Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-27 / 83.szám

liteni a társadalmi egyenlőtlensége­ket, segíteni a gyöngébbet; vissza­tartani az erősebbet attól,\ hogy a gyöngébb hátrányára , használja ki gazdasaga előnyeit. Ez ösvényen haladva, a közgazdasági tudomány fejleményeinek felhasználásával, elő­készíthetjük a közállapotok ama változását, melyben a vállalt köte­lezettségek teljesítése ellenében a társadalom minden tagja megnyeri majd munkája igaz értékét, az egész társadalomra arányosabban oszlik szét a vagyon jótékony hatása, enyhül a nyomor, a közállapotok javulásával együtt fejlődik az er­kölcsiség és művelődés. A szocializmus orvoslásában e mai korszakra, ez évtizedek mun­kásaira, e nemzedék társadalmára ugy látszik csak ez a feladat vár. De e feladat lelkiismeretes teljesí­tése hű szolgálat a szocializmus nagy kérdésének megoldásában. Elő­készítése, egyengetése, megkönnyí­tése és mindenesetre elodázása ez a megrázkódtató megoldásnak. Elo­dázása a megoldás nehéz-problé­májának arra az időre, midőn lassú átmenetben a társadalmi viszonyok elkerülhetlen átalakulásával oda lej­lödnek a közállapotok, hogy válto­zásnak kell úgyis beállani a dolgok jelenleg természetes menetében. E feladatunk teljesítésében jóaka­ratú, szorgos tekintettel kell keres­nünk a módokat, melyek az ellen­tétek. kiegyenlítésére, a kedvezőtlen állapotok javitására alkalmasak.. Hazánkban a paraszt-szocializ­musnak egyik legszembeötlőbb oka : a földnek, a földmivelő államban a legtöbb termelési eszköznek egyen­lőtlen megoszlásában van. Magyar­ország 561.863,27 kat. hold terü­lete (terméketlen föld ebből csak 2676710 kat. hold) 3,411.686 önálló gazdaságra oszlik. A 18 milliónyi lakosságból tehát körülbelül 15 millió nem bir az édes anyaföldből, hintett rózsaleveleken lépkednék, amelyek beszédes illata csábító szirénként vonzaná magához. Örül a lelkem és képes volnék csitri gyerekként ugrálni, mint porszem a nap fényesen tündöklő sugarában. Én leplezetlenül beszélek s ha tudom is, hogy leheleted méreggel van tele, még­sem irtózom tőle s szeretettel szivom ma­gamba. Nem szépítem a dolgot: te beteg vagy; de cseppet sem aggaszt az a tudat, hogy én is beteg leszek. A férfi elfordult és hosszan, nagyot lélegzett. Olyan volt, mint a kiégett kályha, amelybe most rakják a friss sze­net, hogy tovább melegítsen. — Milyen jó vagy te, Elza és én milyen gonosz! Régen, régen'el kellett volna tűnnöm, mielőtt megfertőzöm . . . — Miska ! Kit fertőzöl ? Engem ? Öt . . . az.egész világot? Mit törődöl ezzel ? . . . Igen, néked jogod vad élni és amig élsz, szeretni. Vagy csak az egészséges sze­rethet ? Furcsa — hisz a szerelem maga is beteg! Egészen belepirult beszédjébe és ide­gesen dobbantott lábával. Egy eltévedt veréb csiripelve repült a fűzfa tetejére és hideg, süvítő széláram pajzánul kapta fel a szerte heverő pap irszeletkéket. — Látod — mondta kissé nyugodtab­ban tovább — mi sem vagyunk különbek e papirdarabkáknál; sőt mig azokat ön­tudatlanul veti a szél ide-oda, addig ben­nünket tudatunk teljességében sodor min­denfelé az élet árja. Mennyivel boldogab­bak is volnánk, ha gondolkodni nem tudnánk. a magyar nép föld-éhsége annyira közmondásos. Pedig nem is éhes a magyar enber a földre. Rossz meghatároz, zás ez. Szerelmes a magyar ember a tőidbe. Változatos, jó termő föld­jeért foglalta el Árpád hada, mint ígéret földjét ezt az országot, dus mezeje adta meg a, nomád népnek a szükséges legelőt, dobogó pari­páján száguldottá be tágas síkjait, itt járta át és edzette meg a szellő harci diadalra s keltette fel benne a szabadság érzetét. S hogy szereti a szántó-vető az ő kis földjét! Ös­mer minden barázdát, azon tölti élte javát, nem fárad ki földje mun­kájában soha, hisz még ha idegen földjén dolgozik is, nem sokalja a magyar paraszt a naponkénti 16 órai munkát. Minden magyar pa­rasztnak legtöbb vágya egy kis rész birhatása a termő földből,'ebből a legbiztosabb tőkéből, mely kenye­rét, öreg napjaira nyugalmát és utó­dai fenmaradását biztosítja, mely paraszt felfogás szerint az egyéni érték mérője, büszkesége, melyen mint pátriárka uralkodik. Szerelmes a magyar ember a földbe, áhítat­tal lesi termését, fohászra kelti a pacsirta hajnali