Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-13 / 4.szám

Az első feladat volna tehát, hogy a gazdasági munkásnak a házi ipár terjesztése által, avagy más módon alkalom nyujtassék arra, hogy munkaerejét a téli hónapokban is érvényesíthesse. A második feladat a gazdaközönséget terheli, ez a íöldmivelés intensivebbé tétele, a termelés nagyobb változatossága s-a íorgalmi, piaci szükségletekhez való alkalmazása. Jól felszerelt gazdaságban rendszeres és okszerű gazdálkodással a földbirtok jövedelmezőségét még nagy mérvben lehet tokozni. Ezen többletjövedelem egy részét kell a gazdasági munkások helyzetének javitására, méltányos igényeiknek kielégítésére fordítani, akkor apadni fog a kivándorlás s igy megszűnik a munkáshiány is. A gazdasági munkások igényeinek megítélésénél nem szabad öszhasonlitást tenni a régibb korral, a midőn a legtöbbször irni-olvasni nem tudó munkás, szük látkörével nem volt képes összehasonlítást tenni a maga és más munkás sorsa között s igy igényei jóformán nem voltak. Beerte a biztos, egyebbként azonban hihetetlen szerény sorssal, megélhetéssel. Mai nap az újság és sajnos, a lelkiismeretlen izgaiók nyomtatványai eljutottak a gazdasági munkások körébe is, felkeltették a sorsuk javitására irányuló, sok tekintetben jogos vágyat, melynek hirtelen érvényesülését mérsékelni, de győzelemre jutását megakadályozni nem szabad és nem lehet. A kormány kötelessége minden áron megóvni gazdasági életünk fő jövedelmi forrását, a földmivelést a hirtelen és erőszakos megrázkódtatástól, — a gazdaközönségre pe, dig azon kötelesség hárul, hogy a földmivelés intensivebbé tételével a földbirtok jövedelmezőségét emelje, mert csak ily módon lesz képes a gazdasági munkás jogos és méltányos igényeit kielégíteni. M. O. És subáján meg szépen szóló furulyáján kivül egyebe nincsen. Csak azt lessé. És a leány mégis csak Pistát akarta. Szép, dióbarna szemeit nem adta volna a világért. Csókos száját meg az apja minden vagyonáért. S ha kedvese ott a füzek alatt leterítette s ubáját s ő melléje ülhetett, elfelejté, hogy ő a gazdag Kerekes leánya. Igy szeretett volna mellette ülni örökké. S mikor Pista átfogá karcsú derekát erőteljes karjával s szerelmes szavakat sugdosott fülébe, csak a jelenre gondolt s kimondhatatlan boldog volt. „Szeretsz ?" súgá fülébe a legény. „Szeretlek!" S összeforott a két csókot szomjazó ajak . . . S ezt csak a csillagok és a füzek látták. Azok pedig nem szóltak senkinek. Igy ment ez egy darabig. Kerekes András gazda a maga módja szerint építgette a légvárakat. A leánya és a legény szintén arról beszélgettek, hogy lesz, amint lesz. Mert ők is tudták már mibe sántikál az „öreg." Hogy úri asszonyt akar a lányából csinálni. Szomorúan üldögéltek egymás mellett. Kéz a kézben. Köny a szemekben. Mikor elváltak, Pista elővette furulyáját s lassan elindult ki a tanyára. Lassan szájához emelte s elfújta rajta, hogy : ,Árva vagyok ! Apám sincsen, anyám sincsen. Te vagy rózsám drágaságom, minden kincsem. Ha téged is elrabolnak egykor tőlem Ássatok sirt nékem is a temetőben." Közigazgatás a megyénél. A megye közigazgatási bizottsága január havi ülését szerdán tartotta, melyen a szakelőadók referádáján kivül két tárgy volt az, mi az ülésnek érdekességet kölcsönzött. Az első a következő volt. A megye alispánja a közigazgatási bizottság egyik előző ülésén történt interpellátió következtében felhívta a rendőrséget, hogy a piaci cikkek árusításánál szigorúan ellenőrizze a törvények és rendeletek betartását, egyben pedig a főorvos véleménye alapján átirt a tanácshoz, hogy a piaci miseriák szanálása végett, tanitassa ki a rendőrséget, esetleg szervezzen egy rendőrorvosi állást. A tanács az alispán átiratára válaszolt, s ez a válasz volt az, mi vitát idézett elő, amelynek a vége az lett, hogy a közigazgatási bizottság átír a tanácshoz, figyelmeztetve azt arra, hogy a felsőbb hatóság intézkedéseit birálat tárgyává tenni nißcs joga. Szóval: kanapé per a város és a megye között. A másik tárgy, Nelhiebel Gusztáv mészáros felebbezése volt, a kórházi husszállitás ügyében. Mivel már féléve, hogy a mostani szállító a husszükséglettel a kórházat ellátja s mivel előreláthatólag mire a sérelmes és felebbezéssel megtámadott határozat végérvényes elintézést fog nyerni, a husszállitás határideje már le fog járni, a felebbezés érdemében a bizottság nem határozott, hanem vizsgálatot rendelt el annak kiderítése végett, hogy miért íratott ki a husszállitási pályázat oly késve, egyben pedig átirni határozta a kórházbizottsághoz, figyelmeztetve azt, hegy a jövőben oly időben irja ki a pályázatot a szükségletek szállítására, hogy az esetleg sérelmes határozat elleni jogorvoslat használására legyen elég idő. A szakelőadók referádájából felemiitjük, miszerint az alispáni jelentés szerint a fegyelmi ügyek száma 27. Az egyenes és közvetett adók befizetésénél a pénzügyigazgató jelentése szerint általában emelkedés volt. A kir. tanfelügyelő jelentette, miszerint Süttőn a kanyaró miatt az előadások december hóban az elemi és községi A leány az ajtóban hallgatta s kötényével törülgeté könnyeit . . . . , . Kerekes András nagy örömre ébredt. Megtalálta az igazit. Valami földmérés vagy mi volt a határban. Az urakkal megjelent nála egy elegáns fiatalember is, akit báró úrnak tituláztak. Az orrából beszélt és sokat kacsintgatott Izabellára. A zsebkendője csücskén korona diszlett. Még a hintója ajtaján is. Egy tönkrement család utolsó sarja volt. A szomszéd megyében birt egy rozoga kastélyt és egy pár hold földet. Egyebe nem volt. Már az utóiját járta. Hallotta, hogy lakik itt egy százezres paraszt. Eljött körülnézni. Barátai fölvilágosították. Eleget tudott. Eleget látott. Borozás közben, mikor a nyelvek megoldódnak, tréfálódzva igy szólt egyik úr: „Kerekes úr, ugyan mikor adja férjhez ezt a gyönyörű leányát. Biz Isten, ha legényember volnék, nem mennék tovább. Még hozomány nélkül is elvenném." „Majd csak kerül hozzávaló. Aztán hozomány is majd csak lesz egy kevéske. Nem vagyunk mi koldusok." Büszkén nézett körül. „Aztán mit ért Kerekes úr az alatt a „kevéske" alatt?" kérdé az egyík szemtelenül. „Hát százezer koronácskát csak összekapargatunk. Halálom után meg minden a leányomé." Tyhű Kerekes úr, maga jól adja igazán. Éljen: Huncut az úr!" és kociniparostanonc-iskolában szüneteltek. Nyergesujfalun a községi tanítói állás betöltés alá került. Dorogon az esztergom—szászvári kőszénbánya r.-t. igazgatóságának előzékeny támogatásával egy mesterségesen elaltatott iskola ébresztetett fel. Lábatlanonés Süttőn egy-egy állami elemi népiskola szervezése 'iránt a hatósággal tárgyalások folytak. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok Esztergom városában és az innenső járásban kevésbé voltak kedvezők, mig. a párkányiban a bátorkeszi és szölgyémi kör kivételével kedvezők voltak. Meghalt a kir. városban 46, az innenső járásban 85, a túlsóban 75, az öszszes elhaltak 13" 10 °/o-a tüdővészben hunyt el. A Kolos kórházban november hóról maradt 109, felvétetett decemberben 125. Elbocsájtatott 118, meghalt 9, maradt ápolás alatt 107. Az ápolási napok száma 3240 volt. —r. fi ÍREK. Farsangi naptár. Januar 13-án. Az esztergomi kath. földműves ifjúsági egyesület tánccal egybekötött szinelőadása saját helyiségében. ,, 19-én. A helyőrség tisztikarának tánccal egybekötött simfonia hangversenye a Fürdő szállodában. „ 20-án. Az ev. ref. egyház tagjainak tánccal egybekötött jótékonycélú családias estélye a Magyar Királyban. „ 24-én. Altiszti bál a Fürdőben. ,, 26-án. A Szt. Erzsébet nőegylet tánccal egybekötött jótékonycélú zeneestélye a Fürdő szállodában. Febr. 2-án. Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szállodában. „ 3-án. A kereskedő ifjak hangversennyel és szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szállodában. „ „ Az Esztergom-Szenttamás és Vizivárosi kath. polgári kör ének-, zene- és színdarabbal egybekötött támcmulatsága a Kath. Legényegylet dísztermében. „ 7-én. A helyőrség tisztikarának tánccal egybekötött sziniestélye a Fürdőben. — Szobrot Rákóczinak! Ezzel a jelszóval emeli kérő szavát a nemzethez Kassa város közönsége, amely hazafias feltottak . . ,. és megitták a pertut. S összecsókolództak. „Remek apa vagy, Andor barátom

Ll s a mérnök megveregette vállát Kerekesnek. S oda kacsintott a báró úrra . . . Másnap a társaság eltávozott a községből . . . A fiatal tönkrement báró azonban mindennapos vendég lőn Kerekeséknél. A gazdának kimondhatatlan jól esett, hogy ilyen előkelő vendéget fogadhat. Tudta miért jár hozzájuk. És meg volt elégedve. Egy napon aztán lecsapott a villám. Az öreg várta s mégis meglepődött. A báró úr megkérte Izabella kezét. (Nagyon szoríthatták a hitelezői.) Az öreg Kerekes másnapra ígérte a feleletet. Mert a leányt is meg kell kérdezni. Pedig dehogy azért. Csak mutatni akarta, hogy nincs túlságosan elbájolva a kérő által. Hogy ne legyen az elbizakodva. Belül pedig csak úgy ugrált a szive örömében. Végre-valahára egy úri kérő. Méltóságos asszony lesz a lányából. Nem hiába rakta, gyűjté az ezreseket rakásra. Az a bolond lány csak nem fog ellenkezni ? Csak lesz annyi sütnivalója ? No hát ha egy kicsit sirni fog, az sem baj. Lányszokás. Aztán miért sima ? Inkább örülni kell neki . . . . . . „Édes lányom

4

' szólt hozzá este mikor vacsoránál ültek. A felesége is bent volt; de annak nem nagyon volt szava, „örvendetes hirt kell veled közölni. Találd ki mi lehet az ?" adatául tűzte ki, hogy II. Rákóczi Ferencnek, az utolsó nemzeti fejedelemnek, a. Rákóczi vármegyék közepette, Kassa városában, egykor legjelentősebb védvárában, nagyanyjának s apjának temetkezési helyén s most már a Fejedelemnek és bujdosó* társainak is örök nyugvóhelyén, lovas szobrot emeljen. Nemcsak Kassa városának régi vágyát, de a nemzetnek is forró óhajtását kívánja ezzel a szobor-bizottság a megvalósulás stádiumába juttatni akkor, mikor a rendelkezésére álló, de természetesen távolról sem elegendő, mintegy 140.000 koronányi szoboralapnak gyarapítása céljából országos gyűjtésnek megindítását határozta el. A bizottságnak lelkes felhívása kétségkívül viszhangra is talál Rákóczi nemzetében s e nemzet áldozatkészsége minden bizonynyal közel hozza az időt

r midőn II. Rákóczi Ferencnek honfiúi erényekben tündöklő nagyságát s a nemzet háláját pompás szoboremlék hirdeti a kuruc városnak főterén. A Rákóczi névnek el nem múló varázsa a kuruc korszaknak lelkesítő emléke, a bujdosóknak temetését nemrégiben diadalmenetté avatott lelkesedésnek még meg* nem gyöngült fölemelő hatása sokkal hathatósabban támogatják a szoborbizottságnak kérését, semhogy kételkedhetnénk az iránt, hogy a nemzet áldozatkészsége nem lesz kisebb annál a lelkesedésnél, amelylyel a Fejedelemnek, s bujdosó társainak porladó hamvait fogadta s nyugvóhelyükre kisérte. A szobor céljaira szánt hazafias adományokat Kassa szab. kir. város polgármesteri hivatala veszi át és nyugtázza. — Főispánunk válasza a város közönségének. Főispánunk az uj év alkalmából a város közönsége által hozzá intézet üdvözlő sorokra a következőkben válaszolt. „Esztergom szab. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara megbízásából tolmácsolt újévi jókivánatokat szivem mélyéből köszönöm és azokat a magam jó kívánságaival viszonzom. A vezetésemre bízott törvényhatóság központja és lüktető szivének kifejezett meleg ragaszkodása igen becses kincs nekem, amelyet a rendelkezésemre álló minden eszközzel iparkodom a magam részére megtartani s szellemi és anyagi fejlődése érdekében az igazság és méltányosság határai között mindig harcra és szolgálatra kész hive óhajtok maradni. „Nem tudom édes apám" felelt a leány szemeit lesütve. „Megkérték a kezedet és én oda Ígértelek." A lány holt halvány arccal néz apjára. „No hát, milyen képet vágsz hozzá ? Fehér vagy mint a fal. A báró ur kérte meg kezedet. Tudod aki ma is itt volt. Nem is köszönöd meg apádnak, hogy báró férjet szerzett. Ej kis lányom hát mi bajod ? Nem is szólsz ! Ugye az öröm elvette a hangodat ? No nyugodj hát meg és légy büszke, hogy . . . „Edes apám!" szólt a lány zokogva, és oda veté magát apja elé térdre, „édes kedves jó apám ! könyörüljön rajtam ! Ne adjon még férjhez. Ne adjon hozzá. Nem szeretem őt. Nem is ismerem. Nem akarok hozzámenni. Hagyjon itthon. Ne! Ne ' Ne adjon ne erőltessen hozzá. Édes jó apám !" Az apa furcsa szemmel nézett le lányára. Meghatottan hallgatta a könyörgést. „De hát mi baj az, ha egy ilyen finom úrhoz mész feleségül. Büszke lehet rád akár ki fia. Hát mért nem akarsz hozzá menni ? Vagy tán tudtomon kivül már mással kezdegettél ? Mi ? Erre felelj! Ugye eltaláltam. Nem felelsz tehát igaz." Fölugrott s dühösen járt föl alá. „Szégyent akarsz rám hozni ? Akarom tudni ki az a csábító ? Ki vele!" A lány nem felel.