Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-22 / 73.szám

Reáliskola fejlesztése. — Elemi iskolák kihelyezése. — (r) Mondja aztán még valaki phrásisnak ha azt írjuk, hogy városunk egy átok súlya alatt görnyedez. A visszafejlődés lejtőjén gátat vetni nincs ereje, hatalma, azok a tényezők pedig, melyek fejlődésének könnyű szerrel adhatnának lökést, érthetetlenül közömbösek ügyei iránt. Itt van a reáliskola ügye. Régi terve a város közönségének, hogy reáliskoláját fejlessze, aminek önmagából jövő konsequenciája, az osztályok kihelyezése, amivel ismét az elemi fiú iskola megfelelőbb elhelyezésének és a városi hivatalok centralisatiójának nem kevésbé rég vajúdó kérdése nyerne, ha nem is végleges megoldást, de szanálást. Főispánunk meleg érdeklődése mellett szépen indult útnak a reáliskola fejlesztése, s immár bizonyosra vettük, hogy mielőtt a hűvös őszi napok bekövetkeznek, uj hajlékban fogja további fejlődését bevárni. S ime, az a bizonyos végzet egy frappáns fordulattal végleg és oly gyorsan útját vágta a tervezett kihelyezésnek, hogy nagy Emancipált feleségem. (Humoreszk.) — Irta: Hollós. — De kedves Jankám, mondám feleségemnek, csak tegnap tűztem fel az uj függönyöket és ma megint ugy füstölsz, mint valami török, hogy a füst rétegekben áll meg a szobában. Feleségem akart valamit szólni, de meggondolta magát és igen durcás arcot vágott. Egy kis idő múlva felém fordult és monda: „Kedves férjecském, ha nem akarsz megmérgesiteni, akkor hagyj békét a függönyeiddel . . . annyit mondok a kávéestélyekkel Kontiéknál vége legyen ám. Nem illik egy fiatal házasembernek esténkint magányosan szaladgálni. De tudom is, miért látogatod oly előszeretettel ezeket az estélyeket. Kontiéknak szép leánya is van." — Hogyan, te gyanúsítasz, Janka ? Istenem ! alig három esztendeje, hogy egybekeltünk és máris ilyeneket kell hallanom ! De ugy kell nekem! Minek is hallgattam szerelmi vallomásaidra és miért önküzdelembe kerül annak a gyanúnak elfojtása, hogy a véletlennél több valaminek kellett történni. Az az értekezlet, mely körültekintő és mindent latba vevő gondossággal a közelmúlt napokban hányta-vetette meg a kérdést, nem jöhetett helyesebb eredményre, mint arra: hogy a reáliskola mai helyiségében fejlesztendő tovább, mit a tanitás érdeke, de a fejlesztés sikere is egyaránt javall. A reáliskola tovább fejlesztésének kérdése immár biztosítva volna, mivel jelenlegi helyén, mind a nyolc osztály elhelyezhető. Hogy vájjon a fejlődés igényei nem fognak-e ujabb követelményeket támasztani és nem fogják-e az állami gondoskodás karjai közé játszani az intézményt, ez a jövő titka. Mi ugy hisszük, hogy igen. Sürgősségi jeléggel tódul azonban ezek után előtérbe az elemi iskolák hajléktalansága. Szana széjjel ide s tova vannak, s még inkább lesznek vetve elemi iskoláink. A tanitás egysége és a paedagogia egyéb követelménye rovására megyén ez, de első sorban van kárára az egészségügynek, mert a célnak meg nem felelő, inkább lakószois adtam neked előnyt a földbirtokos leánya felett, ki szintén szivét és kezét ajánlotta fel nekem ! ? Hej! szüleim nem hiába beszéltek le, de oh! én fiatal, tapasztalatlan lény, bolonddá tétettem magamat általad. Elkezdtem sirni. Feleségem becézgetése által meg akart nyugtatni. —

; Hagyj békén, te zsarnok. Amilyen valaki, ugy gondolkodik is. Vagy talán azt hiszed, hogy nem tudom, miért vagy fenn éjszakákon át a kávéházban ? Tagadni akarod talán, hogy az ama szép pénztáros miatt történik ? Feleségem erre hangosan nevetni kezdett, mint valamennyi asszony, ha velünk férfiakkal el akarják hitetni, hogy valami bolondot mondtunk. Oh ? ezek a hízelgők!! — Beh gyerekes is vagy Jancsikám mondta aztán. Hogyan is hihetsz • olyasmit? Az a szép pénztáros már öregecske és festi magát. Tudod, hogy én azt, nem szeretem. Nincs szebb, mint a hamisítatlan férfiarc. Fölugrottam ülőhelyemről. — Tehát, ha nem volna öreg és nem festené magát, akkor . . . Jaj a fejem, fejfájásom! A zsarnok nem törődött sem fejemmel sem fejfájásommal, hanem fogta kalapját és esernyőjét és avval menni készült. bakba zsúfolt csemeték testi fejlődésének kétségtelenül hátrányára van. A város közönsége a nevelésügy, a tanitás terén évente nagy áldozatokat hoz, melyeket növel az ujabb törvény. Jövedelmi forrásai, áldozatkészsége annyira le vannak kötve, hogy a messze jövőbe, még csak nem is gondolhat arra, hogy az ezidőszerint még eldöntetlen jellegű elemi iskoláinak hajlékáról gondoskodjék, s igy a jeleztünk értekezleten elhangzott azon alternativa előtt áll, hogy vagy felhivja az illetékes tényezőknek jó indulatát az eddig még inkább felekezeti jellegűnek mondható elemi iskolák e jellegeinek fenntartásával való pártfogásba vételére, avagy az állam támogatását, segítségét kéri ki. Még pár napja, hogy ezen most mondottak az értekezleten elhangzottak, s már is örömmel konstatáljuk, hogy elemi iskoláink felekezeti jellegének fenntartásával oly széleskörű és atyai gondoskodásra valló mozgalom indult meg az épület kérdését illetőleg, mely a város közönségét, a tanügy barátait, a szülőket, örök hálára kötelezi le. — Reménylem, délre már jobban leszesz, kedves férjecském, hallatszott az ajtóból. Előbb szonban gyöngéden homlokon csókolt, meg is csókolta kezemet és avval elhagyta a házat. Oh ! ezek az aszszonyok ! Mi férfiak valódi rabszolgák vagyunk, de eljön még annak az ideje is, hogy minket férfiakat is emancipálnak! No, az ugyancsak vig nap volt. Délben Janka durcásan jön haza és rövid, száraz üdvözlés után az asztalhoz ült. Csak ugy dűltek. belőle a kifogások. A rizs kozmás, János ! (nesze neked!) .Ugy hiszem, nem sokat kívánnék, hogyha több figyelmet fordítanál a főzésre. (Még ez is!) Alig tarthattam vissza könnyeimet. Kicsit odasült a rizs, az igaz, de hogy kozmás, ez oly gyanakodás, amilyet csak egy asszonytól várhatunk, a ki főzéshez annyit ért, mint a tyúk az ábécéhez. Persze egy szót sem szóltam, erre.az igaztalan szemrehányásra nem is volt mit mondanom, de folyton sértegetett és ingerelt. Azt állította, hogy a hus kőkemény, a főzelék rántása pép, egyszóval az egész ebéd élvezhetetlen. Egy pár harapás után mérgesen dobta le a villát az asztalra, hogy egy éves Erzsikénk sirva riadt fel. Ezek után már most a hely kérdése csupán az, mely a jvárosnak nem kevésbé fog gondot okozni, mert ismerjük be, hogy alkalmas, a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelő helyet találni, nem könnyű. Az értekezlet által kiküldött bizottságnak lesz feladata a helyet megválasztani. Nem kételkedünk azonban benne, hogy az az áldozatkészség, mely jóindulatú érdeklődésének már is jelét adta, segitő társa lesz a városnak abban is, hogy oly hajlékot emeljen a nevelésügynek, mely a célnak legmegfelelőbb lesz. A sebes és vigyázatlan hajtásról. Nincs a kihágási büntetőtörvénynek oly szakasza, mely ellen gyakrabban vétenének városunkban, mint ép a sebes és vigyázatlan hajtásról szóló paragrafus ellen. Sokan és sokszor vétettek már ellene, büntetve is lettek és a hatóságnak még sem sikerül e tekintetben rendet csinálni. Mi az okot abban találjuk, hogy a büntetés nem elég szigorú és hogy az ellenőrzésre hivatottak nem tulajdonita— No még ez kellett! Ez gyönyörű gyermeknevelés ! De ennek csak iskoláink az okai. A helyett, hogy a fiukat jövendőbeli hivatásuknak, családapákká nevelnék, főzni, gyermeket nevelni tanítanák, teletömik fejeiket haszontalan tudományokkal. Épen ez pedagógiánk rákfenéje. Erre sem feleltem neki semmit, de ahelyett, hogy ezzel megnyugtassam, még dühösebb lett és most következett a java. — Még arra sem érdemesitsz, hogy felelj ! ? — Jankám, "mond meg kérlek, miért vagy te ma oly rosszkedvű ? Megnyugtatni akarván őt, szépen megöleltem, s fejemet keblére hajtóm. — Kedves Jankám, hát hányszor mondjam még, hogy a kiutalványozott összeggel nem érem be. Lehetetlen kijönnöm, minden olyan méreg drága. Erre meg dühösen felugrott és újból kezdte: — Be kell érned vele; fordíts kevesebbet piperére, nem kell ám minden gigerli-divatot utánózni! — Gigerli-divatot, én ! Hisz csak a legszükségesebb ruhám van — mondám szemrehányólag. — Nem is kérek többet, megelégszem mert tudom, hogy jövedelmedből nem futja — Jankám! Ha a földbirtokos leányát elvettem volna, ma magam is földbirtokos lehetnék és volna