Esztergom és Vidéke, 1907

1907-04-11 / 28.szám

A gyermekvédő liga megala­kulása. Esztergom, április 9. Hozzávetőleges számítással, ha nem több, de harminc-negyven leg­alább is megvan azoknak a külön­féle egyesületeknek a száma, me­lyek városunkban ezidőszerint lé­teznek. Ezek számát szaporítja az Országos Gyermekvédő Liga helyi osztálya, mely vasárnap délután ala­kult meg a megyeháza nagytermé­ben főispánunk kezdeményezésére. Az ülés iránt tanúsított érdeklődés úgy a hölgyek, mint a férfiak ré­széről elég nagy volt, mi jele an­nak, hogy az elvetett mag váro­sunkban termő talajra fog találni. Kevés egyesület van, melynek hi­vatása oly magasztos és célja oly nemes, de egyszersmind fontos lenne, mint a Gyermekvédő Ligáé, mely nemcsak emberbaráti célokat szol­gál az elhagyott, elárvult és az el­züllés lejtőjén sülyedésre kárhozta­tott gyermekek megmentésével, de erkölcsi és közegészségügyi tekin­tetben nagy szolgálatokat tesz az emberiségnek, a társadalomnak, mert mig egyrészt megmenti a gyerme­keket az elpusztulás veszélyétől és Szerelmeslevél. Kisasszony, mikor utoljára láttam: meglepődtem Drappszilánkos kosztümé egy egész te nyérrel hosszabb volt, mint a régiek Nyilván annak a jele, hogy már nem kis leány. Én respektálom ezt a jelenséget s megírom Önnek az első szerelmeslevelet. Hogy szeretem Önt, szép Lada, azt úgyis tudja. Hogy nagyon szeretem, az Ön legnagyobb dühére: azt legalább is sejti. Hogy szeretem, mióta a poroslevelü akácok alatt az út gyepes mentén lestem Önt, szakadatlanul, egész máig : azt sem kell bizonyítanom. Akkor perzselő nap szórt lángsugarakat . . . most komisz szelek táncoltatnak hópihéket . . . Óh az a nyár, az az emlékes idő, mely­ben először ujjongtam : fiatal vagyok, bol dog vagyok, minden az enyém . . . Ak­kor találtam azt a kincses álmot, mely még most is éltet, bolondit, táplál és emészt. Akkor ismertem meg Lada, az Ön lelkének finom fölényét, naivságát, tisztaságát, vakitó fényét, mesés büszke­ségét, csodás költészetét. S mindezt eddig nem mondhattam el a társadalom hasznos tagjaivá neveli azokat, másrészt megakadályozza a kétes exisztenciák, az erkölcsileg züllött egyének szaporodásától és a gondozással csirájában fojtja el az epidemikus betegségek terjedését. Gyapay Pál főispáné az érdem, hogy az emberbaráti cél előmozdí­tására városunk és megyénk ne­mesen érző sziveiben a liga helyi osztályának megalakítása viszhangra talált, mi nagy lelkesedéssel történt meg. Elnöknek a mozgalom meg­indítója, Gyapay Pál főispán és fe­lesége lett megválasztva. Ezenkívül több alelnök, titkár és vagy ötven tagból álló választmány lett megvá­lasztva, mely működését immár a közel jövőben megkezdi, amennyi­ben június 2-án és 3-án gyermek­napot tart. Kisérje a nemes munkálkodást Isten áldása ! Memor. Esztergom vármegye selyem­tenyésztése 1906. évben. A párkányi járásban. Köbölkút községben 1906. évben közterületeken és közutak mellett 60 drb lombszedésre nem alkal­mas és 52 drb. lombszedésre al­Önnek, álomangyal. Mert kis leány volt. Rövid szoknyás gyerkőc. De az a tenyér­nyi szövet, mellyel hosszabb a szoknyája : nagy jogokat nyújt a férfiaknak. Elvégre is, ha joga van a napsugárnak, hogy utat keressen a habos bárányfelhők között, melyen átszökve fényes lepelbe göngyölgeti a határt, a rétet, a pagonyt, az avart . . .: érzem, jogom van nekem is a lelkem zenitjén kóválygó felhők kö­zül utat keresni az Ön lelkéhez, mely csalogató Meseországként vonz, csábit és szuggerál . . . Igen, jogom van nekem is azt. a milli­ószor leirt, sablonos, szerelmes levelekből ki nem maradható mondatot elzokogni: Szeretem Önt. Élt már Ön, szép Lada, képzeletem vi­lágában, mióta csak gondolkodom. Keres­tem, kutattam egy lányt. Vad ösztönből, mint a lázbeteg a hüs levegőt. Olyan lányt kerestem: ki eszményiesen szép, nemesen bátor, nagylelkűen erős, csodá­san büszke. Aki csupa szellem, csupa mese, ábránd, rajongás. Akinek homlokát csillogó értelem zománcozza. Akinek láng­szeme gyújt. Hab teste olyan, mint az an­gyaloké. S a szive . . . ? A szive meg, mint egy nagy költőé: mesés, csodás, romlatlan, gyerekes. Teli álommal ábránd­dal, vággyal, lelkesedéssel, szeretettel, só­hajjal, rajongással és dallal. kalmas szederfa volt. Jutott egy se­lyemtenyésztőre átlag 17 fa. A ma­gántulajdonban levő szederfákon kivül a fenti szederfáknak köszön­hetjük, hogy 3 selyemtenyésztő 19 kgr. gubot termelt és 35 koronát keresett. Átlagos keresete egy te­nyésztőnek 11 korona volt: legma­gasabb keresete pedig egy tenyész­tőnek 16 koronára rúgott. A se­lyemtenyésztés