Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-22 / 73.szám

Reáliskola fejlesztése. — Elemi iskolák kihelyezése. — (r) Mondja aztán még valaki phrásisnak ha azt írjuk, hogy vá­rosunk egy átok súlya alatt gör­nyedez. A visszafejlődés lejtőjén gátat vetni nincs ereje, hatalma, azok a tényezők pedig, melyek fej­lődésének könnyű szerrel adhatná­nak lökést, érthetetlenül közömbö­sek ügyei iránt. Itt van a reáliskola ügye. Régi terve a város közönségének, hogy reáliskoláját fejlessze, aminek ön­magából jövő konsequenciája, az osztályok kihelyezése, amivel ismét az elemi fiú iskola megfelelőbb el­helyezésének és a városi hivatalok centralisatiójának nem kevésbé rég vajúdó kérdése nyerne, ha nem is végleges megoldást, de szanálást. Főispánunk meleg érdeklődése mellett szépen indult útnak a reál­iskola fejlesztése, s immár bizo­nyosra vettük, hogy mielőtt a hű­vös őszi napok bekövetkeznek, uj hajlékban fogja további fejlődését bevárni. S ime, az a bizonyos vég­zet egy frappáns fordulattal végleg és oly gyorsan útját vágta a ter­vezett kihelyezésnek, hogy nagy Emancipált feleségem. (Humoreszk.) — Irta: Hollós. — De kedves Jankám, mondám feleségem­nek, csak tegnap tűztem fel az uj füg­gönyöket és ma megint ugy füstölsz, mint valami török, hogy a füst rétegekben áll meg a szobában. Feleségem akart valamit szólni, de meg­gondolta magát és igen durcás arcot vá­gott. Egy kis idő múlva felém fordult és monda: „Kedves férjecském, ha nem akarsz megmérgesiteni, akkor hagyj bé­két a függönyeiddel . . . annyit mondok a kávéestélyekkel Kontiéknál vége legyen ám. Nem illik egy fiatal házasembernek esténkint magányosan szaladgálni. De tu­dom is, miért látogatod oly előszeretettel ezeket az estélyeket. Kontiéknak szép leánya is van." — Hogyan, te gyanúsítasz, Janka ? Is­tenem ! alig három esztendeje, hogy egybekeltünk és máris ilyeneket kell hal­lanom ! De ugy kell nekem! Minek is hallgattam szerelmi vallomásaidra és miért önküzdelembe kerül annak a gya­núnak elfojtása, hogy a véletlen­nél több valaminek kellett történni. Az az értekezlet, mely körülte­kintő és mindent latba vevő gon­dossággal a közelmúlt napokban hányta-vetette meg a kérdést, nem jöhetett helyesebb eredményre, mint arra: hogy a reáliskola mai helyi­ségében fejlesztendő tovább, mit a tanitás érdeke, de a fejlesztés sikere is egyaránt javall. A reáliskola tovább fejlesztésé­nek kérdése immár biztosítva volna, mivel jelenlegi helyén, mind a nyolc osztály elhelyezhető. Hogy vájjon a fejlődés igényei nem fognak-e ujabb követelményeket támasztani és nem fogják-e az állami gondos­kodás karjai közé játszani az intéz­ményt, ez a jövő titka. Mi ugy hisszük, hogy igen. Sürgősségi jeléggel tódul azon­ban ezek után előtérbe az elemi iskolák hajléktalansága. Szana széj­jel ide s tova vannak, s még in­kább lesznek vetve elemi iskoláink. A tanitás egysége és a paedagogia egyéb követelménye rovására me­gyén ez, de első sorban van kárára az egészségügynek, mert a célnak meg nem felelő, inkább lakószo­is adtam neked előnyt a földbirtokos leánya felett, ki szintén szivét és kezét ajánlotta fel nekem ! ? Hej! szüleim nem hiába beszéltek le, de oh! én fiatal, ta­pasztalatlan lény, bolonddá tétettem ma­gamat általad. Elkezdtem sirni. Feleségem becézgetése által meg akart nyugtatni. — ; Hagyj békén, te zsarnok. Amilyen valaki, ugy gondolkodik is. Vagy talán azt hiszed, hogy nem tudom, miért vagy fenn éjszakákon át a kávéházban ? Ta­gadni akarod talán, hogy az ama szép pénztáros miatt történik ? Feleségem erre hangosan nevetni kez­dett, mint valamennyi asszony, ha velünk férfiakkal el akarják hitetni, hogy valami bolondot mondtunk. Oh ? ezek a hízel­gők!! — Beh gyerekes is vagy Jancsikám mondta aztán. Hogyan is hihetsz • olyas­mit? Az a szép pénztáros már öregecske és festi magát. Tudod, hogy én azt, nem szeretem. Nincs szebb, mint a hamisítat­lan férfiarc. Fölugrottam ülőhelyemről. — Tehát, ha nem volna öreg és nem festené magát, akkor . . . Jaj a fejem, fejfájásom! A zsarnok nem törődött sem fejemmel sem fejfájásommal, hanem fogta kalapját és esernyőjét és avval menni készült. bakba zsúfolt csemeték testi fejlő­désének kétségtelenül hátrányára van. A város közönsége a nevelésügy, a tanitás terén évente nagy áldo­zatokat hoz, melyeket növel az ujabb törvény. Jövedelmi forrásai, áldozatkész­sége annyira le vannak kötve, hogy a messze jövőbe, még csak nem is gondolhat arra, hogy az ezidősze­rint még eldöntetlen jellegű elemi iskoláinak hajlékáról gondoskodjék, s igy a jeleztünk értekezleten el­hangzott azon alternativa előtt áll, hogy vagy felhivja az illetékes té­nyezőknek jó indulatát az eddig még inkább felekezeti jellegűnek mondható elemi iskolák e jellegeinek fenntartásával való pártfogásba vé­telére, avagy az állam támogatását, segítségét kéri ki. Még pár napja, hogy ezen most mondottak az értekezleten elhang­zottak, s már is örömmel konsta­táljuk, hogy elemi iskoláink fele­kezeti jellegének fenntartásával oly széleskörű és atyai gondoskodásra valló mozgalom indult meg az épület kérdését illetőleg, mely a vá­ros közönségét, a tanügy barátait, a szülőket, örök hálára kötelezi le. — Reménylem, délre már jobban le­szesz, kedves férjecském, hallatszott az ajtóból. Előbb szonban gyöngéden homlokon csókolt, meg is csókolta kezemet és av­val elhagyta a házat. Oh ! ezek az asz­szonyok ! Mi férfiak valódi rabszolgák va­gyunk, de eljön még annak az ideje is, hogy minket férfiakat is emancipálnak! No, az ugyancsak vig nap volt. Délben Janka durcásan jön haza és rövid, szá­raz üdvözlés után az asztalhoz ült. Csak ugy dűltek. belőle a kifogások. A rizs kozmás, János ! (nesze neked!) .Ugy hiszem, nem sokat kívánnék, hogyha több figyelmet fordítanál a főzésre. (Még ez is!) Alig tarthattam vissza könnyeimet. Ki­csit odasült a rizs, az igaz, de hogy koz­más, ez oly gyanakodás, amilyet csak egy asszonytól várhatunk, a ki főzéshez annyit ért, mint a tyúk az ábécéhez. Persze egy szót sem szóltam, erre.az igaztalan szemrehányásra nem is volt mit mondanom, de folyton sértegetett és in­gerelt. Azt állította, hogy a hus kőke­mény, a főzelék rántása pép, egyszóval az egész ebéd élvezhetetlen. Egy pár harapás után mérgesen dobta le a villát az asztalra, hogy egy éves Er­zsikénk sirva riadt fel. Ezek után már most a hely kér­dése csupán az, mely a jvárosnak nem kevésbé fog gondot okozni, mert ismerjük be, hogy alkalmas, a kívánalmaknak minden tekintet­ben megfelelő helyet találni, nem könnyű. Az értekezlet által kiküldött bi­zottságnak lesz feladata a helyet megválasztani. Nem kételkedünk azonban benne, hogy az az áldozatkészség, mely jó­indulatú érdeklődésének már is jelét adta, segitő társa lesz a városnak abban is, hogy oly hajlékot emel­jen a nevelésügynek, mely a cél­nak legmegfelelőbb lesz. A sebes és vigyázatlan hajtásról. Nincs a kihágási büntetőtörvény­nek oly szakasza, mely ellen gyak­rabban vétenének városunkban, mint ép a sebes és vigyázatlan hajtás­ról szóló paragrafus ellen. Sokan és sokszor vétettek már ellene, büntetve is lettek és a ha­tóságnak még sem sikerül e tekin­tetben rendet csinálni. Mi az okot abban találjuk, hogy a büntetés nem elég szigorú és hogy az ellen­őrzésre hivatottak nem tulajdonita­— No még ez kellett! Ez gyönyörű gyermeknevelés ! De ennek csak iskoláink az okai. A helyett, hogy a fiukat jöven­dőbeli hivatásuknak, családapákká nevel­nék, főzni, gyermeket nevelni tanítanák, teletömik fejeiket haszontalan tudomá­nyokkal. Épen ez pedagógiánk rákfenéje. Erre sem feleltem neki semmit, de ahe­lyett, hogy ezzel megnyugtassam, még dühösebb lett és most következett a java. — Még arra sem érdemesitsz, hogy felelj ! ? — Jankám, "mond meg kérlek, miért vagy te ma oly rosszkedvű ? Megnyugtatni akarván őt, szépen megöleltem, s fejemet keblére hajtóm. — Kedves Jankám, hát hányszor mond­jam még, hogy a kiutalványozott összeg­gel nem érem be. Lehetetlen kijönnöm, minden olyan méreg drága. Erre meg dühösen felugrott és újból kezdte: — Be kell érned vele; fordíts keve­sebbet piperére, nem kell ám minden gi­gerli-divatot utánózni! — Gigerli-divatot, én ! Hisz csak a leg­szükségesebb ruhám van — mondám szemrehányólag. — Nem is kérek többet, megelégszem mert tudom, hogy jövedel­medből nem futja — Jankám! Ha a föld­birtokos leányát elvettem volna, ma ma­gam is földbirtokos lehetnék és volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom