Esztergom és Vidéke, 1907
1907-11-14 / 88.szám
jellegű város *van, ahol annyi mulatság lenne, mint Esztergomban. Viszont a szegénység, a drágaság s a megélhetés nehézségeire nézve általános a panasz nálunk is, különösen a téli idő beköszönésével. Ahol sokat mulatnak, ott vagy sok a pénz, vagy nagy a mulatozási hajsza s a pénz kellő hiánya mellett, nincs az emberekben lelkierő lemondani. Én ezen második esetet látom nálunk beigazoltnak, ami társadalmunkra nézve sehogy sem mondható egészséges állapotnak. Ha gazdag polgárságunk, szép számú vidéki jó módbeli dzsentrink lenne, ezek mégis fedeznék s némileg enyhítenék mulatozási természetünket. Ezekkel azonban nem birunk s ha mégis aránylag mulatságaink száma fölös, ez csak vagy megszokott, vagy forszírozott mulatozási vágyainknak kóros megnyilatkozása. Ez pedig veszélyes ugy a családi otthonnak szeretetére, mint káros vagyoni helyzetünk berendezésére. Amint beköszöntének a komor őszi napok, szinte gondot ad az egyesületeknek, hogyan, hány, miféle mulatságot rendezzenek, mintha más célunk alig lenne. Tekintve, hogy a szétforgácsolás sohase ad erőt és sok az egyesületünk ilyen kis városnak, a mi mulatságaink arról is nevezetesek, hogy nagy számuk miatt nem igen népesek, de azért „sohse halunk meg" módjára megtartjuk, ha más szin alatt nem, hat társasvacsora szine alatt bizonyára áldozunk. Ezért vagyunk mi esztergomiak arról híresek, hogy sokat mulatunk, de keveset haladunk és teszünk. Valamelyik évben összeszámitotVIÍI. A mi utunk napsugaras 1 hajnal, álom, rózsaharaszt, liliomszirom, madárdal és heliotrop-illat. De nászkoszorúnkat búgva, zúgva, zajongva, tombolva tépi szét az orkán : hahó, halihó. Megismerteti velünk az álmok játszi, bohó istene önfeledt dalait. És léhák, bohémek leszünk mi, dőre álmok dőre álmodói. Mészhaju, nyűttköntösű, vén, szablyás táltasok szilaj, vad keringos táncokat ropnak vélünk. És száz kopjával száz sebet ütnek rajtunk. Hahó, halihó. . IX. Fehér lányok pehely ajkára hull a csókunk szikrázó, szent hajnalokon. De azért megcsókoljuk késő este a cigánylányt is. Hahó, halihó. Nem félünk mi, mikor a lankás zöld, ködös vizéből az éjfél órán néma árnyak lebbennek fel. Mikor a nyirkos, rekedt éjszakákon a függönyökön halottra sápadt, szürke, kénlángú rémek járnak át. És mi egymagunkban ülünk a szobában. Mi csak akkor félünk, mikor süt a napsugár. Mikor az életzsivaj fülünkbe hömpölyög. Mikor kinn járunk az embervadonban. Ahol kásás szájú rikkancsok rikoltják dalainkat, hogy : Hahó. halihó. X. Hahó, halihó. De legyen vége a dalnak. Hiszen mennél többet eldalolunk, annál több dalunk marad. Ha az egész lelkünket dalba öntjük: mégse hiányzik semmi a lelkünkből. Ebbe is oly valamit öntött valaki, mint a bibliai korsóba az Ür. Ami sohasem fogy ki. Hahó, halihó. Majdha bógáncsos, mályvás, magyar árokban összeesünk és megszólalnak fölöttünk a hazai varjak és eljönnek testünkhöz jámbor asszonyok drágakenetekkel: hulló vérünkkel irjuk az utolsó magyar dalt a szent humusba : Hahó, halihó. tam, összesen 37 mulatságunk volt. Uri, polgári vegyesen. Legtöbb a polgári, az iparososztálybeli, ahonnét a megélhetésre nézve legsűrűbb a panasz. Arról, nem is szólok, hogy még gyűjtünk is a mulatságra s hogy a cécó annál