megkezdése óta 1,292 koronát fizettünk ki a köz­ségben. Szederfaállománya : Az országos­selyemtenyesztési felügyelőség ki­osztott részint a 'községnek, részint a községben lakó magánfeleknek 1906-ban 100 darab kiültetésre alkalmas szederfát; 2,000 darab 2—3 éves szederfacsemetét. Műkö­dése óta pedig kiosztott a község­ben 300 drb. kiültetésre alkalmas szederfát: 17,340 drb. 2—3 éves szederfacsemetét. Elhelyezhető volna még a köz­ségben uj ültetés gyanánt utcákon s köztereken 200 drb. és a Gyiva felé vezető törvényhatósági uton 400 drb. szederfa. Ez évben tönkre ment 42 drb. fiatal szederfa. A faiskolának állapota igen szép. Köbölkút községben a selyem­tenyésztők száma a mult évben mutatkozott nagy lombhiány miatt 13-ról 3-ra szált le az idén. En­nélfogva több lombozható szederfa állván a tenyésztők rendelkezésére És Önt megtaláltam. Ha van valahol egy lant, melynek húr­jai ércből valók ; mely szivrehatóan csak az igazságot zengi: akkor az enyém az! Ezt irta nekem egy hírneves jóbarátom : „Én hiszek neked ! Mert a költő lelke nem lehet hazug. Mert a költő nem be­szélhet olyat, mitől üresen kong a lelke." Én sohasem hazudtam életemben. Voltam már súlyos és veszélyes megpróbáltatások között. De mindig az „igazság" jelszavá­val küzdöttem, homlokomra irva. Miért ne követném az igazság mottóját a sziv legnemesebb érzelménél, a szerelemnél ? Dehiszen, Ön, szép Lada, hisz nekem. Ezt tudom. De nem méltányolja rajongá­som. Érzi szivem remegését. De nem rea­gál rá. Tudja, hogy minden gondolatom a Maga életéből való. És, hogy minden halál az én lelkemnek resignálása. De, Ön, erre nem ad semmit. Sőt: haragszik érte. Igy beszélik. Ám én nem tudok hinni e beszédnek. Nagy konfusiót teremt agyamban e két fogalom: szerelem és harag. Hát haragudhat valaki azért, mert va­laki szereti ? Mert valaki imádja ? Én ilyes­miért nem tudnék haragudni, még a leg­utolsó mandarinra sem. Meg aztán egy emberi jellemvonás, mit megnevezni nem akarok, szintén szembeszáll az efajta föl­tevésekkel. Szeretetnek viszonszeretetet remélhető volt, hogy a tavalyinál jobb eredményt fog elérni. Sajnos, éppen ellenkezőleg történt és az átla­gos kereset 24 koronáról 11 koro­nára csökkent. A kereset ily nagy­arányú apadásának oka csakis az lehet, hogy a termelők az idén már nem tanúsítottak olyan buz­galmat, mint a mult évben és a kedvezőtlen hideg időjárás alatt bizonyára hiányosan kezelték a hernyókat. Tagadhatlan ugyan, hogy a rosz idő is káros hatással volt a selyemtenyésztésre, de vi­szont állítjuk, hogy a tenyésztési szabályok pontos betartása mellett még ilyen körülmények között is jó eredményt lehet elérni. Példa erre, hogy az ebedi selyemterme­lők 44 koronás átlagos keresetre tettek szert, noha igen nagy lomb­hiánnyal küzdöttek és innen a köz­ségből is vittek szederfalevelet. Ugyanott akadt olyan tenyésztő is, aki egymaga 169 korona 46 fillér keresethez jutott Megjegyez­zük, hogy az ebediek épen ugyan­azon petefajból származó hernyók után tenyésztettek, mint az idevaló selyemtermelők. Ezt azért tartjuk szükségesnek kiemelni, nehogy itt a sikertelenséget esetleg a rosz minőségű petefajnak tulajdonítsák. Az ilyen balvélemény külömben sem állhat meg, mert köztudomású, hogy az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség százezreket költ arra, hogy egészséges petét állítson elő. kell szülnie. Ez törvény. A többi cécó. Ahol hang és ütköző fal van: van ott echo is. No de ne szeressen. És igy azt hiszi: én nem fogom tovább szeretni ? Csalódik. Az én szerelmem több, mint a szerelem. A lélek gyönyöre a „hedoné." Ha nem viszonozza : nem csökken. Örökké él és plátói marad. Egyébként sem én vagyok az oka, hogy szeretem. Nem tehetek róla. Vagy tehet arról a rózsabokor, ha tavasszal ki­csattannak rajta a rózsák ? Vagy a pipacs tehet arról, hogy oly égőpiros? Ugy-e nem édes Pipacsom ? Mikor megszerettem, nem úgy gondol­kodtam, mint Rabelais: Je m'en vais chercher un grand peut-étre . . . Vagy mint a nagymodern fiúk: reszkir kucsé­ber . . . Hanem igy: Üdvözöllek harc vidám zenéje, lángoló erdő, nap izzó lángja, fegyvercsörgés ! Üdvözöllek királyi orszlán­leány ! Jer, dulakodni akarok veled, cso­dás, kimerülő, parlagrengető szerelmi pár­bajban ! Viaskodni akarok aetheri szépsé­gek felé hajló lelkeddel, igényes, úri szel­lemeddel, lányi gondolkozásod gráciájával, tenmagaddal . . . viaskodni akarok. Ha: j'y suis, j'y resté. Ezek mottók. Bátrak. Nemesek. Nagyok. Férfiasak. Sohse múlók. De nem folytatom tovább. Még nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom