Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-22 / 73.szám

nak annak oly fontosságot, mint amilyent a nagyközönség testi épségé nek megóvása joggal megkövetel Láttuk, hogy megyénk innenső járásának főbírája felhívta az összes községek elöljáróit, hogy miné szélesebb körben hívják viszont fe az igavonó állatok tulajdonosait a törvénynek preventív intézkedésekkel való szigorú betartására. En nek megtételét ajánljuk rendőrka pitányunknak is figyelmébe. Tudjuk ugyan, hogy ő mily erélyesen üldözi a sebeshajtnokokat, de nem árt, sőt hasznára lesz a közügynek, ha dobszó, avagy egyéb módon a fuvarozók figyelme fel lesz hiva, mi adandó alkalommal, a törvény áthágóinak megbüntetésénél csak su lyosbitó körülményként szerepelhet. A törvény a sebes és vigyázatlan hajtást rendeli büntetni, nem tevén különbséget a járómüvek kö zött, és igy annak intézkedése az automobilokra is kiterjed, amelyek megrendszabályozása terén eddig aligha történtek intézkedések, mert külömben nem rohannának' a város legforgalmasabb utcáin is oly szédítő gyorsasággal, miként azt teszik. Megállítani menet közben, ki van zárva, s ezért minden ily járómüvet a vámsorompóknál kellene feltartóztatni s figyelmüket felhívni a törvény betartására, amely alkalom mai a tulajdonos neve is számba volna veendő, hogy esetleges szerencsétlenségnél a felelősség kér dése megállapítható legyen. Eszmeláncolat folytán egész serege jut eszünkbe azoknak a testi épség megvédéséről szóló törvényeknek és rendeleteknek, melyek végrehajtá sára vajmi kevés gondot látunk fordítva, így például, nap-nap után látjuk, hogy járdáinkon kézi kocsi val járnak-kelnek, de sőt szágulda nak, ami már nem egy szerencsétlen ségnek vált kútfejévé. Járdáinkon, sétautainkon, főleg a szigeten, hol pedig annyi kis gyermek játszik élvezi a levegőt, számtalanszor látunk egy-egy biciklistát végig rohanni azzal a követelődzéssel, hogy a csengő jelzésre térjenek ki. Bognár, kovács inasok abban lelik legnagyobb kedvtelésüket, ha a járdán toilettem elég, de tudod Jankám, szerelmedet többre becsültem mindennél. Azt hittem, hogy ezzel lágyabbra hangolom a feleségemet, de vigyázatlanul oly témát érintettem, amely őt mindig felizgatta. — Igazad van, csak számláld elő valamennyi szerelmi kalandodat. — Janka! — kiáltottam fel. •— Nos ? — viszonzá hidegen. — Mily hangon mersz velem beszélni ? Szegyeid magad, egy becsületes férjjel nem illik igy beszélni. Nem vagyok olyan mint te! Vagy azt hiszed, nem tudom, mily könnyű posztó voltál leánykorodban ? Azt hiszed, hogy a szabóval való történetedet nem tudom: Aztán mikor nagybátyádtól Örököltél, ki ült naponkint az operában, hogy csinos balettáncost — Rinaldinit — csodálja ? Te csak hallgass Janka, nekem elég imádóm volt, de azért életmódom kifogásolni nem lehet! Vagy talán az ellenkezőt akarod állítani ? — De kedves Jánoskám, aranyos, cukros férjecském . . . — Hagyj békén, jaj idegeim ! . . . vizet Janka, vizet! Ájulást tetettem és egy zsöllyébe roskadtam. Mély csend uralkodott a szobában. Ugy tettem, mintha magamhoz térnék. hajthatják végig a szabadjára hagyott kerekeket. De nem egyszer történik meg, hogy két, sőt volt eset rá. hogy három kocsit láttunk egymáshoz kötve vonszolni két ló által, s mindezt anélkül, hogy a legtöbb esetben csak egy hajaszála is görbült volna meg az illető fuvarozónak. De felhívjuk rendőrségünk figyelmét arra a tarthatatlan állapotra is, hogy kis, sokszor 9—10 éves gyerekek a leggyorsabb galoppban vágtatnak utcáinkon keresztül a Dunához, mely versenyfutásnál a ló összes szerszáma egy vékony kötőfék. Megengedjük, hogy a jelenlegi rendőrségi létszám mellett az egész város területén lehetetlen az ellenőrzés, ámde meggyőződésünk, hogy a kéríelhetlen szigorú büntetésnek hire futótűzként fog terjedni. Legyen az a rendőr éber, figyelmes és ne tegyen kivételt senkivel, s álljon fel csak bizonyos időszakokban a város forgalmasabb utcájának keresztezésénél, a mi tapasztalatunk szerint tucatszámra fognak hurokra kerülni a sebeshajtnokok Még tovább is folytathatnánk e sorokat, de hisszük, hogy rendőr kapitányunk, ki minden jogos fel szólalást tudomásunk és tapaszta latunk szerint orvosolni szokott nem fogja sorainkat figyelmen ki vül hagyni és fog találni módott arra, hogy járó-kelő közönségünk testi egészsége állandó veszedelem nek kitéve ne legyen. n A kisiparért. A kormány nemsokára befejezi a kisipar regenerálását célzó uj ipar törvényen való munkálatait, mely hivatva lesz a lejtőn egyre jobban lefelé haladó kisiparos osztályt e szomorú útjában megállítani. Valóban az öngyilkossághoz hasonló iparpolitikát folytattak az előző kormányok. Evek hosszú sora óta hangoztatták, hogy a mai ipartörvény nem védi meg a kisiprost a szabadversenyben, de aztán nem tettek érte semmit. A szabad iparűzés A szoba üres volt és egészen a konyháig vánszorogtam. — Hol a feleségem Miska ? — kérdeztem inasomtól. — Elment ténsúr! — Menjek Erzsikével sétálni ? Tehát elment és engemet itt hagyott; segítség nélkül, ájultan! Ez borzasztó, több érzést tulajdonítottam volna neki. Este féltiz volt már. Feleségem még sem jött haza. Biztosan politizál és iszik valamely lebujban, hasonérzelmű irótársnőivel, kik férjeiket szintén egyedül hagyják otthon — elhagyottan. Oh ! mily elragadónak és fenségesnek képzeltem magamnak valaha a házaséletet ! Hová repült poétikus álmom ? Otthonom valamennyi zuga vicsorítja felém unalmas próza fogait. Gyermekem sirni kezdett és apai kötelességemre emlékeztetett. Már tiz óra mult és ő még sincs itthon. A kaput is bezárták már. A pamlagon feküdtem és Zola egyik regényét olvastam. Feleségem ugyan ezt is megtiltotta, de már nem lévén gyermek és emellett a tiltott gyümölcsök oly jóízűek, tehát olvastam mohón ! Féltizenkettőig voltam ébren, aztán lefeküdtem, de nem tudtam aludni. folytán elszaporodtak a kontárok és szaporodtak a proletárok. Az állam egymásután segélyezte a nagy iparvállalatokat, a kisiparért a kisujját se mozdította meg. A nagy ipar aztán a rendelkezésére álló hatalmas tőkével egyszerűen fojtogatni kezdte a kisipart, mely kínosan vergődött, mint a pók hálójába került dongó. A kisipar védelmére mindenekelőtt szabályozni fogja a törvény a képesítés kérdését. Ez gyakorlati vizsgákhoz lesz kötve s igy elérhető lesz annak megakadályozása, hogy valaki pár évi inaskodás után ne lehessen mester. A kisipar érdekében a legfontosabb kérdések egyike az ipari szakoktatás és az inasiskolák újból való szervezése, azok fejlesztése és szaporítása. A művelt nyugat iparűző államaiban fejlett értelmi színvonalon álló iparos elem él. A nagy versenyben az tudja helyét biztosan megállni, akinek megvan hozzá a műveltsége, ismeretei. Ezért nagy horderejű dolog az iparosinasok képzése. Az a korszak, hogy irniolvasni tudással és az elemi számvetéssel lehessen boldogulni a kisiparosnak, elmúlt. Minél műveltebb egy iparos, minél szakképzettebb, annál inkább felkeresi a közönség, mert a vele való érintkezés könnyűvé lesz és kellemessé. Az iparosok ízlésének, tudásának megannyi előfeltétele az általános műveltség, legyen az iparosnak- szakmájában áttekintése, tudjon haladni a korral és boldogulni fogNem csekélyebb következménye lesz az uj törvénynek az ipartestületek autonómiájának szélesítése is, melyeket a munkaközvetítéstől felszabadit az uj törvény. Végül a törvény a munkaadók és munkások közti viták elintézését és a sztrájkok megelőzését a választott bíróságok gyors működésével óhajtja" ellensúlyozni. tanulmányi utazás elmaradt, mivel a műszaki kérdéseknél nélkülözhetlen tagok e napon a részvételben akadályozva vannak. A csónakház kérdésénél mindinkább az a nézet erősbödik, hogy egy — némi kényelmi szempontokat is kielégítő — úszóház építtessék. Igen méltánylandó az a vélemény is, mely a csónakházat a kis Duna alsó részén kívánná felállítani. E. pénztáros kéri azokat a tagokat, kik jövő évi tagdijuk egy részét a jövő évi csónakbeszerzés, előlegére fölajánlották, hogy októberben azt befizetni szíveskedjenek Az e. jelvényekre egy ajánlat érkezett, mely szerint egy megfelelően kiállított tűjelvény 2 koronáért volna szállítható. HÍREK. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A „Pannónia" budapesti evezős klub mai házi versenye alkalmából tervezett Egy óra felé járt már az idő, mikor jönni hallottam. Az előszobában lehúzta cipőjét, aztán tapogatózva kereste az ajtót, lassan kinyitva, bizonytalan léptekkel jött a szobába. Ágyamhoz közeledett, ahol feküdtem. Midőn rendes lélegzetemet észrevette, mosolyogva távozni készült, de megragadtam. — Te éjszakázó ! — kiáltám, — most kell hazajönni! Most félkettőkor ? — Félkettő ? Mi nem jut eszedbe, csak tizenkettő mult. — Tehát tagadod ?! A nagytoronyban épén e percben ütötte a félkettőt. Vállát vonogatta. — Hjah 1 kedves férjecském, ha te a nagy toronynak többet hiszesz, mint nekem, azt csak sajnálhatom. — Kérlek, hagyj fel rossz élceiddel és mond meg inkább, hová fog az vezetni ? Anélkül is keveset keresesz, amit keresesz, azt ott dorbézolod el társnőid körében. Férj és gyerek meghallhatnak éhen, azzal te édes-keveset törődök — A halállepel ugylátszik nagyon előnyödre van — gúnyolódott kissé elhízott testemre mutatott. Most már nem fékezhettem magamat, sírva fakadtam és vánkosomra borultam. Erre már simogatni kezdte orcáimat. — De nézd csak, kedves férjecském — hízelgett a zsarnok — hiszen csak nem — A városi központi választmány újra alakítása- A városi központi választmány tagjainak mandátuma ez év végével lejár, miért is annak tagjai a közgyűlés által újból fognak választatni. Tagjai ezidő szerint: Brutsy János, Dóczy Ferenc, Fehér Gyula dr., Földváry István dr., Frey Ferenc, Helcz Antal dr., Hoffmann Ferenc, Kollár Károly, Mattyasóvszky Kálmán, Oltósy Lajos, Pach Antal és Szecskay Kornél. — LeSZ halastó. A halastó rég húzódó kérdése immár végre dűlőre jut. A napokban járt városunkban Corchus, hog}' — miként monda — megtegye az előmunkálatokat arra, hogy az ősszel a halastó készítése, megkezdhető legyen, mivel a kereskedelemügyi miniszter a hármas felebbezésnek helyet nem fog adni. A halastó ügye ezidőszerint ugyanis azon stádiumban van, hogy vízjogi részét illetőleg hárman is megtámadták felebbezéssel. A város földmives gazdáinak érdekeltsége, a kenyérmezei uradalom, majd Vezér kenyérmezei földbirtokos. A földmives gazdák földeiket, mig az utóbb nevezett két kenyérmezei birtokos az ott folyó patak vizének elvezetésével látják érdekeiket veszélyeztetve. — Ülések a megyénél. A megye törvényhatósági bizottsága október 15-én d e. 10 órakor őszi rendes közgyűlését tartja. Az állandó választmány e hó 26-án és október 14-án d. e. ülést tart. lehetek mindig nálad. Hivatásom, mint irónő bizonj^os elnézést kivan, nekem társaságba . . . — Társaságba ? — fakadtam ki, — írókompániába ! Hogy azt a kevés pénzt, amit keresesz, eltékozold. — Kevés pénzt ! kevés pénzt! — Persze, hogy nem keresek sokat! Hát tehetek én róla, hogy most, mióta főszerkesztőnk van, egy rakás fiatal, coquette iró szaladgál ki és be a szerkesztőségbe ? írnak: regényt, tárcát, novellettet, karcolatokat, kritikákat és Isten tudja még mit! Szóval mindenbe belekotnyeleskednek. Persze előnnyel birnak eme emancipált uifiak, kik talán harisnyát sem tudnak kötni, vagy becsületes rántást készíteni. — Nem érthetem, hogy nejeik és szüleik ilyet tűrhetnek ? Oh ! ezek a férfiak! Mindenhová tolakodnak, anélkül, hogy megelégedetten maradnának munkáik mellett, s ellátnák házi dolgaikat, még orvosok, ügyvédek, népképviselők, tanárok akarnak lenni! Bumm! Csinn ! Erre hírtelen valami fémtárgyat hallottam lezuhanni. Ijedten felugrodtam. Mi ez! Dörzsölöm szemeimet és azon veszem észre magamat, hogy sem ágyban nem vagyok, sem fe-