Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-13 / 46.szám

Az urna előtt. A községi törvény azt rendeli: hogy a képviselőtestület választott tagjai, három évenként hat évre választatnak. A törvény rendelkezése nem ötletszerű, megvan annak a célja, ratiója, mi az: hogy mód és alkalom adasssék a választóknak a közömbös elemek kiküszöbölésére, másrészt pedig a közügyet szolgálni tudó és akaró polgárok érvényesülésére. Ezen felette fontos jogát gyakorolja holnap Esztergom város választó közönsége. Az idők mostoha viszonya, a város boldogulása parancsolja, hogy minden egyes választója a városnak szivére tegye kezét, s mielőtt votumát leadná, mérlegelje, hányja vesse meg jól, hogy kit ajándékoz meg bizalmával, mert tettre képes, kitartó és a közügyekért lelkesülő férfiakra van szüksége e városnak, mely boldogulni csak ugy tud és fog, ha cselekszik. A város ügyei iránti érdeklődésnek szomorú és szánalmas képét tárná élénkbe, ha közreadnánk az ülések látogatási statisztikáját, mely „Esztergom és Vidéke" tárcája g^z én Virágom. ^an nékem egy s\ép virágom, "(ondóm, másnak nincs olyan! J2em termeti e\ lombos ágon, Sem karmafos kerti-ágyon, Sffíégis ör^öm boldogan. S^ára hosszú, sima, rajta T2incsen tövis sekolsem • j£ virágja olyan fajta : J2íncsen sohasem illatja, 9Kégis kedves ö nekem. j£ szirmai ugyan cifrák: ' {Piros s^inü mindenik; JOágy tavasszal bárhogy várják Sflíe^öben e%f nem találják, erdőben fel nem lelik. 9ffíert e£ ű£ én s^ép virágom ^Papírból van 1... 2igy hiszem ; élete rövid álom, T2em kell sehol a világon J^ért kedves ö nekem! Romhányi Márton. szerint normális körülmények között, alig ötven százalék látogatja azokat. A cim és rangkórság szemérmetlenül oda tolakodik a választók bizalmához, hogy édeskés szavakkal vesztegesse meg az elhatározás érvényesülését, de legyünk erősek, ne hagyjuk magunkat eltántorítani. Számtalan esetben megtörtént már, hogy bár sürgős és fontos természetű ügy volt a napirenden, dönteni felette nem lehetett, mivel a döntésre szükséges száma a képviselőknek együtt nem volt, ami által kétségtelenül szenvedett a város érdeke. Vannak képviselők, akik nemcsak egy éven át, de éveken át alig egy-kétszer jelentek meg a zöld asztalnál, hacsak valami személyes jellegű választás, bizonyos érdekekkel kapcsolatos vállalat, építkezés nem csábította oda. Az ilyen képviselők érdemetlenül bírják a bizalmat: másokat, érdemesebbeket zárnak ki a közügybeni részvételtől, ártanak a köznek, mivel mellékes érdekeket szolgálnak. Most itt az alkalom. Ragadjuk meg. Önzetlen, tevékeny, tettre kész, a közügyekért érdeklődő és lelkeHódítás. (Egy leány naplójából.) Tegnap hoztak haza a fővárosból. És én ma már torkig vagyok a faluval! Én Istenem, hogy is élhetnek itt az emberek e csúf sárfészekben? . . . Ablakom alatt e hömpölygő, fekete tenger, ez volna az utca és amint itt állok, egyre azon gondolkozom, milyen Isten napja kell ahhoz, hogy e fekete, csúnya pépet kiszárítsa ? — Nem értem édes szüleimet, mi céljok volt velem, hogy előbb tele szívattak a sok tudománnyal, ott a felsőbb leányok között és azután hazahoznak ide, e pocsék fészekbe. Mi hasznát veszem én itt az angol vagy francia nyelvnek? művészi zongora játékomnak, ha egész nap liba- és ruca-gágogást, csibecsipogást kell hallgatnom, de legalább e rettenetes sár ne volna! . . . Anyukám észrevette, hogy nagyon unatkozom és azzal vigasztalt hogy majd megszokom a falusi életet, mert annak is megvannak a maga örömei. No, igazán kíváncsi vagyok, mik lesznek azok az örömök ? — Ma reggel aztán sugárzó arccal újságolta az édes : — Megjött Józsi ur 1! ! — Ki az a Józsi ur ? kérdem én. •— Igaz, hiszen te nem ismered Róna sülő polgárokra adjuk szavazatunkat, mert arra városunknak szüksége van. n. Ne menjünk külföldre nyaralni!*) Fürdőzés vagy üdülés végett ne vigyük ki pénzünket külföldre akkor, a midőn itt hazánkban is megtalálhatjuk mindazt, amire szükségünk van. Nincs talán egy ország sem a világon, amelyiknek annyi sok és kitűnő gyógyhatású fürdője volna, mint hazánknak s mégis ezrével vándorolnak ki tőlünk a sokkal távolabbi és gyógyhatásra nézve pedig hazai fürdőinkkel Össze nem hasonlítható, erősen reklámozott külföldi fürdőkbe. Mily boldog esetleg ezen helyeken az illető fürdőző vendég, ha egy magyar vendégtársat talál, ha egy pohár magyar bort ihat, vagy székely gulyást ehet, a mi meglehetős rossz és méregdrága. Nem nevetséges az, ha pl. Interlaken vagy Mürzzuschlagban rendeljük meg mi a mi megszokott ételeinket és italainkat, ugy óhajtunk élni, étkezni ott, mint idehaza, mert szervezetünk éhhez van szokva. *) Felkérés folytán vesszük át a küszöbön lévő fürdőző és nyaraló évad alkalmából az n

Egészségügyőr"-ből ezen közleményt, mit minden magyar hazafinak figyelmébe ajánlunk. A szerk. Józsit, persze, négy éve már, hogy nem voltál itthon, hisz az iskolai szünidőket is mindig fürdőhelyen töltöttük. Róna Józsi az uj földbirtokos, ki a mult évben vette meg a mi birtokunkkal határos Róna-pusztát. Nagyon kedves, jó gyerek, igazán, ugy szeretjük, mintha saját fiunk volna, most nem volt itthon pár napig, különben már eljött volna téged megnézni, mert nagyon kíváncsi rád. És e közben oly édesen, oly simogatva nézett végig rajtam, hogy szivének melegét pár lépésnyiről is éreztem. Én egy perc alatt 'lefestettem képzeletem ecsetjével Józsi urat, egy nagyon szőke nagyon nyurga, nagyon szögletes modorú rosszul öltözött falusi bamba gyerek képében. . . Pedig anyukám kinem fogyott a Józsi úr dicséretéből, többször hangoztatta azt is, hogy Róna-pusztát több százezer forintért vette meg, de én teljesen közönyös maradtam. Hanem-azért egész nap vártam, mikor toppan be az igért Messiás és valahány kaputos embert láttam a sarat dagasztani, mindenikben Józsi urat véltem, de elmúlt a nap és ő ném mutatta magát. — Egész este azon törtem a fejem, hogy e falusi fickót hogy fogom majd ugratni. Hol a Lili, hol a Loló módszerét alkalmaztam, mert — sajnos — nekem még nem voltak „eseteim", mert a benlakók, akik között én is nevelkedtem, naMiért megyünk hát tulaj donképen ki külföldre? Hogy rendesen beteg szervezetünket az ut hosszú fáradalmainak kitéve összetörjük, rosszul elkészített és megszokott ételeinket és italainkat méregdrágán megfizessük csak azért, hogy ismerőseinknek eldicsekedhessünk azzal, hogy Reichenhallban, vagy Marienbadban nyaraltunk az idén, a honnan özönével küldjük összes ismerőseinknek az ansieht kártyákat. „Mily gyönyörűek ezek a kártyák, mily isteni szép vidék ez ahol Schwarzék nyaralnak!" — mondja a feleség a férjének. — „Jövőre mi is oda megyünk!" Pláne a midőn még Schwarzék megérkeznek, elmesélik, hogy mily páratlan szép hely az a Toblach, ahhoz fogható nincsen a kerek földön, — noha halavány sejtelme sincs, hogy hogyan néz ki pl. Csórható, vagy Uj-Tátrafüred. „A beteg siessen oda, a hol legközelebb éri az egészségét visszaadó feltételeket; a pihenni és szórakozni vágyó oda, a hol a legkevesebb fáradsággal és a legtöbb reménységgel vélheti célja elérését. E helyett a tapasztalás mást mutat. A magyar tüdőbajos talán még a Tátrából is Davoszba siet, átszenvedi a hosszú utazás fáradságát, ezer kellemetlenségét, nem egyszer százszorosan súlyosbítva a betegségét, holott itthon, valahol fönn a gyon, de nagyon el vannak a világtól maradva. . . Igazán, ha a „külsők

w-től nem tanulnánk el egyet-mást, ugy nőnénk fel, mint egy falusi liba. Óh, bárcsak én is tanultam volna attól az ügyes Lolótól, mily jó lenne most egy kedélyes fürttel elütni a förtelmes falusi élet unalmát! . . No, de igy is megpróbálom, bár félek, hogy belesülök és még utóbb is Józsi ur leend a párom Br! . . egy egész életen át liba- és ruca-csipogást hallgatni!! . . .Vasárnap templomban voltam és mind a mellett, hogy pár száz lépésnyire van, mégis be kellett fogatni régi cézánkba. A két nagy szürke ló csak ugy cammogott a feneketlen sárban és mire a templom előtt megálltak, mind a nyolc fehér lábán fekete harisnya díszelgett. Hogy is lehet a papának oly szerencsétlen ízlése, e sáros vidéken fehér lovakat tartani ? A kis templom tiszta, csinos : egy ideig igen áhítatosan imádkoztam, de egyszer, a mint a jobb oldali padok felé tekintek, kit látok az elsősorban : Józsi urat. — Igen, ez ő, — gondolám, — no lám nem is épen csúnya; igaz, hogy kissé csakugyan hirtelen szőke, kevéssé nyurga is, sőt feltűnő piros nyakkendőt visel, de különben megjárja. . . Isten bocsássa meg bűnömet, nem illik