Esztergom és Vidéke, 1907

1907-04-11 / 28.szám

A gyermekvédő liga megalakulása. Esztergom, április 9. Hozzávetőleges számítással, ha nem több, de harminc-negyven legalább is megvan azoknak a különféle egyesületeknek a száma, melyek városunkban ezidőszerint léteznek. Ezek számát szaporítja az Országos Gyermekvédő Liga helyi osztálya, mely vasárnap délután alakult meg a megyeháza nagytermében főispánunk kezdeményezésére. Az ülés iránt tanúsított érdeklődés úgy a hölgyek, mint a férfiak részéről elég nagy volt, mi jele annak, hogy az elvetett mag városunkban termő talajra fog találni. Kevés egyesület van, melynek hivatása oly magasztos és célja oly nemes, de egyszersmind fontos lenne, mint a Gyermekvédő Ligáé, mely nemcsak emberbaráti célokat szolgál az elhagyott, elárvult és az elzüllés lejtőjén sülyedésre kárhoztatott gyermekek megmentésével, de erkölcsi és közegészségügyi tekintetben nagy szolgálatokat tesz az emberiségnek, a társadalomnak, mert mig egyrészt megmenti a gyermekeket az elpusztulás veszélyétől és Szerelmeslevél. Kisasszony, mikor utoljára láttam: meglepődtem Drappszilánkos kosztümé egy egész te nyérrel hosszabb volt, mint a régiek Nyilván annak a jele, hogy már nem kis leány. Én respektálom ezt a jelenséget s megírom Önnek az első szerelmeslevelet. Hogy szeretem Önt, szép Lada, azt úgyis tudja. Hogy nagyon szeretem, az Ön legnagyobb dühére: azt legalább is sejti. Hogy szeretem, mióta a poroslevelü akácok alatt az út gyepes mentén lestem Önt, szakadatlanul, egész máig : azt sem kell bizonyítanom. Akkor perzselő nap szórt lángsugarakat . . . most komisz szelek táncoltatnak hópihéket . . . Óh az a nyár, az az emlékes idő, melyben először ujjongtam : fiatal vagyok, bol dog vagyok, minden az enyém . . . Akkor találtam azt a kincses álmot, mely még most is éltet, bolondit, táplál és emészt. Akkor ismertem meg Lada, az Ön lelkének finom fölényét, naivságát, tisztaságát, vakitó fényét, mesés büszkeségét, csodás költészetét. S mindezt eddig nem mondhattam el a társadalom hasznos tagjaivá neveli azokat, másrészt megakadályozza a kétes exisztenciák, az erkölcsileg züllött egyének szaporodásától és a gondozással csirájában fojtja el az epidemikus betegségek terjedését. Gyapay Pál főispáné az érdem, hogy az emberbaráti cél előmozdítására városunk és megyénk nemesen érző sziveiben a liga helyi osztályának megalakítása viszhangra talált, mi nagy lelkesedéssel történt meg. Elnöknek a mozgalom megindítója, Gyapay Pál főispán és felesége lett megválasztva. Ezenkívül több alelnök, titkár és vagy ötven tagból álló választmány lett megválasztva, mely működését immár a közel jövőben megkezdi, amennyiben június 2-án és 3-án gyermeknapot tart. Kisérje a nemes munkálkodást Isten áldása ! Memor. Esztergom vármegye selyemtenyésztése 1906. évben. A párkányi járásban. Köbölkút községben 1906. évben közterületeken és közutak mellett 60 drb lombszedésre nem alkalmas és 52 drb. lombszedésre alÖnnek, álomangyal. Mert kis leány volt. Rövid szoknyás gyerkőc. De az a tenyérnyi szövet, mellyel hosszabb a szoknyája : nagy jogokat nyújt a férfiaknak. Elvégre is, ha joga van a napsugárnak, hogy utat keressen a habos bárányfelhők között, melyen átszökve fényes lepelbe göngyölgeti a határt, a rétet, a pagonyt, az avart . . .: érzem, jogom van nekem is a lelkem zenitjén kóválygó felhők közül utat keresni az Ön lelkéhez, mely csalogató Meseországként vonz, csábit és szuggerál . . . Igen, jogom van nekem is azt. a milliószor leirt, sablonos, szerelmes levelekből ki nem maradható mondatot elzokogni: Szeretem Önt. Élt már Ön, szép Lada, képzeletem világában, mióta csak gondolkodom. Kerestem, kutattam egy lányt. Vad ösztönből, mint a lázbeteg a hüs levegőt. Olyan lányt kerestem: ki eszményiesen szép, nemesen bátor, nagylelkűen erős, csodásan büszke. Aki csupa szellem, csupa mese, ábránd, rajongás. Akinek homlokát csillogó értelem zománcozza. Akinek lángszeme gyújt. Hab teste olyan, mint az angyaloké. S a szive . . . ? A szive meg, mint egy nagy költőé: mesés, csodás, romlatlan, gyerekes. Teli álommal ábránddal, vággyal, lelkesedéssel, szeretettel, sóhajjal, rajongással és dallal. kalmas szederfa volt. Jutott egy selyemtenyésztőre átlag 17 fa. A magántulajdonban levő szederfákon kivül a fenti szederfáknak köszönhetjük, hogy 3 selyemtenyésztő 19 kgr. gubot termelt és 35 koronát keresett. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 11 korona volt: legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 16 koronára rúgott. A selyemtenyésztés megkezdése óta 1,292 koronát fizettünk ki a községben. Szederfaállománya : Az országosselyemtenyesztési felügyelőség kiosztott részint a 'községnek, részint a községben lakó magánfeleknek 1906-ban 100 darab kiültetésre alkalmas szederfát; 2,000 darab 2—3 éves szederfacsemetét. Működése óta pedig kiosztott a községben 300 drb. kiültetésre alkalmas szederfát: 17,340 drb. 2—3 éves szederfacsemetét. Elhelyezhető volna még a községben uj ültetés gyanánt utcákon s köztereken 200 drb. és a Gyiva felé vezető törvényhatósági uton 400 drb. szederfa. Ez évben tönkre ment 42 drb. fiatal szederfa. A faiskolának állapota igen szép. Köbölkút községben a selyemtenyésztők száma a mult évben mutatkozott nagy lombhiány miatt 13-ról 3-ra szált le az idén. Ennélfogva több lombozható szederfa állván a tenyésztők rendelkezésére És Önt megtaláltam. Ha van valahol egy lant, melynek húrjai ércből valók ; mely szivrehatóan csak az igazságot zengi: akkor az enyém az! Ezt irta nekem egy hírneves jóbarátom : „Én hiszek neked ! Mert a költő lelke nem lehet hazug. Mert a költő nem beszélhet olyat, mitől üresen kong a lelke." Én sohasem hazudtam életemben. Voltam már súlyos és veszélyes megpróbáltatások között. De mindig az „igazság" jelszavával küzdöttem, homlokomra irva. Miért ne követném az igazság mottóját a sziv legnemesebb érzelménél, a szerelemnél ? Dehiszen, Ön, szép Lada, hisz nekem. Ezt tudom. De nem méltányolja rajongásom. Érzi szivem remegését. De nem reagál rá. Tudja, hogy minden gondolatom a Maga életéből való. És, hogy minden halál az én lelkemnek resignálása. De, Ön, erre nem ad semmit. Sőt: haragszik érte. Igy beszélik. Ám én nem tudok hinni e beszédnek. Nagy konfusiót teremt agyamban e két fogalom: szerelem és harag. Hát haragudhat valaki azért, mert valaki szereti ? Mert valaki imádja ? Én ilyesmiért nem tudnék haragudni, még a legutolsó mandarinra sem. Meg aztán egy emberi jellemvonás, mit megnevezni nem akarok, szintén szembeszáll az efajta föltevésekkel. Szeretetnek viszonszeretetet remélhető volt, hogy a tavalyinál jobb eredményt fog elérni. Sajnos, éppen ellenkezőleg történt és az átlagos kereset 24 koronáról 11 koronára csökkent. A kereset ily nagyarányú apadásának oka csakis az lehet, hogy a termelők az idén már nem tanúsítottak olyan buzgalmat, mint a mult évben és a kedvezőtlen hideg időjárás alatt bizonyára hiányosan kezelték a hernyókat. Tagadhatlan ugyan, hogy a rosz idő is káros hatással volt a selyemtenyésztésre, de viszont állítjuk, hogy a tenyésztési szabályok pontos betartása mellett még ilyen körülmények között is jó eredményt lehet elérni. Példa erre, hogy az ebedi selyemtermelők 44 koronás átlagos keresetre tettek szert, noha igen nagy lombhiánnyal küzdöttek és innen a községből is vittek szederfalevelet. Ugyanott akadt olyan tenyésztő is, aki egymaga 169 korona 46 fillér keresethez jutott Megjegyezzük, hogy az ebediek épen ugyanazon petefajból származó hernyók után tenyésztettek, mint az idevaló selyemtermelők. Ezt azért tartjuk szükségesnek kiemelni, nehogy itt a sikertelenséget esetleg a rosz minőségű petefajnak tulajdonítsák. Az ilyen balvélemény külömben sem állhat meg, mert köztudomású, hogy az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség százezreket költ arra, hogy egészséges petét állítson elő. kell szülnie. Ez törvény. A többi cécó. Ahol hang és ütköző fal van: van ott echo is. No de ne szeressen. És igy azt hiszi: én nem fogom tovább szeretni ? Csalódik. Az én szerelmem több, mint a szerelem. A lélek gyönyöre a „hedoné." Ha nem viszonozza : nem csökken. Örökké él és plátói marad. Egyébként sem én vagyok az oka, hogy szeretem. Nem tehetek róla. Vagy tehet arról a rózsabokor, ha tavasszal kicsattannak rajta a rózsák ? Vagy a pipacs tehet arról, hogy oly égőpiros? Ugy-e nem édes Pipacsom ? Mikor megszerettem, nem úgy gondolkodtam, mint Rabelais: Je m'en vais chercher un grand peut-étre . . . Vagy mint a nagymodern fiúk: reszkir kucséber . . . Hanem igy: Üdvözöllek harc vidám zenéje, lángoló erdő, nap izzó lángja, fegyvercsörgés ! Üdvözöllek királyi orszlánleány ! Jer, dulakodni akarok veled, csodás, kimerülő, parlagrengető szerelmi párbajban ! Viaskodni akarok aetheri szépségek felé hajló lelkeddel, igényes, úri szellemeddel, lányi gondolkozásod gráciájával, tenmagaddal . . . viaskodni akarok. Ha: j'y suis, j'y resté. Ezek mottók. Bátrak. Nemesek. Nagyok. Férfiasak. Sohse múlók. De nem folytatom tovább. Még nem