danája, hálaadó imára a rügy fakadása. Neki a buza.: élet, s a föld: anyaföld. A paraszt osztály egész lényével a röghöz van nőve, ez az ő éltető eleme. Ne részesedhessék annak ál­dásaiban, vele együtt sorvadásba esik az ipar, a kereskedelem, >a kul­túra és az egész földmivelő ország fejlődése, amint bizonyítja Irland és a Campagna helyzete. Minden magyar állampolitikusnak oda keíl törekednie, hogy a föld birtoklásában való részesedést, a földbirtok megoszlását előmozdítsa. Hazánkban jelenleg álladalmi és közgazdasági szempontból is hely­telen a föld megoszlása, hisz az Összes termőföld 34.56% korlátolt forgalmú birtok. A 200 esztendős török hódoltság után az elpusztult A gyárkémény füstje egészen leszállt hozzájuk. Kellemetlen, fojtó szag telitette a levegőt és a férfi lopva emelte szájá­hoz durva zsebkendőjét. — Igazad van Elza — szólt később, a gondolkodás szüli az előítéleteket és éleszti bennünk a bizalmatlanságot. Egyik napon arra gondolok, hogy jogom van Téged birni, másnap azt hiszem, hogy ez egyenlő volna a kettős öngyilkossággal. — A kettős megváltással, Miska! Óh, te tudod, hogy anyám még él és két kezem munkája az Ő kenyere. Gondolj csak arra, ha mjndaketten meghalnánk .. . Fájdalmas csend következett és a két lehorgasztott, mélabús fej csak valami szomorú, lágy akkordot hallott, mintha a közelben picinyke, ártatlan hullámok gyá­szos sóhajtással ölelkeznének. — Az anyád szült téged és én mégis mennyire gyűlölöm. Emlőiden táplálkozik, miként Te táplálkoztál az Övén, de mig Téged elszakított attól, addig most kar­mai között tartja a tiédet. Végre is légy az anyádé — de ne csak az anyádé, hiszen gyümölcs lesz a magból is, de nemcsak a kertész kóstol belőle. — Miért korholod Őt. Miska? Ő tehe­tetlen és Öreg, aki gátat vet házasságunk­nak, az én vagyok, mert amig Ő él, addig az Övé leszek, bárha szerelmem árán is. — Félek Elza, hogy aki ily józanul beszél, az inkább kisért, mint szeret. Én nem birok igy gondolkodni . . . talán nincs már elég időm rá . . . beteg va­gyok s ez — vele . . . hisz G nem is beteg ... csak öreg . . . kisbirtokosok helyett egyesek kap­ták donációba az uratlan földeket, így származtak az-alföldi látifundi­mok, melyek megoszlására ujabb két század sem volt elég. S a nagy vagyon nyújtotta gazdaság folytán annak szilárd kezekben létele még a nem korlátolt forgalmú birtokok megoszlását is felette nehézzé teszi. Az ipari munkás az internacioná­lis szocialista, a termelési tőke kö­zös birtoklásáról, a kollektivizmus­ról álmodozik, magyar „cucilista" a termelési eszköz, a föld egyedi rész birtokára vágyik. Ez a kü­lönbség a külföldi szocialista s a mi paraszt-szocialistáink között. S helyes az érzéke a mi okos parasztunknak. A nagy ipartermelő munkájához nagy tőke, nagy szer­vezet, a munkások tömegének együt­tes, összhangzatos működése kell; itt még a kooperativ szövetkezetek munkájához lehet némi reményt fűzni, — de a föld, mely kis rész­letekre szakgatva is munkálható s kicsinyben még jobban megmun­kálható, az individuális birtoklásra hivatott. A paraszt osztáty és a földbirtokos középosztály volt minden ország­nak támasza, fentartó eleme, ma is a tőke és munka harcában ez az egyedüli biztosíték a földmivelő ál­lamokban,, a társadalmi közbéke szétzüllesének meggátlására. Mes­terségesen is elő kell tehát segíteni minden kínálkozó alkalom megra­gadásával, a közép f és a paraszt birtokok létesülését. És e mestersé­ges beavatkozásra annál nagyobb szükség van, mert a nagy tőke, a fold birtoklásában különösen alkal­mas felszívni, magához ragadni a kis tőkét. K. Csak egy virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez. — Virágokkal ékesedik nemsokára a te­mető. Kegyeletes szivek viszik el kedve­A hangja reszketett s lassan-lassan el­halt, mint hegedű húrja, melyen sebesen futott végig a vonó. A leány szeméhez emelte kötőjét és könnyezve borult a férfi vállára. — Nem Miska, .te nem beszélhetsz igy ... te még soká, nagyon soká fogsz élni és én . . . én a tied leszek .... Sötét, otromba felhők sűrűn tornyosul­tak az égre és nehéz, nagy esőcseppek nyugodt méltósággal kezdtek alá hullani. Ott hagyták a padot és lassú, vontatott léptekkel megindultak a gyár felé. Szót­lanul, időnként meg-megállva haladtak a hosszú, barátságtalan úton. mintha nem bírnának tovább menni a tétovázó, vál­tozó és egymást kergető gondolatok súlya alatt. A szürkülő, ködös éj ólomsulylyal nehezedett rájuk, mint bűnös emberre a lelkiismeret. Egy fénylő, parányi üvegdarabka előtt, hirtelen lehajolt a férfi. Valami ócska, régi tükörnek elvetett részecskéje lehetett. Felemelte, végigdörzölte kabátja ujján, aztán hosszan, bambán beléje bámult. Egy keskeny, sápadt arc ijesztő, go­romba vonásait, egy szögletes, beteg fej­nek körvonalait látta benne. Gyökeret vert lábakkal maradt azon a helyen és görcsös, szakgatott szavakkal mondotta: — Nem Elza, te nem lehetsz enyém", nem lehetsz az enyém — mert szeretlek! ... És e pillanatban ugy látszott, mintha a méltóságos lassúsággal szállin­gózó füstfelhők átlátszó, titkos gyász­fátyollal vonnák be a sovány, szederjes — megkönnyebbült arcot. seik sírjára koszorúikat s odakint a teme­tőben megtisztult szép emlékek szállanak az .elköltözött felé, akinek, sírjában nyu­galmat, az élőknek sajgó bánatukra eny­hülést kérnek az ég Urától. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla em­lékezés, e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részfo kér juttatni a halál jegyeseinek, "a tüdőbetegeknek. A halott nevében, aki­nek sirja koszorúval ékesedik majd, — csak egy virágszálat kér a halál pitvará­ban lévők élete megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg. évente hazánkban tüdő­vészben, ebben a borzalmas pusztító be­tegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a, társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek igéri visz­szaadni az életét, ha mindenki, aki a na­pokban koszorút vesz, csak egy virágszállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árát az egyesületnek fölküldi. Moritori vos salutant. A haldoklók szóllitanak. Legyen a sírok koszorúja egy virág­szállal egyszerűbb ; égjen egy mécscsel a sírokon kevesebb és ennek árából ki fog gyúlni egy pislogó élet. Esdve kér az egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, árváknak, ügyefogyottak^iak könnyei fel­szárítására. Aki'ezt megteszi, akinek szivében az irgalom érzete fölfakad: annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, meg­tisztult, nemes tanúsítása lesz, aki egy ujonan létesítendő szegénysorsú tüdőbe­tegeket gyógyító népszanatóriómának épí­tési tőkéje gyarapítására halottak napja al­kalmából adományát eljuttatja. • Ezt kéri az egyesület bizó hittel és re­ménységgel. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, Lónyai utca 47. Százezrek kapják meg az egyesületnek ezekben anapokban egy kis füzetét. Ebben a füzetben foglaltatik, az adakozásra való fölhívás és mellékelve csatoltatott egy posta befizetési lap. A füzet értékes, tömö­ren megirt ismereteket is közöl a nem­zeípusztitó baj, a tüdővész ellen való vé­dekezésről. Olvassa el mindenki ezt a kis füzetet és adja oda másnak is elolvasásra. A füzetke utolsó lapja a belügyminiszter engedélyével gyűjtő lapot tartalmaz az ir­galom adományok összegyűjtésére. Aki az ezzel járó fáradságot nem sajnálja, kö­nyörületnek és irgalmasság érzetének adja szép bizonyságát. Aki pedig lapunk utján vesz tudomást a jóravaló egyesület szán­dékáról, az a Jó sziv küldje el közvetle­nül Istennek tetsző adományát. Megje­gyezzük, hogy az egyesület minden hoz­záküldött adományt lapjában a Szanató­riumi Lapokban nyugtáz. A legmelegeb­ben ajánljuk az egyesület nemes céljait kö­zönségünk legteljesebb figyelmébe és párt­fogásába. HÍREK. — Hymen. Egy kedves eljegyzési hír­ről vettünk értesítést. Dr. Jerffy Géza győri ügyvéd f. hó 22-én jegyezte el fő­ispánunknak, Gyapay Pálnak és nejének, Kautz Gizellának kedves és szeretetre méltó leányát: Madrkét. — Eljegyzés- Vettük az alábbi eljegy­zési kártyát: „Ecsy Irénke — dr. Med. Kapuy Miksa jegyesek. Esztergom. Győr. Esztergom, 1907. október 23." — Hölgyeink a jótékonyság szolgála­tában. A József főherceg szanatórium halot­tak napja alkalmából rendezendő országos könyöradományok gyűjtésének acciójára vá­mosunkban Marossy józsefné úrnőt kérte fel, aki, miként értesülünk készséggel vállalko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom