Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-06 / 77.szám

Október 6. Jer magyarom, lebbentsd szét a multat takaró kárpitot, hogy messze tekinthess be atyáidnak nemzeti küzdelmeire, amelyekben oly sok hőse, vértanuja volt. Vess tekintetet azon bitófákra, amelyeken a fajszeretettől megittasodott hősei a szabadságharcnak, végezték be ragyogó tettekben dús földi életüket. Halálukban a honszerelem volt kisérőjük és azzal adatták vissza nemes lelküket a teremtő Istennek. Teremtő Isten! Minő nyomorult emberi elfajosulást tanúsítottak azok, akik előtt egy lenyűgözött nemzet védtelen hősei, a rablógyilkosoknál alább tartattak. A védtelen hősnek életét az ellen is tiszteletben köteles tartani, azzal dokumentálván a hősök iránt való tiszteletét, tartozzék az a saját, avagy az ellenfél táborába. Ámde az osztrák ármány gonosz szolgálatába szegődött Hainau, a véreb, nem érzett tiszteletet a hősök iránt és bitófán végeztette ki a már védtelenné lett hősöket. Talán a példa okáért ? Ha azért, hogy a magyarokat egyszersminKairóig. — Uti jegyzetek. — (Vége.) • Térjünk vissza az élőkhöz. A mosék mellé mindjárt elemi iskola is van csatolva. A nebulók körben kuksolnak, a szakállas arab preceptor kis pálcával kezében felvigyáz a rendre. A tanítványok mind az Alkorant mormolják, mint mondám ülő helyzetben, felső testüket folyton hajtogatva. Az elemi iskola mellett ott van a medresz is. Nevezzük egyetemnek. Kormos falak. De kellemesek, mert hűsek. A falon például ott lóg Európa térképe, de mily földarabolásokat végeznek a jó arabok. Fanciaország egy részét oda kanyarítják Belgiumnak, Hollandia nagy részét átcsatolják Dániának, persze az elválasztó tengerszoros non sens; éggömbjüket ha látná Copernikus, egyenesen legelső docens fejéhez vágná. Vezetőm elkalauzol az arabs város negyedbe. Aki ismeri Paris emberáradatát a nagy boulevardokon, annak lehet fogalma arról, hogy milyen tolongás van itt. De a tolongást én nem szeretvén, jó fajta kis lovak által vont denkorra elrettentse a faji, a nemzeti védelemtől, akkor nagyon tévedett. Nagyon tévedett, mert mig a magyart az önállóság, a szabadság, a fajszeretet vezérli nemzeti küzdelmeiben, a hősök halála, haláluknak módja nem rettenti viszsza bármely tettől, melynek végzésetői diadala függ. Sőt oltárt emelt azon a helyen, melyen a bitók mind zsarátnokká váltak, hogy fellobbanó lángukkal örökké figyelmeztessenek bennünket nemcsak a hazáért való kötelező Önfeláldozásra, hanem azon esélyekre is, amelyeket egy nemtelen ellenfél nehogy kiaknázzon arra, hogy a védteleneken alávalón öntse ki boszuját, E nap a magyar nemzet szabadságáért, önállóságáért, függetlenségeért harcoló hősök vértanúvá való avatásának nagy napja. A mindenkori kegyelet vezet bennünket e napon a hősök sírjához, hogy szellemüket magunk elé idézve erőt mentsünk hazafiúi kötelességünk teljesítésére. Lelkük a honszerelem tüzében tisztult meg ugyan s még is imádkozunk értük. Imádkozzunk, mert erre mint magyarok nemcsak erkölcsileg kötelezve vagyunk, hanem kényelmes, könnyű kocsin jártam be azon szűk utcákat, ahol a közlekedés ily formán egyáltalán lehetséges. Faház faház mellett. Valódi tűzfészek; s igazán nagy Allah szakállába vannak beburkolózva, hogy itt a tűz démona nem harsog. Majdnem mind emeletes. Az emeleten vannak a női lakosztályok. En bizony egy cseppet sem voltam reájuk kíváncsi. Amely arabnő eltakarja fekete fátyollal arcát, az már a Belzebubnak sem kell. Mint a forró napsugár a szalmát, ugy összeaszalja ezen szegény nőket a kék égről örökké leizzó nap. A hatalja, a csinosa pedig átlátszó fehér selymet hord arcán, s bizony nagyon is barátságosan hunyorít a fehér arcú frankra. Lévén nekik mindenki vagy angol, vagy francia. Az arab delnők pedig e szűk sikátorokban dehogy sétálnak, pompás palotáik vannak nekik az európai város negyedben, ha azokat mindjárt több rivális nőtársukkal kell is, megosztaniuk. A földszinten vannak az üzlethelyiségek. Ekszerárusok, filigran ezüst, arany munkákkal, handzsár készitők, remekmívű cizellált pisztolyokkal, pék boltok, ahol a lepény alakú kenyér garmada számra ál), s. kivilágít a sütőkemence tüze. Zöldségárusok, karaláb, füge, őszibarack, turkesztán dinnye, friss datolya, articsóka közt ülve, mészárosok, akiknek boltjuk előtt mert a magyarok Istenében rendithetlen bizalommal élve kérjük őt, engedje őket színről szinre látni és távoztasson tőlünk minden oly időt, mely nemzeti törekvésünkben ismét egy Világoshoz vezessen. Magyarok Istene! Im hozzád borúi sok megpróbáltatásokon keresztül vergődő nemzeted s kulcsolt kezekkel kéri Tőled: adj örök világosságban fénylő nyugalmat hőseinknek és. vértanúinknak és óvd meg minden időkre, minden veszélyektől a nemzetet. Bertalan Vince. Nyomor.* Adalék a kivándorlási kérdéshez. Segélykiáltás a külföldön nyomorgó honfitársak érdekében. Motto: Maradj honodban és munkálkodj becsülettel. Mint az egylet kezelő-bizottságának tagja' jutottam az egyletnek a Friedrichstrasse 250. sz. alatti helyiségébe, ahol helyettesképpen bízattam meg a szükséget szenvedő és munkanélküli honfitársak között kiosztandó segélypénzek kifizetésével. Az előszobába lépve, szomorú gyü* Jelenetek a Berlini Osztrák-Magyar Segélyegylet fizető pénztára előtt. Közli: László Ákos BerlinCrunewald. lóg az ürü fertály, a vaskos marha comb. Egyszersmind cigánypecsenye sütők is, mert nyársra húzva az apró ürü szeletkék jól bekajaput borsózva itt sülnek ropogósra. Üzleteiket az igaz, hogy nem igen gondozzák, tisztogatják, mert oly rettenetes szag ömlik ki onnét, hogy az embernek kendővel kell befogni az orrát. A használhatatlan húsrészeket, csontokat, a házi szemetet szépen kilökik az utcára, amelyekeh aztán a patkányok cincogva marakosznak, s ha délután a járás-kelés alább hagy, a magasban folyton keríngelő héjják, varjak, hollók lecsapnak, s cipelik martalékaikat, — igy tisztítván az utcát, — s lesznek egészségügyi közegek. A rothadó zöldség, gyümölcs, a házakból kidobált szemét, állati hulladék aztán elképzelhető, mily kellemes párákat illatoznak, és erjednek az ötven fokos hőben. Ez az igazi keleti bűz. Sajátsága egy keleti városnak épugy, mint egy nyugati város boulevardjain visszamaradó pacsuli illatok. Ott egy pár arabs és nubiai legény gubbaszt. Üstököt vernek. Szemhéjuk duzzadt, vörös. Három, négy légy szívja a szembőr nedvét. A világ minden kincséért el nem kergetnék. Tűrik. A légy aztán tovaszáll, s viszi másnak a szemébe át a trahoma csiráját. A tolongó Sokaság rikoltozásban tör ki, lekezetet láttam magam előtt: férfiak, asszonyok, gyermekek, aggok és ifjak tarka összevisszaságban, számra vagy hetvenen. Már az első pillantás szivethasitó ezen sajnálatra méltó teremtések láttára. Emberek, akiknek arcáról a szükség, a nyomor, a nélkülözés és a kétségbeesés, sir le; férfiak, akiknek heteken át alig volt betevő falatjuk; aggok lerongyolódott ruhákban; asszonyok, akik már mindenüket eladták, hogyéhségüket csillapíthassák, ifjak, akiknek fáradtan hajló testtartása árulja el, hogy napok óta hajléktalanul bolyongtak e világ városban. Sivalkodó csecsemők, piszkos mezben nyögdicsélő gyermekek, akik félénken rejtőznek anyjuk ruhái mögé; agg asszonyok csendesen tekintve maguk elé. Mind e szerencsétleneknek az utolsó reményt jelenti egyletünk, melyhez a fuldoklónak a szalmaszálba kapaszkodás végső reménységével fordulnak. Megkezdődik a kifizetés. Felhivatik az első szám. Egy asszony lép szemérmesen közelebb. Először a szokásos kérdések intéztetnek hozzá : Neve ? Honnan jött ? Hány éves ? Férjnél van ? Gyermekei Foglalkozása ? stb. Reszkető hangon felel, megmondja nevét, illetőségi helyét, korát, férjnél van, hat kiskorú gyermeke van, varrónő, férje néhány nap előtt bocsájtatott el a korházból, ahol három hónapig feküdt. Férje lakatos, mellbeteg és most nem talál munkát. Nyolc nap óta alig van betevő falatjuk. Végignézek a szegényen. Áldott állapotban van. Arcán a bánat vont barázdákat. Vannak igazoló egész tevecsordák haladnak végig a szük sikátorokon, némelyek hátán 50—60 darab görög dinnye volt és reáadásul ott gubbaszt a pávián majom is, amely állat ugy alszik ott, a mi teherhordó szekereinken őrként alkalmazott kutyát hetyettesíti. Angol katonák párosan, de oldal fegyver nélkül itt is megfordulnak — kis bottal kezükben, rendesen szamárháton ülve — mely aztán az emberáradatba a szószoros értelmében befurakodik — éktelen ordítással fűszerezve rohanását, —• mely után 12—14 éves, egy szál kék ingbe bujtatott néger kölyök lohol,— féltve szamarát, hogy el ne tűnjék s vigyázva arra, hogy a viteldíj pontosan megfizettessék. Sorbet, vízárusok ordítanak. A Nílus leszűrt vizét kínálják a szomjasoknak. Mindegyik kezében réztányérka van, azt csergetik, s abba is öntik a szomjazónak a valóban kitűnő vizet. Nagy áldás ezen forró égöv alatt, hogy az angol annyi pénzáldozattal vízvezetéket készíttetett. A szűrt Nilus víz olyan, mint a kristály, lágy, főzésre, ivásra alkalmas. Ebből készitik a kocka alakú műjeget is, ugy, hogy az eltikkadt torok etszés alkalmával legpompásabb hűtött italokat kapja. Az ópium szívást magam is megpróbáltam. Tüszköltem tőle, nem nekünk való. Az oka megvan e szenvedélynek, de ehelyütt azt le nem írhatom.