtt. És én sajnálni fogom e kin-rongyokat. Mert kedvesek ezek nekem, mint rabnak az Ő láncai. Hiszen a fekete csendben csak azok beszélnek vele, min­denről, ami számára: nincs . . . Hesperus. jóakaratára, ezidőszerüen nem tehe­tett többet, mint amennyit tett. Erő­sen hangsúlyozta azonbain, hogy végcélban teljesen találkozik a kath. tanitók javaslatával és nem rajta fog múlni, hogy a kivánatok a leg­közelebbi jövőben már teljesedésbe jöjjenek. Ha továbbra is megmarad állásában, biztosra vehetik Ígéreté­nek betartását. A kultuszminiszter és a miniszterelnök válasza hatal­mas éljezésben kitört köztetszésben részesült. Walter Gyula dr. megragadván az alkalmat, egyúttal rövid beszéd kíséretében átadta a magyar kath. tanitók segélyalapja középponti bi­zottságának köszönő iratát azért, amiért az árvaház számára a val­lás és tanulmányi alapból két éven át 10-—10 ezer korona segélyezését kieszközölte és kérte, lenne kegyes a kellő lépeseket megtenni, hogy a segély állandó legyen. Beszédében hivatkozott arra, hogy közóhaj, a mely szerint 0 Felsége megkoro­náztatásának negyven éves évfordu­lója alkalmával egy nagyobb intéz­mény létesítésével járuljon az em­lékünnepélyhez. Apponyi itt erősen hangsúlyoz­ván, hogy a magyar katliolikusok autonómiája már legközelebbi jövő­ben megoldásra' jutva életbe fog lépni, nem zárkózik el a kérés tel­jesítése elől, s azt tőle telhetőleg pártolni fogja a fórumon. Végül a ház elnökénél tisztelgett a Tanács, hol Ember Károly az c szokott magvas, erős, nemzeti ér­zülettől áthatott beszéd kíséretében nyújtotta át az emlékiratot. A ház­elnök szívélyesen fogadván a Ta­nácsot, az emlékirat átvételével ki­jelentette, hogy az az országgyűlés elé terjesztessék, hogy a kath. ta­nitók elismert és jogos óhajai kielé­gíttessenek. íme a magyar kath. tanítóság ko­moly magatartásának, hazafias ér­zületének, munkásságának eredmé­nye. Várni kell, de amint a jelek igazolják és a nemzeti kormány megmarad, már nem sokáig ! Bertalan Vince. Egy kultureszméröl. Irta: Ferke Ágost. Csevegni akarok egy kultureszméröl, a jelenkor mivelődésének egyik legszebb hajtásáról: az állatvédelemről. Ne ijedjen meg az olvasó ettől a szó­tól ; ne gondolja, hogy kutyákat agyon­hizlaló, vagy macskákat-csókoló vénlányok­ról fogok dicshymnuszt zengeni; se azt ne gondolja, hogy nimbust képzelek ama félbolond asszony feje körül, ki egyszer a lovakat leggyorsabb futásra ostorozó tűzoltókra ráriadt, hogy ne űzzék sze­gény állatokat, s aki, ha ő felette égett volna a háztető, bizonyára nem sajnálta volna, ha odapusztul is ahány ló van a világon, csak ő meneküljön ; de nem aka­rok csevegni az állatvédelmi törekvések minden megnyilatkozásáról sem, amilye­nek például a kutya menhely vagy An­gliában s másutt a lómenhely: hanem csak az eszméről magáról akarok néhány megjegyzést papírra vetni, az eszméről, mely megérdemli, hogy minden müveit ember a szivébe vésse, magáévá tegye, .gyakorolja és gyakoroltassa. Mindnyájunk becsületes iparkodása, hogy a felebaráti kötelességeknek tőlünk telhetőleg eleget tegyünk. Igy első sor­ban szigorú törvényekkel védekezünk a gazemberek és gonosztevők ellen, kikkel szemben a vallás gyengének bizonyult. Börtön és akasztás a fegyverünk azok el­len, kik társadalmunk békéjét, a közbiz­tonságot veszélyeztetik. Továbbá gondos és észszerű neveléssel