Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-26 / 41.szám

A holnapi választás. A város képviselőtestülete holnap, hétfőn lép az urna elé, hogy leadja szavazatát arra, .akit a megüresedett közgyámi állásra érdemesnek tart. Hogy miképen fognak élni a képviselet tagjai sarkalatos jogukkal, az kinek-kinek saját elhatározására van bizva, melynek gyakorlásánál csak egy tekintet vezetheti a város atyáit, mint a közbizalom letéteményeseit : a város érdeke. A cél, melyet lapunk alapításakor zászlónkra tűztünk, ez volt: harcolni a közjóért. S hogy e céltól soha, sem anyagi, sem személyi tekintetek el nem tántorítottak, igazolja a huszonnyolc éves mult. Hogy a képviselőtestület tagjai a holnapi választásnál szemeik előtt egyedül a város érdekét fogják tartani, abban nem- kételkedünk s ha mégis arra jelen sorainkkal figyelmét felhívjuk, a célból folyó kötelességet teljesítünk, főleg a mai súlyos viszonyok között, midőn kell, hogy nagy körültekintéssel tegyünk meg minden lépést. Nem akarunk ~a választás személyi oldalával foglalkozni' a jelen „Esztergom és Vidéke" tárcája Akit éx\ űzök. Vérpárás, vak gondolattárnák OStén akadtam erre datra Sányarém : a JLetkem irta Jet a játra IjrOmSa, nagy, kék tidérctáng-Setükket. vad Ijdö vitlámtiijévet Súgó ffégfelhőrongyokaf fér ceti a? égre. {Betyár csikósként düSörögve, égve (bomSott a Sö'gafyás, Vihar-legény. (Öü^gomßok égtek lebernyegén. £n, hófehér tány-nyajakai Jßompos kuvaszként, Hűn loholva (bereitem szivembe a nagy akolba. Sfflíámor vihartót, ős szerelmi lábtól j£ nyáj Uppedve, ődöngve detett. j£ féder [étkek hab-haja Selymes csigákban váltamon Hevert, fagyva melódiát vert künn a \ápor Pokoli citeráján* Vi^es, vad s^élfos^tányok s\ení, szerelmes {Bégetést cipeltek .3£ünn sirt a legf

euereSS {Bárány. esetben, mert helyzetünk felette kényes, de kötelességünk késztet arra, hogy a képviselők figyelmét egyrészt arra hívjuk lel, hogy a választásnál teljes számban jelenjenek meg, másrészt pedig, hogy elhatározásuk megalkotásánál merítsenek okulást a multak tapasztalataiból és számoljanak a jövővel. —n. Közgyűlés a megyénél. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését csötörtökön, e hó 23-án tartotta meg. Megnyitván Gyapay Pál elnök főispán az ülést, a vármegye volt nyugalmazott alispánját parentálta e). A vármegye százados viruló törzsének — úgymond — egy hatalmas ága hullott le, a vármegyének nyugalomba vonult alispánja, Andrássy János halálával, akivel bárha hivatalosan nem működött s közte és a vármegye volt alispánja között politikai nézeteltérés, ellentét volt, nem mulaszthatja el, hogy az elhunyt iránti nagyrabecsülésének hervadhatatlan koszorúját, annak sírjára ne tegye le. Miután ő az elhunytat közelebbről nem ismerte, felkérte»az alispánt, hogy elparentáló szavainak tovább fűzését vegye át. Dr. Perényi Kálmán alispán minucu. 2itána. Széledjen s^ét szivembe terelt csókos tány-nyáj. Csak e^í a% egyet érjem et. {futok. J2yeívem lóg. Etet tá%a rajt ég. Tlagy homlokomat kiveri a tajték, {ffahó, jó jf^egy-komák, gerinces vének, S%ep Hátatokon Hadd tőrök a\ Cgnek. ffaj, csak egyszer e JLánnyal J^tkony-s\emünk, ha őss^elobogna. . . {Búgó s\avunk

( ha öss^e^okogna. . . 9$Cáríir-s%ivünk, ha öss^edoSogna. . . ffaj, csak egyszer e JLánnyat. Sn: Senki-semmi, vagy j[ farjagos ég hunyó 9ffíeteorja tán, JQt továSS vet a szétlő: 2í%ök egy rohanó 'Világot {Perfidut, szerelmes-Sután. Wien, május. Drozdy Győző. lélekvándorlás. Irta : Maurice Montégut. Végre nyitva volt a piramis. A Nílus felé eső oldalán hatalmas fekete lyuk tátongott, amely mögött messze feketéiéit denek előtt bejelentette, miszerént a vármegye volt alispánjának halála hirét külön gyászjelentésben tudatta a megye közönségével, ravatalára a megye közönsége és tisztikara koszorút helyezett, koporsójához diszőrséget rendelt ki és lelki üdveért a város kegyúri templomában gyászmisét mondatott. Becsülettel és feddhetetlen jellemmel szolgálta negyven éven át — folytatta az alispán szavait — a vármegyét, akinek igazságszeretete közmondásszerű, vasszorgalma közismert volt s akinek önzetlen törekvése, mindenkor az volt, hogy megyéjének boldogulásán munkálkodjék. Indítványára a közgyűlés részvétét jegyzőkönyvileg örökítette meg, amiről a családot értesiti. . A napirend tárgyai közül, mint érdemlegesebbeket felemiitjük a következőket. Esztergom városánál június 14-én tartandó képviselőtesteleti tagválasztás vezetésére elnökéül Brucsy János küldetett ki. A muzslai járásbíróságnak Párkányba leendő áthelyezése ügyében Párkány község képviselőtestületének határozata jóváhagyás nélkül azzal adatott vissza a községnek, hogy a szolgabiróság elhelyezése kérdésében is határozzon, illetve nyilatkozattételre hivatott fel, vájjon a főszolgabírói hivatalos helyiségek elhelyezésére volna e hely. a folyosó. Mintha már látására is érezte volna az ember a pinceszagot, ennek a hatvan évszázad óta először szellőztetett folyosónak. A sirok, és talán a kincsek felé vezetett ez az ut. Egy parancsszóra megállott mind a munkás a szent küszöb előtt; aztán leheveredtek mind a kőóriás árnyékába, szerteszórva a földön ásóikat, csákányaikat. Mondom, ott nyugodtak az ibolyaszínű, hosszú árnyékban, amely mértani szabályossággal nyúlt el a nagyon finom homokban. Az ásatási munkálatok igazgatója, akit hirtelen értesítettek a dologról, sietve érkezett meg, utána jött néhány a nagykövetséghez tartozó vendég. Udvarias ember létére nem maga ment be először az odúba, hanem előrebocsátotta a fiatalokat; Claret urat és Claretné asszonyt, ezt a fiatal angol házaspárt és Jean Momburt, a franciát. A nagy fekete nyilas előtt egy pillanatra megdöbbent a fiatal asszony. , — No ne félj, Regina ! — mondta Claret — légy bátor! Ez nagyon select . . . És belépett elsőnek. Utána Regina, majd Jean hatolt be az üregbe. Előttük és mögöttük munkások mentek fáklyákkal, amelyek lobogó fényükkel vörösre festették a falakat. — Előre ! Kollár Péter árvaszéki elnök nyugdíjaztatásának kérvénye kapcsán felmerült a kérdés, vájjon mikor fog a megüresedett árvaszéki elnöki állás betöltetni. A bizottsági tagok egy része a decemberi általános tisztújításig vélte a választást elhalasztani, mig a többség — mely győzedelmeskedett — a legközelebbi, vagyis az őszi közgyűlésre vezérelte a választást. A Petheő Bormasztini Eva-féle alapítványnál megüresedett nemesi hely Méri Pé'ter árvaszéki nyilvántartó leánykájának adatott. Dr. Havas Rezső kir. tanácsosnak a képviselőházhoz, Dalmácia viszszacsatolása iránt intézett kérelmének pártolását a törvényhatósági bizottság elhatározta. Dr. Wargha Dezső szólalt fel e tárgynál hoszszabban, ki a visszacsatolásnak, az elmondott indokokból nem nagy barátja. A javaslathoz azzal a feltétellel járul hozzá, hogy az 1868. évi 30. tc. revízió alá vétessék, Fiume helyzete szabályoztassék és Magyarország államisága kidomboritassék. • A közigazgatási bizottságban megüresedett egy hely, Reviczky Károly megválasztásával töltetett be. A vármegye székházának átalakítása kérdésében a bizottság végérvényesen ezúttal még nem határozott, hanem az ügyet visszaadta a székházépitő bizottságnak azzal, Körülbelül négy méter széles volt a folyosó. A harmincadik lépésnél Mombur állott a kis csapat élére, mellette ment egy fáklyavivő. . Hirtelen megremegett, mintha nagy aggodalom szállt volna a lelkére. Mormogott : — Mintha már jártam volna itt valamikor . . . Claret hallotta ezt és nevetve szólt : — Furcsa, igazán furcsa! A franciák mindig furcsák! Mombur nem felelt erre. Figyelmesen nézett előre, a szeme különösen csillogott, s tovább mormogta halkan : — Ismerem ezt a helyet . . . ismerem . . . Egyszerre csak kétfelé vált a folyosó. Jobbra . balra ágazattal, nagy kanyarodással. — Most merre megyünk ? — kérdezte Regina — jobbra, vagy balra ? — Jobbra — kiáltott Mombur. — Én itt kiismerem magamat ! Jobbra , . . a kincsek felé . . . Erre nagyon megdöbbent mindenki. Még a fáklya vivők is csodálkoztak. Egy munkás szólni merészkedett. — Ez az ur kezd megbolondulni ! — Bolond ! •—• kiáltott Mombur — ti vagytok bolondok valamennyien . . . Igenis,' akármit beszéltek, én már voltam