Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-27 / 83.szám

Kolos napja. (a) Szerdán üli a főegyházmegye urának, főpásztorának : Vaszary Kolos hercegprímásnak névünnepét. Megkondulnak e napon a templomok harangjai, hogy imára hívják a hivők nagy sokaságát, kik hálatelt szívvel küldik hő fohászukat a Mindenek Urához, hogy őszbe borult főpásztorunk életét óvja, tartsa még igen sokáig meg. Esztergom város közönsége is imára kulcsolja e napon a Mária-harang áhítatra gerjesztő hangjainak hivó szavára kezeit, hogy lekérje az Ég áldását O Eminenciájára, ki csendben, visszavonulva az ünneplők zajától, budavári palotájában üli névünnepét. Őszinte hódolattal, gyermeki szeretettel, igaz ragaszkodással üli szivében O Eminenciája székvárosa e napot, melyen nemcsak főpásztorának, nemcsak a megye örökös főispánjának, de első díszpolgárának névünnepét üli. De nem volna igaz szavunk, nem volna őszinte lelkesedésünk, ha az öröm megnyilatkozása közepette elfojtanánk annak a néma bánatnak szavát, mely bensőnkben lappang. Jszlerp és Vidéke" tárcája Uj Versek. Csuda-csókok nélkül. Ismerem a 9Jíagdotnak csókjai. IPogány ajkam lilára rótták • — 2)e ajkán tiszta csókok sose dúllak Jakóra ^ütlött lábadó 'Vazulnak. JJ^ £vák nem mind feketék, ledérek. ős a Sffltadonnák sem mind Hófehérek. 2)e a 9flíadonna-csókok.- csuda-csókok. 9fííi sziláján, etátko\oilan {Bolyongunk £mßervadon6an. mi ajkunk fialoitra kékül. 3'eltér 9(fCadonna-csbkok nélkül. J2incsen senki, ki nekünk- adna. <ís senki, aki elfogadna. &s senki, aki kérne fölünk, és senki, aki égne vélünk. Senki. Senki. 9ffíegyek-megyek csikósra verve jCángof okádó ködhegyekre Pótolhatlan erkölcsi és anyagi hátránya, vesztesége Esztergomnak, hogy 0 Eminenciája székhelyet a fővárosba helyezte át, árván hagyva mindenektől elhagyott székvárosát. Tudjuk, hogy nem O Eminenciája elhatározásából lettünk árvák, hanem hogy az egyház és a haza eminens érdekei szólították az ország szivébe. S ez a tudat, ez a hit erősiti meg bennünk azt a reményt, hogy O Eminenciája atyai gondoskodása és szeretete meg fogja találni az utat és a módot arra, hogy ha már a változhatatlanba meg kell nyugodnunk, hogy ha már arról, hogy állandóan itt, székvárosában tisztelhessük, le kell mondanunk, azokért az óriási anyagi veszteségekért más téren fog székvárosa kárpótlást nyerni. Az igazi szocializmus. Korunkat a nagy eszmék s a még nagyobb jelszavak jellemzik. E nagy eszmék között első helyen a szociális tanok állanak, a melyeknek jelszavai ma a legféktelenebb gyűlölködés kifejezői. A rombolás vágya fogta el azokat, akik részben a tudomány nevében, részben az egyenlőség nevében izgatj£ szentelt Ritmusig. Jßompos, kopott királyok intenek: SjOkotj, itt laknak mind a^_ istenek. — JCangyos csókok tunya nás^ára várva 3£apas%kodom a£ üdvök Qtympjára. ^Fölérek s Haj, ottan jComRára rogy ott an. éjimádó ajkam halottra kékül 9ífíadonna-csókok: csuda-csókok nélkül, Hesperus. Beteg. Irta : Sugár Miksa. Mögöttük a nagy, piszkos gyárkémény vastag, durva füstfelhőket okádott és a kanyargó rétegek vibráló, ijesztő árnyakat vetettek a kavicsos útra. Csendes volt körüskörül minden, csak a magasba nyúló kémény fekete füstje sejtette, hogy nem messze még szorgos munkás kezek dolgozhatnak. — Jöjj — monda a férfi — jöjj a padra: ott a lombos fűzfa átkarol bennünket és elűzi a ficánkoló kísérteteket. Miska, én ha veled vagyok, semmitől sem félek; nem hiszed mennyi bátorságot önt belém ez a szó : férfi. A nők, ha ják a tömegeket. S hiába hirdeti a józanabb felfogás, hogy rombolni a multak épületeiből csak annyit szabad, amennyit újjal cserélhetünk fel. A mai „nagyvezérek" hadat üzennek hazának, nemzetnek egyaránt, ha jelszavaikat ráilleszteni nem lehet. E hadüzenettel szemben csak egy eszköze van a védelemnek, becsületes felvilágosítása a tömegeknek. A tudás és ismeret tárházát kell ezek előtt is íelnyitni, hogy tisztán lásson mindenki. E kincses házak hivatott őrei a magyar tanitók, tehát rájuk vár a nagy feladat megoldása. Apostoli munka ez a szó legtisztább értelmében, éppen