Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-20 / 48.szám

nek, iparosnak vagy földművesnek ? Aki a tanulói pályára egyáltalában nem való, aki végig bukott néhány osztályt, vagy eltávolították az iskolákból. Nem tudjuk eléggé ajánlani a szülőknek, hogy gyermekeiknek a reális pátyákat válasszák. Mig a tudományos pályák zsúfolva vannak, addig itt szabad a tér, tehetségét érvényesítheti mindenki, s magának boldog jövőt alapithat. Miért ne lehetnének nálunk is tanult iparosok, kereskedők vagy földművesek ? A műipar Magyarországban az utolsó stádiumban van, mert nincs szellem, mely azt cultiválja; és ha elérkezik azon idő, mikor belátják az emberek, hogy tanult iparosokra van szüksége az országnak, bizonyára oly áramlat indul erre a' pályára, mely fényesen bizonyítani fogja rátermettségünket. De sajnos, még messze van az idő, mert az urhatnámság iránti vágy nagyon mélyen gyökeredzik ugy a szülők, mint a gyermekek szivében. Ennek nagyban előmozdítói a latin, középiskolák. Ott nem foglalkoznak reális tárgyakkal, nem nevelik az életnek az embereket, nem fejlesztik ki bennük a lelki, a szellemi önállóságot, hanem szinte túlzott szigorral hajtják az ifjakat a diploma után. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy középiskoláink tulajdonképen grammatikai börtönök, hol az iíj uságot 8 esztendőn át az Írásművek elemzésével, agyonmagyarázásával gyötrik. Fel kellene világosítani a zsenge ifjút, mikor még az alsóbb osztályokat látogatja, hogy mily nehéz a megélhetés egyik vagy másik pályán, ajánlani kellene neki azt az élethivatást, melyre tehetsége van, mit — Ellám, nem tehetek máskép, Eddig csak homályos sejtelemként borongott agyamban, de most már egész rettenetességben áll előttem az az áldozat, melyet ezzel hozok. Ne is tartóztasson! Ennek igy kell lennie. Elmegyek, ha a szivem megreped is! — Dénes ne tépje szét a szivemet. — Hiszen kegyelmed nélkül nem tudok megélni. Maradjon itt a hazában. — Magyar lány vagyok, atyám, bátyám ott esett el Vak Bottyán lobogói alatt. Egyedül állok mindenkitől elhagyatva. De lássa. Én reménylek. Én nem tudom hinni, hogy Isten elhagyja ezt a népet. Hiszen él még Rákóczi, Bercsényi karja még erős, a szabadság napja még fölhasadhat .... — Soha! Soha! Sóhajtott közbe szomorúan a kapitány. — Ne káromolja az Istent. Lássa most ősz van. A hideg szél letarolja a fák levelét, mint ahogy a rideg való letarolta a mi szép reményeinket. De majd eljő a tavasz, a rügyek újra kifakadnak és zöldelő, hímes vetésbe öltözik a mező, a reménység színébe. Hát csak ennek, ami árva népünknek ne volna reménysége, hogy föntartsa, éltesse a csüggedés szomorú napjaiban ? — Nincs, nincs reménységem ! Szabad magyar vagyok szabadnak születtem. Leigázott földön nem tudok megélni. Az én fejedelmem Rákóczi, neki esküdtein hűcsak a tanárnak van legtöbb alkalma megfigyelni. De a szegény gyermek, ki felnő a nélkül, hogy tudná, mi az élet, kezében érettségijével nem tud pályát választani, ingadozik jobbrabalra, tanácsot kér tapasztaltabbaktól, s mikor az ipart, kereskedelmet, vagy földművelést ajánlják neki, megvetően utasítja el magától e pályákat, hiszen ő nem azért „érettségizett". Persze ilyen a beléoltott szellem. Foglaljuk össze röviden az elmondottakat. A tudományos pályák túlzsúfolva vannak, s érvényesülni ezeken csupán az első classisu tehetségek képesek; reális pályákon elrémítő az üresség, hiányzik a szellem, az ész, mely azokat emelheti, előreviheti. Vegyük mintaképül a művelt nyugati államokat, akkor biztosan használni fogunk hazánknak és önmagunknak egyaránt. Sz. A kultúr bázak. A nemzeti kultúra minden igaz barátját örömmel töltötte el a kormánynak az a törvényjavaslata, mely a vidék kulturális középpontjain közművelődést kíván létesíteni. Hogy mi a céljuk az ily házaknak, elárulja már a nevük is. Szellemi élet otthonai lesznek ezek a házak, melyek az illető városok múzeumainak, könyvtárainak biztos fedelet nyújtanak, helyiségek, hol a népművelési akciók : ismeretterjesztő előadások, szabadtanitási tanfolyamok állandóan megtarthatók lesznek, épületek, melyekben egy nagy vidék közművelődésének nemes munkája folyik. A kultúrházak nemzeti jelentőségét fölösleges e helyütt bővebben méltatnunk. A népművelés modern eszméjének újszerű megvalósulása ez, melynek az általános műveltség terjesztése körül ideálisan szép rendeltetése van. Mi, mint képzelhető is e szép eszméről csupán városunkkal való vonatkozásban akarunk szólani. Három, vagy négy éve annak, hogy városunkban a kultur palota eszméje komoly formában pendült meg, mi nem kormányi segéllyel épült volna fel, hanem egy maecenás nagylelkűségnek lett volna tanújele, azonban, tempóra mutantur . . . s vele az emberek és viszonyok is s s igy most már csak pium desiderium a kultur palota, melyet most már csak a kormány jóvoltából kaphatunk, ha ugyan a kormány figyelme az ősi koronázó városról el nem térül melynek jóformán minden köve, egy-egy kultúrai emlék. A miniszteri leirat, mely a kultúr-házak létesítéséről szóll, még csak nem is céloz rá, melyik az a 10 város, mit a terv kivitelénél első sorban számításba akarnak venni. Hangsúlyozzuk, hogy első soróan, mert az első 10 után a következő évi kultusz-büdzsé további 10-ről gondoskodik s igy tovább mindaddig, mig az összes nagyobb kulturális emporiumokban a kultúrának állandó hajléka nem lesz. Aki Esztergom*múltját ismeri és elfogulatlanul tud ítélni, természetesnek fogja tartani, ha szerénytelenség nélkül magunknak vindikáljuk az első kultúrpalotát, mit tőlünk elvitatni akarni nincs egyetlen egy városa sem az országnak, mert a királyság történetének, nemzeti létünK nagy kérdésének alapja, itt leit megvetve. Hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy a mi városunk érdemeket szerzett arra, hogy egy kultúrház tetézze be az itten folyó kulturális munkásságot. Sok más városban a kultúr-ház olyan lenne, mit ez után kéne csak kultúrával megtölteni, mig itt, ékes jutalma lesz buzgó lelkek Önzetlen fáradozásának. Legyünk résen s ne hagyjuk magunkat ámítani azzal, hogy majd a másik tízből kapunk, követeljünk s ne csak kérjünk, mert ahhoz Esztergomnak joga van. P. H. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI. Az egyesület igazgatósága folyó hó 15-én ülést tartott, melyen a folyó ügyek nyertek elintézést. Ezek között határozatba ment uj szekrények beszerzése az öltöző részére, uj csolnak vivő pántok és zászlók rendelése. Megállapodás történt a csolnakok elnevezésére vonatkozólag, felolvastatott a a pénztári jelentés és elintéztettek a panaszkönyvi bejegyzések. A rendes működő tagok sorába felvétetett dr. Groh István, a pártoló tagok sorába Vajda Ilonka, Udvardy Zsigmond, dr. Kelemen Béla, ifj. Brenner József, ifj. Usztanek Lajos, dr. Wiplinger Ödön lovag, Wajand Ilonka, Salamon Duduska, Büttner Irmuska, Tóbiás Frigyesné. Az egyesület igazgatósága felhívja mindazon tagjait, kik június hóra esedékes tagdijaikat ez ideig még be nem fizették, hogy azt mielőbb lefizetni szíveskedjenek. Felhívja az igazgatóság azon rendes működő tagjait, kik még kiképeztetésüket meg nem kezdették, vagy azt be nem fejezték, hogy ez iránt Tóbiás művezető úrral lépjenek mielőbb érintkezésbe, ki a tan- illetve gyakorlati órákról azonna értesíteni fogja őket. Az Esztergomi hajós egylet a Magyar Evezős Egylet országos szövetségéhez, levelet intézett, melyben kérelmezi az egyesületnek a Szövetség tagjául leendő felvételét. Ez alkalommal körlevelet intéz az öszszes magyarországi evezős egyletekhez, melyben a megalakulásukat és működésük megkezdését tudatja, valamint azon intézkedésüket is, hogy a Szövetség tagjai sorába felvételüket kérelmezték. Színház. Szombaton és vasárnap bemutatta Szalkay társulata meglehetős- számú közönség előtt a kupiéiról nagy hirre szert tett Révész énekes bohózatát, a Berger Zsigát. Az efféle könnyűvérű párisi ízű bohózatoknak megvan a maguk, úgyszólván matematikai alapon való kiszámithatósáságuk, szinte bohózati egyenletekkel dolgoznak, tehát minden jelenet, minden helyzet hat, ugy, hogy a közönség már előre nevet, mielőtt a szereplő kijönne a színpadra és belépne az előre elkészített csapdába. Kitűnő maszkja volt Bérezi Jenőnek Keleti szerepében. Bátort és hike sok kacajt keltettek, Holéczy Ilona a kereskedő leánya szerepében a nála megszokott korrekt alakítást adta partnerével, Déri Bélával együtt. Kedves volt Hidi Irén az agancsot gyűjtő asszony szerepében, dacára, hogy a kevés lelki rajzot, mely a férjével való összetűzés közben adódhatott volna, nem használta ki kellőképen. Negyedszer került szinre nálunk, hétfőn a Vig özvegy operetté. Igy már lassan városunkban is kevés olyan ember fog akadni, kire ujjal lehetne rámutatni, hogy még nem látta a Vig özvegyet. Műkedvelő előadásainkon könnyen elnézzük, ha a szinész kiesik szerepéből, Gyárfás azonban a közönségre bizhatná a nevetést. Kadelburg : Táncos regiment c. vígjátéka nagy elismerést szerzett a Szatmáry párnak. Nippes és Lina neje könyekig kacagtató jeleneteikben a spiszbürger tökéletes komikus rajzát adták Bátori, Lambrecht tanácsos szerepében dicséretesen játszott. A hadnagyok azonban máskor jobban tanulják meg a szerepeiket. séget. S ne feledje el azt se, hogy az ősz után nem jő tavasz, hanem tél, mely megsemmisíti még azt a keveset is, • amit az ősz hideg lehelete meghagyott. A természetnek van föltámadása, de a magyar szabadságnak nincs, mert azok temették el, akiknek életöket is föl kellett volna érte áldozniok ! — Tehát visszavonhatlanul ki akar bujdosni a magyar hazából. — Ne gyötörjön hiszen megmondtam már. — És itt tudna engemet hagyni ? Mikor tudja, hogy senkim sincs. Árva, elhagyott vagyok — s oda tudna dobni az ellenség dühének ? A kapitány szemében könyek csillogtak. Karja szenvedélyesen fonódott e gyönyörű hölgy karcsú dereka körül. — Ellám ! Ebben a pillanatban százszor jobb szeretnék nő lenni. Mert a nőnek elnézik, ha gyenge. De a férfinak meg kell tartania a szavát. Isten vele. Búcsúzni, rohanni akart, elbújni meszsze, messze, mert azt hitte, a szive rögtön megreped. Elmész! kérdezte a nő szenvedélyes hévvel, villogó szemmel. Elmész ? Akkor én is veled megyek ! A kapitány megdöbbent. Nem! Ennek nem szabad megtörténnie. — \ Vigyél magaddal engem is! Esengett újra Ella. — Nem, nem lehet édesem. De most már tudom, hogy visszajövök. Most már remélem, hogy az Isten keze még viszszavezérel elhagyott honomba. Te gyönge nő vagy — mit csinálnál ott messze idegenben. Ella ingerülten, lázasan, kipirult arccal szakította félbe. — Szeretsz ? — Sírig. — Akkor esküszöm neked mindenre, ami szent, hogy veled megyek. Holnap megesküszünk, utána indulunk. Ne is próbálj, hogy lebeszélj róla. Ha te büszke vagy a férfi voltodra, ne feledd, hogy én, ha gyönge nő is, de magyar nő vagyok! Amit kimondtam, megtartom ! Berzenczei kapitány remegve karolta át jegyesét, könye kicsordul s alágördült barna szakállára. Lába megingott s az erös, a büszke, a rettenthetetlen férfi zokogva borult jegyese lába elé. — Ellám ! Ez a térd Istenen kivül még senki előtt sem hajolt meg. De előtted meghajtom. Mert a te áldozatod oly nagy, hogy csak a jó Isten tudja kellőleg méltányolni. Én nem ellenkezem tovább. Ám legyen meg a te akaratod. Igy legalább édes lesz a bujdosás keserű kenyere. A jó Isten áldjon meg érte. (Vége következik.)