Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-03 / 85.szám

A história ismétlődik. Az ó, fakó pergamenek írásai mipdig ujak maradnak. A hierogliphák ákom-bákomait újra és újra belevéssük magas obeliszkek oldalaiba. Az astrális világban visszajönnek az ő hiperbolikus pályáikon az üstökösök. És ma, megismétlődik a tegnap. Es holnap ismét ma következik. És a história alakjai uj izmokkal, uj köntösben újra visszatérnek. És mi, akik szemtanúi vagyunk az ismétlődésnek, tudjuk, mi következik holnap. Nézzük csak. A bibliai Holttenger alatt fekszik Szodoma és Gomora. A perverz homosexualitás juttatta oda. Igy szól róla a megcáfolatlan ó-testamentum. Ebben a kórságban mult ki az egyptomi fáraók birodalma. Ebben pusztult el Ninive, Bábel es Perzsia. Ettől hullott le a hellén műveltség diadémje. Elpusztult Athén, a mesés, a büszke. Ledőlt Spártha, az izmos, harcedzett. A marasmus rágta szét a görög népet. Csütörtököt mondott a görög filozófia vele szemben. Perikies'ostora hiába pattogott. Demoszthenesz ékesszólása sem tudott segíteni. A „Esztergom és Vidéke" tárcája fjaj kikacagta. élt egy Sús Szegény. Jj^aSja votí szegény egy s^enf 9$Cesének. Ifakh-mesének, fehérnek, ősnek, 9díiniha születeti vön hegedősnek: JQrály leányért s^ött-s^ólt ének Szomorú lanton. S a dalok JCánya Valót imádta. JQncset akarta. álmot, eseményt, fehér szerelmet DflTegvefeffe, mint hitét eretnek. S haj, a hegedőst, haj, kikacagta. 3£aj, kinevette. Hesperus. Niobe. Irta: Kabos Ede. Lapunk eredeti, jogosított közleménye. A kis leányom egy groteszk angol keringőt játszik: a dallama vig, a kísérete száraz harangszó. Mintha püspökök táncolnának. A fülem belebizsereg, mikor az görög népen is megismétlődött Szodoma Gomora sorsa. Karthágót is ez a bűn rombolta szét. Rómát, a kéjelgő Rómát is a homosexualis bűnök, ocsmányságok ördöge taszította az Etnáról a Tirrhéni tengerbe. Örök pusztulásba. Mit mutatnak Pompeji és Herkulánum kiásott perverz freskói ? És mit ostoroznak Ciceró, Juvenalis, Plautus? Hová lettetek bagdadi és -kordovai kalifák ? A ti dicsőségtek ? Arab műveltség, mért temetett el téged is a Holttenger ? Hova lettetek : kincses Bizánc, sugaras Velence, ostoros, kéj ivó Sztambul ? Hova sülyedtél Spanyolország ? Miért remegsz ugy Oroszföld ? Miért sorvadsz Franciaország ? És . . . „Hát te is fiam Brutus?" Te is nagy, morálhires, dicső, tiszta Németország ? Te is ? Most rajtad akar ismétlődni, Szodoma, Gomora, Ninive és Bábel históriája. Avagy a Harden-Moltke pör csak káprázat ? Csak pör ? Es nem história ? De igen. Ez história. Ismétlődő história. Amely után következik a Holttenger, a Tirrhéni tenger és istentelen keringő az ünnepélyes harangszóval egyszerre tódul beléje. Groteszk, nagyon groteszt keringő. S nekem eszembe jut az egészséges Korlát Farkasné, aki ma délelőtt elpanaszolta az utcán, hogy az ura most csalja meg, mikor már meghalt. — Ne tréfáljon, jó asszony. Eletében sem tudta megcsalni a jámbor. — És most megcsal, pedig meghalt. Nevettem volna az asszonyom, de tele volt a két szeme könnyel s nekem régi betegségem, hogy jobban sajnálom a képzelt szenvedőket, akiket nem lehet képzelődésükből kigyógyítani, mint az igazi szenvedőket, akiket már a részvét gyógyít. Korlát Farkasékat mindig kedveltem jóravaló, kedves népek voltak s mig az ura élt, sokszor ellátogattam hozzájuk, hogy lássak olyan asszonyt is, aki évenkint pontosan megszüli a maga gyermekét, pedig Korlát a hetedik esztendőben, mikor meghalt, még láthatta a hetedik kis Korlátot is, akit az egészséges Korlátné szintén pontosan világra szült. Hát bele akartam menni az asszony képzelődésébe és komolyan kérdeztem. — Ki az a gonosz ember, aki magának mindig elmondja, hogy az a megboldogult jó ura holta után megcsalja ? •— Nem gonosz ember, nem is ember. — Talán angyal ? Pompéji-Herkulánum. Ezt is felírjuk pergamenre. Rávéssük Obeliszkre. Hogy olvassa afövá, amelyben megint újra él a ma. -*Góg-Magóg népe: Árpád magyarja, te még sohasem voltál rongy, beteg és elfajult. Rokonaid, akiket Balambér vezetett ide, tisztességgel haltak meg. S ti