Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-20 / 48.szám

A pályaválasztás kérdése. Most, midőn az iskolák kapui bezáródnak és teljes két hónapi gondolkodási idő áll rendelkezésére a pályát választani készülő ifjúságnak, azt hisszük legalkalmasabb az idő, hogy a pályaválasztás kérdésével foglalkozzunk. A pályaválasztás az ember életének a legnevezetesebb momentuma, mert azzal alapítja meg jövőjét, lép az élet azon útjára, melyen haladni fog. Érzi mindenki, hogy jövendő boldogságának lehet megalapítója, vagy egy elhibázott pályaválasztásával egész életét szerencsétlenné teheti. Nehéz a választás ; egyaránt tudja azt szülő és gyermek. Mielőtt e döntő pillanat elérkeznék, e fontos kérdésre nézve némi felvilágosítással óhajtunk szolgálni olvasóinknak, s talán sikerül elérnünk azt, hogy segédkezet nyújthatunk e nehéz feladatban. Egy hires német bölcsész igy nyilatkozott a pályaválasztás kérdéséről: Mindenki válassza azt a pályát, amelyhez érzi, hogy hajlama van. Altalánosságban igaza van a né.Esztergom és Vidéke" tárcája En. (EGY KICSIKE LEÁNYNAK.) Joliitoknak vagyok én édes gyermeke: j^lomapának s álomanyának, előttem, utánam topogva, tipegve (bunya, makrancos álmok járnak. 9tftiiit a lidérc a Sus tanyákra. (S^ek a% álmok a^ agyamra ülnek. Siklik Ű£ élet, perdül a kártya: Jj[^ álmok csak álmokat szülnek. ^iáSa mártom vér Se a tollamat; ^iá6a égetem vörös lánggal: j^lomanyáSót csak álom fakad Szeretemmel, ^siSSadássat. Pártos Zoltán. Öszi harmat után . . . Irta : Béri F. Zsigmond. I. A majtényi sik volt az első határkő. Rodostó, a második. — Amott zendül föl met filozófusnak, de nézetét teljesen a magunkévá nem tehetjük. Nagyon sok körülmény belejátszik abba, hogy hajlamunkat követhessük, s ha sokszor tehetségünket érezzük is bizonyos pálya elvégzésére, vagy talán boldogságunkat fűzzük ennek eléréséhez, mégis lehetetlen azt kivinnünk. Szerepelhet akár anyagi kényszer, akár erkölcsi, vagy egyéb körülmény, mely lehetetlenné teszi, hogy hajlamunk szerint lépjünk erre, vagy arra a pályára. Korunkban nagyon sok. a boldogtalan, még több az elégedetlen ember. Ádáz küzdelem folyik a kenyérért, ember ember ellen harcol, s aztán szidják a társadalmat, az állagot okozzák, mely nem törekszik polgárainak jólétét előmozdítani. Igy volt ez régen is, hiszen már Horatius irja, hogy senki sincs sorsával megelégedve és mindenki a más pályán lévőt irigyli. A régi kornak ezen gyengesége, az emberi természetben találja gyökerét, amely nagyon gyarló, a mai kor betegsége sokkal több ennél, mert az általános emberihez hozzájárul a diploma iránti vágyakozás. utoljára .a tárogató, nem hősi csatára, — fegyverlerakásra; a Marmara tenger bűbájos partján már csak fájó, elhaló visszhangja rezgett — a bujdosók szivében. A fegyvert letették ugyan, azt a büszkén lengő trikolort meghajtották a labanc előtt, de a hontalan Rákóczi lelke, a szabadság nagy eszméje, itt kisértett még a magyar hazában. Hiába akarták kiirtani.* Ott lobogott a mosolygó égben, a szabad légben, a magyar vérrel áztatott édes anyaföldben. Rászállt a szive, mint a méh a himes virágra s el nem röppent róla, mig volt benn egy szemernyi élet. S ha kihűlt már a sziv, ha nem dobogott többé, uj szivet keresett magának a szabadság lelke, hogy a nemzeti függetlenség nagy eszméje, Rákóczi öröksége soha ki ne haljon a magyar hazából. A béke létrejött ugyan, de az ország azért nem volt csöndes. A berkekben és a hegyek rengetegeiben még fölzokogott az ének a dicső csatákról, a bujdosó Rákócziról. Várták, várták a hős fejedelmet, hogy megváltója legyen a nemzeti ügynek. Együtt maradtak, hogy folyton ébren tartsák a nemzet lelkiismeretét. Mások meg kétségbeesve, bujdosásra adták fejüket. Büszke lelkük nem ismert megaláztatást. Inkább elszakadtak az édes hazától, mintsem, hogy elfogadják azt a Manapság minden ember diplomás, mint mondani szokták, úr akar lenni. A diploma teszi az embert. Mi ennek az eredménye? Százával, ezrével indulnak a felső iskolákba keserves nélkülözések, fáradságos munka után. Ezek egy része megszerzi a kivánt oklevelet, a másik része nem tudja legyőzni a nehézségeket, elzüllik, proletárrá lesz. Nézzük a szerencsésebb esetet. A pecsétes kutyabőrt kiállították, tanárok, orvosok, ügyvédek és mérnökök vagy ilyenféle emberek vagyunk. A rang meg van, de hol a kenyér ? Előttünk már az emberek nagy tömege viaskodik a falat kenyérért s mi is beállunk a küzdők sorába. Hány, de hány ilyen úr mondja ekkor, hogy miért is lett diplomás ember, mennyivel könnyebb volna a megélhetés, ha azt keze munkájával kereshetné. Többet is kereshetne s igényei még sem lennének oly nagyok. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy senki se lépjen ezen pályákra, csupán arra célzunk, hogy mily túlzsúfoltság van itt. A statisztikai adatok bizonyitják, hogy a mily rohamosan nő a diplomás békét, melyet a labanccal kötött a „spion Károlyi". Egy ilyen kis csapat vándorolt mintegy öt héttel a szatmári béke után a ha tár felé. Mindmegannyi bujdosó csillaga a nemzeti ügynek. Már a beszkidek meredek lejtőin jártak .. . Huszonketten voltak. Csöndesen lépkedtek egymás mellett. Oly szomorú volt a lelkük, mintha siralomházba mentek volna. A természet is oly poétikus színnel vonta be bánatukat. Madárdal nem csicsergett már a lombok között. Késő őszre járt az idő, a fák ágain megsárgultak a levelek, a nap fénye sem melegített már, hideg csillogás volt csak, amit rálehelt a havasokra. Az édes anyaföld is készül a nagy temetésre. Egy fordulónál megállott. A csapat vezetője fegyverére dőlt és merengve nézett végig bujdosó társain. •— Testvéreim ! Itt várakozzatok rám. Nekem- még vissza kell mennem, de két nap múlva itt leszek, Isten engem ugy segéljen! Ti már elbúcsúztatok mindenkitől, de én még nem vettem búcsút a mátkámtól. Csak ezt engedje tul élnem a jó Isten, aztán nem bánom, akármi történik is, ha a szívem megreped ís. emberek száma, oly arányban nö vekszik a nyomorúság. A kereskedelem és ipar, mely a nemzet jólétének előmozdítója, nálunk pang. Nálunk nincsenek, vagy legalább végtelen kis számban vannak tanult iparosok és kereskedők. Mintha ezeket a foglalkozásokat a magyar társadalom megvetéssel sújtaná. A kis diákot, ha bizonyítványa rossz vagy nem tanul eleget, szülői azzal rémitik, hogy kereskedőnek vagy iparosnak adják. Irigykedve mutatnak aztán az „urak"-ra, hogy mily kellemes azoknak az élete, mily nagy tekintélyben részesülnek, mig az az osztály, mely keze munkájával keresi kenyerét, s biztosit jólétet magának, a társadalom alsó rétege. Mennyivel másként van ez külíöldön, az északnyugati modern államokban. Ha a svéd ifjú leteszi az érettségit, oda áll az ekeszarva mellé; az angol atyjának, vagy más idegennek üzletébe lép ; legfontosabb hivatásnak tartja a kereskedelmet, az ipart és a földmivelést, tudja, hogy hazáját ez által felvirágoztatja. Ki megy nálunk kereskedő— Kapitány uram ! vágott közbe az Öreg Törzsök, mély, tompa hangon, mint ha sírból beszélne. — Mi türelmesen várakozunk itt, ha egy emberöltő telik is bele, mig vissza nem jő közénk. Szegény, egyszerű emberek vagyunk, nem sokat értünk a politikához, ugy beszélünk csak, a hogy a szivünk sugallja. Már pedig a mi egyszerű szivünkbe is bele vagyon írva a hazaszeretet. —- Ugy szívtuk magunkba az édes anyánk tejével. Azért hát szívesen várunk akár meddig is, mert mi tagadás benne nehezen válunk meg a szülőhazánktól. A kapitány nem felelt. Félrefordult, mert érezte, mint pörögnek le a könnyei megbarnított arcán. Erezte, szive minden dobbanása, lelke minden lüktetése azt mondta neki, hogy ez az aggastyán a szivéből beszél. Szótlanul kezet fogott valamennyivel s Istennek ajánlva őket, kesergő szívvel vágtatott el kelet felé. Lova patkójának dübörgését sokáig viszszaverték még a hegyek. Végre elcsendesült minden s a bujdosó szivére a reggeli napfényben újra ránehezedett a ködös, borongó alkonyat, melynek nincs hajnala, nincs virágfakasztó madárdalos reggele. " II. És igazán el akar válni a hazájától ? Erős, visszavonhatatlan szándéké ez ?