nagyobb ler*. gyen, mások zsebére. Még az úgynevezett jótékonycélú mulatságoknál is, magára a célra legkevesebb jut, de annál több a ruhára és kiállításra. Nem a mulatságoknak vagyok én ellensége, nem is a mulatságok ellen szóiiok. A mulatság szükséges és korlátok között kedélynemesitő is. En pusztán a mi esztergomi mulatságaink számbeli módját helytelenítem s ezt tartom családi s szociális szempontból nagyon végzetesnek. A mulatságokat az idén már csak azért is kellene korlátoznunk s leszállítanunk, mert ínséges évnek, a szegény néposztály nagyfokú elnyomorodásának nézünk elébe. Nem lenne se okos családi politika, se szociális érzékű eljárás, ha a nagy drágaság, a nagy szegénység, az általános panasz mellett mégis annyit mulatnánk és táncolnánk, mint máskor. A társadalomnak egyik legfontosabb hivatása, hog}'' a nagy szegénységben sinylődőket a vagyon, a jólét ellen ne ingerelje fölös számú mulatságok rendezésével. A mulatságok korlátozása ellen egyik áldásos ellensúlyozó szer lenne a szabad liceumi előadások rendezése, amelyeket főgimnáziumunk tanári kara tavaly oly dicséretes sikerrel megkezdett s a kezdett alapon egyesületeink folytathatnának. —1. Az állatvédők gyűlése. Az Országos Állatvédők Egyesületének Esztergommegyei Fiókja f. hó 9-én választmányi és közgyűlést tartott, melyre a folyó ügyeken kivül első sorban az adott okot, hogy az alapszabályok madárvédelmi szakasza pótlást kivánt. A madárvédelem ügyére a minisztériumban igen nagy súlyt helyeznek. Hiányzott belőle pl. a madarak téli etetésének rendszeresítése, a mesterséges fészek odvak terjesztése, előadások rendezése, madárnap létesitése, fészkelő ligetek alakítása és több ehhez hasonló, melyek ugyan meg is tétettek, de az alapszabályokba be nem foglaltattak. A leirat alapján aztán ezek pótolva lettek. A pótlásokat a választmány ugy, mint a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette s az alapszabályoknak újból való felterjesztését kimondotta. Marosi József elnök a tárgyalás folyamán bejelentette, hogy az egyesület, mely bár igen szerény, anyagi viszonyok között indult meg, mégis bizonyos eredményekre tekinthet. Jgy pl. majdnem 100 drb. mesterséges faodu lett a városban eladva 90 fillérjével, pedig ebben az agyagfészkek felszámítva nincsenek, melyek szintén igen célszerűek. A város köztemetőiben eddig 12 darabot függesztetett ki, melyek fészkelésre háromnegyed részben fel is használtattak. Vaszary Mihály primási jószágigazgató felbuzdulva a jó példán, az egyesület erején túltett, amennyiben 100 drb. fészekodut készíttetett s azokat a vár, a kanonoki kertek és egyéb uradalmi helyeken kiszögeztette. Buzgóságáért az egyesület jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Tapasztaltatott, hogy több fészékodu 150 centiméternél magasabbra lett szögezve, mi helytelen, mert igy nem a cinkék, rozsdafarkuak, csuszkák, stb. foglalják el, hanem a tolakodó verebek, melyek ily védelemre nem szorulnak, ily kényelmet aligha érdemelnek. Az egyesület tagjai felkérettek, hogy nem tagokat is a havazások alkalmával madáretetésre buzdítsanak, mert csak igy maradhatnak meg a nálunk maradó énekesek, melyek táplálékául legmegfelelőbb a kendermag, a tökmag, a napraforgó, a töpörtyű, a faggyú s egyéb ehhez hasonló meleget fejlesztő eledel. A földről evő sármány, pipiske részére jó a gabona, a törött kukorica, stb. Mesterséges etetők beszerzéséről az elöljáróság készségesen gondoskodik. Ezzel kapcsolatosan felkéri majd az elnökség az iskolák vezetőit, hogy annak idején a gyermekeket a madárkák etetésére figyelmeztessék, megismertetve velők az anyagot és módokat, mert, amely gyermek a madárkákat eteti, az bántalmazni nem fogja. Elhatározta a választmány, hogy egyelőre a temetőkben még 12 odút fog kiszögeztetni s a mennyiben anyagi helyzete engedni fogja, a szigetek bokros helyein, erdőkben is íog odúkat függesztetni. Az Országos Állatvédelmi Egyesület évenként gyermeknaptárt ad ki, melyben nemcsak naptári rész, szép képek, hanem érdekes olvasmányok, versek is vannak, melyek mindegyike az okszerű állatvédelmet szolgálja. A felnőttek is örömmel fogják eme 10 filléres naptárkát olvasgatni, melyből az egyesület 500 példányt fog kiosztás végett meghozatni a leányok és fiúk részére. Bárcsak minden gyermeknek juttathatnánk egy-egy példányt s akkor a gyermekek között a madárvédelmi ligát gyorsan lehetne szervezni, midőn is a gyermekek ünnepélyesen fogadalmat tennének, hogy az állatokat nem kínozzák, a madárkákat nem bántalmazzák, hanem védelmezik; miről iratot kapnának és jelvénykét is viselnének. A gyermekek hivatalosan lépnének a yédők sorába. Bejelentette az elnök, hogy az egyesület kérelmére a város hatóséga 25 drb. madárvédelemre felhívó táblácskát készítetett, melyek alkalmas helyeken igy figyelmeztetik a közönséget: Ne bántsd a fát, óvd a madarat, védd a fészkét is! — A ki ez ellen vét, a rendőrkapitányság 100 koronáig büntetheti. Elhatározta az egyesület, hogy minden egyes fizető tagjának részére megrendeli az „Állatvédelem" cimű havonként megjelenő szaklapot. A gyűlésen megjelent rendőrkapitá-. nyunk felkérte az egyesületi tagokat, bogy az állatok kinzói ellen tegyenek jelentést, vagy hívják erre fel a rendőröket, a mezőőröket, kik ilyen irányban már kioktatva lettek. Az egyesület rövid néhány hónapi élete alatt jelentékeny eredményekre nem hivatkozhat, de mégis tett a közjónak, mert az állatvédelmi ügyet napirendre hozta, a figyelmet felébresztette, a madárvédelmet terjesztette és annak hívőket szerzett. Az egyesület reméli, hogy néhány évi működésével a madárállományt megsokszorozhatja, a hernyópusztitásokat mérsékelheti és igy gyümölcstermelésünkre is jótékony befolyást fog gyakorolhatni. Szölgyémy. HÍREK. — Kérelem a hölgyvilághoz, ismeretes az a körülmény, hogy a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület kétezer ridikült csináltatott. Ezer jószívű hölgy már akadt is, aki a ridikülöket gyűjtés céljából elfogadta. Egyik másik ridikül, mint a megrakott méhecske megrakva koronákkal és fillérekkel visszajut a szegénysorsú tüdőbetegekért szívósan küzdő egyesülethez. De ezer ridikül még várja azt a jó szivet, aki ezt a gyűjtőtarsolyt a halállal eljegyzett tüdőbetegeknek elkérje. Csak egy. levelezőlapot méltóztassanak irni az egyesületnek (József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, IX., Lónyai-u. 47.) Kérjük városunk és vidékünk hölgyvilágát, hogy fogadják résztvevő szivök irgalmába a tüdőbetegek ügyét. Mily gyönyörű dolog volna, ha az ezer ridikül gazdára találna s karácsonyra száz szegénysorsú tüdőbeteg bevonulhatna az ő gyógyitóházába, legnagyobb kincsének, egészségének visszanyerésére. Adhatnánk e nekik ennél becsesebb karácsonyi ajándékot. Pedig nem kell hozzá egyébb, minthogy a mi városunkban is akadjon legalább egy-két áldozatkész magyar nő, aki nemzetünk nagy szégyenfoltját résztvevő szívvel megszüntetni segit. Lapunk szerkesztősége készséggel és örömmel ir a ridikül elküldéseért, ha olvasóink erre fölhívják. Bár minél több jó szivű hölgy hivná föl szerkesztőségünket, vagy az egyesületet. — A reáliskolai tanárok fizetésének rendezése. A tanügyi bizottság, kedden tartott ülésében tárgyalta Ember József reáliskolai h. tanár kérvényét, melyben azt kéri az iskolafentartó várostól, hogy már január l-re rendes tanárrá választassék, nehogy a két hónapi késedelem miatt a minisztérium által félévenkint utalványozott személyi pótlék élvezetében és a rangsorozásban egy félévre terjedő hátrányt szenvedjen. A bizottság a kérelem teljesítését pártolólag vezérelte a közgyűlés elé. Tárgyaltatott továbbá dr. Fehér Gyula plébánosnak, mint a reáliskola érseki biztosának beadványa, melyben a rom. kath. hitoktató óradíj anarü szabályozását kéri. A bizottság elvben elismeri a hitoktatói állás rendszeresítésének célszerűségét, de mert köztudomású, hogy e tárgyban országos szervezés van tervbe véve, azt javasolja, hogy a város ujabb megterhelésének elkerülése végett a tanács a kultuszminisztériumhoz kérvényt intézzen a hitoktatói óradíjnak a vallásalapból leendő kiegészítése iránt. Végül tárgyalás alá vétetett a legutóbb utalványozott tizedik ezer korona fentartási államsegélynek a vonatkozó miniszteri rendeletek értelmében való beosztása a reáliskola igényjogosult tanárainak lakbérkiegészitése és első korpótléka javára. Tudva azt, hogy a minisztérium az államsegélytöbbletnek a jogos személyi igények kielégítésétől eltérő felhasználását jóvá nem hagyná, a bizottság á reáliskolai igazgató által bemutatott fizetésrendezés tervezetéhez azon kikötéssel járult hozzá, hogy a lakbérkiegészitést és az első korpótlékok utalványozását csak azon mérvben javasolja, a mily mértékben arra az eddigi államsegélyben fedezet van, a további igények jogosultsága pedig az államsegély ujabb emelkedése után lesz tárgyalható. -- Szt. Imre ünnepély- Az esztergomi kath. fölmives ifjúsági egyesület folyó hó 10-én ülte — irja tudósítónk — védő szentjének jubiláris emlékünnepét. Az ifjúság vezetőikkel nemzeti szinű diszes egyházi jellegű zászlója alatt testületileg vonult a város kegyúri templomába. Szt. mise alatt az ifjúság énekkara Szkalka S. gyak. iskolai tanitó vezetése mellett kettős énekével emelte a fényes segédlettel tartott isteni tiszteletet. A szt. mise közben dr. Péchy Gusztáv theol tanár lélekemelő praedicatiójával mélyen bevéste a hallgatóság szivébe ugy egyházi, mint hazafiúi szempontokból szt. Imre kegyeletes emlékét. Valóban üdvös lenne, ha a szelid erkölcsökben és hazaszeretetben egész ifjúságunk megerősödve lépne az élet küzdő terére. Délután 6 órakor az egyesület helyisége szorongásig megtelt érdeklődő közönséggel. Ott láttuk Bogisich Mihály és Vézinger Károly praelátusokat, dr. Fehér Gyula plébánost, a szt.