erősen, diadalmasan tomboltatok a porbahullott Európa homlokán/ És a Lech partján sem ért erkölcsi halál. És nem a te szégyened Mohács és Világos. Te egészséges Nép, aki négy évszázad előtt megtörted Keletet az ő barbár vágyaival : nem tudnád e most Nyugat marasmusa ellen megvédeni magadat ? Nem tudnád praeveniálni a história ismétlődését ? Hiszen Bizánc, Velence és Sztambul vétke: nem a te bűnöd. Szodoma és Gomora tisztátalansága nem illik hozzád. Mért ismétlődnék hát azok története rajtad is ? Avagy csalnak a Moltke-bűnök magyar szimptómái ? És a magyar ég, a kék, bús, szomorú magyar ég: még mindig ködnélküli, sugaras? És ős, eredményes, ^tiszta etikai higiéniánk hatása még most is látszik rajtunk ? — Az. A fekete angyal. De ne nézzen rám olyan gyanakodva, mintha bolondnak gondolna. A fekete angyal jön hozzám minden esztendőben s ha behunyom szemem, hogy ne lássam, ha bedugom fülem, hogy ne halljam: mégis tudtomra adja, hogy az uram megcsal. A holta után csal meg az én megboldogult jó uram, Isten bűnömül ne rójja. hogy roszszat kell róla mondanom. Amilyen nagy darab asszony, vonaglott a zokogástól. — Régen nem találkoztunk, kedves Tarnay. Maga nem is tudja, hogy az utolsó négy esztendőben négy fiamat vitte el egymásután a fekete angyal. Négy darab szép, nagy fiamat. Mikor az első kezdett vékonyodni, csak tördeltem kezeimet, hogy mért nem vigyáztam rá jobban, olyan erős nagy fiú volt s egy kis hülés mennyire levette lábáról. Vittem melegre, óvtam széltől, hidegtől, erőlködtem vele, ha elfogta a köhögés és — uram bocsás! — el se ájultam, mikor utolsót köhögött. Hiszen megtettem mindent, ami egy anyától telik s ha az Isten mégis így akarta, hát maradt még hat fiam, s az mind szép, mind erős, mind egészséges. Nem tudtam úgy siratni azt az egyet, aki elköltözött, hogy ne lássam azt a hatot, ne gyönyörködjem abban a hatban, aki megmaradt. Lehet, hogy nem oly ijesztők e szimptomák. De az bizonyos, hogy ez a nemzet örökké él, ha nem ismétlődik rajta a homosexualis undokságban elpusztult nemzetek szomorú, halálos históriája. Mert: „Minden ország alapja és talpköve a tiszta erkölcs." Drozdy Győző. Az igazi szocializmus. in. Az egyenlősítés jelzett módja, a midőn előnyös a nemzetgazdaság alakulatára, még előnyös a nagybirtokosokra nézve is, mert egyedül a parasztnak éri meg a föld azt a tulmagasra felcsigázott, mondhatni természetellenes árat, melyen ma a földbirtok áll s a vagyonos osztály a nagy vételárt, melyet sohasem remélhetett és sohasem is nyerend meg a jövendőben birtokáért, más befektetésekbe fordíthatja, melyek állandóan képviselik azt az értékét, mellyel megszereztettek, vagy létesítettek. Ugy látszik érezni is kezdik ezt ujabban nagybirtokosaink, mert az alföldön, hol ezelőtt évtizedeken át mondhatni egyetlen egy birtok sem került eladásra, ujabban egyre-másra — S azóta még három halt meg ? — Minden esztendőben egy. Olyan pirosak, nagyok, erősek voltak, mégis eljött értük a fekete angyal pontosan. Egyszer csak valamelyik este vagy reggel megláttam a fiú arcán ugyanazt a tüzes rózsát, amellyikkel az elhalt fiút is eljegyezte magának a fekete angyal. A másodiknál még nem hittem, a harmadiknál és a negyediknél már bizonyosan tudtam, hogy a rózsát a fekete angyal küldte előre s megjön nemsokára maga is, hogy elvigye a rózsát és a fiamat is. Mindig ugyanaz a kálvária volt. Vittem a melegre, óvtam széltől-hidegtől, jártam az én tüzelő gyermekemmel profeszortól profeszorhoz, köhögtem vele, mintha kölcsönadhatnám neki a tüdőmet, s aztán valamelyik este vagy reggel mégis belépett a fekete angyal s nekem megint kevesebb volt egy fiammal. A nevető kedvem már régen elmúlt. Az utca lármájában mintha elébem szállt volna a szűkmellű, nyavalyás Korlát Farkas, aki olyannak látszott életében, mintha maga se tudna élni s aztán feleségül vette ezt a nagytestű, egészséges asszonyt és azalatt az arasznyi idő alatt, amig a földről a föld alá bújhatott, még hamarjában hét fiúval gárdázta köröl az özvegységre szánt asszonyát. Jaj az a mohóság, a betegek mohósága, mennyi veszendő lélekkel népesiti be a földet!