iparkodunk gyer­mekeinket magunknál jobbakká tenni. . . és ezen a téren kell megnyilatkoznia fő­képen az állatvédelmi eszmének, hogy ne­mesebb erkölcsöket teremtsen, hogy már a gyermek szivében felkeltse a szánalom, irgalom és a szeretet érzését, melyet ké­sőbb felebarátaival szemben fog gyako­rolni. A legtöbb szülő élő játékszert ad a gyer­mek kezébe : rigót, mátyást, szarkát, házi­nyulat, kutyát, macskát. A gyermek első dolga, —• amint azt magunkról nagyon jól tudhatjuk, ha még emlékszünk, — hogy az állatot gyötörje, sőt megölje. Hiába ! Ez a gonosz hajlam veleszületett az emberrel. S ha a szülők és a tanító nem fojtják el idejekorán a gyermekben csírázó gonoszságot, később embertársai se várhatnak sok jót tőle. A gonosz haj­lam, mint mondtam, veleszületik a gyer­mekkel; azt csirájában elfojtani legyen a nevelés legszentebb célja, mert csak ak­kor lesz gyengéd és elnéző egymás iránt a jövő nemzedék, csak akkor fog meg­nyilatkozni igazán az alkalmazkodni tudás, a jelen békés társadalmi élet egyik alap­feltétele, ha már a zsengekorban bevéső-' dött a gyermeki szivbe az állatok iránt való szeretet. Tehát röviden : a jövő nem­zedék erkölcse a szülők és a tanitó ke­zében van ; s hogy azok becsületesen megfeleljenek kötelességüknek, tekintsék paedagógiai eszköznek az állatvédelmet. Minden nemesen érző ember hálatelten tekintett fel Apponyi Albert grófra, mikor a kultuszminiszteri széket elfoglalván, első rendeletével az állatvédelmet szolgálta. ,,A madarok és fák napjának'' elrendelésével. Csak az állatvédelmet szolgálta ? Nem. A mezőgazdaságot is. Mert, ha a mezőgaz­daságra oly óriási, oly kiszámíthatatlan hasznot hajtó madarak otthonát megvéd­jük a fészek rombolók ellen, s nem gon­dolkozunk úgy, mint Mózes, ki azt mondja valahol, hogy szedjék el a madarak tojá­sait és fiait, de hagyják meg az öregeket, mert azok uj tojásokat tojnak, — ha fész­kelő-odvakat akasztva fáinkra alkalmat nyújtunk a számtalan ellenségtől üldözött szegény madárkáknak a szaporodásra: akkor egyszersmind gyümölcsfáinkat, föl­deinket, szőlőinket és kérteinket is meg­óvjuk a férgektől, melyeket a megvédett madárkák milliárdszámra pusztitanak na­ponkint. A „fák"-napjának elrendelésével, külö­nösen szederfák ültetése által, a selyem­tenyésztésen akart lendíteni a nemes gon­dolkozású miniszter, ami nagyot lenditene kivándorló parasztságunk jólétének emelé­sén is — idehaza — ha végre megtalál­nák itthon, amit künn úgyis hiába keres­nek : a gondtalan megélhetést, becsületes munka árán. Először Herman Ottó, hazánk kiváló természettudósa vetette fel amerikai minta után „A madarak és fák napja" intéz­mény hazánkban való meghonosításának eszméjét, az Országos Állatvédő Egyesü­let 1900. évi közgyűlésén. De hat évig semmi se történt, mert az akcióhoz hiány­zott a lélek, az egyesület elnöke, marosi Máday Izidor ny. min. tanácsos, ki nagy­beteg volt ezen" idő alatt. Azonban félig­meddig felépülvén, most ő vette kezébe az ügyet és rövidesen el is érte, hogy Apponyi gróf az intézmény meghonosítá­sát elrendelte. Az érdem oroszlán része tehát a miniszter után, kétségtelenül Má­day elnöké, azé a testben beteg, de lé­lekben annál egészségesebb emberé, ki minden jóért fáradhatatlanul küzd, s ki­nek az „alkoholizmus" ellen irt kitűnő munkáját tavaly méltattuk ; övé az érdem oroszlánrésze. Ezentúl tehát az évnek egy napján a tanuló gyermekseregnek a madarak és fák hasznáról fog előadást tartani a tanitó és tőle függ, hogy ez a nap megmaradjon az ifjúság emlékezetében, ha azt ünneppé tudja avatni.­Kétségtelen, hogy az állatvédelmi eszme híveinek, főképen a gyermekek szivét kell meghódítaniuk. Minden egyéb fáradozás csak látszólagos eredménnyel jár. Jó írók tollából jó meséket kell adni a gyerme­kek kezébe. S a mesékből észrevétlenül lopódzik be szivükbe az állatok iránt való szeretet és irgalom érzete. A gyermekek szive az a termékeny talaj," hová biztos reménnyel vethetünk, hol dazdag aratásra számithatunk. Minden egyéb törekvés, mint például durva kocsisok lefülelése és lecsu­katása, vagyis : szemet szemért, többé-ke­vésbbé meddőnek mondható, mert aki dur­vaságban nőtt fel, azt a büntetés sem fogja megjavitani : durva marad az a sí­rig! De ennek a törekvésnek is sok hive van. A leglelkesebb kétségtelenül" Grimm Gusztáv, az O. Á. E. ügyvivő alelnöke. Ez az ember rengeteg pénzt áldozott ren­dőrök jutalmazására, kutya-menházra, ló­mentőkocsira, szóval a gyakorlati állatvé­delemre s hogy alig látja fáradozásának és pénzének eredményét, az csak termé­szetes, mert a feneketlen hordót, szitával hordva abba a vizet, nem lehet megtöl­teni. . . . Csak egy irányban fejthetne ki iga­zán áldásos működést a gyakorlati állat­védelem, ha ugyanis felállítaná a „kocsis­iskolát", mely kérdésről alkalomadtán fo­gok bővebben csevegni. Végre az indolens nagyközönség meg­nyerésére állatvédelmi újság volna kia­dandó. Csevegésemet röviden összegeze" láthat­juk hogy az állatvédelmi kultúr-eszme szép. nemes és magasztos, ha a feleba­ráti szeretet előkészítője, szóval: ha a gyermeknevelést akarja tökéletesbiteni. Többi kinövése akár el is maradhat, mert ha beléoltottuk a gyermek szivébe az állatok iránt való szeretetet, akkor majd fel­nőtt ember korában sem fog e'dutvulni. Reméljük, hogy nemsokára el jő az az idő, mikor a gondosan nevelt' uj nemze­dék minden tagjában a szeretet egy-egy apostolát fogjuk látni s hogy az állatvé­-delmi kultur-eszme diadalra jutásával mél­tók leszünk arra, hogy a XX ik század­ban élhetünk. tilREK. Farsangi naptár. Febr. 2-án. Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő, szállodában. „ „ A szabómunkások és munkásnők szak­szakegylete esztergomi csoportjának jelmezes álarcos estélye a Magyar Királyban. „ 3-án. A kereskedő ifjak hangversennyel és szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szállodában. „ „ Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári kör ének-, zene- és szín­darabbal egybekötött támcmulatsága a Kath. Legényegylet dísztermében. ,, 7-én. A helyőrség tisztikarának tánccal egy­bekötött sziniestélye a Fürdőben. „ 9-én. Az esztergomi ifjúság zártkörű családias táncestélye a Fürdőben. — Rózsaszínű rovat. IVawrecska Ru­dolf kémikus febr. hó 2-án tartja eljegy­zését zetényi és loci Csukás Erzsikével, Özv. Csukás Lászlóné úrasszony szép és müveit leányával, lovag Kaán János, az esztergomi Kereskedelmi és Iparbank ve­zérigazgatójának unokájával. A szerelem szőtte gyűrűváltáshoz meleg szívvel gra­tulálunk ! — A kaszinói piknik- Miként értesü­lünk az esztergomi kaszinó műkedvelő társasága az idei farsang utolsó napjai­ban zártkörű családias jellegű pikniket

Next

/
Oldalképek
Tartalom