a végzett munka is csak a nemzet hálájával honorálható. A falusi liceumok, ifjúsági egyesületek s mindenféle összejövetelek kínálkozó alkalmak e nagy munkára. Es a szociális kérdések is annyira érettek, hogy ezekkel már nagyon is komolyan kell foglalkozni mindenkinek, aki a közjó és a szegény nép érdekét szivén viseli., A szocialisztikus kérdésekkel, az orvoslás módjával, mint mélyen átérzett közszükséggel állandóan foglalkoznak a politikai hatalmak vezérférfiai is, a társadalom jobbjai, a közgazdasági tudomány művelői, fejlődik is annak bölcsészete és immár Fourier és Simon fantasztikus terveit pozitív bölcseletek helyettesitik : de még is önhitt és botor férfivel vannak, bátrabbak lesznek, mint maguk a férfiak. Puha, selyem ujjait végigsimogatta a férfi gerinces, csontos kezén és égő szemével belebámult annak vad, érzéketlen arcába. — Az orvosok tévedhetnek Eiza és én ugy hiszem, hogy ezek a karok még sokat fognak beszéltetni magukról. Ökölbe szorította kezét és odaemelte a leány ajkához. — Mondják, hogy ezek a kidülledő, kígyózó erek — melyek ugy tartják össze kezemet, mint kiálló, egymásba futó veszszők a kosarat — a halál hírnökei és mondják, hogy az a halvány pir, mely arcomon néha megjelenik, a halál előhírnöke. De én bizom magamban Elza, én erősnek érzem' magamat, oly erősnek, hogy képes lennék a kinok kínjaival is megbirkózni. Tompa dübörgés hallatszott, mormoló zúgás, mintha a pokol visszhangzaná az utolsó szavakat. Huhogó bagoly röpült el fejük felett és a szürke, felhős égboltozatot cikázó villám hasította keresztül. A leány összerezzent és mint valami madár a fészkében, oly közel simult a férfihez. —- Nem szabad igy beszélni Miska, rettegnünk kell az • Isten haragját. Hátha volna az, ki azt hinné, hogy e nehéz kérdés biztos ellenszerét megtalálta. Tapogatózunk még a kérdés sötétjében. Maguk a szocialista vezérek is a kibontakozás világosságának ösmerete nélkül csak a meglevő állapotok bírálatára, rombolására, a jobb jövő elérésére irányuló agitációra szorítkoznak s egyelőre azoknak az eszközöknek a kivívásáért küzdenek, melyek birtokba vételével a végcélt: az emberiség anyagi, erkölcsi és szellemi jobblétének biztosítását előbbre vinni vélik. Az emberiség jobb sorsának előmozditására irányuló munka azonban nem a szocialisták kiváltsága, ellenkezőleg mindannyiunk kötelessége az. Közre kell hatni abban az emberiség minden, szívvel s emelkedettebb gondolkodássál biró tagjának. Társadalmi baj a szocializmus. A társadalom békés együttműködésének pedig legfőbb alapja, a társadalmat együtt tartó s ellentéteit kiegyenlítő erő: a felebaráti szeretet. A szocializmus sötétjében a tudomány tapogatódzik, de a felebaráti szeretet megtalálja a kivezető utat. A szeretet fáklyájának világosságánál ösmerjük fel leghelyesebben az ellentéteket, melyek a civilizált világ osztályait egymástól elválasztják és kísérelhetjük meg kiegyenmégis beteg vagy ... az emberek sohasem tudják megbecsülni azt, hogy élnek. — Hogyan, hát már te is ? ... Te is belém oltod a gyönyörök helyett a szenvedések Kálváriáját ? Tudom, hogy féreg vagyok, atom, aki gyarlóságában még az Istent is feledi, de hát a féregnek nincs joga az élethez ? Ám legyen ; beteg vagyok, gyógyíthatatlan beteg, de hát a betegnek nincs joga szeretni, ha csak egy évre, vagy egy napra is ? Köhögni kezdett. Keményen, szilárdan egyenesen állt. Kezét oda-oda nyomta a torkához és fejét alig egy ujnyira engedte előre, mintha el akarná fojtani a kellemetlen hangokat. Gyengén kézen fogta a leány és a padhoz vezette. Nem ülök le, nem vagyok íáradt . . . csak ez a hitvány hülés köhécseltetett meg kissé. Igen fiam, nékem jogom van élni; jogom van élni és ... és — szeretve élni. Nagyot nyelt mielőtt az utolsó két szót kimondta. A kérdések végtelensége volt azokba oltva és a lány valami jóleső meleg érzéssel felelte : — Miért kinzod magad emésztő gondolatokkal, miért tépelődől és miért kételkedel ? A nyugtalan lélek csak a véget sietteti. Látod én boldog vagyok, mikor igy kisétálok veled a szabadba, ugy érzem, mintha szerte