Esztergom és Vidéke, 1907
1907-11-14 / 88.szám
Nagybirtokok bérlő kézen. Szomorú világot vet gazdasági állapotainkra a közelmúltban kiadott országos statisztikai jelentés, melyből azt olvassuk, hogy a nagybirtok rohamosan bérlő kézre kerül. Az egész országban észlelhető ezen jelenség, mely szédítő gyorsasággal fejlődik tovább, hogy ma holnap nem lesz nagybirtok, melyet a föld szerenesés tulajdonosa maga kezelne. Ez nagyon beteges állapot, ennek nagy befolyása lesz a küszöbön álló gazdasági átalakulásra és a gazdasági társadalom hatalmas befolyásának érvényesítésére olyan kérdésekben, melyek szorosan véve nemzeti érdekeket érintenek. Önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy a nagybirtokos osztályt mi indította azon elhatározásra, hogy a földet, ezen hatalmas tényezőt, a befolyás és tekintély ezen jelentékeny rugóját kiadja saját kezéből és relative kevésbbé előnyös feltételek mellett haszonélvezetbe adja másoknak, olykor egészen ismeretlen egyéneknek, kik kényük kedvük szerint sáfárkodnak a nemzeti erőt alkotó, dus termést hozó magyar földdel. Istenkimélés. '•j£fami%sná{ kér a koldus S mikor már elkérte, Jíéri az ?£ristenf: adjon C.Zer annyit érte. J£éregetö vagyok én is. Csókot kér az ajkam. 3fej, de az a kis szemérmes J2em könyörül rajtam. {Pedig én nem fárasztanám Jig distent véle. <ín magam ís adnék neki Szerannyit érte. Temérdek. Dalok melódia nélkül. — Mi. — Irta: Drozdy Győző. Hahó, halihó. Kalmárzsivajban fogjuk a lantot s pengetjük : hahó, halihó. A csuhánk lompos, A válasz erre igen egyszerű Nem is kell felette nagyon fejünket törni. A gazdaember, aki nagybir tokot kezel, tisztában van a helyzettel, és őt nem éri meglepetés ha egyik másik nagybirtok a saját kezelésből máról holnapra bérlő kézre kerül. Nagybirtokosaink, nem is oly régen még ahhoz voltak szokva, hogy gazdaságaikbői kis tőke befektetéssel, gyenge felszerelés mellett a viszonyoknak megfelelő anyagi eredményeket érjenek el. A gazdasági mérleg a múltban, tekintettel arra, hogy a munkásviszonyok kedvezők voltak, hogy a gazdatisztek, a felügyelő személyzet kis járandósággal végezte olykor emberfeletti munkáját, hogy az adók és egyéni közterhek elviselhetők voltak, hogy a gazdasági üzemi költségek tűrhető határok közt mozogtak, elég kedvező jövedelmezőséget tüntetett fel. A külterjes, leginkább a gabonatermeléssel és birka tenyésztéssel kapcsolatos gazdálkodás nem vett olyan nagy üzemtőkét igénybe, mely miatt a földesuraságok magas igényeikről, fényes életmódjukról lemondani lettek volna kénytelenek. fakó., elnyűtt, de sebaj : hahó, halihó. A bőrünk fonyadt, gyűrött sápadt; ha lefejtenék rólunk, két garast sem adnának érte. Szemünk fénye savós, lomha, bús, ólmos és ijesztő. A gyomrunk üres, Lázár-gyomor, bár bordal helyett kenyérdalt irunk. Hahó, halihó. Nagy keservek, nagy fergetegje dúl a szivünkben. A szemünkből meg sós viz szivárog. De ajkunkon azért keleti, ősi, szittya nóta cseng-bong: Hahó, halihó. • v .• : i iL .• , Mindenben hiszünk, ami hihetetlen. És semmit sem hiszünk, ami való. Csak hahó, halihó- Kacagva pörgetjük, a ropkát s cibáljuk a szövőszéket, mikor saját fejünk fölé szőjjük a szemfödőt. És mikor izzadva, görnyedve ássuk a magunk sirját, akkor is kacagunk. És mikor a halál a temető sarkában csörgő csontkarjaival átölel, mi még akkor is kajánul mosolygunk a szeme közé. Hahó, halihó. t . " : - , HL . Kevesen halunk meg pontosan, szabállyal. A legtöbbnek igen sokszor van beszéde a Halállal.-Hogy az-.Árgyilusát : ; hahó, halihó. A szánk izére vigyázunk. És a ciankálit is ostyába göngyölve ambróziával küldjük le a garaton. Másokkal nem .szeretünk foglalkozni. Ha megAz olcsóbb megélhetési viszonyok mellett a magyar főúr kisebb jövedelemmel is beérte. Elfoglalta a társadalomban azt az előkelő állást, mely őt születésénél, rangjánál fogva megillette és jutott még a gazdaság üzemi költségeire is. De nagyot fordult ujabban a világ! Körülbelül 20 év óta egészen megváltoztak a gazdasági és megélhetési viszonyok. Drágább lett minden, a cseléd, a napszámos is kétszer annyi bért igényel, mint azelőtt, a közterhek szinte elviselhetlen mértékben emelkedtek, a gazdaságnál előforduló ezerféle más egyéb üzemi kiadás horribilis mértékben emelkedett, úgy, hogy a külterjes gazdálkodásról át kellett térni a belterjes gazdasági kezelésre. A belterjes gazdálkodás pedig rendkívül nagy tőkebefektetést igényel, mert csakis nagy pénzáldozatok mellett lehet a földhozamot fokozatosan fejleszteni. Megváltozott tehát a közgazdasági életben minden, szinte halomra döntettek a régi patriarchális állapotok, csak a nagyúri életmódhoz szokott nagybirtokos osztály igényei nem változtak meg, ezek maradtak a régiek. csal a szeretőnk : akkor is csak magunkat lőjük agyon. De halálratorzult, kékvörös ajkunkkal is doromboljuk a szerelmes nótát, hogy: Hahó, halihó. IV. Mi még naponként látunk uj csodákat és hiszünk bennök. És nem hiszünk a nirvánában. Élünk mi örökké. Hahó, halihó. Élünk örök, elfeledhetetlen, bűvősszavu mesékben. Ha elpusztít az egyik öltő: föltámaszt a másik. Szeretkezünk tündérlányokkal, nimfákkal, najádokkal, bachansnőkkel, grisette-ekkel és boszorkányokkal. Egyszer az ükanyánkba vagyunk szerelmesek, máskor meg az unokánkba. Az a fő, hogy mindig legyen akinek énekeljük : : Hahó, halihó. : v.' ~. ; ' V ! Mi vagyunk azok, akik az imádságokat irjuk. És mi vagyunk azok, akikért nem imádkozik senki. Mi vagyunk azok, akik mindenkit szeretünk. És mi vagyunk azok, akiket senki sem szeret. Já-jaj: hahó, halihó. Mi vagyunk azok, akik mindenkiről álmodunk. És mi.vagyunk azok, akikről nem álmodik senki.. Mi vagyunk azok, akik mindenkit becsülünk. És mi vagyunk azok, akiket nem becsül.senki. Mi vagyunk azok, kiket mig élünk, nem értenek.. Es^ De, ahogy ezen fényes életviszonyok mellett meghatványozódtak a nagyúri háztartással járó kiadások, s a birtok jövedelme mindig elhasználtatott, az üzemtőkére csak elégtelen összeg maradt, legyakrabban pedig semmi. Már pedig üzem tőke nélkül a mai világban gazdálkodni nem lehet. A viszonyok ezen kedvezőtlen alakulásának tulajdonítandó első sorban a nagybirtok bérbeadása. Egy újságcikk kerete nagyon szük ezen fontos gazdasági kérdés ismertetésére és behatóbb fejtegetésére. Pedig ezen kérdéssel kapcsolatban sok más mozzanat is tárgyalandó lenne, különösen a gazdatisztek sorsa igen fontos kérdés, mert egy intelligens osztály egzistenciájáról van szó. N. Mulatságaink és az Ínséges viszonyok. Lapunk egyik olvasója, a következő, szociális szempontból megszívlelésre méltó sorokat küldte be hozzánk. Népességi, társadalmi és közgazdasági viszonyainkat tekintve, amelyek nem rózsásak, kevés hasonló mi vagyunk azok, kiket a halál után rajongva citálnak : Hahó, halihó. VL E-züstálmú holdsugárból glóriát fonunk lantos kezünkkel az ideál homlokára. Csillogós, gyémántos, rubintos, álomruhába öltöztetjük. Csupa fény, csupa muzsika: hahó, halihó. Nevéhez ezer rimet kutatunk és faragunk. Felkopik a térdünk, mig rímekben rimánkodunk az Ideál előtt. Megtépi húsunkat az erdő, amig keressük számára az első ibolyát. Halálra fáradunk, mig havasi gyopárért másszuk a hegyeket. És addig nőülveszi Ideálunkat — más. S mi csináljuk a nászindulót: Hahó, halihó. VII. Egyre zeng a szivünk, -mint a nagy, távoli vizekről felszálló vándormadár. Dal dalra suhan el belőle: hahó, halihó. Mint albatrosz madár; bűvös-csodásan gunynyaszt szivünk mélyén egy-egy elmondhatatlan örök-titok-nóta. Benne ujong ebben a kinok kinja, az üdvök üdve. De nincsen szó rá. Csak magunk tudjuk. Csak magunk érezzük — és senki más. Ha megpróbáljuk kimondania csak azt mondja az ajkunk : Hahó, halihó. „Esztergom és Vidéke" tárcája
